Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-05-17 / 20. szám

Budapest, 1916. május 17. 3 sek szerint. Kéri '.e tekintetben elnök megnyugtató válaszát. Elnök:: A jelölések alkalmával előadta, hogy nem uj -szervezésekről, hanem megüresedett állások betöltéséről volt szó, igen kevés helyről, amelyekre az előbbi kiküldetések praejudikáltak, tehát a régi tö­meges jelölések alkalmával sok második vagy har­madik helyen jelölt most szóba sem kerülhetett. Egyébként előkészítő-bizottság volt kikiildve, amely a tervezetet átvizsgálta. Teljesen helyesli egyébként Hűvös biz. tag elvi álláspontját és ilyen értelmű ha­tározatnak szívesen aláveti magát, hogy lehetőleg, amennyiben személyi, képesítési, lakás stb. körülmé­nyek megengedik, a jelölés sorrendjében történjék a kiküldés. Ember Károly: Az elv.dt elfogadja, de tiltako­zik az ellen, hogy .a jelölés szigorúan kötve legyen az előző listához, mert akkor nem érvényesülhet az egyéni működés mérlegelése, s ez megakadályozza a tanügy intenzív, üdvös fejlődését. Teljesen megnyug­szik a tanácsnok kijelentéseiben. Dr. Springer Ferenc: Csatlakozik azokhoz, amiket Ember biz. tag mondott. Az érdemek szabad mérlegelését előző listákkal megkötni nem szabad. Egészben véve a kérdés felvetését sem időszerűnek, sem alkalmasnak, sem helyesnek nem tartja. A jelölő­listát a kiküldött albizottság állapította meg, a bi­zottság kellő időben megkapta, az ellen senkinek ki­fogása nem volt, en block elfogadták és a tanács változatlanul ezt érvényesítette a választással. Meg kell .tanulni a leckét idején, de ilyen utólagos rekriminációkkal nem sza­bad jönni ilyen kérdésben. H ü v ö s Iván nem fogadja el a megrovást. Fon­tos kérdésben mindig helye van a felszólalásnak. Egy­általán nem kívánja előző listákhoz kötni a -válasz­tást. Itt nem tanulnak leckéket, nem járnak iskolába és nem kapnak fizetést. Ilyen kritikát nem fogad el. Sajnálja, hogy e n block elfogadta a .'jelölést, amelynek hiányairól utóbb alkalma V'Oilvt meggyőződni, s azért teszi most szóvá, mert lesz még választás és szükséges, hogy azoknak bizonyos elvi rendszerét előre meg­szabják. Ha annak idején a tanácsnok megokolja, miért kerülnek el egyesek a' régi jelölésük helyéről és miért kerülnek oda mások, ehhez hozzájárul­hatnak. Elnök: Megmondottam annak idején az .elvei­met, hozzá méltöztattak járulni. H ii v ö s Iván csak azt kívánja biztosí­tani, hogy különös ok nélkül ne ve­szítse el valaki a régi helyét a je­lölésben olyanokkal szemben, akik­nek a Protektorat nagyobb pressziót tudnak gyakorolni. Elnök: Tiltakozom ezen hozzám méltatlan kifejezés ellen. Mar-már kitörni készültek a szenvedélyek, de a vitatkozó felekben győzött a kölcsönös ud­variasság és az afférból — nem lett affér. Egy kérdés azonban tisztázás nélkül maradt: kik voltak a protektorok és kiket presszionáltak. radt tisztviselőknek úgyszólván minden idejét a nem­zetőrségi seregek szervezése és ellátása foglalta le. Közben a széna, szalma és a zab piaci ára olyan rohamosan kezde.t emelkedni, hogy a kormány jónak látta elrendelni a maximális árakat. A tengeri só ára szinten magasra emelkedett. Ekkor sokan a határokon próbáltak sót csempészni be az országba s a csem­pészetnek ez a formája hallatlan mértékben elterjedt. Hogy ennek a lehetetlen állapotnak végét vessenek, a só árát le kelled szállítani. A pesti és budai piacokon az okozott különösen sok zavart, hogy egyesek nem akarták elfogadni az uj magyar bankjegyeket s akárhányszor megtörtént, hogy aainek nem volt ércpénze, nem kapott élelmi­szert. A hatóságokat utasította a kormány, hogy n- gyeijék meg a piacokat s aki bankjegyet nem fogad el, azt állítsák a rögtönitélő bíróság elé. Ennél sokkal nagyobb baj voit azonban, hogy örökke rémhírek terjedtek el a városban. Egyszer sú­lyos és végzetes vereségek vészhirének felhői borítot­ták gondba az embereket, máskor azt beszélték, hogy Görgey elesett, Kossuth lemondott. Ezeknek a híreknek a nyomán aztán mindannyiszor hirtelen meg­drágult a piac is. Egyik vészhirtői a hagyma, másik­tól a liszt s harmadiktól a hús lett drágább, szinte iélóránkint. Időközben pedig a határszéleken rablók garázdálkodtak, akik az élelmiszereket, vagy maguk­kal vitték, vagy megsemmisítették. A kormány nem volt képes megakadályozni az egyre növekvő drágaságot, amely tetőpontját a vi­lágosi fegyverletétel idején érte el. Szervezetlenségében nagyjában! is festettek a szabadságharc közélelmezési állapotai. Az ország egyes helyein nyomor és Ínség jelentkezett és az ideig­lenes kormány nem tudta elejét venni a minduntalan jelentkező bajoknak. Ötletszerűen rendeleteket bo­csátottak ki, de ezek a rendeletek csak a papíron je­lentek meg, mert a hatóságok nem akarták, vagy nem tudták azpkat végrehajtani. (J. Á.) Munkapalota a Nagydiófa-utcában Elkészült a főváros müszerüzeme. Röviddel ezelőtt még szomorú, keshedt há­zacska éktelenkedett a Nagydiófa-utcában, a gr nkai intézet volt itt elhelyezve és most egy uj, modern, világos, szellős, tiszta, a Zola álmai­ból ismert munkapalota emelkedik helyén. A kis patkány-tenyésztő udvarból virágos kert lett, eltűntek az ákom-bákom épületek, a sok ócska­ság, a piszok helyén vidám életkedv uralkodik és a tiszta falak közé az emberi egészség vé­delmét szolgáló millió kincsek költöznek be: jun. 10-én nyílik meg itt (és akkor mutatják be a sajtó képviselőinek is) a Székesfőváros Müszerüzeme, kötszer- és kórházi anyag raktára. A székesfőváros emez egyik legifjabb üzeme, amelynek létesítése Buzay Károly tanácsnok érdeme, rövid fennállása alatt olyan kitünően sáfárkodott, hogy‘az uj telepet teljesen a maga erejéből, a saját üzleti nyereségéből tudta meg­valósítani. Ugyancsak a saját erejéből fogja nyolc esztendő múlva, amíg opciója van rá, a telek vételárát is kifizetni. Es itt Buzay tanács­nok nagy érdemei mellett nem szabad megfe­ledkezni Dénes Aladár üzemvezető-igazgatóról sem, aki rendkívüli üzleti érzékkel, sok odaadás­sal és hozzáértéssel áll az ifjú, nagyjövőjü in­tézmény élén. Még pihennek a gépek, még a munkások a városházi, régi műhelyben dolgoznak, de már a tágas, világos munkatermek föltárják a jövőt, büszkén hirdetve, hogy a sok kincs, amit itt fölhalmoztak, a háborús viszonyok dacára is, esztendőkig fogja a budapesti ember egészségét védeni. Ráadásul külön büszkesége az üzemnek az is, hogy mindent még a régi jó minőségben és a régi 20—100 százalékkal olcsóbb árakban szerzett be. Séta a mühelytelepen. A pompás uj telepen Dénes Aladár igazgató ka­lauzol és mindenre lekötelező kedvességgel ad fölvi- lágositást. Elsőbben az udvarra lépünk. Pár hét előtt még hepe-hupás, össze-vissza túrt, fölforgatott sze­métdomb volt az egész, ma keramittal burkolva várja a virágágyakat, amelyek a közepét fogják díszíteni. Az ablakokon köröskörül virágállványok, várják, hogy az egész udvart körülölelhessék tarka díszükkel. Az ejső ajtó, amelyen benyitunk, a fehérne- müraktárba vezet. Rengeteg fehérneműt, kórházi ruhákat halmoztak itt föl, még valamennyi a régi jó lenvászonból készült. A készlet, amelyből az összes fővárosi, valamint a Zita és Révész-utcai hadikórhá­zak ápoltjai részesednek, legalább két esztendőre elég és kerek egy millió korona értéket képvisel. A há­ború azonban itt is meglátszik, a takarékosság tör­vénye arra kényszeritette az üzemet, hogy a kiselej­tezett fehérneműt ne dobják el, hanem két-három se­lejtes lepedőből egy újat készítenek. A szomszédban tágas, száraz, világos pince, benne töméntelen f e r t ő 11 e n i t ő-s z e.r, elegendő pár esz­tendőre. A terem viszont, ahova most lépünk be, uj munkakörnek fog szállást adni: itt lesz ugyanis a főváros háziiízemü mázoló műhelye, ahol az összes kórházi bútorokat mázolni fogják olcsón és hi­giénikus elvek alapján. Két modern szárító-kemence valóságos szenzációja ennek a teremnek és föl kell jegyezni azt is, hogy az üzem festékanyaggal is tel­jesen el van látva, pedig ez is fontos, mert az árak itt is húsz százalékkal emelkedtek. Hasonlóképen uj része az üzemnek a bádogos és szerelő mintamühely és vele összefüggésben a kórházi edények ónozása, ami igen fontos újítás, mert a betegek ezreinek gyomrát védi meg a fertő­zéstől. Mindezt a legmodernebb eszközökkel végzik, igy különös figyelmet érdemel egy gép, amely sűrített levegővel dolgozik. Huszonnégy órán belül minden munkát elintéz ez a kiváló műhely, amelynek szerelői a kórházakba telefonhívásra is kimennek és pedig az üzem saját kis szerelőautomobiljain. A következő műhely a lakatosoké és vas­esztergályosoké. Itt is a legújabb gépek sora­koznak- egymás mellé, csővágók, fúrógépek, vasesz­tergapadok és az autogénheggesztés minden neme is képviselve van itt. Anikkelezőmii helynél na­gyobb és modernebb szintén nincsen Budapesten. Az orvosi műszerek m ü h e ly e van so­ron. Egyrészt itt készítik őket, másrészt átalakítják és javítják. Igen nagy súlyt helyez rá az üzem, hogy a magyar orvosok találmányait önzetlenül elkészítse és igy esetleg komoly sikerekhez segítse hozzá őket. A műhelyhez külön kovácsolom ii hely tar­tozik, a csiszoló és köszörülő műhely pe­dig legtökéletesebb egész Budapesten. Minden gép porfogóval van ellátva, ami a munkásoknak igen fon­tos higiénikus érdeke. Autogummik javításával is házi kezelésben fog foglalkozni az üzem. Hozzá azután rendkívüli autó­gumim raktára van, ami a mai gummiárak mellett ha­talmas értéket képvisel. így, a főváros elérte, hogy amikor az egész országban gutnmihiány van, nála er­ről beszélni sem lehet. Gépüzem villanyerővel. Az elektrotechnikai osztály követke­zik, ahol a villanyszerelési szakba vágó készletek vannak felhalmozva. Rendelkezik azonkívül az üzem elektroterápiái gépjavító osztálylyal, villanyozó és röntgenező gépekkel, úgy, hogy a mai viszonyok kö­zött ezeket nem kell Németországból kikönyörögni. Igen érdekes a villanyos varr o d a is. Ti­zennégy villanyos varrógép áll itt sorban, amelye­ken tizennégy szegény hadbavonult felesége, vagy öz­vegye látja majd el a munkát. Ok fogják a kórházak dezinficiált és kimosott selejtes fehérneműjét kijaví­tani. Ugyanebben a teremben van a kötszermeg- m u n k á 1 ó m ii h e 1 y is, ahol nyolc villannyal haj­tott gép dolgozza fel a nyers kötszert. Az üzem köt­szeranyaga a legerősebb betegforgalmat véve alapul, legalább két esztendeig eltart. Van azután ennek az osztálynak külön gummiraktára, ahol az egészségügyi gummi van felhalmozva, úgy hogy e tekintetben sem szenvednek a kórházak egy pillanatra sem szüksé­get. Külön helyisége van azonkívül az egészség­ügy i üvegraktárnak is. Anyagraktár és autógarázs. Az egész épület alatt betonozott, száraz, tiszta pince fut körül, ahol a korházi bútorok és a kiilöm- böző kórházi, gazdasági anyagok nyernek elhelyezést. Itt van a külön szappan raktár is, ahol a régi jóminőségü szappanból, a régi árakon, két-három esz­tendőre valót sikerült megtakarítani. Az üzem külön autogarázsa mellett van az autójavító műhely, ahol nemcsak az egészségügyi intézmények, de a főváros más autóinak Is javítását végzik. Fent az emeleten a gummijavitó következik. A fő­város tulajdonában levő összes tömlőket és pneuma- tikokat itt javítják. Csodálatos munkát végez ez a műhely, ahol a szószoros értelmében piszokból és rongyból uj köpenyegeket és tömlőket készítenek. Mindezt rendkívül olcsó árban, 1100—1200 korona he­lyett, 450—500 koronáért. Különös figyelmet érde­melnek itt a gázzal füthető kiváló modellek. Munkásjóléti intézmények. A miiszerüzem összes helyiségeiben gyorsan sze­met szúr, hogy itt valami igen okos higiénikus intéz­kedés történt, amely kitünően megoldotta a léghuzam és pormentesitési kérdést. Az ajtók és ablakok mel­lett rendszerint látható repedések eltávolítása révén történt ez. Ugyancsak okos dolog, hogy az összes falsarkokat Picklinnel védik a leütés ellen. Ki­vételek e tekintetben csupán a legexponáltabb sar­kok, amelyek különösen a pincehelyiségekben vannak. Itt vassarkokat alkalmaztak, viszont ezeket P i c k 1 i n áthuzattal látták el. Általában a modern higiena minden újabb és be­váló termékét hasonló minuciózus gondossággal al­kalmazták. Fontos is ez, mert a miiszerüzem tökéletes gonddal viseltetik a munkások egészsége Iránt, ami nem is csoda akkor, amikor a nagyszerű telep B u - z a y tanácsnoknak, az egészség e fanatikusának in­tenciói szerint épült föl. Ennek megfelelően kellő mér­tékben gondoskodtak a munkásjóléti intéz­ményekről, amelyek során láttuk a tágas, világos, egészséges ebédlőtermet, ahol az üzem munkásai olcsó és ízletes ebédhez jutnak. Az ebéd ára napon­kint egy korona. Hogy milyen lesz, arra nézve Dé­nes igazgató azonnal szolgál mintamenüvel: hétfőn burgonyaleves, pörkölt, kenyér, kedden köménymag­leves, turóstészta . . . Igazán fejedelmi koszt ebben a drága világban. Pláne ha ebéd után kiülhet az ember az ebédlöterem előtt levő virágos, napfényes ter- raszra, ahol pihenhet egy órát. Az olcsó ebéd örömeinél nem feledkeztek meg a „hivatalnok urak"-ról sem, akik a hivatalnok hölgyek­kel együtt szintén étkezhetnek. Általában a munka­rend oly fényesen van összeállítva, hogy a legrosz- szabb akarat sem találhat benne gáncsolni valót. FTdeklödiink, milyen összeget képvisel a telep át­alakítása és megtudjuk, hogy az építkezés — az uj műhelyek nélkül — 95,000 koronába került, mig a gé­peket 100.000 koronás költséggel szerezték be, de csak azon a réven ilyen olcsón, mert az üzem munkásainak igen nagy rész jutott a gépek előállításában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom