Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-01-05 / 1. szám

Budapest, 1916 január 5.

1

tudia, ho^i mivel van megelégedve. Én nem emlékszem rá, hagy Budapestnek valami tetszett volna, valamitől el lett volna ragadtatva, vagy valamit jónak tartott volna.

Újra a fővárosi törvény revíziójára kerül a sor, most már igen komolyan mondja:

Még messze van az idő, amikor erre rákerülhet a sor. Sok mást, nagyon fontos dolgot kell addig még elintézni. Hiszen csak arra kell gondolnunk, hogy ha a háború végetér, mennyi életbevágó fontosságú kérdést keld megoldanunk.

— Különben sem tudom opportunus volna-e ebbe a darázsfészekbe nyúlni.

Jól meg keli ezt még fontolni. Különben is up-y állunk ezzel is, mint sok mással: Valaki kimondja a szót, hogy szükség lenne valamire és rögtön el is terjedt a hír, hogy már útban van a reform.

— De mondom, ha hozzányúlnánk a főváros autonómiájához, olyan zenebona támadna, amilyet még nem látott a világ.

És már ismét fölvidul az arca s miközben táncoló füstkarikákkal tölti meg a levegőt, a kezét nyújtja:

Ma mindenki béke és nem háború után vágyik. Elég nekünk a világháborúval megküzdeni, minek idéznénk föl a belső háborút is?

Min> egy kedves élet-filozófus, mint egy derék bölcs, aki messziről, igen magasból nézi a kisemberek nyüzsgését, úgy megy tovább, hogy beleelegyedjék azoknak a tömegébe, akik már várják tőle az elmés megnyugtatások szelid szavait.

Nincs papiros

a kenyérjegyek nyomtatására.

Kellemetlenül érte a közélelmezési ügyosztályt a kormány rendelete, amely a kenyér jegyek életbeléptetéséről intézkedik.. A főváros közönsége megnyugodva fogadta a rendeletet, mert a kiszabott porciók 'zavartalan utalványozását és a tengeri mellőzését reméli tőle. Ám a közélelmezési ügyosztály előtt más szempontok lebegnek. Kellemetlen a kenyér) egy-rendszer azért, mert az életbeléptetése — dacára a közélelmezés rengeteg apparátusának — óriási munkával jár. félnek attól is, hogy r fővárosnak túlsók pénzét emészti fel a rendszer. Máris fél millió koronát praelimináltak erre a célra, úgy hogy a disznó- és zsirüzlet horribilis, de eddig még soha ki nem mutatott nyereségének egy része veszendőbe megy. Ennél is nagyobb baj, hogy ű főváros nyomdájának nincsen elegendő papirkészlete, nincsen fekészülve a kenyérjegyek nyomására. Jauei- nik nyomdaigazgató külföldre utazott, hogy papirt szerezzen be. Addig pedig nem lehet hozzáfogni a kenyér- jegyek kinyomtatásához, megakrd a munka, úgyhogy J január tizedikéig semmiesetre sem lesz a főváros abban a helyzetben, hogy az uj rendszert életbeléptesse. Nagy gondot okoz az is, hogy vájjon a kenyérjegy és a lisztjegy közös legyen-e, vagy pedig háromféle jegy legyen-e. Mindenesetre kívánatos volna, hogy a különféle utalványokat lehetőleg egységesítsék, mert a pesti ember beleőrül, ha külön kenyérjegye, lisztjegye, tejutalványa, rízsjegye és babjegye lesz,

Ä kereskedelmi kikötő

Vita tanácsnok nyilatkozata.

A Duna hajózható részéből a legtöbb a Dunamenti országok között Magyarországra esik. Úgynevezett átrakodó kikötőkben azonban mégis módfelett szegények vagyunk. Még Románia és Bulgári \ is fölülmúl bennünket e tekintetben, amennyiben nekünk a r 'ern értelemben vett átrakódó állomásunk tulaj de en csak kettő van. Az egyik a pozsonyi, a másik a k„ . pD. tett, de még nem használt orsovai. Ezeken kívül valamelyes szolgálatokat tesznek e tekintetben az ószőnyi, mohácsi, vukovári, párkányi, pancsovai, zimonyi és temesvári kikötők. Az egész ország megsínyli czonban, hogy magának a központi fekvésű Budapestnek ma sincsen a modern technika eszközeivel fölszerelt kereskedelmi kikötője. Csak természetes ilyen körülmények között, hogy a magyar hajózási körök türelmetlenül várják ennek a már munkában levő tervnek a megvalósulását. Dr. Vith, Emil tanácsnokhoz, a közgazdasági ügyosztály, yeaetj^ebez.' fordultunk azzal a kéréssel, adjon foUilagóitásokafhogy milyen stádiumban vari*ma a budapesti ‘kereskedelmi kikötő ügye? A tanácsnok 'ekező étiókés» nyilatkozatot

volt szives téfrni a Fővárosi Hírlap miJTakatársa előtt;

>,K e Y e s k e d e 1 m i k i k*ö.t ő“ fogalma alatt a közvélemény a Csep.ékszigeten kisajátítás alatt levő*'nag.Y területéit’’vasúti pályaudvarral, raktárakéa‘í*Kb’.ás *b*erakó gépekkel gazdagon felszerelendő uj intézményt gondolja és annak megépítését nagy érdeklődéssel várja. A főváros is ennek a kereskedelmi kikötőnek megépítését, illetőleg annak a módnak megadását kérte a kormánytól, hogy azt maga megépíthesse. A most kiszélesített soroksári Dunaág pesti partját is e célra szántuk: az expozéban jelentettük, hogy mikép áll ez a munka. Reméljük, hogy az idén már fokozottabb mértékben haladhat a megvalósulás utján. Tévedés azonban azt hinni, hogy Budapestnek eddig nincs kereskedelmi kikötője. Kereskedelmi kikötő alatt t. i. vasúttal és raktárakkal ellátott minden köpartot kell érteni. Ilyen pl, a közraktári és elevátor-telep, melynek minden hajó által hozzáférhető magas partja, vasútja, ki- és berakó berendezései vannak, bár nem kielégítő számban és alakban. Ilyen a dunaparti teherpályaudvar, s az u. n. szigetvágány délen, északon az újpesti kikötő. A budai oldal eddig nélkülözi az ily kereskedelmi kikötőt, aminek bizonyára az az oka, hogy annak szükséglete eddig nem igen mutatkozott. Az ideális állapot mindenesetre az volna, hogy északon is, délen is, mind a két parton legyen modernül felszerelt kikötő, tehát az újpesti és csepeli kikötőkön kivük Óbudán és a Lágymányoson is. Ennek a gondolatnak legalább a részleges megvalósítása nem is utópia, mert azt, hogy a budái oldalon legyen, habár kisebb kereskedelmi kikötő, a földmivelésügyi miniszter most megvalósítani kivárna. A lágymányosi téli kikötőt ugyanis a földmi vei és i miniszter arra szemei te ki, hogy azt kimélyiti, kőparttal ellátja, a kelenföldi pályaudvarral vasúti összeköttetést létesít, a szükséghez képest raktárakat emel, sőt az u. n. kopaszi gátra is kiviszi a vasutat és ott a dunai hajók részére szenelő állomást létesít. A földművelési miniszternek ez a terve, amelyhez a szükséges fedezet rendelkezésére áll, a szükséges telkek átengedését pedig tőlünk várják, most van előttünk tárgyalás alatt. A miniszter terve szerint ez állami kikötő volna, mig a csepeli nagy kikötő első részletét, az épülő soroksári Dunaágit, tudvalevőleg városinak tervezzük. Elvi kérdéseknek egész tömege kerül ily- kép eldöntésre. Mindenekelőtt az, milyen általános és speciális célokra szükséges, hogyan legyen felhasználandó a kikötő, hogyan rendez- tessék be, ki kezelje? stb. Az építkezésnek befejezését illetőleg a földművelési kormány a lágymányosi kikötőt a közeljövőben, tehát a soCávésieder Balás.

A monarchiát Károly uralta, ki e néven, mint csás-zár hatodik, mint király harmadik volt, jóságos és hiszékeny fejedelem, és uralkodása ötödik évében történt a nevezetes esemény: Cávésieder Balás budai polgár, megnyitotta az első kávéházat Pesten. Ennek, miként kiszámítani nem nehéz, most kerek kétszáz éve és igy a legneve- tesebb pesti intézmény jubileumát éri meg ebben az esztendőben.

Akkor Pestre egy őrmester vigyázott és három rendőr, a polgármesternek százötven forint évi fizetése volt, viszont szabadon ehetett és ihatott a város költségére, a város irodájában két kancellista körmölt és tizenegy forint ára papirt fogyasztottak el egy esztendőben. A Ká- roly-kaszárnyát kezdték építeni ezidőtájt és Prinz Eugenius, a nemes lovag már köszörülte kardját Belgrád ellen. Ekkor jelent meg Cávésieder Balás és megnyitotta az első kávéházat. E nevezetes kulturtörténelmi tény mellett minden. egyéb eltörpül. A Károly-kaszármiya is és eltörpül még az 1715. évi diéta is, amelyen pedig ha jól emlékszem, nevezetes törvénycikket hoztak a védkötelezettséget illetőleg. Hol vannak az 1715-ös törvények? De a kávéháznál ma sincs jellemzőbb semmi, városunkra.

Az első pesti kávéház története, miként minden szépé: mítosz. És Cávésieder Balás mitikus hős. Ki lehetett e nagyszerű és titokzatos férfi, aki elsőnek érezte meg, hogy mi kell Pestnek, jobban mindennél? Nem tudjuk. De a kortársak sem tudták és nem is igen méltányolták. 1717- ben például, átutazott Pesten Montagu Mária asszony, a törökországi angol követ felesége.

aki leveleiben, melyeket Pope urnák és a walesi hercegnő ő királyi fenségének irt, részletesen beszámol városunkról, de Cávésieder uránról írásaiban említés nem történik. Lehet, azért nem mert az angol nagykövetek hitvesei már 1717-ben sem látogatták- gyakran a kávéházakat. Ez a feltevés valószínűnek látszik.

De látogatták a pesti polgárok és az urak. Annyira látogatták, hogy az erényes és gyönyörű király, Mária Terézia, szigorú rendeletben parancsolta meg a hazárd játékoknak a kávéházakban való abbahagyását, ami nem csoda, mert rossz nyelvek beszélik, hogy a hétszemélyes tábla ülésein is folyt a játék, élet-halálról váló Ítélkezés közepette. Képzelem, mint neheztelt a királyi hölgy, midőn besúgták neki aljas denunciánsok, hogy a Fortunában, tilalma ellenére is, vagyonok úsznak és elúsznak a zöldasztalon. A század végén pedig Pest már az volt, ami ma. Townson Róbert és gróf Hoffman- segg egyformán a kávéházak városának nevezik. Kávéházban nincs hiány Pesten, írja Townson és a hid átellencben levő kávéháznak — azt hiszem — nincs párja Európában. A púd erős kabátos fodrász és a vén kofa épugy ejön ide kávézni, mint a báró \mgy a gróf likőrözni. Hoff- mannsegg gróf pedig úgy nyilakozik, hogy: a pesti kávéház még a legszebb, amit e nemben láttam.. ,

A reformok a kávéházban születtek és a kávéházból indult ki a forradalom. Az irodalmi kávéházban élt Magyarország a forradalom után és ma ... ma is ott él.

De ma a pesti kávéház történetében bekövetkezett a dókádén ce. Mi a szerepe városunk életében?

A pesti ember, mert kávéházba jár, ezért nincs szép lakása, ezért nincs szép családja.

A kávéházban szerzi ismereteit, itt tanulja meg az összes újságokat és a kávéház miatt nem ér rá, hogy elolvassa Arany Jánost. A .kávéházban dolgozik, viszont azért nem dolgozik, miért a kávéházban nem lehet dolgozni. A kávéház miatt öltözködik, miatta Ízléstelen. Hogy kávéházba járhasson, ezért keres. A kávéházban születik meg a pesti argot és a kávéházban mindenki zseniális. A kávéházban keletkezik mindén terv és ott is válik füstté.

Ami a zsidónak a zsinagóga, a görögnek az akadémia, a rómainak a fürdő, a középkorban a kolostor, a forradalom alatt az utca, őseinknek a Rákos, az Pestnek a kávéház.

Legyünk büszkék rá! Van tradíciója! Kétszáz éves! Cávésieder Balás megelőzte vele a fél Európát. Igaz ugyan, hogy Londonban, Corn- hilliban, a Newmann Courton 1625-ben megnyílt egy kávéfonás, de Párisban csak 1725-ben, szóval tiz évvel a pesti után jelent meg Sicilicr Procopio, a francia Cávésieder Balás. A Café Procope áll ma is. Balásunk emléke azonban elveszett, el, örökre, elfeledtük még vezetéknevét is, mert Cávésieder: ez valószínűleg csak a foglalkozását jelölte.

A geniek, az elsők, az újítók sorsa ez. Vagy világhíresek lesznek és övék minden dicsőség, vagy ködbe borul alakjuk. Homerosról nem tudjuk, ki volt, Amerikát nem Columbusról nevezték el és a pesti ember Columusát, Cávésiedert. elfeledték őt is. Csak a keresztneve maradt meg, mint egy komornyiké, pedig neki, főként neki köszönhetjük mindazt a jó semmittevést, irrealitást, cinizmust, amitől a pesti élet ékes.

Fodor Gyula.