Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-07-05 / 27. szám

Budapest, 1916 július 5.

5

á kifejezésével, hogy. a törvényhatósági bizottsági tagok anyagi felelőssége továbbra is fennáll. Debrecenben tehát a városatyák személyes anyagi felelősségét sokkal komolyabban és szigorúbban veszik, mint Budapesten. Itt említjük meg, hogy most jár le Debrecen városának a Pesti Hazai Első Takarékpénztártól fölvett 4 millió koronás fiiggőköícsöne. A takarék- pénztár a várossal folytatott tárgyalások után kijelentette, hogy a függőkölcsönt két évre hajlandó meghosszabbítani az Osztrák-Magyar Bank mindenkori kamatlábán felül fizetendő egy százalékkal magasabb kamat és egy fél százalék jutalék mellett. A legközelebbi közgyűlés dönteni fog a kölcsön ügyében.

Herceg Ferenc pompás, vidám könyve, a „Q y u r k o v i c s lány o k“ most jelent meg a Milliók Könyvében. Gyurkovicsné, hét leány okos mamája, azt a lehetetlennek látszó problémát oldotta meg, hogyan lehet hét leányt hozomány nélkül férjhez adni. A megoldás színhelye a régtől hires Bácska amelyet még híresebbé tett Gyurkovics mama, aki, mióta Herczeg Ferenc regényt irt hadjáratáról, ma már fogalommá vált. A regény ára 30 fillér.

t> « e

A háború ökonómiája.

A hadviselő államok háborús kiadásai ed- digelé kerekszámban 210 milliárd koronát tesznek. Minthogy a háború 700 napja tart, a na- ponkinti költségek 300 millió koronára rúgnak. A közgazdászok csodálkoznak és a fejüket rázzák! A legtöbbje mindig azt hirdette és jósolta, hogy egy európai háború nem tarthat tovább három hónapnál, mert azontúl a teljes gazdasági összeomlás, a káosz következik, Es mi lett mindezekből a prognózisokból? A legtöbb hadviselő államban nagy anyagi jólét, rendkívüli pénzbőség mutatkozik. Az iparágak legtöbbje teljes mértékben van foglalkoztatva. A hadi nyereségek óriásiak, beteg vállalatok, melyeket azelőtt sehogysem tudtak szanálni, egészségesek lettek és sohasem álmodott di- videndákat fizetnek. Az összes börzéken a hausse-irányzat valóságos orgiákat ül, a nagy iparvállalatok pedig egymásután emelik részvénytőkéiket, de nem azért, mert uj befektetéshez pénzre volna szükségük, hanem azért, hogy az uj részvények kibocsátására a kedvező alkalmat el ne szalasszák. Mert tudni kell, hogy ma, a legnagyobb és legveszedelmesebb háború közepette a részvények árfolyama magasabb nívón áll, mint a békeidők legcsendesebb napjaiban.

A nagy anyagi jólét sokakat annyira megtéveszt, hogy a háború tőkeképző erejét hirdetik és fennen hangoztatják, hogy „gazdagabbak vagyunk, semmint hittük volna.“ Hát ez már a túlzásba megy. Attól tartunk, hogy a felébredés ebből az álomból nagyon kellemetlen lesz. A háború nem tőkecilkotő és a „jó idők“ inkább annak a körülménynek tulajdoníthatók, hogy a háborúnak sokkal nagyobb étvágya van, semmint sejtettük. Ugyanis a háború annyit fogyaszt, hogy a rendelkezésre álló összes termelő erőket igénybe veszi és innen van, hogy a hadi gazdaságban a munkanélküliség teljesen eltűnt.

A mi felfogásunk az — amit a képviselőházban legutóbb Szterényi is hangoztatott, — hogy ne legyünk túlságosan optimisztikusak a háború utáni gazdasági viszonylatokra nézve. A háború nálunk — éppúgy, mint mindenütt Európában — gazdasági megrázkódtatásokkal fog járni. Nehézségeink, küzdelmeink lesznek, minden forrás apadni fog, csak az adó nem. Nálunk béke idején egy-egy lakosra átlag 35 K adó esett. Az uj javaslatokkal ez az ^ átlag máris 45 K-ra emelkedett. Biztosan várható, hogy a háború teljes likvidációjára szükséges további adóemelésekkel a fejenkénti kvóta a 60 K-t is el fogja érni.

Az iparra a háború után súlyos helyzet vár és tévednek azok, akik azt hiszik, hog\ azonnal hét kövér esztendő következik. A háborús termelésről és a háborús gazdasági berendezkedésről a rendes termelésre és a normális gazdasági helyzetre való áttérés nem lesz

könnyű, már csak azért sem, mert az ipar az első időkben nyersanyag nélkül fog állani. Másrészt számolni kell az épitő-ipar ideiglenes pangásával is. Mert amikor az állampapíroknak o százalékos kamatoztatása van biztosítva, akkor záloglevélüzlet nem igen van kilátásban, az építőipar pedig jelzálogkölcsön nélkül nem igen dolgozhatik. Szterényi azt mondja, hogy ilyen körülmények között a háború után majd az államnak kell magát nagymérvű beruházási politikára elhatároznia, hogy az ipart átsegítse azon az időn, amelyben bajokkal fog küzdeni. Ugyanez az álláspontja Wekerle Sándornak is', aki egy bécsi lapban legutóbb azt irta, hogy az állam részéről szűkkeblű, önérzetnélküli pénzügyi politika lenne visszariadni azoktól az áldozatoktól, amelyek múlhatatlanul szükségesek azoknak a nehézségeknek az elhárítására, amelyek a termelést akadályozzák, a fogyasztást és a gazdaság rendes körforgását terhelik és a közlekedést akadályozzák.

Hogy anyagi fejlődésünkben meg ne akasztassunk, arra nézve feltétlenül szükséges, hogy a jövőben gazdasági berendezkedésünkben teljesen szabad kezet nyerjünk. Es ez áll éppúgy az Ausztriához és Németországhoz való viszonyunkra nézve, mint belső gazdasági berendezkedésünk tekintetében is. Ennélfogva máris tisztában kell lennünk azzal, hogy a szabad kereskedelmet teljesen kiküszöbölő központok a háború után azonnal meg fognak szűnni. Sőt garanciát kell nyerni arra nézve is, hogy a központok további elhatalmasodásának és túlkapásainak már most a háború folyamán útját álljak. Mert, amit ezen a téren most látunk, az a szabad gazdasági fejlődésnek, a szabad versenynek a negációja. Vissza kell lassankint térni a kereskedelem teljes szabadságához. Se a termelésnek, se a fogyasztásnak nincs szüksége arra, hogy a Központok a háború után csak egy napig is íentartassanak. Ismét utat kell csinálni a magántevékenységnek, az egyéni invenciónak és kezdeményezésnek, mely minden gazdasági fejlődésnek alapját képezi.

A spekuláció. Egyik budapesti nagybank fiókpénztárába a napokban egy ur állított be, nagyobb összeget tett le az asztalra és az ott ülő hivatalnokoknak ezt mondotta: „Ezt a pénzt ipari részvé nyekbe akarom befektetni; milyen részvényeket ajánl Ön nekem megvásárlásra? A hivatalnok azt válaszolta, hogy a jó ipari papírok most már nagyon magas árfolyamot értek el, ezeket tehát nem taná esős vásárolni. Ajánlja, hogy inkább 6 százalékos hadi kölcsönt vegyen, mely a legbiztosabb és legelőnyösebb kamatozású befektetést képezi. Az I illető ur erre a pénzt zsebrevágta és a helyiségből távozva, éppen nem barátságos hangon ezeket mondotta a hi vatalnoknak: „Hogy hadikölcsönkötvények léteznek, ezt Ön nélkül is tudom.“ Ez a kis történet, melynek az az előnye, hogy szóról-szóra igaz, gondolkozóba ejthet bennünket. Honnan van az, hogy az alig 4°ö-ot kamatozó ipari részvény jobban vonzza a közönsé get, mint a 6°/io-ot jövedelmező hadikölcsön? Azt semmiképen se lehet állitani, hogy az eddig elhelyezett 6 milliárd hadikölcsön a magyar tőkepiacot túlterhelte volna. De itt is egy ismeretes pszichológiai tünet jut érvényre. A gyakorlati életben tapasztal juk, hogy néha az elsőrendű szükségleti cikkek el hanyagoltalak és helyettük nélkülözhető áruk sze reztetnek be, mihelyt ez utóbbiak ügyesen reklami- roztatnak. így vagyunk ebben a dologban is. A nél kiilözhetlen badikölcsönnek ma a nélkülözhető bel földi ipari részvények a konkurrensei. A legtöbb gazdasági hir a sajtóban az egyes iparágak fényes helyzetéről, az ipari vállalatok óriási nyereségeiről rekord-dividendálásról és rendkívül nagy rejtett tartalékairól szól. Ez a reklám a közönséget az ipari részvények vásárlására ösztönzi. Hozzájárul ehhez, hogy a bankok és bizományosok, valamint az ügy nökök valósággal elárasztják a feleket körlevelekkel, melyekben ezeket ipari papírok vásárlására csábítják. Nem csoda, ha ilyen körülmények között a mostani félhivatalos tőzsdeforgalomban óriási spekuláció fejlődött ki, mely túlzásokba csapott és az egész piacot veszélyeztette. A legutóbbi napokban valami mérséklet, egy csekély kijózanodás mutatkozik, bár egyes ipari részvények a hanyatlás dacára még min dig sokkal magasabban állanak, mint a háború kitö rése előtt. A vásárló publikumot gondolkozóba kell, hogy ejtsék az uj adójavaslatok is melyek elsösor ban az iparvállalatokat terhelik. Különösen áll ez a hadinyereség adóra, mely a jövő évi dividendákat

erősen le fogja nyomni. A mi nézetünk az, hogy az az úgynevezett háborús konjunktúra tulment a tetőponton, vagy jobban mondva a delelő ponton és most már lefelé halad. Peszszimizmusra nincsen semmi okunk, de li ba volna a túlságos optimizmus is, mely azután nagy csalódásokra vezethet. Helytelenítjük a túlzott spekulációt, mely éppen nem illik a háború komoly keretébe és amely könnyen katasztrófára vezethet.

Vágóinarhabevásárlási központ. „A cs.cs kir. hadügyminisztérium vágómar havúsárlási központja" név alatt a hadügyminisztérium kezdeményezésére és irányításával szindikátus alakult, amely hivatva lesz a polgári lakosság jogos igényeinek figyelembevételével kizárólag gondoskodni a hadvezetőség vágómarhaszükségletének fedezéséről Magyarországon. A szindikátusban Weiss Manfréd budapesti katonai konzervgyárán és a királyiddal katonai konzervgyáron kívül azok a cégek vesznek részt, amelyek eddig is Magyarországban a liadveze- tőség vágómarhaszükségletének legnagyobb részét beszerezték és pedig a Magyar élei miszer - szállitó részvénytársaság, a Kisjenöi föhercegi uradalom haszonbérlete részvénytársaság és a Magyar földbérlők szövetkezete. A szindikátus július hónapban veszi fel tevékenységét és a bevásárlások egységes szervezete remélhetőleg az eddig állandóan emelkedő árak állandósulására vezet. Önként értetődik, hogy a bevásárlási központ, amely az osztrák érdekszervezetekkel állandó kontaktust létesít, a szükségletet nagy részben közvetlenül a termelőknél • fogja beszerezni, lehető figyelembevételével azoknak a szervezeteknek, amelyek eddig is közreműködtek a hadvezetőség szükségletének fedezésénél.

Hatvani-Deutschék kávéiiziete. Mint szakkörökben beszélik Hatvaniék legutóbb óriási kávéimport üzletet bonyolítottak le. A behozatal és az eladás a Város- és Községfejlesztési r.-t. utján történt.

Nagy földbirtoküzlet. A Központi p arcelázó bank r.-t. nemrégiben eladta s a r 1 ó s á r i uradalmát, amelyet három évvel ezelőtt vásárolt meg. Az uradalom egy kjis részét már régebben parcel- ázták, inig most végre a megmaradt rész körülbelül két millió K-ért gazdát cserélt. A Központi parcellázó több üzletet bonyolítóit le és ez magyarázza meg, hogy a magánforgalomban részvényei már a névérték fölé emelkedtek ismét. Az intézet 200 korona névértékű részvényeit a vidéki pénzintézetek többnyire 160—180 koronával állították be az 1915. évi mérlegbe.

A Plioebusról. Hosszú idők után ismét kötés volt a Phoebus részvényekben, amely a budapesti börze igyjik legsiralmasabb papírja. Ezúttal 44 koronával kötöttek Phoebust és hogy ez mit jelent tulajdonképen a részvényesek szempontjából, az kiderül, ha összehasonlítjuk a mostani kurzust a tőkelebéiyegzés előtti időkben felvert árfolyamokkal, amikor azok még 240—250 koronán állottak. Darabonként tehát 200 koronát vesztettek a Phoebus szánalmas részvényesei. Jellenző, hogy Székesfehérvárott, ahol villanytelepe van a Phoebusnak, hogyan vélekedik a vállalatról egy helyi lap. A „Fejérmegyeji Napló“ Írja többek között: „A részvénytársaság, amely annyi kellemetlenséget szerzett a város közönségének, olyan beruházási Ígéretekkel áll elő, amelyek még a laikus szemet is megakasztják, hiszen eddig még egy tisztességes ár am órát sem lehetett tőle kapni! Országosan tudott dolog, hogy a Phoebusnak szénája nem a legnagyobb rendben van és hogy a portája körül holmi szélhiidési tünetek mutatkoztak“ . . . így írnak vidéken a Phoebusról!

A Központ. A háborús közgazdasági irodalom legújabb hajtása: A Központ című közgazdasági hetilap, amely első számával julius 1-én jelent meg. Szerkesztő-kiadója Zerkowitz Emil, a kitűnő köz- gazdasági iró. A lap. amely főképen a különböző központok szócsöve kíván lenni, első számának élénkségével és nívós tartalmával méltó feltűnést keltett. A számos és értékes cikkek és eredeti információk között különös figyelmet érdemelnek: Bárczy polgármester. dr. S z e n d e Pál és D é r i Imre cikkei. A belső tartalom kiválóságához méltóan simul a lap technikai kiállítása is, amely a Magyar könyvnyomda- és kiadóvállalat r.-t. ízlését dicséri.

Kanitz .Jaques kitüntetése. A király Kanitz Jaquest, a Magyar Gázizzófény r.-t. vezérigazgatóját, a Ferenc József-rend tiszti keresztjével tüntette ki. Kanitznak nagy része volt a Földgáz részvénytársaság megalakításában s ezzel a magyar ipari életnek kiváló szolgálatot tett. De fon-