Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-05-17 / 20. szám
4 Szent István és Vazul. Most az irodai helyiségekre kerül a sor: szép, világos száraz helyiségek, sablonos íróasztalok, komor pénzszekrények, telefonközpont, kedves hölgyek, udvarias hivatalnokok, akik már el is foglalták uj helyiségeiket. Egyéni ízlés, sok finomság látszik azonban Dénes igazgató hivatalos helyiségén, amelyet megkapó szépségével csak B u z a y tanácsnok szobája múl fölül. A bútorok kellemességén kiviil meglepi az embert egy hatalmas, az egyik szembenfekvö falat elfoglaló kép. Zempléni Tivadar Szent István és Vazul cimii kiváló alkotása. A kép különben — mint megtudtuk — Dénes igazgató tulajdona és figyelemből került a tanácsnok szobájába. Külön szobája van a kórházi felügyelőnek és vele együtt egy kirendelt tanácsi fogalmazónak, valamint az iizemel'lenőr-számtanácsosnak is. Három millió értékű anyag-. Az uj telep egyik legszebb, leggazdagabb része a tulajdonképeni müszerüzem. Ami itt föl van halmozva drága orvosi eszközökben, hozzászámítva a fertőtlenítő- és egyéb anyagokat, két millió körömit ér, amit húrom millióra egészít ki a kórházi fehérnemű-raktár. A műszerek nagyszerű rendben, üveg-ablakos szekrényekben vannak elhelyezve, kábító tömege az emb'ér- kinzó szerszámoknak. Igen sokat készít közülük ma már a rni üzemünk is, de még több a külföldről idejekorán beszerzett műszerek száma. Hogy milyen nagystílűén föl van ez a raktár szerelve, arra elegendő példa, ha elmondjuk, hogy a belügyminiszter által fölállittatott hat venerikus rendelőt egyetlen nap alatt, ép igy az uj csecsemő-kórházat hasonlókép 24 óra alatt szerelték föl. Még utoljára egy furcsa fa-alkotmány ötlik a szemünkbe. Igénytelen külseje alig árul el szenzációt, pedig alighanem az rejlik benne. A föltalálója Fischer Ernő dr. magyar orvos. Or- thopediai készülék ez, amely a sebesülésből visszamaradt merevséget szünteti meg. Külföldről már sokan érdeklődtek az uj találmány iránt, amelyet a müszerüzem potom áron állít elő. Az ember nem tud szabadulni a gondolattól, hány embernek adja majd vissza egészségét ez a töméntelen orvosi szerszám és hány magyar tehetségnek ad majd szárnyat ez az intézmény, ahol nagyszerűen kezelik a számoló papirost, de nem feledkeznek meg a szívről sem . . . „Budapest barátai“ és a barbár módon nyesett fák. Pár esztendő előtt „Budapest barátai“-ról beszéltek lelkesedve a városházán, volt is egy népes ülés, amelyen szép szavak hangzottak el, de azóta semmi sem történt. Szinte azt kellene hinni, hogy nincsenek is barátai Budapestnek. És valóban, ha kimegyünk az utcára, a parkokba, a ligetekbe, a szegény pesti kertekbe, csak a tisztaság, a rend, a növények, fák notórius ellenségeivel találkozunk. Annál inkább föl kell jegyezni, hogy mégis akadt egy ember, aki páratlan bizonyságát adta annak, hogy törődik Budapesttel, barátja ennek a szegény, elhagyott nagyvárosnak. A történet igen kedves és szereplő hőse egy főerdőtanácsos, aki nemcsak hogy szeretettel nézi a pesti fákat, de arra sem volt rest, hogy egy alkalommal a múlt esztendőben tizenöt fényképet nyújtson át Bárczy István polgármesternek. És azt mondta: — Polgármester ur, nézze meg ezeket a képeket. Magam csináltam őket. Nézze meg, polgármester ur, milyen barbár módon nyesik Budapesten a fákat. A képek tényleg lehetetlen torzokat, idomta- lan fatörzsöket mutattak. Bárczy polgármester Bock Ede tanácsnoknak, a budapesti fák legfőbb parancsnokának adta át a képeket. Fock, aki mérnök létére melegszívű természetbarát, de bár sokat tanul, mégis laikus a fák terén, szintén elszörnyülködött. Magához kérette Köde Károly kertészeti igazgatót, aki mikor meghallotta a panaszt, érzékenyen mondta:- I anácsnok ur, én szakember vagyok, igen kérem, ne vonják kétségbe a tudásomat. Most nem tudok bizonyítékkal szolgálni, hogy helyesen cselekedtem, de egy esztendő múlva tessék megnézni azokat a fákat, hogy mi lesz belőlük. Nekünk a városban alacsony, ©röstörzsü fákra van szükségünk, azokat pedig'csak ezzel a nyeséssel idomíthatjuk. Fock tanácsosnak tetszett az önérzetes nyilatkozat és várt egy esztendeig. Most aztán kintjárt a Palota-uton, ahol a „barbár“ módon nyesett fák vannak. Nagy öröme telt a pompás lombozató fákban, amelyek esztétikus, szép, városba való figurát mutatnak és szinte legszebb növényei Budapestnek. Ha a vége jó, minden jó: a kertészeti igazgató igazolva van, mi pedig boldogok vagyunk, hogy mégis vannak barátai Budpestnek. Gáz és villany Az 1915. évi zárószámadások. Csaknem egyidőben jelent meg a főváros két világítási üzemének tavalyi zárszámadása. Ripka Ferenc dr. beszámolója hatalmas tanulmány, pontos, lelkiismeretes ismertetése a tavalyi eredményeknek, s a jövő programmjának. A gázgyár összes bevétele volt 1915-ben 10.274,094 korona, összes kiadása 19.671,171 korona. A kiadások között szerepel azonban a befektetett tőke annuitása és kamatai (3.311,644 korona), a közvilágítás fentartása (834,283 korona), megtérítés a községi alapnak (940,000), értékcsökkenési alap (811,178), önbiztositási alap (40.000), értékleirás (200,000), újítási alap (150,000), hadi állapotból felmerült költségek (413,130), nyugdijak (160,000 K). Az üzleti feleslegből (602,922) 600,000 korona jutott a főváros pénztárának. Ezek a hatalmas számok némi betekintést engednek az üzem óriási arányaiba, fejlődésébe. A gázmüveket néhány esztendő alatt mintaüzemmé fejlesztették és ebben Heltai Ferenc után kétségelenül Ripka vezérigazgatóé a legnagyobb érdem. A jelentésből két pontot ragadunk ki. Az egyik az az őszinteség, amely- lyel a vezérigazgató a fenyegető szénhiányról beszél, a másik a szervezési szabályzat dolga. Vétkes gondatlansága a kormánynak, hogy nem támogatta kellő mértékben a gázgyár akcióját, nem lépett fel kellő sulylyal a bécsi Kriegsministeriumban, amikor a polgármester, a vezérigazgató és az illetékes ügyosztály vezetője egyenlő elbánást kértek Bécscsel. A polgármester és a vezérigazgató energiája hihetőleg le fogja küzdeni a jövőben is a szénmizériákat, de jellemző, hogy amit Bécsnek szó nélkül megtesznek, azt Budapesttől megtagadják. Ilyenkor persze nincsen paritás . . . A jelentés beszámol arról, hogy a közgyűlés által megalkotott szervezési szabályzatot a belügyminiszter még mindig nem hagyta jóvá. Ez pedig lehetetlen állapot, mert amig a jóváhagyás meg nem történik, addig a gázgyári direktórium működésének tulajdonképpen nincsen állandó, törvényes alapja. Kellemes meglepetés, hogy a trieszti légszesztársulattól visszaperelt 1.691,224 korona felszabadult és annak nagy része a gázgyár közhasznú céljainak rendelkezésére áll. Stark Lipót igazgató is beszámolt az elektromos üzem múlt esztendőjéről. A jelentés szűkszavú, az eredmény azonban tagadhatatlanul tekintélyes. Négy millió korona volt az üzem nyeresége, ebből 1.100,000 korona jut a fővárosnak. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy 35 milliója fekszik a fővárosnak a két villamos üzemben és hogy a Magyar Villamossági azelőtt tekintélyes nyereségrészesedést fizetett. Becs üzletei. Uj adók. — Malomvétel. — Közraktári vállalat megváltása. A főváros ügyeinek, akcióinak bírálatában minduntalan Bécs példájára történik hivatkozás. Azt hiszik a laikusok, hogy Bécsben fenékig tejfel minden, hogy ott jó a közélelmezés, hibátlan az adminisztráció, ismeretlen fogalom az üzlet, a megváltás, az uj adók. Pedig az elmúlt héten ugyancsak kivette a részét Bécs mindezekből a dolgokból. A napi sajtó bőven foglalkozott azokkal az interpellációkkal, amelyekkel a községtanács ülésén Weisskirchner dr. közélelmezési akcióját támadták. Most azt a hirt kapjuk, hogy Bécs városának a tisztviselők, alkalmazottak és tanítók fizetésének javítására 13 és fél millió koronára van szüksége; a hatalmas összeg fedezésére 2 fillérrel felemelik a villamosvasút tarifáját, amiből négy millió koronát remélnek. Azonkívül behozzák a vigalmi adót, az értékemelkedési adót, felemelik a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok pótadóját 27 százalékról 32 százalékra, á hiteladő-pótlékot 25 százalékról 27 Budapest, 1916. május 17. százalékra, az elsőosztályu kereseti adót 27 százalékról 31 százalékra, a többi adópótlékot 3 százalékkal, a pálinkaadó-pótlékot 35 fillérről ötven fillérre, a totalizator adó-pótlékot 40 százalékról 80 százalékra, az ebadót 8 koronáról 20 koronára. Múlt héten perfektuálta a béesi tanács a Vomviller & Co. cég bécsi hengermalmának és a hl off mann S. és W. budapesti cég bécsi közraktárának megvételét. A raktárház ellen állandóan panaszkodott a bécsi közönség, mert az —- állítólag — egy magyar hajózási vállalatnak és a magyar gabonakereskedelemnek az érdekeit volt bátor szolgálni. A megváltási ár 2.250,000 korona, s ezzel aztán az összes bécsi raktárházak Bécs város kezébe jutottak. A Vonwiller-cég hengermalmából Bécs részvénytársaságot csinált, úgy, hogy a részvények 60 százalékát, 3.075,000 korona értékben önmaga jegyezte, a többi 40 százalék a malom-cégé maradt, de Bécsnek erre is opciója van. A bécsi sajtó nagy örömmel üdvözli ezt a kettős üzletet, amelytől azt reméli, hogy Bécs liszt szükséglete ezentúl teljesen független lesz a magyar malmoktól. Érdekes, hogy Bécs a legnagyobb felháborodással nyilatkozik a magyar malmokról és azt hiszi, hogy az immár községesitett malom hatalmas versenytársa lesz a magyar malomiparnak. (oS'gMémsi^ » e • Költözködés és villanyvilágítás. A májusi költözködésekkel kapcsolatos villanyóra-átszerelésekről Stark Lipót vezérigazgató ur, a székesfővárosi elektromos müvek igazgatója, a következőket mondotta:- Az idei forgalom e kérdésben, összhason- litva a tavalyi ugyanezen 4 hét forgalmával, igen érdekes képet mutat. Mert mig tavaly, vagyis 1915. év április 15. és május 15-ike közötti időben kiköltözés és ezzel kapcsolatos villanyóraleszerelés 1680 esetben volt, addig az idén 1916. Április 15. és május J5-ike között csupán 1384 eset fordult elő; vagyis 296 esettel kevesebb, Már most ugyanezen négy hét alatt uj fogyasztást bekapcsoltunk, — oly helyeken, hol már volt mérő, — 1915-ben 1086, 1916-ban 1165 esetben. Vagyis: mig 1915-ben 594 volt azok száma, akik régi lakásukban bekapcsoltatták a mérőt, de uj lakásukon nem szereltették fel, -- akár, mert a fogyasztást megszüntetni szándékolták teljesen, vagy pedig a 4 hét után jelentkeztek uj árammérő bekapcsolásáért, — addig 1916-ban ezek száma aránytalanul kevesebb: 219. Ezzel szemben érdekesek még a következő számok: Helyek, ahol teljesen uj mérőt szereltünk fel, (uj házak, vagy átalakított lakások) 1915- ben 680, 1916-ban 413. (A csökkenést a költözködések számának csökkenése magyarázza.) Tényleges szaporulat e 4 hét alatt: 1915-ben S6, 1916- ban 194. Tojás-botrány. Három nappal ezeiőtt a Hunyadi-téri vásárcsarnoknak kellemes szenzációja volt. Megjelent egy környékbeli elárusi- tőnő és mintegy ezer darab tojást kínált megvételre — darabját tizennégy fillérjével. Rögtön körülfogták, pár pillanat alatt szétszedték a készletét, mert ilyen olcsón a háború óta nem lehetett Budapesten tojást vásárolni. Mikor azonban a tojás elkelt, megjelent a helyszínen egy hatósági ember, valami közélelmezési tisztféle és kijelentette, hogy megtiltja a tojásnak 14 fillérért való árusítását, mivelhogy ez tilos lévén, a maximális ár húsz fillér. Rögtön Ítélkezett is a város embere: a vevők kénytelenek voltak sztornírozni az üzletet, visszaadták a tojást az asszonynak, akit ráadásul még meg is bűntettek. Az eset majdnem hihetetlenül hangzik, de hát jól tudjuk, hogy közélelmezésiink kerületi, csarnoki helytartói éppenséggel nem a legkitűnőbb anyagból vannak kiválasztva. A Hunyaditéri közélelmezö nyilván abban a tévedésben van, hogy a maximális ár egyúttal a minimális és nincs joga senkinek sem olcsóbban adni, mint a főváros. Az sincsen azonban kizárva, hogy a közélelmezési tisztviselő utasítást kapott a tojás árának konzerválására; talán ismét tojás-bajok vannak, talán megint attól félnek, hogy a főváros tojás-üzletének illetéktelen konkurrenciát akarnak csinálni, mi által — horribile dictu — leszáll a tojás ára?
