Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-07-14 / 29. szám
Budapest, 1915. julius hó 14-én. 29. szám Negyedik évfolyam ^jjjgjJLPJ^’ainaiitbinDiiinfuainailiniKbmpniDttimiipnianiainaiiinmmirniiiamqtiintnnumiii BH3 ins KBönxETÉst Ann*, Ägrfs/ éure ...................... /f ép re ......................... ,$ fé nyes szántóit ftajjh a- a kiadóhivatalban* Várospolitikai és közgazdasági hetilap M«g/e/rn/A minden iterrmtmlBm n«i>UH/J D«ié Smü. TdN,w*fl,tf dw. Srlldgyt Hugó ikiadóhivatalt VI. hon.. Szív-utca • • • 15. ■ ■ ifi Telefon................... 137-t 3 Ro ssz üzlet j m'Mámos világítás, de csak a város keze- ben. Harmincöt millió fekszik az elektromos üzemben, amely magában foglalja.' a Magyar Villamosságit is. Ez a harmincöt millió erős veszedelemben forog, miért is újabb harmincöt milliót akarnak a segítségére küldeni. És ha ez az üzlet hasonlóképen rosszul sülne el, akkor bizonyára egy hetven millió koronás megváltással próbálnának életet önteni belé. így szüli az egyik rossz üzlet a másikat, amiben alighanem része van annak, hogy az elektromos üzem vezetése nem nevezhető mintaszerűnek. He a tények ereje megtöri a rekrimináci- ók. a jogos kritikák alaposságát. A tény pedig az, hogy a főváros kényszerhelyzetben van, nem tehet egyebet, minthogy kimondja a szerződés felmondását. Ha van yailaliol jogosultsága a községesitésnek, úgy bizonyára a világítás az, amely nem lehet magáncsoportok, egyéni érdekek önző kapzsiságának forrása. A világítás közszügséglet, par excellence monopólium, amelyért egy ideálisan felépített és megalapozott városban nem is volna szabad dijakat szedni, mert hiszen annyira elsőrendű, nélkülözhetetlen valami, hogy minden polgárember méltán tarthat rá igényt adójának ellenszolgáltatásaképpen. — Addig is azonban, amíg az ígéretnek ezt a földjét elérjük, meg kell akadályozni, hogy nyerészkedésre alapított magánvállalatok a fővárossal konkurálhassanak. Szerettük volna, ha a város más utón próbálkozott volna meg az egyetlen konkurrens, a Budapesti Általános Villamossági ránc beszedésével. — Sajátságos dolog, hogy amikor valamely triainsakciónak az indokolásáról szó van, a tisztelt tanács mindig az érveknek egész tömegével tudja rábírni a közgyűlést előterjesztésének elfogadására. Csak mikoi a transakciót keresztülhajszolták, akkor derül ki, hogy ezeket az érveket a legkevésbé komolyan maga a tanács veszi. Amikor a Ma gyár Villamosságinak a megváltásáról volt szó, azt hirdették, hogy ha a vállalat a főváros' kezére jut, akkor érett gyümölcsként fog a város ölébe hullani az Általános Villamossági is, mert a főváros áramdijpoHtika- ját. áramdijleszállítását nem fogja kibírni sokáig. Most pedig éppen az ellenkezője derült ki ennek: az Általános Villamossági volt az, amely a fogyasztók lekötésével — amiről illett volna tudni a városházán — a fővaros üzemét megbénította, prosperálásának reményét belátható időn belül megsemmisítette. — íme, itt a különbség a hivat ál szerűen kezelt kereskedelmi vállalat és a magánüzem fü> gesége. élelmessége, vezetése között. Az elektromos üzem egymagában léve nem tartozik a legkitűnőbb üzletek közé. Még a Magyar Villamosságival megerősítve sem, annyira nem, hogy most az Általános Villamosságit is befogják a villamos világítás szekerébe. A vezérigazgató ur tehát több mér_ sékletet tanúsíthatna automobiljainak be. szerzésénél, nem igaz, hogy három autónál alább nem lehet a villamos üzemet dirigálni. Hihetetlen luxusérzék kell hozzá, hogy valaki, aki nehány esztendő előtt szerény gyári mérnök volt, most abban lelje legfőbb gyönyörűségét, hogy váltott autókon tegye meg az utat a Váci-uttól a Nyul-utcáip Ezt sem Lánczy Leó, sem Ullmann Adolf, sem Tisza István nem enegdik meg rriaguk- nak, pedig mindegyikük jóval nagyobb tizemnek az élem áll, mint a fővárosi elekro. mos üzem vezérigazgatója. Csakhogy per_ sze, őnekik a saját zsebükből kellene beszerezni és fenntartani az autókat; az elektromos vezérigazgató ur ellenben üzemi számlái a autózik. Debeszéli önmagának, hogy autók nélkül egy lépést sem illik tenné ime, ez a szó legszorosabb értelmében vett — autoszuggeszció. Az autóbusz amely árván döcög az Andrássy-uton, ki. tűnőén bevált abból a szempontból, hogy most legalább jól látja mindenki, mijyen lipusu kocsit nem szabad beszerezni. Az emberek lelkét, csontjait c hidegnél erősebben rázza. De erre azzal lehetne felelni némi cinizmussal, hogy akinek nem tetszik, az vegyen autót magának. Az ellen azonban már a közérdek nevében kell tiltakozni, hogy az Andrássy.ut burkolatának ron tására autóbuszt használjon a város. Tes- sék végigjárni az autóbusz útját, meg lehet győződni orról, hogy az otromba, nehezen döcögő kocsi teljesen tönkretette az utbur kolatot. Mintha bizony az autóbuszt Gre gersenék bérelték volna ki arra a célra, hogy az Andrássy-uton lerakott ausztráliai fát minél előbb elpusztítsák vele. A tizes bizottság már csak elvétve ód életjelt magáról. Vájjon mi ennek az oka? — talán befejezie munkáját, elérte a célját, sike. rült a közélelmezést normális mederbe terelni, sikerült ez árakat leszorítani, az élelmiszerek hiányát megszüntetni? Nem bizony, semmi sem sikerült, semmivel sem javultak a viszonyok. Ezt a tényt világosan bizonyítják a számok, amelyek azt mutatják, hogy a junius elsejei és a mai napi árak között úgyszólván semmi különbség sincsen, kivételével a zöldségféléknek, amelyeknél 'a javulás szembetűnő. A tizes bizottság működésének elernyedése nyilván annyit jelent, hogy az urak belátták tehetetlenségüket. Nem lehet bölcs határozatokkal leküzdeni az élelmiszermizér ákot, ha hiányzik a végrehajtó hatalom teljessége. Telhetetlen a Therápia Újabb ajándékot kér a várostól. Furcsa kérést tárgyalt legutóbbi ülésén a tanács. A kőbányai Therápia fürdő, amely most az ,,Országos Népfürdő Egyesület’* tulajdonában van, beadványt intézett a tanácshoz, hogy tekintetei kulturális missziójára engedjék el a rá kirótt 6600 korona viz- dijat. A tanács azonban nem hajlandó teljesíteni a ,,kulturális" hivatást teljesítő fürdő és gőzmosó kérelmét s azt elutasító javaslattal fogja a közgyűlés elé terjeszteni. A Therápia kérése látszólag jelentéktelen kérdés, mégis pompásan jellemzi a főváros gazdálkodását. Ezelőtt két esztendővel a Hölgy-utca 14. száma alatt lévő fürdőt és gőz- mosót, amely csődbe jutott, fölajánlottak megvételre a fővárosnak 500.000 koronáért. Az ajánlat olyan volt, hogy a tanács elő sem merte terjeszteni. Ekkor azonban ravasz tervet eszeltek ki az üzlet ker:szlülvitelére. Az Országos Népfürdő Egyesület, amely címével és céljával ellentétben addig még egyetlen fürdőt sem létesített, beadványt intézett a tanácshoz, hogy ö majd megveszi a Therápiát. Az üzlet elsőrangú: mindössze 400.000 korona kell hozzá Ebből 310.000 korona a vételár, a többi befektetési és javítási költség. A íürdö annál is inkább megéri a pénzt, mert gőzmosóval van egybekötve, úgy hogy — az egyesület számítása szerint — a két kapcsolatos üzem évi 58.000 koronát fog jövedelmezni. Csupán egy baj van: az egyesületnek egy krajcárja sincs. De ezen is roppant könnyen lehet segíteni. A Pesti Hazai Első Takarékpénztár hajlandó a 400.000 koronát kölcsön adni s a felvételeit úgy szabja meg, hegy ötven évig kamat s tőketörlesztésre évi 25.000 koronát fizet az egyesület. No már most kötelezze magát a főváros, hogy ötven évig évi 25.000 korona szubvenciót ad az egyesületnek, aminek ellenében az egyesület nemcsak hogy ötven év múlva átadja a városnak a fürdőt, de befolyást enged gyakorolni a gőzmosó üzemére is.. Mindez nem tréfa; annyira nem, hogy a közgyűlés is elfogadta ezeket a feltételeket. A Népfürdő Egyesület megkapta a Therápiát, a város pedig fizeti az évi 25.000 koronákat. S ezek után még elő mer állani ez az egyesület, hegy a város engedje el ne neki a vizdijat! Hát mit csinált az egyesület a főváros pénzével? Vájjon nem kötelessége-e a közgyűlésnek, hogy ha az ügy majd eléje kerül, szigorú vizsgálatot követelni a Népfürdő Egyesület ellen? Hol van az az évi 58.000 korona jövedelem, amelyet olyan gyönyörűen kiszámítottak? Vagy hol van legalább a fele? (Megjegyzés. A Therápia élelmes kijárói 1913. szeptember havában mutatkoztak először a városházán. A készülő üzletnek utána jártunk és már akkor rámutattunk, hogy a csődbejutott vállalatot mily körmönfontsággal akarják a város nyakába varrni. Az elszőnt k járók rövid szünetet tartottak és aztán, amint ezt 1913. december 3-án a Fővárosi Hírlap részletesen megírta, — újabb rohamot intéztek a város ellen, amire a tanács kapitulált. A Therápia.üzletet pártolóan terjesztették a közgyűlés elé, amely azt meg is szavazta. _ Az egész eset ped'g igazolásunkra szolgál, hogy annak idején nem ok nélkül aggodalmaskodtunk.)
