Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)

1915-09-22 / 39. szám

Budapest, 1915. szeptember 22

fOWßOM

3

de egyébként mindenben jellegzetesen kimutatja

idegen voltát. Kmyomoztak azonban az óbudaiak még valamit és ez az, hogy a Délnémet Dunagőz- hajózási Társaság a Margith'd pesti oldalán csak a jobbra és balra eső részeket bérli, de a hid alatt levő részt csak föltételesen bocsátotta rendelkezésére a főváros. Annyira igy van ez, hogy a Társa- ság épen ez okon ezt a részt ki sem építette, hol. ott mindkét oldalon raktárai vannak.

A Csavargőzös Társaság, miután így kezébe kapta a sült galambot, .szintén megmozdult. Kije. lentette, hogy a híd alatt lenne egyetlen alkalmas kikötője a Margithid—óbudai propellerjáratoknak. Kérte is már az óbudaiak támogatásával ezt a partrészletet, de z városházán még mindig haboznak. Érthetetlen előzékenységgel viseltetnek az idegen társasággal szemben, amelynek arra a partrészletre komoly szüksége nincsen, hanem csak kényelmi szempontból ragaszkodik hozzá.

A főváros, ha van egy kis érzék a városházán a budapesti polgárok igényeivel szemben, apró formalitások árán átadhatja a kivánt partot a fontos célra. Ideiglenesen és feltételesen van az csak a Délnémet Dunagőzhajózásí Társaság kezében és pedig azon az okon, hogy eddig úgy sem volt más rendeltetése. Ellenben egyetlen pillanatig sem szabad késlekedni akkor, amikor egy idegen társaság kényelmi szempontjai ütköznek össze a fővárosi polgárság komoly szükségleteivel.

CsatornapörSk

a főváros ellen.

Múltkoriban felhőszakadás volt Budapesten s múiít az már ilyenkor szokás, néhány csatorna megrepedt, A Ba'.thyányi-téren is történt hasonló eset; a csatorna megrepedt, a viz kiömlött, belőle s elárasztotta a Batthyányí. kávéház pincéjét. Ősi recipe szerint a kávés a birósághoz fordult és néhány ezer koronás kártérítést kért a fővárostól.

Ez az eset egymagában véve jelentéktelen, de alkalmas arra, hogy végre illetékes tényezők által tisztáztassék az a régóta vitás elvi kérdés, hogy vájjon a fővárost felelősség terheltbe egyáltalán a csatornarepedés által okozott károkért, A kérdés nagyon fontos, mert ha a bíróság igen-nel felel, akkor egész csomó pör szakad a főváros nyakába s akkor felme- rül annak az elhatározásnak a szüksége, hogy a főváros ne építsen -öbb csatornát. A helyzet ugyanis az, hogy a főváros nem köteles csatornát építeni, viszont ehhez bárkinek joga van. A város álláspontja az, hegy a csatornázás nem hasznot hajtó városi kötelesség, mint pl. a világítás, vagy a vízvezeték, vagy az útépítés. Nem lehet ezeknek az ana’ógiájára ráhúzni a csatornázást, mer. gáz- és villám- fogyasztást dijat, útadót, kövezetvámot kap a főváros, de csatornázási dijat nem szedhet. Ebből — a főváros álláspontja szerinti — az következhet, hogy a város egyáltalában nem köteles viselni a csatornarepedések okozta károkat. Eddigelé még nem dön ott a bíróság hasonló pörökber). Voltak ugyan ilyen ügyek már a bíróság előtt, de részben egyezséggel végződtek, részben szüneteltetik a tárgyalá sukat. Az a konkrét eset, amelyből kiindultunk, végre döntésre viheti a vitás elvi kérdést

Eávémérési engedély

egy nővédő egyesületnek,

Két esztendővel ezelőtt tömegesen alakultak különféle célú és jellegű patronázs-egye- sületek. Megalakult a kathcíikus, zsidó, protestáns és görög-keleti patronázs-egylet, aztán a férfi- és női, fővárosi és országos patronázs-egylet. Ilyenfajta egyesület volt az Uránia Országos Nővédő Egyesület is, amely a Szervita-téren*nyitott hivatalt és a címe után ítélve, az volt a feladata, hogy Magyarország nőit folytonosan védje.

Úgy látszik, a nők védelmének anyagi eszközei nem voltak kellő mértékben kéznél. Erre vall az a különös beadvány, amelyet az egyesület nemrégiben a IV. kerületi elöljárósághoz, mint elsőfokú iparhatósághoz intézett. A beadványban az egyesület kávémérés- nyitási engedélyt kért és arra hivatkozott, hegy a kávémérésből elérendő tiszta hasznot jótékony célokra fogja fordítani.

Az elöljáróság nem méltányolta a célt és elutasította az egyesületet kérelmével. Feleb- bezés folytán a tanácshoz került az ügy s a tanács, mint II. fokú iparhatóság, elutasította a felebbezést, azzal az indokolással, hogy az egyesület mint ilyen nem űzhet ipart, mivel ebbeli működése által saját alapszabályainak keretén túl terjeszkednék.

Az Uránia Nővédö Egyesület tehát r.pm fog kávét mérni a Szervita-téren, legföljebb a hivatalában, a hivatal tagjai számár.

A budai alagút

és az alagút vámja.

A közgazdasági bizottság legutóbbi ülésén Horváth Lipój dr. bizottsági tag a Lárxhid építési munkálatainak közeli befejezésére való utalással azt kérdezte Vita Emil dr, tanácsnoktól, mikor kerül a főváros tulajdonába a budai alagút és mikorra várható az alagút vámjának a megszüntetése. Az elnöklő tanácsnok kijelentette, hogy a bizottságban a kérdés megoldására irányuló kívánságról jelentést fog tenni a tanácsnak. Megbízható forrásból vett információnk szerint a kérdés igy áll :

— Az alagutat építő társaság tulajdonából ideiglenesen/ az állam tulajdonába ment át a budai alagút. Az állam (kereskedelmi kormány) és a főváros között pedig olyan magállapodás létesült, hogy az állam kijavíttatja, kitataroz tatja, kifesteti az alagutat, amelynek falait az idő nagyon megviselte volt s mihelyt a javítási munkálatok költségei az alagút vámjából befolynak, a főváros veszi át az államtól az alagutat, A munkálatok elkészültek, az alagutat teljesen kész állapotban átvette egy erre a célra kiküldött vegyes bizottság és körülbelül julius hó közepéig annyi pénz folyt már be a vámból, hogy a köliségek — körülbelül 200.000 korona — bőven fedezve voltak. Minden feltétele megvan annak, hegy a budai alagút a főváros tulajdonába kerüljön. Ez még a folyó esztendőben meg is fog történni. Nehézségek még csak az elszámolás körül vannak és azt a kérdést is rövidesen dűlőre viszik, hogy vájjon mikor szünteti meg a város a vámot. Az elszámolás azért fontos, mert a megállapodás értelmében a javítási munkálatok befejezése után befolyó vámpénzek tulajdonképpen már a fővárost illetik meg. Viszont a fővárost az a természetes kötelezettség terheli a közönséggel szembeiy hogy a vámot rögtön megszüntesse. Ha tehát az alagutat már iuiusban átadta volna a kereskedelmi kormány a városnak, akkor már júliustól díjtalan lett volna az alagút használata. A legrövidebb időq belül véget érnek az erre vonatkozó tárgyalások és akkor a közgazdasági ügyosztály a közgyűlés elé terjeszti javaslatát.

Hőnyi tanácsnok

az autotaxik szüneteléséről.

Az autotaxik elvonultak a budapesti utcákról és az embereknek nincsen joguk sietni. Tisztában kell vele lenni, hogy az autotaxí nem íényüzési jármű, hanem a kor siető természete által komolyan megkövetelt szükségesség. Épen ezért nem lehet egyetlen kézlegyintéssel elintézni azt az ügyet, hogy a budapesti utcákon többé nem töfög nek ezek a gyorsan megszokott masinák.

Azok a kijelentések, amelyeket a minap a polgármester tett ebben az ügyben, éppenséggel nem megnyugtatók. Nem lehet elégtétel a mi számunkra az, hegy Bécsfcen is meg fog szűnni az autotaxí- forgalom, sem pedig az a biztató ígéret, hogy esetleg ismét megjelennek az utcán az automobil bérkocsik.

A legílletékesebb fórumhoz, Rényi Dezső tanácsnokhoz, a közlekedési ügyosztály vezetőiéhez

fordultunk, aki sajnos még a polgármester optimizmusában sem osztozik és nincsen egyetlen biztató ígérete a közel jövő számára. A Fővárosi Hírlap munkatársa előtt bett nyilatkozata igy hangzik:

— A helyzeten egyelőre változtatni nem lehet. Az autotaxi közlekedés beszüntetése természetes jelensége a háborúnak, mert nincsen gum- mí, nincsen benzin és nincsen soffőr.

— Mindent lefoglalt a. hadvezetőség. Ez azonban nemcsak nálunk van igy, hanem Bécsben is- A polgármester ur csak annyit mondott, hogy az autotaxiforgalmat legközelebb Bécsben is be fogják szüntetni. Én pedig úgy értesülök, hogy hétfő óta már a császárvárosban sem járnak az autotaxik.

—Az autotaxik régi gummija elkopott, újat nem lehet beszerezni. Nagy baj a benzinhiány is, mi azonban mégis megkíséreltünk a társasággal uj tárgyalásokat kezdeni és most a válaszra várunk. Általában azonban az a reményünk, hogy a konjunktúrák óráróLórára megváltozhatnak és ebben az esetben, ha a szükséges anyagok beszerzése lehetővé válik, m ndeoL esetre sietni fogunk az autotaxiforgalmat újra fölvétetni.

Zárórát a mulatóknak!

Budapest előtt hiába állott a német városok puritán példája,, sem a közönség, sem a hatóság nem akart megbékélni azzal a gondolattal, hogy tivor- nyázás nélkül is lehet élni és a háború diadalmas befejezéséhez semmi köze nincsen a pezsgős dári- dóknak. A német erkölcs, amely nem rendszabályok utján született, hanem a közönség maga teremtette, nem volt hatással ránk és amikor a mulatóhelyek reggelig tartó dinom-dánomjai miatt írnitt-amott föiütötte a fejét a megbotránkozás, a rendőrségi mindig szerényen Bécs felé iráynította figyelmünket, ahol — állításuk szerint — a mulatozásnak ép oly szabadsága, helyesebben szabadossága van, mint Budapesten.

Most azonban a bécsi példa is megsemmisült, a szezon közeledtével, amikor a budapesti mulatótulajdonosok egy uj háborús tél közeledtét érzik, előáll Bécs és kimondja, hogy a vendéglőket, kávéházakat és büfféket éjfél után egy órakor, a mulatóhelyeket pedig éjfélkor kell bezárni. Szóval azok számára, akik körömszakadtíg védték az éjszakai életet, az utolsó kadencia is kicsúszott a kezükből. Maradna a tavalyi hires rendőrségi érvelés, hogy szociális szempontokból, a pincérek miatt és a ,,hadd forogjon a pénz“ elve alapján kell a mulatók, háborún k’vül sem valami épületes szabadságát biztosítani. Azóta azonban már nappal is pincérlányok dolgoznak, a pincérek a fron ton vannak: egy szóval a szociális kérdés sem le hét többé kifogás.

A mulatók a múlt télen bebizonyították, hogy a háborús állapothoz nem méltó botrányok színhelyei voltak, a nyáron megmutatták, hogy any- nyít kerestek, amennyit soha béke idején. Még csak szánakozni sem kell rajtuk tehát, ha sírra gondolunk, hogy egy-két órával megrövidítik a zárórát, helyesebben ha beszüntetik a hajnalig vagy reggelig való botrányos dorbézolást és igy elejét veszik a botrányoknak és a megbotránkoz. tatásnak.

A rendőrségi érvelés alatt minden összeomlott, nem lehet ellenvetés, amikor sürgetve kívánjuk, hogy szüntessék meg azt az állapotot Budapesten, amely nem méltó ahhoz a dicső hírnévhez, amelyet fiaink a harctereken kivívtak számunkra.

Ki tud róla?

Kaptuk és adjuk a következő sorokat: Igen tiszteit szerkesztő ur! Múlt héten dolgom volt a főváros élelmíszerüzemével. Arra a kérdésemre, hogy kivel kell tárgyalnom az ügyemben, azt mondták, forduljak Kattler Bemát úrhoz. Két nappal később egyik környékbeli állomáson találkoztam ezen Kattler Bernát nevű úrral- Megtudtam, hogy paradicsomot ment bevásárolni a főváros számára. Érdeklődtem a városházán Kattler tanácsnok ur