Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)

1915-08-11 / 33. szám

ff Budapest, 1915 augusztus 11. 2 lyezni mostani ólainkban. Ezek P^dig mind becs«, drága fajok, melyeket a kul- földi állatkertek szívesen vesznek s tol megfizetnek. Lehetne a regi magyar faj­tákat, a mokánylova 'i, a kuvaszt, a puli kutyát szintén állatkerti célokra szaporí­tani, mert a külföldi állatkertek ilyene­ket nagyon szivesen fogadnának cserebe más állatokért. , Ha lehetne ilyen módon akar a Népligetben, akár Budán elfogadható terű­ié sken ezeket a drága fajokat szaporíta­ni úgy az előreláthatóan szép jövedelmi forrást nyitna az állatkertnek. Az erre vonatkozó tervezéseke: nagyon szivesen fogjuk kidolgozná, azonban tekintettel ar­ra, hegy háborús időben újabb tervekA nem igen Lehe megvalósítani, egy előre még hallogatjuk s tan a háború után fogjuk a megfelelő előterjesztést a székesfőváros tanácsához benyújtani■ __ A háború előd szó volt még arról is hegy egyik vagy másik nagyobb vidéki városban állattenyésztéssel kapcsolat os fiók-állatkertet létesítünk. Ez kétségtele­nül szoros összeköttetésbe került volna a budapesti állatkerttel, de a háború egy­előre elvágta az erre vonatkozó tervezése­ket. Lehet, ho,gy a háború után újból rá­térünk ezekre. __. Ugyancsak a háború előtt szóban volt az is, hegy Konstantinápolyban és Buka­restben is létesítenek egy-egy nagy állat­kertel, amelynek tervezésénél nekem is lett volna részem s igy mindenesetre a budapesti állatkert is értékes összekötte­tést nyert volna ezekkel az uj intézmé­nyekkel. Lendl dr. nyilatkozata szerint tehát szép és biztató jövő áll a budapesti állatkert előtt. Bizonyosra is vehetjük, hogy ezek a nagyszabású tervek valóra fognak válni, mert az állatkerti éppen a rossz háborús eszten­dő alatt igazolta be, ho(gy életképes és szük­séges intézmény. Deficitje mindössze tíz­ezer korona volt, de ezzel szemben 28.000 korona kamatot fizetett be a központi pénz­tárba. Háborús évi eredménynek ez meg­lepően jó, ha összehasonlítjuk a külföldiek­kel. A berlini állatkertnek 300.000 korona volt a vesztesége, a frankfurti a bukás szé­lén állott s a város azzal men ette meg, hogy megvásárolta, a müncheni állatkertnek pedig sorsjátékot engedélyeztek, mert; különbért be kellett volna csukni a kertet s eladogatni az összes álla ltokat. A római állatkert — az egyetlen egész Olaszországban két hétre a háború kitörése után fizetésképtelen let.. Ez­zel szemben a mi állatkertünk tele van kö­zönséggel, pedig úgy tavaly, mini az idei nyáron alig látogatták a háború miatt vidé­kiek. ■■■■iffliiiiiiNiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiinmi Melocco tervez — a belügyminiszter végez. A Villányí-utí főgyűjtőcsatorna építésének munkábaadásánál az ut- és csatornaépítési ügy­osztály módfelett ragaszkodott a verseny tárgya. Look külsőségeinek betartásához. Mégis amikor Melocco Péter betonvállalafa utólagos módosítá­sokat tett ajánlatán, amelyet azonban az ajánlat fölbontása után visszavont __ az ügyosztály el­te kintett a szabálytalanságtól és neki juttatta a munkálatokat. A Főváros,i Hírlap annak idején foglalkozott a kérdéssel és bebizonyította, hogy vagy Melocco Pétert sem illetik meg az utólagos módosítások, vagy a többi pályázóknak is joga van azokhoz. A belügyminisztériumnak __ úgy látszik — sz intén aggodalmai vannak a nyilvános verseny­tárgyalások ilyetén módon való kezelése iránt és innen magyarázható, hogy a belügyminisztérium jóváhagyása még mindig nem érkezett le a fővá­roshoz. Ez ellen azonban Melocco Péternek ép­penséggel nincsen kifogása, mert, bár ajánlatában náborus árakat számított, a mai munkásv&szonyok között az ilyen nagyszabású munkálatok megkez­déséhez nem igen van ereje. Ezt — ismerve a helyzetet __ némiképen be is lehet látni, sőt igen va lószínű, hogy Meloccoék a háború végéig nem is igen fognak iparkodni szerződéses kötelessé­güknek eleget tenni. Ez lévén a tényállás, kétségtelen az, hogy a verseny téíi gyalás eredményét a háború után nem lehet akceptálni. Melocco Péter háborús viszo­nyok közölt, háborús árak mellett vállalta a Vil­la nyi-ut i főgyűjtőcsatorna kiépítését. Ha azon: ban a munkásviszonyokban rejlő vi$ majorra hi­vatkozik, amikor szerződéses kötelezettsége alól menekül; akkor jogos és méltányos, hogy az üt­és csatornaépítési ügyosztály a háború után kö­vetkező idők uj viszonyai között újból megkér­dezze a versenytárgyalásban résztvett vállalkozó, kát, nem tudnának-e olcsóbb ajánlatot tenni, mint a Melocco.cég. Háború nélkül háborús költség- vetéssel nem lesz nehéz dolgozni és a fővárosnak magének is legfőbb érdeke, hogy a villányi-uti főgyűjtőcsatorna építési munkálatait uj, nyilvá­nos versenytárgyalás alá bocsátja. Elvégre milliós befektetésről van szó, a megtakarítás igen jelen­tékeny összegre rúghat. IBBaaaBBBaaaBaaBaBBBaBBaBaaaBBBHMBBMBBBBBBBBBaBB Munkáshiány az építőiparban. Aratás után jávulás várható. Annak a jóindulatú akciónak, amely Wekerle Sándor kezdeményezésére indult és amelynek a célja a magyar építési iparnak a háborún való átsegítése volt, úgy 1 álltszik nem lehet éltetet adni, A Fővárosi Hírlap szembeszállott minden előíté­lettel és minden kishitűséggel, amikor ennek a nagyarányú akciónak megindítása előtt akadá­lyok tornyosultak. Ma is az a meggyőződésünk, hogy Wekerle tervét valóra lehetett volna váltani az állam és a főváros nagyszabású budapesti épít­kezései révén, ha idejekorán megkezdték volna a munkát. Ma azonban - legalább egyelőre — pi­hennie kell a szép tervnek. Talán ha a mezőgaz­dasági munkák végeztével sok munkáskéz és sok igavonó erő szabadul töl, újra lehet kezdeni az agitációt nem egy nagyszabású terv érdekében, hanem csak azért, hogy a magyar építőipar ne le­gyen a legteljesebb tétlenségre kárhoztatva. A „Magyarországi Épitőmunkások Szövetsége1 ‘ annak idején a legfőbb akadályt, a munkáshíányt megszüntetendő, mozgalmat indított a vidéki munkanélküli épitőmunkások Budapestre való hozatala iránt. Statisztikai adatokat gyűjtöttek, amelyeknek bizonyitaniok kellett volna, hogy a munkáshiány még a nagyobbszabásu terveknek sem állaná útját. Azóta azonban olyan sokan vo­nulnak be katonai szolgálatra, hogy ma már a szociáldemokrata szervezőt maga mondott le a munkáshiány pótlásának lehetőségéről. Erre vo­natkozólag Garbai Sándorhoz, a „Magyarországi Épitőmunkások Szövetségének" titkárához for­dultunk, aki kérdésünkre a következő fölvilágosi- táisokat adta: — A statisztikai adatokat összegyűjtöt­tük, de, sajnos, azok nem valami nagyon kedvezőek. Az építési munkások közül igen sokan kaílonai szolgálatba léptek. Áll ugyar* valamelyes munkaerő rendelkezésre, ezek azonban jobbára kőmívesek. Napszámosok és fuvanosok dolgában nagyon gyatrán ál­lunk. Hiszen ma egy napszámos majdnem annyit keres, mint egy szakmunkás. Nagyobb városokban, mint Nagyvárad, Kolozsvár, Pécs stb., vannak munkanélküli építőmunkások, de segédmunkás és fuvar nélküli ezekre sem lehet számítani. Valószínű, hogy az aratás befejezése ullán a segéd­munkások és fuvarosok dolgában is javulás fog beállaní- Ez a mai a legrosszabb időpont, mert ma a segédmunkások mind mezőgazda­sági munkát végeznek. —- Hogy az építőipar dolga miként fog ala­kulni, ma njem lehet tudni. A statisztikai adatok szerint kevesebb a munkanélküliek száma, mint hittük. A nagy programm ke­resztülvitelére! tehát semmiképpen sem fo­gunk miunka erőt találni. Valami szükebb terjedelmű tervezed mégis rneg lehetne valósítani, ha eljön a mezőgazdasági munka vége. A munkanélküliek száma, akik Buda- . pestre is feljönnének, túl van az ezeren- Non mális időkben eler.|yészően csekély szám lenne ez, de ma talán mégis lehetne erre a számra is valamit épi er/i. Számolni kell azonban azzal is, hogy en­nek a munkanélküli csoportnak is csak egy részét lehetne mobilizálni és elhozni a fővá­rosba. Mi magunjk is rezerváltak vagyunk ma a kérdés sürgetésében és várnunk kell ad­dig, amíg segédmunkások és fuvarosok álla­nak rendelkezésre. iBBiSBBBSBauaaiiamamiiiiiaaiiiiiiiiiiniiiiau^ Panaszkodnak a íütőberendezők Küzdelem a copf ellen. A középiitésí ügyosztály anomáliái közül nem fog az utolsó helyre kerülni az, amely a központi fűtési munkák kiadása körül fejlődött ki és amely miatt hovatovább nem fog akadni reális alapokon dolgozó vállalkozó, aki a fővárosi iskolák köz­ponti fűtését berendezné. Az ügyosztály, amely_ lyel ■ s.zemben számtalanszor szálltunk sikra a nyilvános versenytárgyalás mellőzése miatt, ez­úttal a copfosságig érő csökönyösséggel ragaszko­dik Krátky tanácsnokkal együtt, a nyilvános ver­senytárgyalás legridegebb formájához. Szakem­berek állítása szerint a központi fűtési és vízveze­téki munkálatok olyanok, amelyeket csak'reális tervek és költségvetés alapjáh lehet becsületesen elvégezni. Annyira fajult a viszony az ügyosztály és a vállalkozók között, hogy igen sok gyáripa­ros arra az álláspontra helyezkedett, hogy a pá­lyázatokon egyáltalán nem hajlandó többé részt- venni, amíg a régi rendszer szerint adják ki a munkákat. Mások viszont a munkálatok kiadásá­nak német rendszerét kívánják gyakorlatba ho­zatni. A német rendszer tudniillik az, hogy a pályá­zatok fölülbírálásánái mindenekelőtt külön vá­lasztják a reális és irreális ajánlatokat. A buda­pesti városházán pedig hosszú idő óta egyedül az irreális ajánlatok jöhetnek számításba, mert ter­mészetszerűleg azok a legolcsóbbak. Iparosaink egy részére is »szomorú világot vet, hogy minden központi fűtési munka kiadásánál akad három­négy vállalkozó, akik ilyen irreális ajánlattal szerepelnek. A Fővárosi Hírlap munkatársának alkalma volt megállapítani, hogy évek sora óta a központi fű­tési munkálatokat legtöbbször olyan vállalkozók kapják meg, akik számadásaikban vagy tévedtek, vagy megtéveszteni akartak. A német rendszer ennek a képtelenségnek egyenesen útját vágná. Ezeknek a munkálatoknak tudniillik megvannak a maguk készkiadálsaá, amelyekhez azután az üz­leti hasznot percentualiter számítják hozzá a vál­lalkozók. A fővárosi munkálatok kiadásánál számtalanszor megesett, hogy az üzleti hasznot nem is számítva, a készkíadások rende»s összegé­nél is kevesebbet kértek ajánlatukban egyes vál­lalkozók. A legeklatánsabb esetek egyike a Vas_ utcai iskola, ahol kereskedőkre bízták a központi fűtés berendezését és ahol azóta is állandóan nagy bajok vannak. Tudunk esetet, amikor 120-QOö korona lett volna a készkiadás és egyesek 80— 90.000 koronáért vállalták el a munkát. Megtör­tént, hogy ilyen esetben maga a szakreferens ki­jelentette, hogy az ő számításai szerint tökéletee íehtetlenség a munkálatokat vagy korrektül telje­síteni, vagy rá nem fizetni. De volt olyan eset is, hogy maga a vállalkozó vallotta be, hogy rá kell fizetnie, mert vagy elszámitotta magát, vagy min­denáron vállalkozni akart. Ilyenkor a főváros »számára természetesen a jobbik eset az, hogy a vállalkozó ráfizet, ha van neki miből. De ha nincs miből, vagy különösen ha a rossz szándék is fönnállott, akkor természete­sen később derül ki a botrány, hogy a főváros súlyosan ráfizet az irreálíís alapon kötött üzletre. A vállalkozó, aki elszámította magát, nap nap után próbálkozik a föltételek megváltoztatásának kieszközlésén. Az a vállalkozó pedig, aki tudato­san vállalta olcsóbban a munkát, igyekszik a fő­várost becsapni. Hogy az utóbbi esetekben ez mennyire sikerült, az esetleg csak majd évek múlva fog kiderülni. Annyi már ma is tény, hogy a fővárosnak állandóan nyolcvan-kilencven szere­lőt kell c rosszul megcsinált vagy rossz anyagból

Next

/
Oldalképek
Tartalom