Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-07-19 / 29. szám

Budapest, 1916. július 19.

3

II>

Kisért a lakásínség veszedelme.

Gondoljunk a hazatérő harcosokra.

Budapest nagy problémája, hogy milyen sors jut a háború titán az építőiparnak? Tudjuk, hogy az építőipar Magyarországon a gazdasági élet fokmérője, éppen ezért aggódó gonddal kell az építőipar felé tekinteni, lesz-e élete, lendülete a háború után, tudja-e táplálni a rokoniparokat és alapjait szolgáltatja-e annak az újraéledésnek, amelynek gazdasági életünkben föltétlenül el kell jönnie? Az izgató nagy kérdésről néhány érdekeltséget kérdeztünk meg, amely érdekeltségek képviselői az építőipar jövőjét nem látják kilátástalannak, de a polgárság számára azzal a szomorú meglepetésként ható megállapítással szolgálnak, hogy a háború után a lukasok árúnak emelkedése elkerülhetetlen.

Az építőipar érdekében azonban igen súlyos tennivalók várnak az államra és a székesfővárosra egyaránt.

Mindenekelőtt gondoskodni kell a közmunkákról, amelyek a hazaözönlő munkáskezeket foglalkoztam tudják. A székesfőváros e tekintetben eddig is példásan teljesítette kötelességét. A háború kitörésekor a kormány megtiltotta az építkezések folytatását. A székesfőváros a tilalom dacára nyolcmillió koronát áldozott épitke- zésekre és igy sikerült a legkritikusabb időszakban a munkanélküliséget kiküszöbölni. Amig ezek a munkálatok befejeződtek, addigra úgyis katona lett mindenki. A folytonos behívások révén tökéletesen kikerültük a munkanélküliséget. Az állam nem építtetett a háború alatt, de annál inkább kötelessége, hogy a hazatérő munkásságot megfelelő munkával fogadja. Ugyanez áll a székesfővárosra is, ahol tudjuk, hogy nagymennyiségű közmunkát készítenek elő. Útban van az uj kölcsön, amely fedezetül fog szolgálni ezeknek a munkáknak elvégzésére. A Fővárosi Hírlap olvasói előtt bőven ismertettük a múlhatatlanul szükséges nagy ut- és csatornaépítési terveket, tudjuk, hogy kórházak, iskolák és kaszárnyák építése is elodázhatatlan szükségesség. Végül pedig igen fontos, hogy minél több és minél jobb kislakásokat építsen a főváros, mert a háború után lábrakapó és előre bejelentett lakbér- uzsorával szemben ez lesz az egyetlen árszabályozó. Mindezeket pedig programmszerüen foglalja össze a székesfőváros, mert gazdasági köreink nagy megnyugvást szerezhetnek belőle. De teljesítenie kell kötelességét az államnak is, mert a főváros közmunkái egymásukban nem elegendők.

A magánépitkezések érdekében igen élénken sürgetik az adómentességet. Úgy tudjuk, hogy ennek a gondolatnak sem a kormánynál, sem a fővárosnál nincsenek különösen lelkes hívei. A városházán például a legszámottevőbb elemeknek az a felfogásuk ebben a kérdésben, hogy a háziurak á lakásdrágitással úgyis gondoskodni fognak magukról, fölösleges az adóleengedéssel külön nemzeti ajándékban részesíteni őket. Nem szabad engedni, hogy két bőrt húzzanak le rólunk. A legliberálisabb álláspont is csak addig terjeszkedik, hogy csak azoknak az építtetőknek hajlandó adómentességet adni, akik kislakásokat építtetnek.

A néhány szakvélemény, amely bevilágít ennek a nagy kérdésnek mibenlétébe, itt következik:

Rendkívüli lakásdrágulás.

48 millió fel nem használt építési kölcsön. — Mennyivel drágul az építkezés? — A kislakások katasztrófája.

Az adómentesség.

— Halom Dezső dr. nyilatkozata. —

Az alább következő nyilatkozat a budapesti építkezési viszonyoknak legkiválóbb ismerőjétől, Halom Dezső dr.-tól, a Magyar Általános Ingatlan Bank R.-T. vezérigazgatójától származik. Megállapításai és adatai annyira komolyak és értékesek, hogy azokat minden tekintetben mély figyelemre kell méltatnunk:

— A kérdés, hogy a háború befejeztével az építkezés hogyan fog alakulni, jórészt prófécia. Azonban a kérdési alkotó elemeire bontva, egyet-mást némi valósziniiséggei meg lehet állapítani.

— Az építő vállalkozónak a pénzkérdés egyik legfontosabb kérdése. E részben némi tartalékkal rendelkezünk. A háború kitörése után ugyanis a Wekerle-féle akció nyomán a kormány a budapesti jelzálog-bankoknál 50.000.000.— építkezési törlesztéses kölcsön folyósítását biztosította, amelyet a közönség nem vett igénybe. Talán alig 1—2 milliót folyósítottak ebből a pénzből. E szerint legalább 48 millió K építkezési kölcsön rendelkezésre fog á 11 a n i. Igaz, hogy a f ö 1 t é t e 1 e k rendkívül drágák, amelyek mellett alig lehet építkezni, de lehet, hogy a bankok javíthatják e feltételeket. Egyébként az építkezés financirozásánál rendesen nem is az a döntő, hogy mennyibe kerül a kölcsön, mint inkább az, hogy kellő mennyiségben áll-e rendelkezésre.

— Bár a közfelfogás szerint a bankokban most heverő tőkék a háború után kereskedelmi és vállalkozási célokra rohamosan igénybe fognak vétetni és igy lekötött jellegű i n- g a 11 a n hitelre pénz alig lesz kapható, nézetem szerint már ez a 48 millió, valamint a még kínálkozó egyéb pénzforrásod az építkezés megindítását lehe- hetővé fogják tenni.

— Sokkal komplexebb az a kérdés, hogy az építkezés technikai előfeltételei hogyan fognak alakulni? A jelenleg divó árak normális viszonyok mellett nem is diskutálhatók. Egyes cikkek mint pl. szerelési, fűtési, villanyvezetéki, lakatos, szigetelési, festési és hasonló munkák 100—200°/o-kal drágultak, más cikkek 50—• 60°/o-kal, a tömegmunka ára, aminő a kőművesmunka, szintén 30—40°/o-al magasabb a rendesnél. Ez áraknak visszafejlődése attól függ, mennyi munkás áll rendelkezésre a háború után az általános drágaság mellett, mi lesz az a minimális bér, melyért munkások egyáltalán dolgozhatnak és hogy az egyéb iparj téren beálló nagy szükséglet és az ezzel okozott verseny mennyire fogja drágítani az építkezési munkát. Hallottam olyan felfogást, hogy a j e- lenlegí árak megmaradnak a háború után, de van vállalkozó, aki viszont zuhaná s- szerű áresést jósol különösen az alapon, hogy a fuvarnak, munkabérnek és az élelmiszereknek drágasága meg fog szűnni. Az általános vélemény, melyhez magam is csatlakozom az, hogy a jelenlegi árakhoz képest csökkenés lesz ugyan, de a háború előttj árakhoz képest átlag 25—30 százalék megmarad az építkezés drágaságából.

— Ilyen árdrágulás mellett a jelenlegi lakbérek az építkezést lehetetlenné tennék. Az építkezés előfeltétele maradna tehát a lakbérek drágulása. Ennek tünetei jelentkeznek. A középosztály és vagyonosabbaknak lakásai a 3—4—5 szobás lakások már most általában drágulnak a fővárosban. A legmodernebb uj házak bérei drágábbak, mint valaha. Nem hiszem azonban, hogy ez a bérdrágulás elég inger lesz az építővállalkozásnak, mert alig fogja felérni a financiális tehernek, az adóknak és előállítási költségnek drágítását úgy, hogy dráguló lakbér mellett sem valószínű az, hogy rohamos építkezés indul meg. Különösen súlyosan lesz ez érezhető -a munkások és kis emberek 1 és 2 szobás kis lakásainál. Egyéb körülményeken kívül a háború alatt felmerült rossz tapasztalatok a vállalkozást ilyen ház építésétől távol fogják tartani. Pedig ezekben lesz a legnagyobb kereslet. Valószínű, hogy itt óriási mérvű drágulás fog bekövetkezni, melynek ellensúlyozására sem a főváros által tervbe vett kislakás-épités nem lesz elégséges, sem közigazgatási vagy jogi intézkedések arra nem lesznek alkalmasak. Az építkezés megindítására különösen a szociális fontosságú kislakásoknál egyedül

az a rendkívüli a d ó mentesség látszik alkalmasa a k, m e 1 y n e k a h á borús építkezés c é 1 j á r a m o z- g a 1 o m i a c-1 u 11 m e g. A mozgalom sorsa egyelőre ismeretlen. Tudomásom szerint úgy a kormány, mint a főváros fontolóra vette e kérdést, de álláspontjukat még nem nyilvánították. A fővárost az építkezésnek az alakulása annyiban is érdekelni fogja, hogy a drága városi bérek valószínűleg a menekülés jelszavát fogják kiváltani. Sokan fognak menekülni a környékre: a kisházak, családiházak, saját otthonok nagyobb fejlődése várható. Már most is tapasztalható a kisebb családi házak és erre alkalmas telkek iránti rendkívüli érdeklődés.

Kilenc millió házbérveszteség.

A budapesti üres lakások. — Jóslások a lakásdrágulásról.

— A statisztikai hivatal kimutatása. —

A fővárosi statisztikai hivatalt az üres lakások számáról kérdezte meg a Fővárosi Hírlap. Csupa pontos adat és tisztán leszűrt tanulságok foglaltatnak a fővárosi statisztikai hivatal itt következő nyilatkozatában:

— Az 1915. év utolsó negyedében Budapesten 3156 üres lakás, 1239 üres üzlet, 638 üres raktár, összesen 5302 helyiség volt. Mivel a háború az alsóbb néposztályokat sújtotta a legnagyobb mértékben, a kis lakások állottak nagyrészt üresen, még pedig 932 egyszobás, 1155 kétszobás és 627 háromszobás lakás. Ennek oka az, hogy ezekben a lakásokban vagy magányosan állók, vagy kisebb családok laktak, s ezek vagy bevonultak, vagy többen egy lakást vettek ki, esetleg a fővárosban növekedő drágaság miatt a szomszédos falvakba, sőt mint akárhányszor bebizonyult, a vidékre rokonokhoz költöztek.

— A nagyobb lakások úgy, mint minden évben, most sem állottak üresen. Bár gyakran megtörtént az, hogy a családfő hadbavonulásá- val kisebb lakásba költözködtek át, ezek a lakások mégsem maradtak kiadatlanul, mert azok, akik a háborús konjunktúra folytán nagyobb jövedelemre tettek szert és újra berendezkedtek, rögtön elfoglalták a megüresedett lakásokat.

— Az üzlethelyiségeknél hasonló a helyzet. Üres üzlethelyiség a I., II., VI. és VII. kerületben volt, 24, 26, 30, illetőleg 28. A nagyobb üzlethelyiségek változatlanul maradtak, oka ennek az, hogy a nagyobb üzletek rendszerint társas cégek és nagyobb személyzettel bírók és ezekben az esetleg hadbavonult cégfőnök helyett, vagy a társak egyike, vagy az üzletvezető folytatta tovább a cég vezetését. A kisebb üzletek pedig, ha esetleg tulajdonosuk hadbavonult és ha a tulajdonos felesége, vagy valamely hozzátartozója nem tudta folytatni az üzletet, nem bírván ki nagy fizetésű vezetésre képes segéd, vagy jobb munkás alkalmazását, kénytelenek voltak bezárni. Az összes üresen álló üzlethelyiségek száma Budapest területén a múlt év utolsó negyedében 1239 volt.

— Az üres lakások és üzlethelyiségek után természetesen óriási bérvesztesége volt a háztulajdonosoknak. Ez a bérvteszteség a múlt év harmadik negyedében (a negyedik évnegyed statisztikai kimutatásai erre vonatkozólag még nem készültek el) 1,618.279 koronát tett ki, ebből a lakásokra 803,150 korona, az üzlethelyiségekre 633.644 korona esett.

— A legtöbb üres lakás a háború derekán az 1915. év második negyedében volt, mikor az üres lakások száma 4320 volt, a háború előtti (1914 második negyed) 704 üres lakásával szemben. Ettől az időtől kezdve az üres lakások száma állandóan csökkent.és ez a csökkenés, amint azt a feldolgozás alatt lévő adatok is bizonyítják, továbbra is tartani fog. A háború alatti összes bérveszteség lakások és üzlethelyiségek után hozzávetőleges számítások szerint 9.000.000 koronát tett ki.

A közeljövő lakáskérdésére vonatkozólag is kérdést intéztünk a statisztikai hivatalhoz és a következő választ kaptuk: