Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)

1915-12-01 / 49. szám

_ Ez nekem nem okoz gondot. A főváros szervezeti szabályzata módot ad az alpolgármesternek is erre az úgynevezett alkotó munkára, mert kimondja, hogv az irányítás is hibáskor tinik be taitozik. Hosi.yi példával éljek, ott van Bódv alpolgármester ur, akinek a pénzügyi ügyosztály vezetésében ma is aktiv szerepe van. Ugyan jgy működik közre a közegészségügyi és közélelmezési ügyosztályiban. Az én munkám sem fog az ellenőrzésben, felügyeletben és az ügyiosztályok előterjesztéseinek tudomásul vételében kimerülni. Terveim, szándékami, reformtörekvéseim münden- esetre lesznek, de mindent össze tudok foglalni abban, hogy dolgozni, munkálkodni akarok éppenséggel nem kisebb mértékben, mint eddig.

De

mjén és Miklós

Erős küzdelem után. . . »

Nagy napja lesz szerdán a főváros törvényhatósági bizottságának: két uj tanácsnokot válasz tar a a a városatyák és aki tisztába van azzal, hogy a személyi kérdések mindenha a leg- nagyobbfoku izgalmat váltják ki a városházán, azok jól sejtik, hogy szerdán minden egyéb tárgy háttérbe szögül. Pedig nemcsak két uj tanácsnokot választ a szerdai közgyűlés, hanem árvaszéki elnököt, alelnököt, főügyészt, főorvost, föszámvevőt, tanácsnokokat, árvaszéki elnökhelyettest és tiszti főügyészhelyettest is. A többi állásoknak sorsa azonban nem kétséges, mert a régieket feltétlenül újra megválasztják. A polgármester üdvözlő- beszédére Me Ily Béla árvaszéki elnök fog válaszolni.

Kik lesznek az uj tanácsnokok?

Ez a kérdés tóiul ma előtérbe. A választási harc egészen szokatlanul heves s az eredmény csak valószínű, de nem biztos. Annyi tény, hogy D e m j é n Gézát túlnyomó többséggel fogják megválasztani. A másik helyre azonban Mi k- 1 ó s Eleméren kívül sok szavazatot fog kapni B u k o v s z k y Viktor, S ta n k o v i t s Szilárd, sőt Wittinger Gyula is. A kerületközi választmányban úgy oszlottak meg a szavazatok, hogy D e m j é n Gézára hét kerület szavazott (2, 3, 4, 5, 6, 7 és 8.) Bukovszkyra pedig hat (1, 2, 4, 7, 8 és 9—10), Miklós Elemérre négy (3, 4, 5 és 6) Stankovitsra egy (1.) Tudjuk azonban, hogy a kerületközi választmány jelölése nem dönti el a titkos szavazás sorsát. Miklós Elemérnek nagyon sok szavazata lesz azokból a kerületekből is, amelyek nem öt jelölték. Előreláthatólag 350 városatya fog leszavazni. A jelöltek minden épkézláb városatyát felhajszolnak és az orosz fogságban sínylődő Forbáth Imrén, az Angliában internált B r e i t e n f e 1 d e r és a hadseregszállitással elfoglalt K ri s z h áb c r León kivid csak kevesen fognak hiányozni. Minthogy sokan lesznek, akik a régi tanácsnokok közül is törölni fogják egyik- másiknak a nevét, alig lesz tiszta lista. Hozzávetőleges számítás szerint Demjén Géza 300 szavazatot fog kapni, Miklós Elemér 160-at, Bukovszky 100-at, Stankovits 50-et, Wittinger 40-et. Budapest két uj tanácsnoka tehát Demjén Géza és Miklós Elemér lesz, — feltéve, hogy a vái ősatyákban felülkerekedik a szigora lelkiismeretesség, amely nem az öregség, a ranglétra érvényesülését követeli, hanem a tehetségét, a modern szellemet.

Dccembei 15-én lesz a tanácsjegyző-választás A helyzet annyiban kialakult, hogy Muzsikó Istvánt és K arányi Elemért jóformán minden kei iilet óhajtja. A harmadik, esetleg negyedik és ötödik helyi e Gazsi Benő, B ö s i n g e r Rezső, Vésse! Ede, Gömöry Albert és Schuberth Ernő nevei vannak kizárólag forgalomban. Ugyancsak december 15-én választják a tiszti-ügyészeket. A régiek mellett (Zuna, Sipőcz, Klim) a három uj helyre pályáznak: Engel Zsigmoud, Tóth Péter, V á r a d i Jenő, P e t z- r ik Jenő, Reiche] Károly. Reichel és a harcterén küzdő Várad! megválasztása biztosra vehető. A harmadik helyért elkeseredett küzdtelem lesz Petzrik és a' szintén katona Tóth Péter

között. Az alügyész választást elhallasztják december utolsó közgyűlésére. Aliigyészek lesznek: Petzrik, vagy Tóth (aki alul marad az ügyészi választásnál), azonkívül egészen bizonyosan: ifj. Borbás Gáspár, F uchs Jenő. A negyedük helyért Szemethy Károly (a harctéren küzd), K íj c h k n o p f Frigyes és Ecsé- r y László között lesz a verseny.

Csupor tanácsnokot

uniformisba akarták bujtatni.

A világháború történetírója fel fogja jegyezni, hogy Budapest székesfőváros katonai ügyosztályának vezetője ebben az időben Csupor József dr. tanácsnok volt. Természetes, hogy a tanácsnoknak hivatali állásánál fogva folytonos érintkezése van a katonasággal, különösen pedig a honvédelmi minisztériummal. A hs-dse- reg ezt az érintkezést még közvetlenebbé akarta tenni az által, hogy Csupor tanácsnoknak illetékes helyen magas kqionai rangot, címet, uniformist ajánlottak fel. A katonai ügyosztály vezetője azonban az ajánlatot nem fogadta el, amit nsgyon helyesen tett, mert a főváros vezető tisztviselője nem lehet subordinált, katonai fegyelem alatt álló ember.

Magyareuiis Mladen dr. tiszti főorvost tudvalévőleg II. osztályú főtörzsorvosnak nevezték ki. A kinevezés előzménye az volt, hogy a tiszti főorvost nem engedték be egyszer a Révész-utcai hadikórházba, amely pedig a fővárosé. Magyarevíts illetékes Helyen panaszt emelt a lehetetlen helyzet mi.tt és akkor, nehogy ez az eset megismétlődjék, azt a megoldást találták helyesnek, hogy a tiszti főorvost nevezzék ki katonaorvosnak a háború tartamára. Ugyan kkor megígérték Magyare- vítsnek, hogy a legrövidebb időn belül avanzsálni fog, kinevezik I. osztályú főtörzsorvosnak, ami ezredesi rangnak felel meg. Ez azonban mai napig sem történt meg és előállott az a ferde helyzet, hogy a főváros kórházaiban alkalmazott egyetemi tanárok, ckik tehát békeidőben a tiszti főorvos alá tartoznak, most mind I. osztályú íőtörzsorvosok és feljebbvalói Magyarevíts Mladennek, Budapest egészségügyi főnökének. Dollin- ger professzor meg, aki szintén városi kórházi igazgató, pláne vezértörzsorvos, és igy két fokkal magasabb a rc.ngja, mint a főnökének, Magyarevíts tiszti főorvosnak.

■*&Ba»iű&í8üíiiB;sHSKfflaüö&8ffliöaaai!S2aaBSBiSSBBBa«E!MfflSEöasBeggi

Autotaiin Berlintől—Budapestig

Bertára háborús forijaSma. — Ezer siuSoíaxi ÜEemben. — A ik©zSekí?désa s'emüőrtfíriofc ít;ysSaik©3Eata.

Berlin, november 27.

.... Tegnap este a külügyi hivatal egyik kitűnő tisztviselőjével volt vacsoratalálkozóm. —. Asszesszor barátom teljes busz percet késett és amikor exkuzálta magát, bosszankodva jegyezte meg:

— 1 adja kérem, ilyenkor, esős időben, mündig baj van az autókkal. Most is egy teljes negyedórát kellett várnom, amiig nagynehezen sikerül c egyet elfognom a Leipziger-Platzom. —- Önöknél is ilyen bajok vannak az autókkal? ...

Nem válaszoltam részletesen erre a kérdésre, mert azt csak nem mondhatom meg, hogy végre, nagynehezen sikerült beállítani Budapest székesfővárosnak — gondolom — harminc autót, olyan tarifa szerint, amit itt csak milliomosok fizethetnek meg egy autózásért. Az ember ilyenkor nyel egyet és ha van rá ideje, hát elgondolkozik azon, hogy ezt a kérdést is, ezer más városi problémával együtt, mért lehetett megoldani Berlinben és mqrt nem lehet megoldani Budapesten?

A városházán és a rendőrfönökségen érdeklődtem, hogy miképen tudott Berlin körülbelül ezer autotaxit forgalomban t a r- 1 an i a háború alatt. A városházán kérdésemre a következő felvilágosítást kaptam:

— Berlin városa az autotaxi-forgalomra semmiféle társaságnak nem adott kizárólagos monopóliumot. A rendőrséggel egyetértésben, egyszerűen megállapítottak a tarifát és aki kocsit, vagy kocsikat akart be- állit ni a forgalomba, annak a számára ez épp olyan, könnyű volt, mintha, akármiféle más árut akart volna a piacra hozni. Ilyenformán Berlinben legalább is százféle vállalat kezében vannak az autotaxik. Békeidőben 2600—3000 autotaxi fut Berlinben. Van olyan

társaság, amely ezer kocsit járat, de van olyan is, amelynek csak egy autója szalad. Ennek a rendszernek

meg va>n az a nagy előnye, hogy se a város, se a közönség nincs kiszolgáltatva egy vállalkozónak, vagy társulatnak. A taxi jó üzlet és ha az egyik társaság ki is vonna ezer taxit a forgalomból, egy hét múlva bizonyára más tiz társaság állítaná be az ezer gépkocsit. A városnak ezentúl semmi dolga nincsen a gépkocsikkal, — azoknak a dolgát a rendőrség közlekedési osztálya intézi, mindenesetre a várossal egyetértőén. A háborús viszonyok bajaiból is a rendőrség segítette ki a várost a közlekedési mizériák tekintetében.

A Polizeüipräsid'iumon Schwenterley rendőrkapitány vezeti a közlekedésii ügyeket. Kiváló szakértője a közlekedési dolgoknak, aminthogy itt egyáltalában szokás érteni azokhoz a dolgokhoz, amiket az ember vállal Precízen, pontosan és részl'tesen adta Gő kérdésemre a kapitány, hogyan alakult ki a háborús autotaxi forgalom Berlinben és az, amit mondott, olyan érdekes, olyan jellemző és olyan tanulságos minden városi ügyekkel foglalkozó ember számára, hogy — úgy gondolom — leghelyesebb, ha szószer int ideiktatom Schwenterley kapitány nyilatkozatát:

— Azt, ugy-e bár ön is nagyon jól tudja, hogy a gépkocsiforgalom legfőbb akadálya a háborúban a nyersanyagoknak, a gumminak és a benzinnek a hiánya volt. Ép ezért, amikor kitört a háború, mindenekelőtt gondoskodtunk arról, hogy senki se pazarolhassa ezeket az értékes nyersanyagokat és megtiltottuk az olyan utak vállalását a soffőröknek, amelyeknek sétakocsizás jellege van. Tehát tilos volt kikocsizni autón az „Onkel Toms Hütte"-ig, ami már a Grüne- w?ldon is túl van. Az autók egy része kikerült a forgalomból, mert nem volt elég gummi és benzin, úgy, hogy most körülbelül csak 800—1000 autotaxi jár Berlin utcáin. Két irányban volt szükség intézkedésre: az egyik a hiányzó nyersanyagok pótlása, a másik a visszaélések inegrendszabályozása, Ami a benzin pótlását illeti, azt tudja talán, hogy a taxik most benzollal járnak, ami nem sokban különbözik a spiritusztól, a szag?, kellemetlen és átható, — de mit tegyünk? A rossz szag kellemetlen ugyan, de mégis az a fontos, hogy ügyes-bajos emberek, akiknek sürgős dolguk van, gyorsan elintézhessék az útjukat. Ez a célja az autotaxi-forgalomnak; az autó nem luxuscikk és azért nem szabad drágábbnak lennie, mint a közönséges konflisnak. Egyébiránt a benzol tekintetében a viszonyok mindig jobbak lesznek; vegyészeink folyton dolgoznak a tökéletesítésén és remélhetőleg rövidesen áthidalják a nehézségeket. A gummi pótlására is folynak kísérletek, itt is reméljük, hogy eredményeket érünk el; bizonyos gyárakban máris pótolják a gummit olyan masszával, amelynek csak 10 százaléka gummi.

— A nyersanyag-hiány ezonban nem vezetett el az

autotaxi-forgalom teljes beszüntetésére. A társaságok, miután tisztában voltak vele, hogy a várostól, vagy a rendőrségtől nem zsarolh tják ki a tarifa nagyobb emelését, nem is tettek ilyen irányú kísérleteket, ha pedig valamelyik társaság beszüntette ez üzemét, jött a másik és fönntartotta, mert jobb kevesebbet keresni, — mint semmit. A hiányzó 1800—2000 autó ma azért

nem jár, mert nem tudja beszerezni a nyersanyagokat^ a forgalomban levő taxik tulajdonosai boldogok, hogy járathatják gépjeiket, mert igy legalább keresnek. De látván a nyersanyagok árának drágulását, mi mggunk engedélyeztünk kivételes áremelést a taxiknak: most joguk van minden ut után húsz pfenniggel többet követelni, mint azelőtt és a második tarifa szerint járathatják a kocsikat. Ilyenformán most 70 pfennig az alaptaksa, minden 300 méternyi ut után emelkedik a taksa 10 pfenniggel és ehhez járul a végösszegben húsz pfennig plusz. Tehát ma egy négy kilométeres ut, -— mondjuk a Wilmersdorfból az Unter den Linden-ig belekerül 2.20—2.50 márkába.

—A nyersanyaghiány maga után vonta a taxiban való szűkös helyzetet és ez a soffőrök merészségét és követelőzését. A borravalókban nem volt baj, mert Berlinben nem szokás borravalót adni. kivételes eset, ha 10—20 pfennig borravalót kap aJ soff őr. Ellenben nem akartak hosszabb utakat vállalni, kifogásokkal hozakodtak elő, „nem bírja a gép“ .. . „rendelve vagyok", — ezek voltak a kifogások, amiknek az volt a célja, hogy sok kis utat csináljanak és ne kevés nagyobb utat. Itt aztán másképpen intéztük el a: soffőrök. dolgát. A közönséget a lapok utján fölkérték, hogy minden panaszt levelező-lapon jelentsen be és a pana-