Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-07-05 / 27. szám

4 Budapest, 1916 juiius ő. az, hogy az építéshez szükséges puhafa valóság­gal hadicikk. A munkálatok kiadását a legközelebbi ta nácsüíések egyikén intézik el és pedig való­színűleg a 120 korona körül mozgó árajánlatok javára. Ezek a most 120 koronás ajánlatok ta­valy 69 koronásak voltak, tehát mintegy 70 százalékos áremelkedést mutatnak. Jobbára nagy ácscégek kipróbált jend-szerü barakkjai ezek, amelyekkel nem igen fognak megmér­kőzni az olcsóbb ajánlatok. Ezek az olcsóbbak tavaly nem is pályáztak, csak most próbálkoz­nak újabb egyszerűsítő eljárásokkal. Figyelmet érdemel a Taufenekker—Altstock-féle ajánlai, amely drágább ugyan az átlagnál, de a szállí­tásoknál spórolást jelent, amennyiben egész termeket lehet kocsin szállítani. Tőke György ajánlata szintén számításba kerül, mert hasonló építkezéseivel több Ízben megszerezte a főváros elismerését. Politik Lipót rendszere, a Montanit- épitkezés ugyancsak kiállta már a tüzpróbát és a szakkörök is méltányolják. Megbízásra számít­hatnak még a Walla és Stricker Gyula. Julius 3-ikán föl bontották a második cso­portra beérkezett ajánlatokat is, amelyek a Szegényház-utcai (II. kér.), Óhegy-utcai (X. kér.) és Mária Terézia-téri (VIII. kér.) isko­lákra vonatkoznak. Az ajánlattevők körülbelül ugyanazok és az árak is az előbbi keretek kö­zött mozognak, az átszámítások azonban ezideig még nem történtek meg. Husrendszabályok Berlinben. Közeledés a vegetáriánus étke réshez. Berlin, junius végén. (Saját tudósítónktól.) . . . Ahol nincs, ott ne keress. Húsban nem azért van hiány, mert az organizáció nem jó, különösen nem lehet hibáztatni a városi szervezetet, amely valóban mindent meg­tett arra nézve, hogy a város közönségét az esetle­ges kellemetlenségektől megvédje. Kétségtelenül tör­téntek hibák, épen a huskérdés körül, de ezeket a hibákat nem a város követte el. Tessék csak vissza­emlékezni azoknak, akik a hibákat keresik, ama ren­deletekre, amelyek a háború legelső hónapjaiban je­lentek meg az élelmezési kérdésről. Ezek a rende­letek kizárólag a termelők, a mezőgazdák érdekeit védték és szolgálták. Erre már rámutattam egy röp iratomban, amely az élelmezési kérdéssel foglalko­zott. Nem azért ismétlem most mindezt, mintha másra, teszem a birodalmi, kormányra akarnám há­rítani azokat a zavarokat, amelyek az élelmezés terén itt-ott beállottak, csak éppen azt akarom bizo­nyítani, hogy a város sohasem követte el a legkisebb hibát sem az élelmezés kérdésében. Ha kevés a hús, annak legfőképpen egy oka van: hogy csak igen korlátozott mértékben van alkalmunk a husállo- mányt és az állatállományt fokozni . . . Ezeket az emlékezetes és a helyzetet kitűnően megvilágító szavakat még okóberben mondotta ne­kem Silber gleit doktor, Berlin statisztikai hiva- talánok igazgatója, aki egyébiránt az élelmiszerkér­dés egyik legkiválóbb gyakorlati ismerője is a ber­lini magisztrátusban. Akkor még nyoma sem volt semmiféle hushiánynak, akkor még csak a drága­ságról beszéltek, akkor még legfeljebb a vajjal és a tejjel voltak némi zavarok, de Siíbergleit tanár előrelátta a helyzet alakulását és előre megmon­dotta, hogy mi fog kövekezni. Az következett be, hogy a marhaállomány ama rendszabályok következ.- tében, amelyeket Delbrück az agráriusok érde­kében hozott, megbosszulták magukat és a hús körül akkora zavarok állottak be egy ideig, hogy volt olyan két hét Berlinben, amikor egyál­talában nem lehetett húst kapni. Ekkor Delbrück már nem volt miniszter, Helfferich lett a belügyi államtitkár, Batocki az élelmezési diktátor és Berlin város magisztrátu­sára hárult az a nehéz, majdnem a lehetetlenséggel határos feladat, hogy a húsellátás és a húsfogyasztás kérdését szabályozza. Azóta ez megtörtént, még pe­dig olyan okosan, olyan kitünően, hogy nincs tanul­ságosabb dolog városi ügyekkel foglalkozó emberek számára, mint ennek a folyamatnak a közelebbről való megszemlélése. Hogy a dolgokat megérthessük, mindenekelőtt tisztában kell lenni azzal, hogy az ilyenfajtáju szer­vezésnek Berlinben megvan a maga jól kipróbált és jól bevált technikája. A feladat kettős: először a le­hetőséghez képest elegendő élelmiszert kell sze­rezni, másodszor pedig gondoskodni kell a rendelke­zésre álló élelmiszereknek megfelelő elosztásáról, ami alatt azt kell érteni, hogy nemcsak arra kell ügyet vetni, hogy legyen elegendő hús, hanem arra is, hogy a húsnak olyan ára legyen, hogy azt a sze­gényebb emberek is megszerezhessék. Semmiféle élelmiszernél nem volt ez olyan nehéz, mint éppen a húsnál. Bizonyos hushiány egész Németországban érezhető, igaz, hogy sehol sem annyira, mint a biro dalmi fővárosban. Ennek a magyarázata a partikula- rizmusban rejlik, abban, hogy a vidéken kiviteli ti­lalmak állanak fenn és innen érthetők meg azok a panaszok, amelyeket az ember legutóbb már a par­lamentben is hallott, hogy a vidék ki akarja éhez- tetni Berlint. Amikor tehát Németországban hus- hiányról beszélnek, akkor tulajdonképpen csak a ber­lini hushiányról. van szó. A belső kiviteli tilalmak anomáliáján azonban nem segíthetett a város, ez a belügyi hivatal dolga és ebben az irányban majd a Kriegsernährungsamt fog intézkedni. De a huszavarokon a városnak kellett segíteni, még pedig azonnal. Nem volt tehát más mód, mint az, hogy meg kellett határozni a rendelkezésre álló mennyisé­get és gondoskodni kellett ennek a mennyiségnek a n egfelelő és igazságos elosztásáról. Meghatározni a rendelkezésre álló mennyiséget... Csakhogy itt nem lehetett úgy eljárni, mint a kenyér­rel. A kenyérnél egyszerűen biztosította magát Ber­lin egy esztendőre, ezt a mennyiséget a kenyérje­gyek segítségével felosztotta és a dolog el volt n- tézve. De hússal nem láthatja el magát a város egy esztendőre, a rendelkezésre álló mennyiség megha­tározása itt legfeljebb egy hétre történhetik meg. De viszont egy hétre meg lehet határozni azt, hogy mennyi hús van. Berlin városa tehát a következő módszerhez folyamodott: Alakítottak egy külön bizottságot, amelynek az a feladata, hogy minden hétre meghatározza a rendelkezésre álló hús mennyiségét. A fölosztás aztán ehhez képest fog történni. Már most elő kell állnia annak a helyzetnek, hogy az egyes emberre eső husrációk hetenként változnak. A bizottság minden hét vé­gén meghatározza, hogy mennyi hús esik egy személyre és ehhez képest osztja föl a rációkat. Ez a fö/losztás hús­legyek által történik. A husjegyeknél azonban megint a legkülönbö­zőbb nehézségek álltak elő. Mindenekelőtt hetenként más husjegyeket kellett volna kiosztani, mert hiszen a rációk változtak. Azonkívül a hús nem olyan ter­mészetű élelmiszer, mint a kenyér, amelynek mind­egyik része ugyanolyan; nem mindegy tehát, hogy valaki száz gramm csontos húst, vagy száz gramm fiiét kap. Végül itt is jelentkezett egy külön partiku- larizmus, a berlini városok és elővárosok partiku- larizmusa: Wilmersdorfnak más ötletei és más szét- osztási módja volt, mint Charlottenburgnak és meg­eshetett, hogy Charlottenburgban nem tudok ebé­delni, mert nincs huskártyám, mint wjlmersdoríi pol­gárnak, holott Charlottenburgban csak husjegy elle­nében adnak húst. Ezeket a nehézségeket körülbelül három hét alatt kiizdötték le Berlinben, úgy, hogy ma van ugyan hushiány, ami azt jelenti, hogy kevés általában a hús, de nincsenek zavarok a hús körül, ami viszont azt jelenti, hogy mindenki zavartalanul hozzájuthat ahhoz a husmennyiséghez, amennyi reá per koponya esik. Ami magukat a husjegyeket illet), azt úgy csi­nálták meg, hogy a jegyeken nem áll rajta, hogy mennyi az egyes porcjóra eső hús, hanem ezt a mennyiséget a városi magisztrátus hétről-hétre hatá­rozza meg. Ilyenformán azóta, hogy a husjegyek for­galomban vannak, többször mjegesett már, hogy hetenként más-más mennyiséget lehetett kapni egy husjegyre. A hús minőségének a meghatározása már nehezebb kérdés, itt úgy járt el a tanács, hogy csak a marhahúsra és a disznóhusra érvényesítette a tűz­jegyeket, — vadat és egyéb húst lehet husjegy nél­kül is kapni. Hideg felvágottat husjegy nélkül adnak a vendéglőben, de ház) használatra egyáltalában nem lehet kapni. Ami a husmennyiségeKilleti, ami he­tenként <egy-egy személyre esik, az ma körülbelül egy félfont. Annak a számára, aki vendéglőben ét­kezik, a helyzet úgy alakul, hogy hetenként négyszer elletik húst, íilletőleg összesen négy étkezésnél adat­hat magának marhahúst vagy disznóhust. A husta lan napok megmaradtak, tehát hetenként kétszer semmiféle husnemii nincs, kétszer mindenféle hús van, a hét három to­vábbi napján pedig lehet vadat és hideg fel­vágottat, mint husnemiit enni. Ez a mennyiség kétségtelenül nem sok, de az uj rendszernek az előnye és igazságossága éppen az, hogy ezt az egy személyre eső husmennyiséget mindenki számára biztosította, tehát nem fordulhat elő az 2a. eset, hogy a jobbmódu emberek ehetnek húst, a sze­gényebbek azonban nem. Azonkívül kétségtelenül megállapítható, hogy azóta, amióta az uj rendszer életbelépett, a vendéglőkben a húsételek ára olcsóbb lett. Az árak most úgy alakultak, hogy a polgári vendéglőkben egy húsétel ára 1.50—2.50 márka kö­zött váltakozik. Általában az árak körülbelül két hó­nappal ezelőtt egyszerre rohamosan emelkedtek, de az áremelkedés akkor megállóit és most változatlan. A husjegyek néhány nap óta egységesek egész Gross-Berlinben. A háziasszonyok még mindig pa­naszkodnak, hogy nem kapnak húst, de ez csak azi jelent), hogy nem kapnak több húst, mint amennyi a husjegy szerint egy személyre esik. Meg kell je­gyezni, hogy érdekesen tapasztalható, hogy az em­berek megszokták a hús nélkül, való étkezéseket. Las- sankint vegetáriánus lett Berlin és ha igaz az, amit rebesgetnek, hogy szeptembertől kezdődő- leg két hónapra az egész biroda­lomban be fogják szüntetni a hús­fogyasztást, hogy azután korlátlan mennyiség­ben bocsáthassák az emberek rendelkezésére, akkor majd, amikor ez a rendszabály aktuális lesz, senki­nek nem fog nehezére esni a hús nélkülözése. Déri Imre. ® « ® Az utolsó közgyűlés. Julius 12-ißJph tartja utolsó közgyűlését a főváros törvényhatósági bizottsága. A napirenden a zárószámadáson kí­vül a Népjóléti Központról és a kisiparosok hi­telszövetkezetéről szóló előterjesztések szere­pelnek. A pénzügyi bizottság és a tizes bizott­ság 1—1 ülést tartanak még az utolsó közgyűlés előtt. Hamvai Sándor. A Népjóléti Központ tár­gyalására kiküldött ad hoc bizottság részleteiben is letárgyalta a polgármester jubiláris javasla­tát és igy az Julius 12-én már a közgyűlés elé fog kerülni. Bárczy polgármester nagyszabású munkájában a részesek közül dr. Miklós Elemér tanácsjegyző és dr. Csergő Hugó titkár érdemei közreműködését egyik legutóbbi számunkban méltattuk, viszont azonban ki kejl emelm Hamvai Sándor kerületi elöljárónak, a Népse- gitő iroda vezetőjének érdemét is, aki a javai latnak azt a részét készítette nagy szakavatott- sággal, amely a szegényügyre vonatkozik. Ki­válóan értékes tanulmányt készített Hamvai elöljáró a szegényügyről, amely azután szinte magjává lett a hatalmas közjótékonysági szer­vezetnek. Számtalan, a jószívűség gyöngyeivel ékes részlet tevődött azóta a maghoz, de az igaz érdem elismerését annál inkább nem szabad megtagadni Hamvai Sándortól, mert az ő kisebb szabású akciója egy hatalmas alkotás lavináját indította meg. Áthelyezések. A polgármester Lieber Endre ta- nácsjegyzőt az elnöki ügyosztályból a közjótékony­ságiba helyezte át és az ügyosztályvezető tanácsnok állandó helyettesítésével1 bízta meg. Lieber tanács­jegyző továbbra is megtartja a főváros hivatalos lap­jánál vállalt munkakörét. A polgármester egyidejűleg Miklós Elemér dr. tanácsjegyzőt a közjótékonysá­giból az elnöki ügyosztályba helyezte át. Henry-aréna júliusi műsora páratlan sikerével fölülmúlja az előző hónapok programmját és napról- napra jobban emeli K o s c h k e Henry igazgató nép­szerűségét, amely főleg abban nyilvánul, hogy az előadások zsúfolt házak előtt folynak le. A páratlan sikerű Willy P a n t z e r-csoport e hónapban is sze­repel, mellettük ped'g a kiválóságban vetekszenek: S i d i, az óriás, Altenburg és Hoffmann, Tato és May, továbbá a legkitűnőbb bohócok és augusztok. Gyönyörű látványosság, remek háborús darab a Szövetségi hűség a Kárpátokban. Városatyák anyagi felelőssége. Debrecen vá­ros legutóbbi közgyűlésén a tanács jelentette, hogy a Debreceni Banknál elhelyezett városi betét ügyében a belügyminiszter helyteleníti a város eljá­rását s egyben kjijelenti, hogy megkell kezdeni nyomban a biztosítási intézkedéseket azokkal s z e m ben, akik a betét e 1 h e 1 y e- zését megszavazták. A tanács javasolta, hogy feliratban kérjék a minisztert, hogy egyelőre tekintsen el a biztosítási eljárás megindításától, minthogy a Deb­receni Bank az összeg visszafjizetésére újabb garanciá­kat ajánlott fel. A közgyűlés ehhez hozzájárult, annak

Next

/
Oldalképek
Tartalom