Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-01-05 / 1. szám

Budapest, 1916 január 5, 99 MP roksári dunaági és a csepel'szigeti kikötőknél hamarabb véli befejezhetni. — A kérdés az előzetes tárgyalások stádiu­mában van s azt hiszem, az érdekelt körök is hozzá fognak szólhatni. Városi tisztviselők vesszőfutása Katzenjammer a választások után. Ha két városi tisztviselő találkozik a fehér asztal­nál, még ma is öt perc alatt a választásokra terelődik a beszéd. Úgy megbolygatták a tanácsjegyző-válasz- tások c z egész tisztviselői kar lelki nyugalmát, hogy még azok is megriadtan tekintenek a jövő elé, amely a kortes-bravurok karszakán k ígérkezik, akik sze­rencsésen gázoltak át a fölállított csapdákon. A vá­lasztásokat követő katzenjammer túl jdonképen most tör ki és hátborzongást kelt még azoknál is, akik tu- lajdopképen szerencséseknek érezhetnék magukat. Ma azonb.n az egész városháza józanon látja a dol­gokat és tudja, hogy a mai választási rendszer mellett jogbiztonságról szó sem lehet. Körülbelül meg lehet állapitanji, hogy egyöntetű a vélemény, hogy ezeknek az állapotoknak az elfajulá­sát nem lehet tűrni. Mindenkinek szeme a polgármes­teren függ, hogyan tud gátat vetni a kortes-garázdál­kodásoknak és hogyan tudja a személyi kérdésekben a gyeplőt a saját kezével kormányozni. ' » Néhány jellemző mondatot jegyeztünk le futtában, amint két urat hallottunk beszélgetni a fehér asztal mellett. Az egyik ur nyugodtan ül valahol egy bank­ban vagy minisztériumban, nem szól közbe egy szót sem, de látszik rajta, hogy minduntalan libabőrös lesz a háta. A másik fővárosi tisztviselő.. Tanácsjegy- ző, akit most újra megválasztottak. Ö beszél; az ő szá­jából lestük el ezeket a szelíd kifakadásokat, amelyek azonban elegendők arra, hogy egy másik rendezett vi­szonyok között élő emberből szörnyülködést váltsanak ki: — Köszönöm pajtás a szives gratulációt, de nem ké­rek belőle. Hát persze-persze megválasztottak, de ép- pepugy ki is buktathattak volna. Ez most már majd igy megy. Különben, köszönöm kérdésedet, jól ve gyök, hiszen csak csekély kétezer korona adósságot csinál­tam azért, hogy megmaradjak a régi helyemen. Ezt máshol sehol a világon nem ismerik, csak a főváros nál. Benneteket kineveznek és ültök nyugodtan, mele­gen a helyeteken. Mi akárhogy teljesítjük is a köte­lességünket, ha agyon dolgozzuk is magunkat, az nem számit, nekünk kétezer koronányi adósságot föl kell vacsoráznunk, mert másképen talpunk alá köthetik az utílapot. •—• Akinek nincsenek közöttünk családi összekötte­tései, annak egyetlen remediuma a vacsora. Minden este máshol. Néha akár kétfelé szakadjon az ember. Hétfőn Erzsébetvárosi kör, bár néha n",pjánj ezen az estén jó betekinteni az elsőkerületi szabad polgárok­hoz is. Kedden egyszerre kell vacsorázni a Lípót- és Ferenc-városokban. Csütörtökön a Krisztinaváros van soron. A legnehezebb nap rzonban a szombat, amikor sem a központi demokratakört, sem a józsefvárosi kört nem szabad elhanyagolni. El lehet-e képzelni, hogy egy családos városi tisztviselő ezt a töméntelen va­csorát kibírja adósságcsinálás nélkül? El lehet-e kép­zelni, hogy én az én kétezer koronás vacsora adósságo­mat hat év előtt ki tudom fizetni, amikor viszonjt újra kezdődik az uj adósságcsinálás? Végül el lehet-e kép­zelni, hogy egy tisztviselő, aki imigyen kénytelen a sa­ját exisztenciáját megvédeni, másnap komolyan dol­gozni tudjon a hivatalában? — De még nagyobb anomália az, hogy a fiatalok ambíciója és cípőtalpa mindig jobban bírja a vacsorá­zásokat, mint az öregebbeké. így esik meg, hogy a leg­több esetben csupa fiatal kerül az öregebbek elé. Kép­telenség, hogy az öregebbek az igy nyert előnyöket be­hozzák. Ha valakit nem tartanak arravalónak, hogy elöljáró vagy tanácsnok legyen, legalább engedjék meg, hogy a főjegyzőséget sorrend szerint érjék el, hogy se erkölcsi, se anyagi károsodást ne szenvedje­nek. A nagy közönség nem ismeri ezeket a belső vi­szonyokat és igy nem az a véleménye, hogy az illetőt az összeköttetések hiánya miatt mellőzték; hanem igen könnyen abba a tévedésbe eshetik, hogy vagy szorga­lom, vagy tehetség dolgában nem vagyunk megfelelők. — Ha ez igy fog menni, nem lehetetlen, hogy a vá­rosházán és az elöljáróságokon nem is lehet majd mun­kát követelni a tisztviselőktől, hiszen este vacsorá­zunk, városatyáknak udvarolunk, a hivatalos óra alatt pedig azon törjük a fejünket, hogy milyen körülmények kozott és kik által juthatunk be egy-egy nagyobb párt- ogon. a egyeibe? Ha radikálisan nem segítenek eze­ken a bajokon, akkor odajutunk hogy a főváros tiszt­viselőinek főfoglalkozása tulajdoképen az úgynevezett társadalmi érintkezés" lesz, nem pedig a hiv.talos kötelesség-teljesítés. Eladott telkek. A főváros mint hitelező­.-v luvaiosnaK nemcsak hatalmas adósságai vannak, hanem jó követelései is. Eladott ingat- lanok vételárából pl. nem kevesebb, mint 11,045.919 K 99 fillér volt a főváros ovetelese s a hátralék a mai napig mintegy 9 és fél millió koron a. A fő­város ezt meg kell állapítani — a legtiirel- mesebb hitelező, amit az is bizonyít, hogy az 1916. évre a hátralék törlesztésére csak 1.840.760 koronát iiányoz elő, úgy hogy a követelések legnagyobb része a jövőben fog csak törlesz­tetni. A főváros telekeladásból származó követelé­sei között a következő érdekesebb tételek sze­repelnek: A vevő neve Ingatlan helye Vétel­ár Edd/'g fizetett Hátra­lék Máv. Ferencvárosi rendező p. u. 257112 248588 8524 Schlesinger Alajos Baross-tér 138096 100952 37143 n n 151200 108160 43040 Máv. Közp. szerrakt. 833748 679740 154008 Kincstár Üilői-ut 515328 — 515328] Nicholsori-gyár Váci-ut 100000 66666 33334 Gr. HadikB.-né Városmajor 28210 26460 1750 Kegyes Tanitó- rend Városháztér 125000 37500 87500i . . . (Hiányzik) Kerepesi-ut 127800 — 127800' Gróf Károlyi Mihályné Egressy-ut 704170 179170 525000] Piatnik Nándor Hungária-körut 399160 160412 239748 Neuschioss Kornélné Gyorskocsi-.' 10736 6960 3776, Kőbányaisertés szál. tulajd. Kőbánya 450391 164325 286065 Kincstár Klotild-u. 6101467 2000000 4101467 Máv. Zimonyi vonal 148000 — 148000 Kőbányai Polg. Serfőző Kőbánya 192841 — 192481 A város nemcsak követei, hanem tartozik is ingatlanokért. A ,,tartozik“rovatban szerepel (iregerse n Guilbarandl, akitől a főváros a Vizafogón 467.516 koronáért vásárolt ingatlant, anélkül, hogy törlesztett volna valamit a vétel­árból. A Máv.-nak is tartozik a főváros 15.000 koronával '»■■■■■iHBsaBBaauiaBBBBMiaawHHaaMaKiHaiiiHBaaBa» Vájná tanácsjegyzo és a Efirpesti szolgabiró. A fejtől kapja illatát a hal. A közélelmezési ügyosztály a legfényesebben igazolja ezt a té­téit, mert az a szellem, amelyet Folkusházy tanácsnok inauguráít, megmételyezte úgyszól­ván az egész ügyosztályt. Példa rá Vájná Ede tanácsjegyző esete. Vájná, aki egyébként rendkívül lelkiismeretes, szorgalmas és puritán tisztviselő, nem kaphatna kitűnő osztályzatot az emberekkel váló bánás­mód tudományából. Száraz, rideg hivatalnok- ember és ez a tulajdonsága nemrégiben kelle­metlen konfliktusba sodorta Bárcz)y István polgármesterrel. Úgy történt a dolog, hogy a .pestmegyei főispán, Ráday Gedeon gróf. megbízta a kispesti főszolgabírót, hogy tárgyal­jon valamilyen ügyben a közélelmezési ügyosz­tállyal. A főszolgabírót a városházán Vájná tanácsjegyzőhöz utasították. Illedelmesen beko­pogtatott hozzá, bemutatkozott neki, de a ta- nácsjegyző bosszúsan rámordíilt: — Várjon, míg sor kiér ül önre! A főszolgabíró hivatkozott a főispánra, aki­nek a megbízásából' jött, majd amikor ez sem használt, Bárczy polgármesternél jelentke­/-cii aucnenciara es elpanaszolta, milyen sére­lem érte. A polgármester nyomban magához hivatta Yajnát és megrótta eljárásáért a ta- nácsjegyzöt. Az ügy ezzel a lovagiasság sza­bályai szerint elintéztetett... Elítéltek tizenegyezer élelmiszeruzsorést. A rendőrség munkája a közélel­mezés javítása érdekében. Harsonával szálljon a hir, pengő sarkantyú­val vágtasson, az uj esztendőben tudja meg mindenki, amit áhítozva várt: az élelmiszerek­kel ebben a nagy városban már csak nagyon kevesen uzsoráskodnak ... Háború volt a pesti fronton is, verekedés az itthenmaradottak ellenségeivel. Fekete ördögök tűntek föl Pesten és a várost gyászba borítot­ták. A háború teremtette meg őket, valameny- nyit, hiszen a háború előtt nem volt tulajdon­képen élelmiszeruzsora, csak első sorban né­mely esetben hamisítás, vagy csalás a mennyi­séggel. De ki hallott valaha titkos raktárakról, összevásárlóki ól. árdrágítókról, akik pedig a háború első hónapjában már mutogatták magu­kat, rémületet keltve pincékben és palotákban. Az élelmiszeruzsora minden cikkben roppant arányokkal terjeszkedett, elképzelhetetlen iram­mal növekedett és teljes másfél esztendőre volt szükség, mig letörni sikerült. Szinte hihetetlenül hangzik: a budapesti rendőrség tizenegyezer eset b,e.n indított k i h á g á s i eljárást élei mű­szer u z s o r a miatt. A háború megterem­tette az élelmiszerekkel üzérkedők seregét, olyan társadalmi rétegek kezdtek foglalkozni üzletszerűen az élelmicikkek összevásárlásával, amelyeknek a kereskedettemhez azelőtt semmi ütöziik sem volt. így magyarázható meg, hogy a rendőrség tizenegyezerszer Ítélkezett az élelmi­cikkekkel uzsoráskodók fölött. És mindössze körülbelül négyezer esetben Ítélkezhetett a rend­őrség enyhébben, minthogy az uzsora és az ár­drágítás tipikus esetei nem voltak pontosan meg­állapíthatók. De érdekes és jellemző megfigye­lés, hogy e négyezer elsőfokú enyhe Ítélet közül egyetlenegyet sem felebbeztek meg. az elitéltek mindenkor megnyugodtak az aránylag jóindulatú büntetés­ben. Ä Második fokra, a főkapitányság illetékes osz­tályához, Kaveggia Béla rendőrkapitány­hoz, aki a kérdés közgazdasági vonatkozásai­ban is egyike a legkiválóbb szakértőknek, kö­rülbelül hétezer megfelebbezett ité- .1 e t került. Szintén jellemző az árdrágítók vakmerő üzelmeire, hogy a hétezer ítélet közül egyetlenegyet sem változtatak meg, vala­mennyit helybenhagyták. 1914. év végén, és 1915. év elején az eljárásokra, kü­lönösen a lisztkérdés adott okot. Hiába következett el a kormány rendelete a liszt maximálásáról, a kereske­dők és fűszeresek nem tudtak liszthez jutni. Igen so­kan tehát a maximált áron felül, sőt jóval magasabb öszegekért vásárolták a lisztet, hogy részben kielégít­hessék közönségüket. Amíg a rendőrség az eljárások folyamán föl n,em ismerte a helyzetet, minden esetben elitélte azokat a kereskedőket is, akik a maximális árnál drágábban árusították portékáikat. Amikor azon­ban az árdrágítás oka az volt, hogy a kiskereskedő — ha csak tönjkre nem akaita tenni az üzletét — a maxi­mális áron felül is vásárolt a hiány miatt és adott el, a rendőrség fölmentő Ítéleteket hozott. Ugyanez volt a helyzet márciusban a zöldséggel, amikor az óriásig ára­kat a teljes hiány idézte elő. Ez esetektől eltekintve, a rendőrség teljes szigorúsággal járt el az árdrágítók ellen. Jött az uj termés, az uj organizáció, a galicziai zsi­dók eltávolítása, a radikális eszközök, egyes nagykeres­kedők pellengérre állítása, a rekvirálás, a titkos élelmi­szer-raktárak rendőri felkutatása, az elkobzást elren­delő bírói Ítéletek s az erős kezekkel irányított és lel­kiismeretesen végrehajtott munkának íme eredménye van: a szakvélemény megállapítja, hogy az élelmiszer­uzsora a fővárosban már nem epidemikus, mint tavaly volt. csak kisebb mértékben fedezhető még fel. * A legfontosabb élelmicikkel, a liszttel volt csak némi

Next

/
Oldalképek
Tartalom