Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-08-11 / 33. szám
Negyedik évfolyam Budapest, 1915. augusztus hó 11-en. 33. szám ^i»ia>iianminnniainDitianinninhidfllbiiiDindijibniPmaniamamnnicHnninainnmaniainam53mniiH kböfiz. etesi XnnK, Efjósz évr»0.....................76 K Wét évne ................ s K Kf /yes számok kap ft a- MA a kiadó h iv at a l ban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap «*«***£ FmimtOm mnmwkmm mtö D ac *ó Fm U. 7 ár * ,, ,rta dn. Szitányi Hugó hla dóhlvata; i Vt. fttrr., Sztv-atca • •• IS. hx<1m Taíaf an...................... Eg y BsztendEje ái tailau, jámbor, gyermekesen csodálkozó szemekkel indult neki a tőváros a háborúnak. A közgyűlési mamelukok védelme alatt a tanács mindenkor biztonságban érezte magát. Nyilvánvaló, ezúttal is bízvást hitte, hegy az orosz veszedelem, az éhínség, a drágaság minden össze fog omlani a törzsfőnökök tekintélye előtt. A szükség és a drágaság azonban szigorn ellenfélnek mutatkoztak. Egy esztendeig kísérletezett a tanács, hogy bele gyakorolja magát a háborúba és majdnem egy éves sikertelen defenzíva után of- fenzivába lépett az élelmiszeruzsorások ellen. Ez az offenziva körülbelül egyidős az olaszokéval és — eredményre nézve sem különb. A somogyi baka két nap alatt ugv beleszokik a háborúba, mintha a bölcsőjét is a lövészárokban ringatták volna, a székesfőváros tanácsának egy esztendő is kevés volt. Még ma is kísérleti iombikokban főnek az olcsó árak, a városházi alkémisták munkájából még semmi sem látott napvilágot. Bár nekünk az az álláspontunk, hogy fenyegető veszedelmek idején a gyors elhatározás és az erélyes intézkedések érhetnek el csak eredményt, mi egy megszenvedett esztendő keserűségén rezignálódva. elismerjük a városházának azt a jogát, hogy tizenkét hónapon át a mi bőrünkön kísérletezett. De végre is az utolsó borbélyinas is addig nyúzza az irigyen páciensek szőrös ábrázatát, amiig végre is fölszabadítják. Keserves tapasztalatok, gyomorrontásunk, eladósodásunk, minden ^szenvedésünk árán megadtuk a tanácsnak az inasesztendőt. De ez most lejárt. Nincs tovább. Most azonban mégis azt látjuk, hegv a városházán törhetetleniil ragaszkodni akarnak az inasesztendő folytatásához. Még ma is minden a kísérletezés stádiumában van. Kísérleteznek a liszttel, a hússal, a kenyérrel, a tejjel, a zöldséggel. Nincs a közélelmezésnek egyetlen anyaga, amellyel tisztában lennének. A legtökéletesebb határozatlanságot látjuk minden ponton. IÉ az uj termés, itt kellene lenni mindenből a kialakult, próbákon átment számadásoknak, itt kellene lenni a pontosan, gépszerüen működő közélelmezési adminisztrációnak. A háború töméntelen csalódást hozott már, miért kellene hinnünk éppen a mesebelien gyors befejezésben. A hadsereg ellátta magát téli ruhával. Ha nem lesz rá szükség, annál jobb. Minden ká- bulatqs pontossággal történik, csak Budapest közélelmezésében szégyenkezünk, bcszauko- dunk. Az áraink kétszer akkorák, mint tavaly ilyenkor voltak. Az uj lisztről még csak plakátokat láttunk, de határozott intézkedések nincsenek, hogy ki mennyit, milyen áron és hol kap. A kenyér ma is ehetetlen és senki sem törődik vele. Előre látjuk, hogy gabonában ismét alatta maradunk a vidéknek. Hús dolgában még mindig próba-vaggonok érkeznek külföldről. A tejről jobb nem is beszélni. Minden, minden a legkezdetlegesebb stádiumban. Éppen úgy, mint tavaly. Aki pedig egy esztendő alatt nem tanulta meg a háború mesterségét, az már soha sem fogja megtanulni. A szénre csak gondolni is fájdalmas. Eljön a tói és a mi hótpróbás széifuzsdicseink talán még az élelmiszeruzsorásokon is túl fognak tenni. Rekordot állítottak föl ők már e te- kirtetben békében is. hova fog akkor vezetni majd a háborús orgia? Persze könnyű lenne megvívni a harcot velük, ha mi is Bécsken, vagy Berlinben laknánk de amikor Budapest nevét kiejijük, mindig olyasmit érzünk, mintha a gombostű hegyére ta. pirítanánk. He itt a piacok nyomorult ko. fáival nem tudtak végezni, ha húst és lisz_ tét nem tudtak adni, hogyan mérkőzik meg akkor a tanács, c még hatalmasabb szénbárókkal. Mert hogy eddig, mint Becs és Bér. lin, szénkészletek fölhalmozására nem gondoltak, az egészen bizonyos. Ha majd a fagy beköszönt, ha a szenes-boltok előtt a nép verekedni fog, mkor majd összeül a szokványos ankét, amely a tavaszig elhatározza, hogy tenni kéne valamit. * A katzelmacherek. I ha nincsen vesepecsenye, megeszik a macs. kapörköltet is. Szóval, ahol ló nincs, ott jó a szamár is. A biharkeresztesi taljánokról szól egyelőre a nóta, de a végéin — akárki meglássa — a budapesti ostor csattan. Az élesdi főkiró módfölött komolyan vette a macska-ügyet; olyan komolyan, hogy a macskapecsenyének már útban is van a maximális, ára. Ez pedig annyit jelent, hogy Biharban előbb 'lesz maximális ára a macskának, mint Budapesten a marhahúsnak. Lehet, hogy csak egy bihari viccről van szó, de ha igy van is, annál inkább kirívóbb az ellentét, mert amin talán Biharban jót ne. vetnek, azon mi keservesen sírunk. * A pékek — eskü alatt valljuk — meglapulnának, ha a fővárosi kenyérgyár csak egy kicsit a sarkára állana. Mernének-e garázdálkodni, ha a fővárosi kenyérgyár csak némileg megközelítené hivatását. A kenyérgyár azonban nem áll a sarkára, hanem — mint a rosszz asszony . _ csak akkor beszéltet magá ról, ha botrányba keveredett. Hányszor hallottuk a városházán a fellengős nyilatkozatot, hogy a gyárnak árszabályozó hivatása van. Ráadásul persze a kenyér minősét- gét is. javíthatná. A millióknak azonban,, amelyeket a kenyérgyár fölemésztett, csak úgy nem veheti hasznát a pesti közönség, mint az oroszok hiába építettek bele milliókat Varsó erődítményeibe. A milliók elpusztultak, de legalább ehető kenyerünk lenne. Akár a pékek, akár a város adná, nekünk mindegy lenne. De egyik sem ad. A város nem ad, mert nem tud. a pékek meg bolondok volnának, ha adnának, mikor már ez a szomorú, gyámoltalan városi konkur. rencia is csődöt mondott ... Az állatkert jövője. Szép tervek, amelyek megvalósításra várnak Kétségtelen, hogy az állatkert a fővárosnak egyik legsikerültebb alkotása. Mindössze három esztendeje, hogy elkészült, de ezalatt a rövid idő alatt már nélkülözhetetlen lett Budapesten. Természetes, hogy ebben az állatkerti szépségén kivíil igen nagy része van az állatkert vezetőségének, amely még a háború alatt is folyton fejlesztette és tökéletesítette a kertet. Márkus Jenő dr. tanácsnok, az állatkert ügyeinek legfőbb intézője, csudálatos leleményességgel dolgozik azon, hogy az állaikert publikumának minél több és minél finomabb szórakozásban legyen része s már maga az, hogy az állatkertben vannak a legnívósabb hangversenyek, nagy érdeme Márkus tanácsnoknak. Úgy hallottuk, hogy Márkus tanácsnok dr. Lendl Adolffal, az állatikért igazgatójával megbeszéléseket folytat az állaikert jövőjére vonatkozóan, érdeklődtünk tehát dr, Lendl igazgatónál, aki a kővetkezőkét mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának : — A közönség annyira megkedvelte az állatkertet s oly tömegesen és sűrűn látogatja, hegy kívánatos lenne, ha az állat- kertet kibővithetnők. Ez be is fog következni, ha az állatkerti területén lévő mutatványos-telepet a székesfőváros vezetői máshová helyezik át. Úgy hallottuk, hogy vagy az Angyalföldre, vagy a Népligetbe teszik a telepet s ebben az esetben az egész terület a cirkusszal egyetemben előre láthatóan az állatkerthez kerül. Hogy miképp fogjuk az uj területet berendezni, arról még nem lehet tüzetes tervezést ismertetni, de bizonyára olyan uj és ér' dekes dolgokkal fogunk előállani, amelyek megnyerik a közönség tetszését. így például be lehetne mutatni az ősvilági kihalt óriás-állatfajokat, egy uj és nagyszabású jerráriummal, azonkívül virágházakkal is ki lehetne bővíteni az állatkertet a esetleg olyan tenyésztésnek bemutatására is rátérni, amelyek mindenképpen megérdemelnék a közönség érdeklődését— így például a háború alat- azt tapasztaltuk, hogy igen sok fővárosi és környékbeli villa, és kerttulajdonos szeretteti volna baromfit és nyulat tenyésztené, amely szándékukra valószínűleg a hús' drágaság vezette őket. Gyakran kértek tőlünk tenyésztörzseket, szükséges volna azonban, ha az illetőket', akik ilyesmibe bele akarnak fogni, kellő gyakorlati oktatásban részesiíhetnők, hogy azután racionálisan folytathassák akár a baromfi-, akár a nyúl tenyésztést. Ezért nagyon aktuális volna már a legközelebbi időben egy baromfi- és ríyultenyésztő-telepet mutatni be a közönségnek. Egyébként általában is hasznos volna, ha az állatkert megfelelő tenyésztő.teleppel rendelkeznék. Vannak egyes állatfajok, amelyek igen szépen szaporodnak nálunk- így a bölény vagy az antilop. Ezek az értékes állatfajok oly tekintélyes számban vannak az állatkertben, hogy alig bírjuk őket elhe-
