Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-07-05 / 27. szám
4 Budapest, 1916 juiius ő. az, hogy az építéshez szükséges puhafa valósággal hadicikk. A munkálatok kiadását a legközelebbi ta nácsüíések egyikén intézik el és pedig valószínűleg a 120 korona körül mozgó árajánlatok javára. Ezek a most 120 koronás ajánlatok tavaly 69 koronásak voltak, tehát mintegy 70 százalékos áremelkedést mutatnak. Jobbára nagy ácscégek kipróbált jend-szerü barakkjai ezek, amelyekkel nem igen fognak megmérkőzni az olcsóbb ajánlatok. Ezek az olcsóbbak tavaly nem is pályáztak, csak most próbálkoznak újabb egyszerűsítő eljárásokkal. Figyelmet érdemel a Taufenekker—Altstock-féle ajánlai, amely drágább ugyan az átlagnál, de a szállításoknál spórolást jelent, amennyiben egész termeket lehet kocsin szállítani. Tőke György ajánlata szintén számításba kerül, mert hasonló építkezéseivel több Ízben megszerezte a főváros elismerését. Politik Lipót rendszere, a Montanit- épitkezés ugyancsak kiállta már a tüzpróbát és a szakkörök is méltányolják. Megbízásra számíthatnak még a Walla és Stricker Gyula. Julius 3-ikán föl bontották a második csoportra beérkezett ajánlatokat is, amelyek a Szegényház-utcai (II. kér.), Óhegy-utcai (X. kér.) és Mária Terézia-téri (VIII. kér.) iskolákra vonatkoznak. Az ajánlattevők körülbelül ugyanazok és az árak is az előbbi keretek között mozognak, az átszámítások azonban ezideig még nem történtek meg. Husrendszabályok Berlinben. Közeledés a vegetáriánus étke réshez. Berlin, junius végén. (Saját tudósítónktól.) . . . Ahol nincs, ott ne keress. Húsban nem azért van hiány, mert az organizáció nem jó, különösen nem lehet hibáztatni a városi szervezetet, amely valóban mindent megtett arra nézve, hogy a város közönségét az esetleges kellemetlenségektől megvédje. Kétségtelenül történtek hibák, épen a huskérdés körül, de ezeket a hibákat nem a város követte el. Tessék csak visszaemlékezni azoknak, akik a hibákat keresik, ama rendeletekre, amelyek a háború legelső hónapjaiban jelentek meg az élelmezési kérdésről. Ezek a rendeletek kizárólag a termelők, a mezőgazdák érdekeit védték és szolgálták. Erre már rámutattam egy röp iratomban, amely az élelmezési kérdéssel foglalkozott. Nem azért ismétlem most mindezt, mintha másra, teszem a birodalmi, kormányra akarnám hárítani azokat a zavarokat, amelyek az élelmezés terén itt-ott beállottak, csak éppen azt akarom bizonyítani, hogy a város sohasem követte el a legkisebb hibát sem az élelmezés kérdésében. Ha kevés a hús, annak legfőképpen egy oka van: hogy csak igen korlátozott mértékben van alkalmunk a husállo- mányt és az állatállományt fokozni . . . Ezeket az emlékezetes és a helyzetet kitűnően megvilágító szavakat még okóberben mondotta nekem Silber gleit doktor, Berlin statisztikai hiva- talánok igazgatója, aki egyébiránt az élelmiszerkérdés egyik legkiválóbb gyakorlati ismerője is a berlini magisztrátusban. Akkor még nyoma sem volt semmiféle hushiánynak, akkor még csak a drágaságról beszéltek, akkor még legfeljebb a vajjal és a tejjel voltak némi zavarok, de Siíbergleit tanár előrelátta a helyzet alakulását és előre megmondotta, hogy mi fog kövekezni. Az következett be, hogy a marhaállomány ama rendszabályok következ.- tében, amelyeket Delbrück az agráriusok érdekében hozott, megbosszulták magukat és a hús körül akkora zavarok állottak be egy ideig, hogy volt olyan két hét Berlinben, amikor egyáltalában nem lehetett húst kapni. Ekkor Delbrück már nem volt miniszter, Helfferich lett a belügyi államtitkár, Batocki az élelmezési diktátor és Berlin város magisztrátusára hárult az a nehéz, majdnem a lehetetlenséggel határos feladat, hogy a húsellátás és a húsfogyasztás kérdését szabályozza. Azóta ez megtörtént, még pedig olyan okosan, olyan kitünően, hogy nincs tanulságosabb dolog városi ügyekkel foglalkozó emberek számára, mint ennek a folyamatnak a közelebbről való megszemlélése. Hogy a dolgokat megérthessük, mindenekelőtt tisztában kell lenni azzal, hogy az ilyenfajtáju szervezésnek Berlinben megvan a maga jól kipróbált és jól bevált technikája. A feladat kettős: először a lehetőséghez képest elegendő élelmiszert kell szerezni, másodszor pedig gondoskodni kell a rendelkezésre álló élelmiszereknek megfelelő elosztásáról, ami alatt azt kell érteni, hogy nemcsak arra kell ügyet vetni, hogy legyen elegendő hús, hanem arra is, hogy a húsnak olyan ára legyen, hogy azt a szegényebb emberek is megszerezhessék. Semmiféle élelmiszernél nem volt ez olyan nehéz, mint éppen a húsnál. Bizonyos hushiány egész Németországban érezhető, igaz, hogy sehol sem annyira, mint a biro dalmi fővárosban. Ennek a magyarázata a partikula- rizmusban rejlik, abban, hogy a vidéken kiviteli tilalmak állanak fenn és innen érthetők meg azok a panaszok, amelyeket az ember legutóbb már a parlamentben is hallott, hogy a vidék ki akarja éhez- tetni Berlint. Amikor tehát Németországban hus- hiányról beszélnek, akkor tulajdonképpen csak a berlini hushiányról. van szó. A belső kiviteli tilalmak anomáliáján azonban nem segíthetett a város, ez a belügyi hivatal dolga és ebben az irányban majd a Kriegsernährungsamt fog intézkedni. De a huszavarokon a városnak kellett segíteni, még pedig azonnal. Nem volt tehát más mód, mint az, hogy meg kellett határozni a rendelkezésre álló mennyiséget és gondoskodni kellett ennek a mennyiségnek a n egfelelő és igazságos elosztásáról. Meghatározni a rendelkezésre álló mennyiséget... Csakhogy itt nem lehetett úgy eljárni, mint a kenyérrel. A kenyérnél egyszerűen biztosította magát Berlin egy esztendőre, ezt a mennyiséget a kenyérjegyek segítségével felosztotta és a dolog el volt n- tézve. De hússal nem láthatja el magát a város egy esztendőre, a rendelkezésre álló mennyiség meghatározása itt legfeljebb egy hétre történhetik meg. De viszont egy hétre meg lehet határozni azt, hogy mennyi hús van. Berlin városa tehát a következő módszerhez folyamodott: Alakítottak egy külön bizottságot, amelynek az a feladata, hogy minden hétre meghatározza a rendelkezésre álló hús mennyiségét. A fölosztás aztán ehhez képest fog történni. Már most elő kell állnia annak a helyzetnek, hogy az egyes emberre eső husrációk hetenként változnak. A bizottság minden hét végén meghatározza, hogy mennyi hús esik egy személyre és ehhez képest osztja föl a rációkat. Ez a fö/losztás húslegyek által történik. A husjegyeknél azonban megint a legkülönbözőbb nehézségek álltak elő. Mindenekelőtt hetenként más husjegyeket kellett volna kiosztani, mert hiszen a rációk változtak. Azonkívül a hús nem olyan természetű élelmiszer, mint a kenyér, amelynek mindegyik része ugyanolyan; nem mindegy tehát, hogy valaki száz gramm csontos húst, vagy száz gramm fiiét kap. Végül itt is jelentkezett egy külön partiku- larizmus, a berlini városok és elővárosok partiku- larizmusa: Wilmersdorfnak más ötletei és más szét- osztási módja volt, mint Charlottenburgnak és megeshetett, hogy Charlottenburgban nem tudok ebédelni, mert nincs huskártyám, mint wjlmersdoríi polgárnak, holott Charlottenburgban csak husjegy ellenében adnak húst. Ezeket a nehézségeket körülbelül három hét alatt kiizdötték le Berlinben, úgy, hogy ma van ugyan hushiány, ami azt jelenti, hogy kevés általában a hús, de nincsenek zavarok a hús körül, ami viszont azt jelenti, hogy mindenki zavartalanul hozzájuthat ahhoz a husmennyiséghez, amennyi reá per koponya esik. Ami magukat a husjegyeket illet), azt úgy csinálták meg, hogy a jegyeken nem áll rajta, hogy mennyi az egyes porcjóra eső hús, hanem ezt a mennyiséget a városi magisztrátus hétről-hétre határozza meg. Ilyenformán azóta, hogy a husjegyek forgalomban vannak, többször mjegesett már, hogy hetenként más-más mennyiséget lehetett kapni egy husjegyre. A hús minőségének a meghatározása már nehezebb kérdés, itt úgy járt el a tanács, hogy csak a marhahúsra és a disznóhusra érvényesítette a tűzjegyeket, — vadat és egyéb húst lehet husjegy nélkül is kapni. Hideg felvágottat husjegy nélkül adnak a vendéglőben, de ház) használatra egyáltalában nem lehet kapni. Ami a husmennyiségeKilleti, ami hetenként <egy-egy személyre esik, az ma körülbelül egy félfont. Annak a számára, aki vendéglőben étkezik, a helyzet úgy alakul, hogy hetenként négyszer elletik húst, íilletőleg összesen négy étkezésnél adathat magának marhahúst vagy disznóhust. A husta lan napok megmaradtak, tehát hetenként kétszer semmiféle husnemii nincs, kétszer mindenféle hús van, a hét három további napján pedig lehet vadat és hideg felvágottat, mint husnemiit enni. Ez a mennyiség kétségtelenül nem sok, de az uj rendszernek az előnye és igazságossága éppen az, hogy ezt az egy személyre eső husmennyiséget mindenki számára biztosította, tehát nem fordulhat elő az 2a. eset, hogy a jobbmódu emberek ehetnek húst, a szegényebbek azonban nem. Azonkívül kétségtelenül megállapítható, hogy azóta, amióta az uj rendszer életbelépett, a vendéglőkben a húsételek ára olcsóbb lett. Az árak most úgy alakultak, hogy a polgári vendéglőkben egy húsétel ára 1.50—2.50 márka között váltakozik. Általában az árak körülbelül két hónappal ezelőtt egyszerre rohamosan emelkedtek, de az áremelkedés akkor megállóit és most változatlan. A husjegyek néhány nap óta egységesek egész Gross-Berlinben. A háziasszonyok még mindig panaszkodnak, hogy nem kapnak húst, de ez csak azi jelent), hogy nem kapnak több húst, mint amennyi a husjegy szerint egy személyre esik. Meg kell jegyezni, hogy érdekesen tapasztalható, hogy az emberek megszokták a hús nélkül, való étkezéseket. Las- sankint vegetáriánus lett Berlin és ha igaz az, amit rebesgetnek, hogy szeptembertől kezdődő- leg két hónapra az egész birodalomban be fogják szüntetni a húsfogyasztást, hogy azután korlátlan mennyiségben bocsáthassák az emberek rendelkezésére, akkor majd, amikor ez a rendszabály aktuális lesz, senkinek nem fog nehezére esni a hús nélkülözése. Déri Imre. ® « ® Az utolsó közgyűlés. Julius 12-ißJph tartja utolsó közgyűlését a főváros törvényhatósági bizottsága. A napirenden a zárószámadáson kívül a Népjóléti Központról és a kisiparosok hitelszövetkezetéről szóló előterjesztések szerepelnek. A pénzügyi bizottság és a tizes bizottság 1—1 ülést tartanak még az utolsó közgyűlés előtt. Hamvai Sándor. A Népjóléti Központ tárgyalására kiküldött ad hoc bizottság részleteiben is letárgyalta a polgármester jubiláris javaslatát és igy az Julius 12-én már a közgyűlés elé fog kerülni. Bárczy polgármester nagyszabású munkájában a részesek közül dr. Miklós Elemér tanácsjegyző és dr. Csergő Hugó titkár érdemei közreműködését egyik legutóbbi számunkban méltattuk, viszont azonban ki kejl emelm Hamvai Sándor kerületi elöljárónak, a Népse- gitő iroda vezetőjének érdemét is, aki a javai latnak azt a részét készítette nagy szakavatott- sággal, amely a szegényügyre vonatkozik. Kiválóan értékes tanulmányt készített Hamvai elöljáró a szegényügyről, amely azután szinte magjává lett a hatalmas közjótékonysági szervezetnek. Számtalan, a jószívűség gyöngyeivel ékes részlet tevődött azóta a maghoz, de az igaz érdem elismerését annál inkább nem szabad megtagadni Hamvai Sándortól, mert az ő kisebb szabású akciója egy hatalmas alkotás lavináját indította meg. Áthelyezések. A polgármester Lieber Endre ta- nácsjegyzőt az elnöki ügyosztályból a közjótékonyságiba helyezte át és az ügyosztályvezető tanácsnok állandó helyettesítésével1 bízta meg. Lieber tanácsjegyző továbbra is megtartja a főváros hivatalos lapjánál vállalt munkakörét. A polgármester egyidejűleg Miklós Elemér dr. tanácsjegyzőt a közjótékonyságiból az elnöki ügyosztályba helyezte át. Henry-aréna júliusi műsora páratlan sikerével fölülmúlja az előző hónapok programmját és napról- napra jobban emeli K o s c h k e Henry igazgató népszerűségét, amely főleg abban nyilvánul, hogy az előadások zsúfolt házak előtt folynak le. A páratlan sikerű Willy P a n t z e r-csoport e hónapban is szerepel, mellettük ped'g a kiválóságban vetekszenek: S i d i, az óriás, Altenburg és Hoffmann, Tato és May, továbbá a legkitűnőbb bohócok és augusztok. Gyönyörű látványosság, remek háborús darab a Szövetségi hűség a Kárpátokban. Városatyák anyagi felelőssége. Debrecen város legutóbbi közgyűlésén a tanács jelentette, hogy a Debreceni Banknál elhelyezett városi betét ügyében a belügyminiszter helyteleníti a város eljárását s egyben kjijelenti, hogy megkell kezdeni nyomban a biztosítási intézkedéseket azokkal s z e m ben, akik a betét e 1 h e 1 y e- zését megszavazták. A tanács javasolta, hogy feliratban kérjék a minisztert, hogy egyelőre tekintsen el a biztosítási eljárás megindításától, minthogy a Debreceni Bank az összeg visszafjizetésére újabb garanciákat ajánlott fel. A közgyűlés ehhez hozzájárult, annak
