Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-04-19 / 16. szám

2 építőipar lesz. Az építő tevékenység fogja a polgári munkába visszatért katonákat ke­nyérrel ellátni és táplálni a forgalomba ju­tott friss pénz utján az egyéb iparágakat is. Az első feladat tehát gondoskodni arról, hogy az építőtevékenység elegendő feladathoz és ennek megoldásához bőséges anyagi eszkö­zökhöz jusson. .— Lesz-e munkája az építőiparnak, lesz-e munkaalkalom, ahol a fölszabadult mun­káskezeket foglalkoztatni lehet? — Teendőkben semmiesetre sem lesz hiány. A főváros lakosságának nagy többsége ma sem lakik olyan viszonyok között, amint az szociális, vagy higiénikus tekintetben kívána­tos volna- Ma is hihetetlen sok az egyszobás lakások és az ágyrajárók száma. A statiszti­kái kimutatások olyan szobákról emlékeznek meg, amelyekben 20—30 ember is lakik. A 10-nél több lakóju szobák száma pedig légió. Hogy ez mit jelent a fiatal generáció fejlő­désére, azt a halálozási és a bűnözési statisz­tika igen szomorúan bizonyítja. — Speciálisan Budapesten várható-e építő­tevékenység ? alig lehetséges, a drága kamatlábnak való­színű következménye az épitőkedv teljes megakadása lenne. — Ebből a szomorúnak tetsző megrekedés­ből is lesz valami kivezető ut. Mi. a taná­csos ur véleménye a valószínűleg nehéz megoldásiról? A feladat megoldása a pénzintézetekre vár- A hadíkölcsön időtartama alatt annál ol­csóbb hitelről nem lehet szó. De annál drá­gább törlesztéses hitelt az építőipar nem bir meg. Nem marad más hátra, mint egy egé­szen uj kölcsöntípust szervezni, amelynek fő­jellege az legyen, hogy csak az első 4—5 év­ben, ameddig ugyanis a hadíkölcsön letörlesz­tetik, egyes magas kamatozású, azután pedig a pénzügyi helyzethez simulva csökkenjen a kamatláb. így azután az építtetők az első évek kamat többletét az építkezés befektetési tőké­jével egyesítve számolnák el és a béreket a későbbi normális kamatlábbal arányosan ál­lapíthatnák meg. —• A kérdésnek bizonyára nem csekély pénzügyi nehézségei vannak, de a megoldás lehető, a főváros ipara érdekében pedig el­kerülhetetlen. — Iger^. a főváros fejlődése is bő alkalmat nyújt építő tevékenységre. Egész városrészek kiépülése maradt abba a háború folytán. Nagy értékű telkek állanak üresen és nagy tőkék hevernek bennük jövedelmezetlenül, A tulajdonosok apyagi érdeke nem kisebb moz­gató ereje lesz az ipari föllendülésnek, mint a munkát kereső építőipar kinálkozása. — A legfontosabb pontja azonban az egész kérdésnek a pénz lesz­— Lekötelez tanácsos ur, ha erről az oldal­ról is megvilágítja! a kérdést a Fővárosi Hírlap olvasói előtt, — A háború előtt az építési hitelek kamat­lába törlesztéssel együtt 3, 3 és fél, 4 száza­lék között mozgott. Most a hadíkölcsön ka­matlába, minden nyereséget beleszámítva, 6-3 százalék körül áll. Alig remélhető, hogy fél százaléknál kevesebb legyen az a többlet, amit a tőkések a kisebb biztonságú magán- kölcsönért követelnének, mint az állami hi­telért. Majdnem 7 százalék lesz tehát az épí­tő kölcsönök törlesztéses kamatlába. Azaz több mint egynegyedével nagyobb lesz min­den épület évi törlesztése ugyanazon tőke után most, mint azelőtt. Ezen az alapon vi­szont a lakásbéreknek kellene ugyanezen arányban emelkedniük. Mivel pedig ez már Pesti kabala. Elsején megbomlanak a pesti órák is és meg- bomlanak az abádszalókiak is — előbbre ugra­nak hatvan perccel. Magasabb érdekek kívánják igy és visszakergetnek bennünket a paraszti sor­ba: tessék dolgozni látástul-vakulásig és tessék aztán mécsesgyujtás helyett aludni menni, Kez­detben teremté a Magasabb Érdek a záróórát, de úgy látszik ez nem volt elég és most folytató­dik a teremtés nagy munkája a tizenkét órát ha­zudó tizeneggyel. Istenkém, ugy-e egészen ter­mészetes, hogy lojálisán engedelmeskedünk?! De bátortalanul mégis kíváncsiskodni próbálunk: mi lesz a Göncöl-szekérrel, mi lesz a napórával és mi lesz magával a jóságos, az egyetlen becsületes sütővel, a Nappali?! A barázdás világ magyarja, aki a csillagok járása után igazodik: hogyan fog­ja tudni ezentúl, hogy hányat ütött az óra és mi lesz az öreg Nappal, a kinek elő van írva a lő­csei kalendáriumban, de az összes többiekben is, hogy 1916 május 1-én reggel 3 óra 23 perckor föl kell kelnie?! Ki adja tudtára a Napnak, hogy már 2 óra 23 perckor ki kell ugrania az ágyból és viszont már 6 óra 16 perckor tessék neki tentélni menni, mert vége annak a ledér életnek, mikor 7 óra 16 percig játszhatta a Lébema|nnt a fírmamentumon. A világegyetem hatalmas szer­kezetében baj van valahol. Ezért rendszabályoz agyon bennünket a Magasabb Érdek, Most az órába keresik a hibát és keresni fogják még a Napba, a Holdba, a Vénusba is , . . Csak az nem ■■■■■■■BuBBuBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBi Olajozzák az adóprést. Kísérletek a deficit kiküszöbölésére. Vázsonyi Vilmos a törvényhatósági (bizottság legutóbbi ülésén szóvá tette az élevezeti és luxus­adó megvalósításának kérdését. A Fővárosi Hír­lap munkatársa ebben a kérdésben Bérezel Jenő dr. tanácsnokhoz, a pénzügyi ügyosztály vezető­jéhez fordult, aki a következő felvilágosítást adta: — Az élvezeti adó tervezete még nincsen készen, de nem is lehet, mert alapos munkát akarunk végezni és ehhez okvetlenül szüksé­ges az idevonatkozó külföldi irodalomnak tökéletes ismerete- Most végezzük tanulmá­nyainkat, amiben azonban lényegesen hátrál­tatnak a háborús viszonyok, a melyek között az anyag beszerzés is nehezebben megy, mint egyébkor. Bizonyos nélkülözhetetlen adatok sincsenek még kezünkben, de igy is remélem, hogy néhány hét alatt készén leszünk a ter­vezettel. amelyről ma még, miután az adatok beszerzése közben szinte napról-napra meg- változhatík, fölösleges volna bármit is el­mondani a nyilvánosság számára­—Az egész kérdésben leginkább érdekli a kö­zönséget, de különösen az ipari és kereskedel­fog eszükbe jutni soha a Magasabb Érdek böl­cseinek, hogy a Marsra, igen-igen, hogy Marsra gondoljanak!! A legmagyarabb, a legtehetségesebb Conferen­cier vált meg a napokban az Élet fanyar és újab­ban abszolút nivótlan kabarájától: Eötvös Ká­roly megtért örök nyugvóra, fiskus-kora kedvelt Veszprémjébe. A pesti embererdő öreg diófája nem mesél többé; nem ülhetnek le drága árnyé­kába se a hü megértők, se a tolakodó aprók, a kik csak azért keresték a dús és illatos lombo­kat, mert az árnyék egy szamaritánus lélek: ér­demtelent és érdemest egyaránt megnöveszt. Zengjen más az eszlári boszorkánytáncról, — nem nékem való ének, superlativusokba tévedne a hódolatom; méltassa más az ügyvédi nagysá­gát — én szegény, örökkön alperes annyira elfo­gulatlan mégse lehetek, hogy ügyvédet énekel­jek; Eötvösnek, az írónak, Eötvösnek az ötlet- tárnának, Eötvösnek a nagyszerű szóvaltartó- nak emlékét fogja megőrizni hűséggel, régen fo­gant szeretetem. Emberi értékek, vagy gyarlóságok igazi tükre sohase a kritika, amely mindig elfogult — akkor is, ha dícsér, akkor is — ha gáncsot vet. Mond el szárazon: miket cselekedett az embered; add vissza hűséggel kis dolgokról, nagy dolgokról való megnyilatkozásait és hívebb lesz a riport, mint a leglelkiismeretesebb stúdium. — Öreg noteszből ásom ki a vajdáról szóló régi jegyze­teimet­Budapest, 1916. április 19. mi köröket, a gáz és villany megadóztatása. Nin­csenek tisztában vele, hogy csak a villany adó­ját tervezik-e, vagy a gázét is? Világítási adót tervezünk, amiben egé­szen természetszerűen benne lesz a gáz is. — Aggodalmaskodnak amiatt is, hogy a vil­lany adója igazságos lesz-e? Erősen tartja ma­gát az a fölfogás, hogy egyedül a világitó tes­tek megadóztatása a helyes. — Ebben a kérdésben még nem döntöttünk. Amit eddig terveztünk megváltozhatik. Tény az. hogy Németországban a világítótestek varjnak megadóztatva. Épen ezért, épen most várjuk azokat a forrásmunkákat, amelyek megvilágítják, mi volt a németek kiindulási pontja, mikor a világítótestek megadóztatását választották a világítási adó alapjául. 4 A világítási adó kérdésében olyan helyre for­dultunk, ahol leginkább ismerik ezt a kérdést. Annak a férfiúinak különben, aki az alább kö­vetkező nyilatkozatot tette a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt, igen jelentős szava lesz akkor is, majd ha a megoldásra kerül a sor. Az érté­kes nyilatkozat itt következik: — Ha a pénzügyi ügyosztály a gázvilági- tást is meg akarja adóztatni, súlyos hibát követ el. mert a gázvilágitást mindinkább ki­szorítja a villany és hegy úgy mondjam ez az adó egyenesen a kegyelemdöfést adja meg a gázvilágitásnak. —- A villanynál egyedül a világítótestek megadóztatása az igazságos. Az adóztatás­nak ez a módja az, amely megvédi a kisem­bert és leginkább megközelíti a célt. hegy a luxust kell adóval sújtani. Hovatovább úgyis a székesfőváros kezébe megy át az egész vá­rosnak villannyal való ellátása- Akkor pedig, a minthogy ma is, a kisember lesz a főváros legjobb villanyvásárlója, ezeket kell megkí­mélni, A kisember hűséges és biztos fogyasz­tó. Neki mindennap meg van a napi villany- szükséglete, pontosan gyújtja meg a maga nehány lángját és pontosan oltja is el. Az ilyen fogyasztót az Elektromos müvek köny- i^yen szolgálják ki, ha keveset fogyaszt is, mégis ezen nyer a főváros legtöbbet. Épen igy van ez a kereskedőknél is, akik szintén pontosan gyújtják meg lámpáikat. A gazdag ember lakása azonban tele van lámpákkal, amelyek k.özül azonban ha kedve tartja, csak párat gyújt meg, de ha úgy akarja, az összes lángok, éghetnek és az Elektromos müvek gondoskodni tartoznak, hogy mindig és min­Az Erzsébetváros jelölte Eötvös Károlyt pár- tonkivüli programmal. Mondták, hiresztelték, hogy igazából munkapárti a jelölt, de a pártállás senkit se érdekelt komolyan: Eötvöst akarták, a kik akarták; Eötvöst, a kinek a múltja a prog- rammja és nem a hovatartozandósága. Eötvös a Gambrinusban mondotta el prog­ram-adomáit. Megjelent a népgyülésen egy szo- ciálista csoport is, hogy számon kérjék a jelölt­től: mi az álláspontja az általános, titkos, köz- ségenkénti választói jog ügyében? Jókedvvel szónokolt a közkedvelt papoló, mikor egyszerre türelmetlen közbekiáltás robogott végig a ter­men: — Beszéljen a választói jogról! Egy pillanatra úgy tetszett, hogy baj lesz a számonkérésből, de a spektákulum elmaradt. A vajda odafordult a közbeszóló felé: —. Jól tette uramöcsém, hogy eszembe juttatta a választói jogot és felelek is egyenesen, őszin­tén. Az a szándékom, hogy ha újra bemegyek a képviselőházba, először is azért fogok küzdeni hogy olcsóbb legyen a kenyér, meg a hús, mert ennek a milliós városnak az élelemuzsora a leg­súlyosabb nyavalyája. És higyje, el öcsém uram, hogy ez fontosabb dolog még a választójognál is, mert enni mindennap kell, de a voksra csak öt esztendőben egyszer van szükség; akkor se magának kedves uramöcsém, hanem a jelöltnek. Öcsémuram nem érdeklődött tovább; lelkes tapsvihar hódolt percekig Eötvös előtt a körúti nagykorcsmában és tapsolt öcsémuram is. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom