Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-04-19 / 16. szám
Cy> A>0 piiia»iiaiiiniimmaninHianiainninDmainmiminniiin»HBinDiiianiaiiininainauiainnnmmniHHiiiDinc £CÖF1Z£ TÉSt JÍRTtK ; Egésx évwe 20 Ä Félévvé ........................ IO h Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban• Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szembesíts Dac só Emil. T&mssiembeszts dp. Szilágyi Hugó Megjelenik mindenszer* dán, Szevkeszi őség és kiadóhivatal: VI, ken , Sziv-utca ...... IS. szám Telefon ................ 137-15 Egy millió kilogramm zsírt juttatott a fogyasztóközönséghez nyolc hónap alatt az élemiszerüzem. • Nagy szám a millió, de menten nevetséges egérré zsugorodik össze, ha számba vesszük, hogy Budapestnek körülbelül ugyanannyi lakosa van és hogy nyolc hónap kétszáznegyven napot jelent, — hogy tehát az élelmiszerüzem zsírjából egy-egy napra, egy-egy lakosnak alig jutott több néhány zsirfoltnál. Egy millió kilogramm zsir száz waggen- nak felel meg: ime, az élelmiszerüzem egész zsirfelhajtása nem több, mint egy középfaju zsirnagykereskedőnek egyetlen kötése, üzlete, Némi túlzással azt mondhatnók, hogy a községi zsírárusitás csak arra volt jó, hogy ingerelje az embereket, beváltatlan ígéret volt: csábitó, egyben kiábrándító. Zsírban és húsban bizony alaposan megbukott a főváros élelmiszerüzeme, élelmiszerpolitikája s hogy ezt ma nyugodt egykedvűséggel, a kedélyek izgalmának kiváltása nélkül lehet meg állapítani, azt nem önmagának köszönheti a főváros vezetősége, hanem a bajok idült voltának, az emberek kényszerű beletörődött- ségének. A maximális árral szemben a minimális fogyasztással védekezik a főváros n/épe, büszke tanúságát nyújtva ez által kényszerű fegyelmezettségének. A fogyasztás korlátozásának biztos jele, hogy a községi élelmiszerüzem sokáig rejtegetett rizs- és babkészlete úgyszólván a nyakán maradt a fővárosnak. Hosszú időn keresztül elszoktatták az embereket ezektől a cikkektől s amikor végre forgalomba hozták, nem volt keletjük s nem fogják vásárolni a legújabb cikket sem, a köleskását. Objektiv szemmel meg kell látnunk a dolgoknak örvendetes végét is. Kenyérhiányról nem lehet beszélni Budapesten, sőt legújabban fehér kenyérhez juthat a főváros népe. Nagy és nevezetes eredmény ez a háború második esztendőjének végén, két hónappal az uj aratás előtt. Husvét van, a nagy keresztre- feszitések és feltámadások ünnepe; ne bolygassuk hát, kinek a hibája volt a kenyérte- leruség, kinek az érdeme a fehér kenyér- Mi része volt benne a kenyérjegynek és mit köszönhet a közönség a főváros vezetőségének. Husvét van; hústalan husvét, de a lelkek erős békevágya — a béke gondolatának szülője — hatalmas folyamként hömpölyög vé- gíg egész Európáp. Lesz még egyszer békeünnep a világon; lesz még szőllö s lágy kenyér Budapesten is. Rossz álom borul ma a nemzetre, szörnyű lídérc nyomja a lelkeket. De a békevágy nyomán fakad a remény: a hét sovány esztendő után legalább hét kövér esztendő jön. A közúti, tranzakcióról túlontúl sok szó esik. A dolog t. i. roppant egyszerű: a főváros nem csinálhat rossz üzletet, ennélfogva a megváltásról csakis akkor lehet szó, ha ez számbavehetö anyagi előnyt jelent a fővárosnak. Hogy pedig jó-e az üzlet vagy rossz, azt a számok rideg tömege fogja eldönteni. Tisztára meddő dolog tehát minden vita, minden erőlködés, amely a számoktól függetlenül akarja akár pro, akár kontra eldönteni a kérdést. A számok nem ülnek bent a Közúti igazgatóságában, a számok nem részvényesek, a számok nem akarnak zsíros hivatalt, vagy üzletet a főváros uj üzeménél; — a számokban tehát jobban bizhatunk, mint a főváros érdekeinek önkéntes ápolóiban. Ma-homap még a tanács tagjai sem fogják kiismerni magukat a községesitett üzemek rengetegében. Valóságos községesitési düh szállotta meg a városházát, mindent átölel már a kom- munizálás szelleme. Korábban, amikor még védelmezni kellett az elv.'-,- amikor o.z emberek még idegenkedtek a gondolattól, disz- tingváltak a tanács tagjai és azt a helyes álláspontot vallották, hogy a monopolszerü üzleteket községesiteni kell, a többieket ellenben nem. Az idők folyamán aztán összefolyt a kétféle elbírálás alá eső üzemnek a fogalma s egy szép napon nem lesz Budapesten egyéb üzlet, mint fővárosi és nem lesz más tisztviselő, mint községi. És ez nagy baj lesz, elsősorban a tisztviselőkre nézve. Mert azt kell tapasztalni, hogy a világháború nagyon is alkalmas arra, hogy uj üzletek, uj üzemek keletkezzenek. De ha arról van szó, hogy a tisztviselőkről nemcsak alamizsna, hanem előléptetés, rangban és fizetésben való emelkedés formájában is gondoskodás történjék, akkor rögtön a világháború véres leplét borítják az emberekre. Százmilliós üzletek kötésének nem akadálya a világháború, sőt melegágya, de az uj állások szervezését nem engedi meg a belügyminiszter és ha szó esik róluk, rögtön előállnak a háborúval. A „kupaküzemet“ megcsinálják, mondotta Vázsonyi, ellenben a vigalmi adó még mindig késik. Ez a két tény független egymástól, mert a vizkupako- lási vállalat és a vigalmi adó között nincsen semmiféle junktim. Csak csinálják meg bátran az uj vállalatot, ha az jövedelmezőnek ígérkezik, de pillanatig sem szabad habozni a vigalmi adó életbeléptetésével sem. Ehhez csakugyan nem kell befektetés, itt nincs rizikó, itt csak nyerni lehet, a vigalmi adóból csak nagy és állandó haszna lehet a fővárosnak. Ámulva olvassuk a híreket, amelyek arról szólnak, hogy Bécsben emelték a vigalmi adót és másfél millió koronás jövedelmet hajt ez a legigazságosabb adó. A vidéken is kitünően bevált, a belügyminiszternek sem lehet kifogása ellene, sőt a nagyváradi közgyűlési határozat a vigalmi adó életbeléptetéséről diadalmasan megjárta már a kultusz- miniszeriumot is. Miért késik tehát a budapesti vigalmi adó? Elmélkedések a jövőről. A főváros polgárságának boldogulása, a keresetvíszonyok alakulása, a munka- alkalmak megszaporodása, szerves kapcsolatban vannak az építőipar fellendülésével. Mi lesz a háború után? Bérezel Jenő dr. tanácsnok, a pénzügyi ügyosztály vezetője egy ízben kifejtette a hővárosi Hiríap hasábjain, hogy Budapest gazdasági viszonyainak tulajdonképeni mozgatója és mértéke az építőipar. Az építőipar mai mozdulatlansága meglátszik a legszélsőbb ponton, Budapest székesfőváros háztartási viszonyain is. Épen ezérí sokszorosan fontos az a kérdés, hogy mit várhat az építőipar és vele együtt maga Budapest egész gazdasági élete a háború után? Kab- debó Gyula műszaki tanácsoshoz, az építkezési ügyosztály egyik vezető tagjához fordultunk tehát, aki a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt az alábbi véleményét volt szives elmondani: —■ A budapesti iparban kétségtelenül az építő iparé a vezetőszerep- Erősebb építési tevékenység idején majdnem minden iparágban számottevő a föllendülés, amint azonban az épitekedv csökken, visszafejlődnek más iparágak is. Szinte azt lehetne mondani, hogy az építőipar a főváros iparának fokmérője is, annyira szoros az összefüggés közöttük, — Évek során, a milleniumi kiállítást követő 3—4 esztendő természetes hanyatlásán kívül, majdnem állandó élénk tevékenység uralkodott az építkezések terén, hála a pénzügyi viszonyok kedvező voltának és a tartós pénzbőségnek. A jelzálogos kölcsönök erősen megnövekedtek ezalatt és tetemes tőkék jutottak jövedelemhez a budapesti bérházak révén. És ami a fő. külföldi, olcsó tökék is. Ez az egyrészben előnyös körülmény a bekövetkezett nagy világfölfordulás alatt azután nagy veszedelmeket hozott. És pedig nemcsak a jelenre, hanem a jövőre nézve is. — A külföldön elhelyezett értékek rohamosan özönlöttek vissza az országba és a pénzintézetek, hacsak jó hírüket nem akarták veszélyeztetni, kénytelenek voltak azokat nagy agyagi erők latbavetésével összevásárolni. A semleges országokat kivéve az egykori kitűnő hitelezők igen kegyetlen, uzsorásokká váltak. —- A magyar pénzpiac megállotta ugyan a helyét ebben a vértelen háborúban, de kénytelen volt éppen olyan nagy áldozatokat hozni, mint a polgárság a másikban. Eleinte teljesen igénybe vette ez a harc a pénzpiacot, amely csak az utolsó hónapokban volt képes annyira megerősödni, hogy ismét befelé is fordíthatta figyelmét. Néhány erős pénzintézetünk ugyanis ismét megkezdte a belföldi jelzálogkölcsönök fölvételét. — Kezdetnek ennyi is elég, de a jövő nagy feladatai előtt alaposabban tisztázni kellene ezeket a kérdéseket. __ Hogyan képzeli el tanácsos ur az építőipar szerepét a háború után? Megtartja-e vezető szerepét a többi iparágak között? — Kétségtelen, hogy az ipari újjászületés legfőbb motora a háború után ismét csak az
