Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-23 / 34. szám
Budapest, 1916. augusztus 23. 3 tartani árusítóhelye előtt. Elrendelni kérik továbbá; hogy ez intézkedés betartását a legerélyesebben ellenőrizzék. Mivel pedig e tekintetben elegendő személyzet nem áll a rendőrség és a főváros rendelkezésére, ajánlják, hogy e szolgálat teljesítésére vegyék igénybe vagy az önkéntes örsereg tagjait, vagy az 1914. L. te. 5. §-a értelmében a katonai szolgálatra alkalmatlan férfiakat és ha ezek más teendőkkel volnának elfoglalva, akkor a Budapesten lakó azon nőket, akik IS. életévüket meghaladták és 50. életévüket be nem töltötték. Ugyanis az 1914. L. te. 5. $-a igy szól: „Ha közélelmezési szempontból szükséges, a minisztérium felhatalmazásával a közigazgatási hatóság minden munkaképes egyént, beleértve a nőket is, aki ]8. életévét meghaladta és 50. életévét még nem töltötte be, járásának, vagy a lakóhelyéül szolgáló városnak és szomszédos járásoknak vagy városoknak területén belül személyes szolgálat teljesítésére kötelezhet.“ A hölgyek azt hiszik, hogy a piaci őrség ellátására a budapesti nők, mint egy női önkéntes örsereg tagjai elegendő számban fognak jelentkezni. Ha az önkéntes jelentkezés nem vezetne sikerre, akkor — mondják a hölgyek — tessék kényszereszközökhöz folyamodni. A kivitel módjait is megállapítják. Minden ti.z elárusító mellé be kell osztani a férfi vágy- női. őrsereg egy tagját, akik az egész árusítás alatt ügyeljenek. Az asszonyrendőrök kötelessége a vitába való beleelegyedés nélkül a visz- szaélésieket megfigyelni és a rendőrtisztnek jelentést tenni. A rendőrtiszt azonnal végrehajtható és birtokon kiviil megfellebbezhető határozatot hoz. A határozat, ha az elárusító eltér a rendszabályoktól, legalább kéthónapi kitiltásra szól, a vevő pedig jelentékenyebb pénzbüntetéssel sújtható. Lehet, hogy ezekre a komoly rendszabályokra az áru visszatartása lenne a felelet. A hölgyek azonban erre is gondoltak. Elsősorban szükséges voilna kimondani, hogy Budapesthez, mint fogyasztási központhoz tartozik az az egész mezőgazdasági terület, amelyről az élelmicikkek beszállíthatok a szállítási idő alatt való megromlás veszélye nélkül. E fogyasztási központ és ellátási terület között már az árak maximálása tekintetében bizonyos egyensúly állapítandó meg. A hatóságnak meg kell állapítania ezen fogyasztási központ és ellátási területnek szükségletét és az ellátási területen létező élelmezési cikkek tényleges mennyiségét. Szerintük minden ármaximálásnak ez lehet egyedüli jogos és helyes alapja. Úgy e statisztikai adatok beszrezésénól, mint a szükségessé válandó requirálásnál súlyosabb költség nélkül és mégis eredményesen lesz igénybevehető a férfi, illetve női önkéntes őrsereg állománya, illetve a hadiszolgáltatásra behívott egyének. A hadbavonultak házbérhátralékai a fővárosban — Polónyi Géza indítványa — Polcnyi Géza várospolitikai magatartását sohasem helyeseltük. Azt azonban el kell ismernünk, hogy a főváros ügyeivel mindig nagy szakértelemmel foglalkozik. Legutóbb feltűnést keltett parlamenti beszédében a hadbavonult lakók házbérhátralékát tette szóvá. Ennek a kérdésnek a rendezése nagy fontossággal bir nemcsak a háztulajdonosokra nézve, hanem a főváros háztartása tekintetében is. Polónyi szerint ezek a házbérhátralékok ma már 30 millió koronára rúgnak. Közgazdasági és szociális kötelessége az államnak, hogy ebben a dologban valami megoldást keressen, mert különben a harctérről hazajövök ezreit a licitálás és a kilakoltatás fenyegeti. A kormánynak már most kell gondoskodnia azokról a módokról és eszközökről, melyek ennek a bajnak elejét veszik. Erre nézve Polónyi a következő megoldást ajánlotta a pénzügyminiszternek: A háztulajdonosok megkapják az államtól a ház- bérhátraléknak 70 százalékát, ha a hátralékok 30 százalékáról lemondanak. A hátraléknak ezt a 70 százalékát nem kifizetve kapják, hanem az negyedéven- kint az adóba való beszámítás mellett volna törlesztendő. Az állam tehát az adóba való betudással kifizeti a 70 százalékot annak, akii a 50 százalékot elengedi. Az állam viszont úgy kapná meg a pénzét, hogy neki 70 százalékig erejéig adósa marad az a lakó, aki a házbérrel tartozik és akinek az állam megengedi, hogy 10—20—25 évre beosztott rátákban fizesse ki tartozását. Minthogy azonban ez — mondja Polónyi beszédében — mégis rizikóval jár és az állam veszíthet, kezest akarok neki állítani. Tetszik tudni kinek a személyében? En úgy kontemplálom, hogy minden olyan ház, legyen az középület, legyen az palota, bank, vagy más épület, melynek tulajdonosa nem viselte a háborúnak ezt a rizikóját, az legyen kezese az államnak a házbérhátralékok ezen 7(1 százalékára vonatkozólag és az esetleg be nem hajtható összegeket ezen a házakon lehetne majd aránylagosan követelni. Polcnyinak indítványa mindenesetre érdekes és figyelemreméltó. Ezzel a fontos kérdéssel a főváros tanácsának foglalkoznia kell és máris érintkezést kell keresnie a kormánynyal, hogy ez a kérdés alkalmas időben nyerjen helyes megoldást. Botrányok az éjszakában Duhajkodas a kávéházi terraszokon Amióta a záróra-rendeiet Budapesten jogerős lett, azt kellene hinni, hogy tényleg sikerült az éjszaka megrendszabályozása, s eltűntek azok a visszásságok, amelyek a pesti éjjelt bizonytalanná tették. Nagy a tévedés. Igaz, hogy ma már n ncsenek nyilvánosan hajnalig tartó dorbézolások, késő reggelig nem folyik megbotránkoztató mulatozás a mulatóhelyek szeparéiban, de nem szűntek meg azok az utcai zavargások, amelyek a rendelet kibocsátása előtt csak itt-ott jelentkeztek ritkán. Most annál sűrűbben. Mindenki tapasztalhatta, hogy nincsen a köz- biztonság szempontjából éjjel egy órakor veszedelmesebb területe Budapestnek, m iit épen a hatodik kerület belső része, az elegáns Andrássy-út, a Nagymező-utca, a keresztező. mellékutcák, ez a környék egészen a Városligetig. Nem múlik cl nap immár hónapok óta, hogy hangos botrányok, utcai verekedések, kocsisokkal való dulakodások, utcai nők ezer inzultusa, a kávéházak terraszán, a sötétség védelmében letelepedett ismeretlen hadak ne tegyék százszorosán csúfosabbá á főváros éjjeli életét és ne fokoznák tízszeresen a veszedelmet, amely a záróra előtt a mai viszonyokhoz arányitva enyhe enyelgés volt. Mindenki tanú rá a rendőrségen, ha kell, hogy éjszaka egy órakor életveszedelmes a közlekedés az Andrássy-uton — szégyen és gyalázat, de igy van, — félóránként ismétlődnek meg a zajos afférok, s a rendőr csak a legritkább esetben található. Sajnos, a helyzet az, hogy a záróra perceiben két-három rendőr kerül ki csak az Andrássy-utra, s ha szükség van rá, nincs már sehol, mert — máshová hívták. A Nagymező-utcában bajonettel megöltek egy embert egy órakor éjjel, a Szerecsen-utcában leszúrtak egy leányt egy órakor éjjel, az Andrássy-út és Csengery- utca sarkán véres botrány, a Eranca's-kávéház előtt pezsgős-poharakat — egymásután tizenötöt — vagdalnak az aszfalthoz, kocsisokat elvernek és csudák csudája, hogy revolver még nem dördült a békésen hazafelé igyekvők fiile meliett. Ezer és ezer panasz hangzott már el, de a bajra nem jutott orvosság. A rendőrség, mintha tehetetlen volna ... De honnan ez a tehetetlenség, mi az oka, hogy a főkapitányság nem tud rendet teremteni a pesti utcán? Megkérdeztük Jánossy Bélát, a hatodik kerület rendőrfelügyelőjét: miért nem tud a rendőrség a bajon segíteni? — Ma már nem olyan a helyzet, mint hetekkel ezelőtt, — mondotta. De minden utcasarokra nem állíthatok rendőrt, hiszen igy is a szabadéjszakás rendőröket is kiküldőm ellenőrzésre és szolgálatra éjjel egy órakor, amikor a kávéházakból és vendéglőkből a sietve mulatók rakoncátlan hada kitódul. Sőt egy hét óta magam is mindennap ellenőrzőm az utcát, minden éjszaka három óráig maradok az Andrássy-uton és a környékén, s intézkedtem, hogy az Ó-utcai őrszoba legénysége is kint legyen az utcán. De természetesen nem lehet megakadályozni, hogy a boros fejjel egyszerre az utcára kerülő tömeg itt-ott ne rendezzen affért. Hiszen akkor ezer rendőrt kellene sorakoztatni mindenfelé. A saját tapasztalatom is az, hogy a bezárt kávéházak terraszain a záróra után tartózkodó tömegek rendezik elsősorban a botrányokat s már jelentést is tettem eziránt, illetőleg javaslatot adtam be a főkapitányságon, hogy főkapitányi rendelet tiltsa el éjjel egy óra után az üres és sötét terraszokon való tartózkodást. Másrészt elriasztó példákra van szükség roppant szigorúsággal bünteti a rendőrség a rendzavarást, s aki botrányt csinál, rögtön a maximális büntetést kapja. A felsőbb fórumok pedig nem változtatják meg az Ítéletet. Csak igy lehet rendet teremteni. Es a terraszok kiürítésével . . . Szóval, — amint a nyilatkozatból kiderül, kevés a rendőr. Ezen a bajon bizony nehéz segíteni. De viszont csakugyan nem volna helytelen az a rendelet, amely a terraszok hívatlan népét rendszabályozná meg, s ha a főkapitány eziránt nem intézkednék. ott van a főváros tanácsa is: tessék a közbiztonság érdekében a főkapitánysággal érintkezésbe lépni, s a probléma alighanem meg van oldva. El kell söpörni a terraszok hajnali vendégeit. Ha mindenki kényszerítve lesz rá, hogy egy órakor hazatérjen, megszűnnek a hírhedt záróra-utáni botrányok is. Remélhető legalább, hogy javulnak az állapotok, hiszen a kerületi rendörfeliigyelő maga is résztvesz a rend főn tartásában. Ki kell tehát sürgősen tisztogatni a kávéházi forraszokat ! íOSGMőNyölC • • • A törvényhatóság nyári szünete alatt — augusztus végéig — lapunk a rendes időben, de a szokottnál kisebb terjedelemben jelenik meg. Megindulnak a Biissing-autobuszok. Bécs városának szenzációja van. Néhány nap óta, hónapokon való szünetelés után, újból két autóbusz robog végig a császárváros utcáin. Mi budapestiek autóbusz-ügyekben eddig is1 meglehetősen lenéztük Bécset, mert nálunk akkor is járt két-három, sőt négy autóbusz, amikor Bécsben teljesen szünetelt a forgalom. Természetesen a gummihiány volt az oka mindennek, amin azután úgy segítettek, hogy az úgynevezett sem- busto-kerekeket alkalmazták, amelyek jól be is váltak. Így jár ma Budapesten három autóbusz. Bécsben csak kettőig megy majd a dicsőség, de az a kettő legalább igazi gummikereket hord, aminek megint az az oka, hogy Bécsben jobban hozzá lehet férni a katonai raktárakhoz. Budapest azonban nem hagyja magát, A jövő hetekben nálunk már nem kevesebb, mint hét autóbusz fog közlekedni. A négy uj autóbusz már készen áill a Ganz-gyárban. Ez a négy kocsi Biissing-téle gyártmány és alsó részüket a braunschweigi gyárban készítették, inig a felsőrészek Ganzék munkája. Most rászerelik a kerekekre a sembustot és útnak indulhatnak. Baj azonban még mindig van. Ezúttal az, hogy a négy uj autóbuszt nem lehet elhelyezni, mert nincsen garázs. Sürgősen föl kell hát építeni a garázst, hogy legyen hol elhelyezni az autóbuszokat. Igaz ugyan, hogy pár év előtt a közlekedési ügyosztálynak olyan vérmes reményei voltak, hogy ma, 1916-ban, már 180—200 autóbusz fog Pesten száguldozni, de eredménynek ez a hét is eredmény. Reich Samu jutalma. A városházán nem szokás minden szire-szóra tizenötezer koronás jutalmakat kapni, nem szokás ez még a városi üzemeknél sem, ahol pedig könnyebben kezelik a pénzt, mint bent a hivatalos szobákban. Aki ezt a kitüntetést kapja — akármilyen különösen hangzik is — nem más, mint Reich Samu, az élelmiszerüzem vezetője. Ez a tizenötezer korona azonban nemcsak pénznek sok, de elismerésnek is tekintélyes. Aki ezt kapja, annak nagy dolgot kellett cselekednie a főváros élelmezése érdekében. Kutatjuk a főváros háborús élelmezésének történetét, de Reich Samu nevével vonatkozásban sikereket felmutatni nem tudunk. Emlékszünk az elrothadt hagymára, tudjuk, hogy zsir a városi boltokban is akkor nem volt, amikor a henteseknél és most akkor van, amikor mindenhol lehet kapni. Eszünkbe jut a megromlott tojás és várjuk, mikor lehet elmondani ugyanezt a beraktározott vajtömegekről is. Hát ennyi érdem csak elegendő, hogy Folkusházy tanácsnok ur a tizenötezer korona babérjával övezze Reich ur fejét . . .
