Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-23 / 34. szám
Ötödik évfolyam Budapest, 1916. augusztus 23-án. 34. szám faiHaníuiiiQiiiaigiOHiOfHQHioiHoniniiíDmoiiiDiiioifliginnBiiDiiiamaiiiaHiOHionipTiroiHDiiiDHiBiHPTifiÉ ELŐFIZETÉSI TtnjIKt Egész évre ........ 20 í Fá i évre .................. IO K Eg yes számok hajthatók a kiadó hivatal ban* Várospolitikai és közgazdasági hetilap FmímíSm mzmrSmaitS Dac só Emil. rápí3ze,.foC5zfff Szilágyi Hágó Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség ám kiadóhivatalt VI. kér. Sziv-utca ........ 18. szám Te lefon ........... 137-13 Botrányok sorozatát hozza ez a nyár; a Zita-kórház mesterséges botránya után most a főváros vállalkozóinak egy része került a botránykrónika falijaira és teljes objektivitással állapítható meg, hogy az utóbbi botrány jóval súlyosabb. Nemcsak azért, mert'itt nem Linzer-tortákról és nem apró-cseprő élelmezési segédtisztecskék szánalmas mellékkeresetéről van szó, hanem mert a kályhások dolga feltárta a fővárosi vállalkozások rendszerének minden bűnét, hibáját, amely bűnök és hibák nem mai eredetűek, de amelyek évtizedeken át kiszámíthatatlan károkat okoztak a fővárosnak. A rideg tényállás az, hogy a főváros kályha- javitási munkálataira álpályázók adták be ajánlataikat, olyanok,- akiknek nem a munka kellett, hanem az „Abtrittsgeld“, pár ezer korona bak- sis a visszalépésért, vagy azért, hogy irreálisan magas összegeket kérjenek és ezáltal önmaguk tegyék lehetetlenné, hogy a munkára megbízást kapjanak. A cél az volt, hogy az egyik — az egyedüli komoly — pályázó úgyszólván hors concours jusson a munkához, természetesen jóval drágábban, mint amennyiért ez a cég vállalkozhatott volna, ha nem kellett volna néki néhány ezer koronát szánni az álpályázók etetésére. Ez a néhány ezer korona nyilván csak közvetlenül vándorolt a komoly pályázó zsebéből az álpályázók zsebébe, mert végeredményben, közvetve a főváros fizette a baksis-pénzt. Ez a machináció tehát egyedül az álpályázókat gazdagította és őket kell, hogy érje a törvény teljes szigorúsága. A főváros tanácsának dicséretére váljék, hogy végre felismerte a bűnök forrását és határozatot hozott a kályhajavitási munkálatoknak házi kezelésbe való vétele iránt. Ez az ügy azonban a rendszernek olyan fonákságait hozta napvilágra, hogy a tanulságoknak sokkal nagyobb tere nyílik itt. Revideálni kell sürgősen a főváros összes vállalatba adott munkáit, mindenekelőtt pedig pontos és megbízható fekete listát kell készíteni a főváros vállalkozóiról. Meg kell tudni, ki mit és hogyan szállít, méltó-e a fővárossal való összeköttetésre, hogyan jutott a munkához, ki volt a gyámolitója. Eekete listára kerüljön a főváros minden vállalkozója, aki nem jegyzett megfelelő összeget a főváros kölcsönéből, egyszersmindenkorra ki kell zárni minden fővárosi vállalkozásból azokat, akik nem egyenes utón haladnak a fővárosi munkák elnyerésénél, vagy akik erkölcsileg és anyagilag nem tudják kellőképpen megbecsülni, hogy a fővárosnak vállalkozói lehetnek. Valami grandiózus, korszakos átalakítását kérjük a fővárosi vállalkozások rendszerének, olyant, amely örökre lehetetlenné teszi, hogy a mostanihoz hasonló botrányok történjenek. A szappanbetyárok iizélmeire napfényt kell deríteni. Nyár van, a nyavalyák ellen egyetlen óvszer a szappan. Kérlelhetetlenül á rnyakukra kell hágni azoknak, akik nagy széppankészleteket rejtegetnek. Mert ilyenéi is vannak ugyanakkor, amikor a gazeitíberek másik fajtája a szappan minőségének rovására nyerészkedik. Nem szappan az, amit most drága pénzen a nyakunkba sóznak. A főváros vegyészeti intézete többször kimutatta már, hogy ezekben a szappannak nevezett anyagokban nines elegendő zsírsav, ami nélkül akár egy fadarabot, akár ezt használjuk mosdásra, mosásra. Nyilunk azonban mindent csak megállapítanak, de semmit végre nem hajtanak. Vagy' hány szappanbetyárt büntettek meg már, hányat csuktak le, mert Budapest közegészségügye ellen merényletet követett el? A vaj éppen olyan fontos éle’micikk, mint akármelyik másik, amelyről sokat beszél a nyilvánosság. Nem is kellene beszélni róla, ha volna. Egyelőre azonban igen fontos probléma, hogy miért nincs, mikor hetenként húsz vaggonnal kerül a fővárosba? Nem nehéz a titkot kifürkészni, mert rendelkezésünkre állnak az adatok, hogy ennek a mennyiségnek 75Ujo-áit a Haditermény a fővárosnak adja. Nyilván azért, hogy a főváros polgárainak konyhájára juttassa, — ahelyett az történik, hogy a méhecskék szorgalmával a Hiitöházban raktározzák el. Ennek megvan a létjoga akkor, ha fölösleg mutatkozik. De amikor nincs Budapesten vaj, akkor lelkiismeretlenség raktárra dolgozni. Ráadásul jó lenne a tavalyi hagyma- és tojásbotrányokra. Talán a vajat is be akarják állítani a főváros raktáraiban megrothadt élelmiszerek névsorába? Polónyi Géza, a megpecsételt pecsétőr, védelmébe vette a képviselőházban Vázsonyi Vilmossal szemben a háziurakat, akiket — mellesleg szólva — egyáltalában nem bántott meg a demokraták vezére. Polónyi mesternek, amióta eltörött a bársonyszéke, kedvenc vesszőparipája a háziurak védelme és talán nem vétünk az igazság ellen, ha megállapítjuk, hogy önmagát védi Polónyi a háziurak sorában. Nem akarunk vitába szállni vele, akivel már senki sem vitázik, de tisztelettel felhívjuk a tanács figyelmét, hogy a háziurak gyanús szervezkedése ellen védje meg a főváros lakosságát. Most már van pénz, gurulnak a milliók a város pénztáréiba, nem lehet semmiféle akadálya a lakásépítési akció folytatásának. Ez az akció pedig ne legyen osztályfelsegités, hanem terjedjen ki a középosztályra, amely elvégre a gerince a főváros lakosságának. Hamis szociálpolitika az, amely csak munkáslakásokat kíván, tessék most már a polgári lakások számának szaporításáról is gondoskodni. „Dunnünnepély“ az akadémiában Zavaros előkészületek a konferenciára Széjjelmentek a meghívók a Dunakonferen- ciára, amelyről ma már mindenki tudja, hogy szeptember 4-ikén ül össze az Akadémiában. Ennyit mindenki tud, de többet senki. Van egynéhány kijelölt szónok és úgy értesülünk, hogy a konferencia bármely résztvevőjének módjában lesz tízperces szónoklatot tartani. A meghívón nincsen egyetlen épkézláb mondat, amiből pontosan tudná az ember, hogy mi a célja és mi lesz a tartalma a Dunakonferenciának. Az aláíró- három polgármester közül ezzel a céllal talán csak Weiskirchner van tisztában, aki nagyon jól tudja, hogy a budapesti Dunakonferen- cia arra való, hogy előkészítse a bécsi, az igazi Dunakoníerenciát, amelyet Oesterreichische Wasserstrassentag címen fognak megtartani. Ha nem igy lenne, ha a budapesti Dunakon- ferencia nem lenne csak előkészítő jellegű, akkor mindenekelőtt jobban megválasztották volna az idejét. Szeptember eleje a legszebb holtszezon, amikor nem lesz itthon senki, de amikor már senkinek sem lesz kedve Budapestre jönni a sárga levelekkel borított aszfaltot járni. A vendégek különben sem igen jelentgetik be magukat. A városházán, ahol Miklós Elemér dr. tanácsjegyző és Zilahi Dezső, az Idegenforgalmi Iroda vezetője, intézik a konferencia ügyeit, eddig még édes-kevés nevet kolportálnak, mint aki már bejelentette érkezését. A legszorgalmasabbak persze az osztrákok, akik, mint sejteni lehet, a leghangadóbbak szeretnének lenni. Mellettük persze nem lesznek némák a bajorok sem, akik szintén több szónokot tudnak állítani. A vállalkozók száma persze a legkisebb a magyarok táborában lesz, ahol, ha igazi Dunaszak- értőket keresünk, csakugyan cl is lehet számolni vagy kettőig. Ez a kettő Hoszpotzky Alajos és Kvassay Jenő miniszteri tanácsosok. A kettő közül Kvassay az agilisabb, ami az igazán kiváló Hoszpotzkyt ezúttal némi rezerváltságra szorítja. Úgy halljuk, hogy kiválóan értékes szakmunkát végez azonban Fock Ede tanácsnok, aki a technikai kérdések főelőadója lesz. Fock- nak eddig igen kevés köze volt a folyamhajózás kérdéséhez, kétszeresen megbecsülni való hát az ő munkája, amelyet idegen területen kell produkálnia. Erre a lapra tartozik az is, hogy a városházán még sejtelmük sincs az embereknek arról sem, hogy a bolgár és török szövetségesek képviseltetik-e magukat. Mi úgy vagyunk értesülve, hogy a konferenciáin sem egy szál török, sem egy nekibiisult bolgár nem vesz részt. Nem jönnek el a románok sem, akiknek mindenesetre komoly aggodalmaik vannak, hogy külpolitikai okok miatt eljöhetnek-e? Hogy a bolgárok, törökök és talán részben, hogy a románok nem jönnek el, annak egyik oka a konferencia szerencsétlenül megválasztott időpontja, a másik pedig az egész akció szervezetlensége. Ha pedig Budapestre nem jönnek el derék szövetségeseink, majd elmennek Bécsbe. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy ezt a konferenciát egészen Weiskirchner szájaize szerint oldottuk ' meg. Minden úgy fog történni, ahogy ő azt előre kitervelte és ahogy mi nem akartuk. Egyébként nem is Dunakonferencia lesz az Akadémia palotájában végbemenő cécó, hanem egy uj Dunaünnepély, hogy Szápáry Pál gróf is megirigyelheti. Olyan fejetlenséget, mint itt lesz, a legöregebb pesti konferencia-rendezők sem
