Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-05-17 / 20. szám
ötödik évfolyam Budapest, 1916. május hó 17-én. 20. szám qmmiiPiiiniiinigianipmamamaiiiamampnmnmmnmQiiBaiiiogigainHiigaufiaugaiHayimigamaiimntc EEÖFMZETESM JÍRTtKt Egész évne ••••••••••• 20 íí Félévvé..,:.:,,...... IO K Egyes számok ftap>hatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap FetetSs szerkesztő Dacsó Emit. Táv*szerkesztő dr. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér. Sziv-uica ...... IS. szám Telefon ................ 137-15 Ci nkota volt Budapest végállomása az elmúlt héten; megmarad annak még sokáig. Világháború fölé világ- szenzációnak tornyosodott ott hét bádoghordónak szerelmes hét halottja, akiket Kiss Béla bádogosmester jegyzett el magának előbb, azután a halálnak. Rutul, csalással, hurokkal. Ezt a szörnyűséges esetet tárgyalni fogják. Kiss Béla nevét az eljövendő századok is átadják egymásnak, mint olyan hagyatékot, amelyen a nagyon messze idő elméjének is akad rágicsálni valója. Minékünk a világszenzáció, — Kiss Béla hét bádoghordója, nem a bűnügy szempontjából értékes. Nem is közeledünk hozzá az eset leírásával, s nem is tallózunk történetének jórészt letallózott televényén. Mi a szörnyűséges eset mögött csak azt látjuk, hogy Budapest védelmére emelt rendőri erődítések gyöngék, s parittya- hajitásnyira innét, szinte észrevétlenül elsikkadhatnak emberek, rendre egymásután, és egy gyilkos bátrabban tobzódhatik a közvetlen közelségünkben, mint ott, ahol rejtekhelyét Ba- kony-erdönek hívják. Cinkota, ahova félóra alatt elszállít a villamos, födözéke lehetett a legelvetemedettebb életirtónak, ahova a budapesti rendőrség kezét, tilalom terhe alatt ki nem nyújthatta, s h atár m és gyét ét tisztelnünk kellett, nehogy megsértessék a jog, amely a törvénybe hatáskör címen iktattatott. E hatásköri ócska jog védelme alatt röhögte meg a futó-betyár az őt üldöző pandúrt, amikor hajdan, idegen vármegyének határát átlépte. Védte a vármegye a vármegyével szemben. Sőt, ha másik vármegye pandúrja átlépte a határt, pörbe szállt vele s főbe ütötte Verbőczy buzogánnyal. Le kell dönteni a hatásköri válaszfalat. A budapesti rendőrségnek úgyis m. kir. államrendör- ség a cime. Vagy országos hatáskört kell számára biztosítani, vagy államosítani kell az ország egész rendőrségét, vagy rá kell kényszeríteni legalább a szomszédságát, hogy Budapest érdekében a budapesti rendőrség védelmi intézkedéseit saját határaikon belül is tűrjék. A másik ok, ami miatt minket a borzalmas szenzáció szólásra késztet: a cselédügy. Még pucérabban, mint a bádoghordókba préselt áldozatok, áll elénk a kérdés: észrevétlenül, hogyan tűnhetnek el Budapestről cselédleányok? Elevenen kirándulva innen a szomszédságba, miként volt lehetséges, hogy iktatószámoknak ellajstromozva, aktáknak adják át emléküket. Kiemeljük e szót: cselédlányok. Mert csak az ő sorsuk a hulló csillagé. Egy-egy társadalmi egész, vagy félelőkelőség eltűnése megriasztja a rendőr kutató zsenijét s mig „nem győz“, nincs nyugalma. A cseléd: a vidékről idekerült, legtöbbször naiv leány, aki elhagyottságában a kisértések örvényébe sodródik könnyen: dupla védelemre szorul. Gyámolitója nincs. Csoda-e,, ha bizakodástól szilajitva, nekiszalad a Kiss Bélák bádoghordójának? Fölkerülvén Budapestre, testét ellepik a kvártélyos, a helyközvetitő és a keritő- piócák. Helybeszegődvén, legtöbbször ellenségét látja gazdájában. Nincs, aki szeretettel óvja, intse s a rendőrt is a „közegészségügy szempontjából tanulja tisztelni, fogvacogó remegéssel. fia meg eltűnt, Cinkotára ment, a tekintetes fogalmazó ur megszüli számára a legfrissebb iktatószámot, s a papír végére, a neve fölé irja lendülettel: „a nyomozás ez ügyben beszüntet- tetik“. /z/nítzvÁroiz • • • Az idegenforgalom valóban nem attól a harmincnégyezer koronától fog fellendülni, amelyet erre a célra a pénzügyi bizottság megszavazott,' hanem a főváros nj szervezetének, hivatalának agilitásától, ügyességétől, szakértelmétől kell várni ezt a csodát. Amilyen szkepszissel fogadtunk minden idegenforgalmi mozgalmat a háború előtt, éppen olyan biztos most az a meggyőződésünk, hogy Budapest a háború után kedvenc találkozóhelye lesz a világ globetrotterjeinek. Nem azért, mert idegen- forgalmi iroda lesz, hanem meri Budapestet a háború alatt felfedezte a külföld. Senkinek sincsen annyi joga remélni, mint a magyar fővárosnak, mert senki sem hozott oly nagy és olyan kockáztatott áldozatot, mint a magyarság, amelynek fővároséiban, központiéiban élünk. Az uj hivatalra csak az a feladat vár, hogy vigyázzon, nehogy ebből is Duna-ügyet csináljanak, nehogy a jó szomszédok eltereljék a Budapest felé irányuló idegenforgalmai. A sertéshús és sertészsír körül napról-napra újabb bábák támadnak. A tizes bizottság utóin jöttek a nagyvágók és a hentesek és elpanaszolták, hogy nem lehet megélni, tönkre kell menni, mert nagyon drága a hús. Holott a helyzet az, hogy a nagyvágók és hentesek azért vesznek sertést, hogy a húsát és a zsírját jó drágán adják tovább a fogyasztónak. A veszedelem tehát nem őket sújtja, hanem a maga drasztikus teljességében a fogyasztót. A nagyvágók nem számolnak a fogyasztóközönség teljesítőképességének határaival, nem hiszik el, hogy tovább nem lehet stájgerolni, nem lehet a zsírból több milliót szerezni, mert nincs, aki megfizesse. Ezek szerint csakugyan közeledünk a súlyos probléma megoldásához: mert ha még egy jottával drágább lesz a hús és a zsir, akkor senki sem fogja vásárolni és kereslet hiányában elenyészik a kínálat csekélysége, nem lesz baj az ár drágasága. A fogaskerekűi már csak elég rothadt, döglödö intézmény, de mégis bele mert kötni a fővárosba. Előbb manővert indított azért, hogy megváltassa magát, drága vagyont zsebelhessen be azért a néhány mázsa ócskavasért, amit át tudna adni. Ebbe azonban beletörött a bicskája. A főváros azt mondta, hogy ő várhat. A sikertelen manőver után kísérleteket tett a vitel- dijak legális fölemelése iránt. Legálisan nem sikerült, hát megcsinálták illegálisan. Mindebből pedig csak az léit szik, hogy a főváros árnyékhatalom, amelynek nincs módjában az ilyen renitens vállalatokat megrendsza- bályozni. Hát nem fölháb őrit ó-e, hogy olyan züllött kis exisztencia, mint ez a fogaskerekű, ujjat mert huzni a fővárossal es mikor azután arra kerül a sor, hogy a körmére koppintsanak, akkor a szegény fővárosnak a kereskedelmi miniszternél kell házalnia egy kis segedelemért. Biz ez szomorú, de igy van és mert a főváros ilyen árnyékhatalom, az még rosszabb, mert a kis füstös fogaskerekű gúnyosan a markába is röhög. Weisskirchner riadója. Bécs város akarata, hogy a dunai konferencia ott legyen. A dunai konferencia ügyében történt döntés, amely Budapestet helyezi előtérbe, mindenütt nagy megelégedést keltett, csak Weisskirchner ragaszkodik ma is csökönyösen a bécsi konven- tikulum rögeszméjéhez. Tulajdonképen azonban igazában alig ismerjük azt a vehemenciát, amelylyel Weisskirchner a magyar álláspont ellen támadott. A bécsi községtanácsban április 14-ikén nagy beszédet mondott a polgármester. Ez a beszéd még a bécsi sajtó nagy nyilvánosságát is elkerülte, nem is szólva arról, hogy a magyar lapok éppenséggel nem vettek róla tudomást. Pedig érdemes elolvasni, mert benne van mindaz az elkeseredett gőg és elszánt akarat, amivel Weisskirchner ki akarta csavarni a kezünkből az elsőséget. A Fővén ősi Hírlapnak sikerült megszereznie annak a beszédnek hiteles szövegét, amely a következőképen hangzott: „Ha a tárgyalások folyamán én is szót kérek“ — mondott \ többek között Weisskirchner — „az azért történik, hogy a tárgyalások által keltett b nyomást a polgármester szavának súlya kifelé növelje. Beszédem által arról akarok tanúságot tenni, hogy Bécs város feje teljesen és egészen azon az állásponton van, hogy a középeurópai viziutak kérdésének nem szabad többé lekerülni a napirendről és én azt kívánom, hogy a Duna melletti régi császár- város álljon ennek az akciónak az elér e“. „A háború, mint tanítómester mutatta meg, hogy mily jelentősége van a Dunának, mint viziutnak. A csatornák ellenzői is belátják, hogy a központi hatalmak a Duna nélkül már igen kellemetlen helyzetbe jutottak volna. Nem csupán a Magyarországból való behozatalra vonatkozik ez, hiszen Magyarországtól úgy sem kapunk sem- m i t (?), de, ha nyitva van az ut délkelet felé. a romániai és a többi balkáni államból való behozatalnak semmi akadálya sincs. Most látszik meg, mily szükséges a dunai ut. A romániai gabona túlnyomó része vizen érkezik hozzánk. Túlzottak voltak az aggodalmak a Vaskapu nehézségei miatt is, mely sokkal nagyobb teljesítőképességről tett tanúságot, mint hitték volna“. „Még egyet akarok megemlíteni, amiről eddig sohasem volt szó. Kérdezem, mi köze van a Dunához Angliának, Franciaországnak és Itáliának? A Duna Ausztria-Magyarország és Németország útja Kelet felé, s kinek van ennél beleszólása. Csupán a központi szövetséges hatalmaknak, csak a tulajdonkénen! parti államoknak“. „Ezért nyomatékosan kijelentem, hogy miénk ez a nyugatról keletre vonuló viziut és mi használni is akarjuk azt. A Duna-Odera csatorna ellenzői mindig arra hivatkoztak, hogy a csatorna a befektetett tőkét szerényen, a számítások szerint csak 2—21/2 százalékkal kamatoztatná. A jövedelmezőség nagysága e kérdésben nekem egyáltalán nem okoz-gondot, ép úgy, mint a közutak építésénél sem készítettek jövedelmezőségi számításokat. Vannak olyan szükséges létesítmények, amelyeknek jövedelmezősége nem a számszerű bevételben rejlik, hanem abból áll, hogy uj utak létesülnek, melyek a közgazdaságnak válnak hasznára, s melyek értéke bizonyos körülmények között statisztikailag meg sem állapítható.“ „Minthogy én a középeurópai viziutak jelentőségét teljes terjedelmükben felismertem, s minthogy é n, mint Bécs város polgár m este re, azt akarom, hogy ennek az akciónak ez a város álljon az élére, a következő pótjavasíatot teszem: A tanács határozza el,
