Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-07-07 / 28. szám
Negyedik é vfolyam Budapest, 1915. julius hó 7-én 2S . szem @iai»miiiniiinn^niimilinr<iiniiintrafaiaíiiniiiD«iBiÉtaiiiaiiiaüiaiiiaiHaiinaiiia»uaiiiautai»«Q»>»g|8iaiyB ELŐFIZETÉSI AnnKi Kgász évre ....................16 K Wé ? cvne............................... 8 K Egyes számok htijjh a- Müt a kiadó hivatalban.* i r j-r^_i~fu~f uu~.nr«^L/"‘i‘r'T‘ir "Ni Várospolitikai és közgazdasági hetilap FmlmtSm n**+mmmá3 Dacsó Emil. TAw’asw.mwftasKtS (in. Szilágyi HliqÓ JUcfffcícnlk minden s/c. dán. Szenkesztöséfj és kiadóhivatal t VI. kai».. Szív-utca • • • IS. számi Tata fon ••••••• 137-13 mm Üzletek illata kering a városháza levegőjében. Túlontúl sok pénze van a fővárosnak, nagy gondot okoz, mihez fogjanak vele. Hagyományos szokás szerint pont a városházi szezon kapuzárása előtt kerülnek nyilvánosságra ezek az üzleti természetű előterjesztések. Nem vagyunk naiv purifikáterok, nem mondjuk, hogy minden üzlet rossz üzlet és hogy az üzlet és a panama egy anyaméhnek a szülöttei. Igenis, vannak tisztességes üzletek és el tudjuk képzelni, hogy a főváros anyagi és erkölcsi előnyökhöz juthat valamely üzlet révén. Mi tehát nem azt kifogásoljuk, hogy a főváros vesz és elad és alkudozik és tárgyal bankárokkal, érdekcsoportokkal, ügynökökkel, — hanem súlyos hibának tartjuk, hogy ezt mindig a nyilvánosságtól való idegenkedéssel teszi. A pesti polgár gyanútlanul megreggelizik, a kávéjához kedvenc lapját kéri és kedvenc lapjából értesül, hogy hetven millióért gabonát vásárol a főváros, harminckét millióéit villamos áramot, százezer koronáért telket stb. Szegény pesti adófizető beleszédül a nagy summákba és sóvárogva gondol a városházára, ahol a százmilliók teremnek. Az agyában ugyan ellenkező képzetek is rajzanak: tizmilliós költségvetési hiány, hétmilliós zárószámadási deficit, sok adósság, pénzkrizis — de hát, gondolja magában, a város urai hivatalból bölcsek és előrelátók és számitók; ha a város urai úgy látják, hogy itt az ideje a nagy üzleteknek, akkor bizonyára bőséges fedezete is van a városnak ezekre az üzletekre. Megfoghatatlan, hogyan vállalhatják a felelősséget a jövőért azok, akik a mai időben ily nagyarányú tranzakciókra gondolnak. A főváros anyagi ügyei a legrendezetlenebbek és senki sem tudja, hogy fognak alakulni ezek az ügyek a háború után. A legkiválóbb közgazdászok és várospolitikusok sem mernek ma még jóslásokba bocsátkozni a jövőt illetőleg, miért hát az a mérhetetlen optimizmus, amely az előterjesztésekből kiárad, A medve bőrére előre inni nem jár túlságos kockázattal, mert ha kisiklik a fenevad a hajtok karmai közül, akad majd másik leteritendő. De előre esz- komptálni egy világháború gazdasági következményeit nem lehet, mert a modern háborúnak kiszámithatatlan esélyei vannak nemcsak a kül- és belpolitika terén, hanem még inkább a gazdasági éleiben. Ma nem volna szabad messzemenő terveket megvalósítani. Reménykedni kell, boldogan és büszkén gondolni a győzelmes békére, de számon tartani a rendelkezésre álló erőforrásokat, mérlegelni azt a körülményt, hogy akármilyen kedvező lesz a békekötés, sokáig nem tér vissza normális medrébe a gazdasági élet, sokáig nem lesz jó üzlet a kölcsönpénzekből eszközölt beruházás. A városi sóhivatal vagy hivatalos nyelvén: a panaszit oda, sem. mi esetre sem töltötte be tisztét, mert különben nem kellett volna oly rövid szenvedés utón kimúlnia. A város intézői kétségtelen jóindulattal alcpitolták meg ezt a mű. intézetet és nyilván nem számítottak arra a részvétlenségre, amely sorsát megpecsételte. Nem érte el ez a talmi sóhivatal ez igazinak a népszerűségét, ahová legalább küldik az embereket, de ide csak hívták, csalogcpákj Nem ment senki. ^dinek is? Panaszt tenni a budapesti közélelmezés ellen? Hiszen egy hatalmas sajtó-zenekar harsogta, zúgta hónapokon át, hangosan jajgatott mindenki és nem hallotta meg senki. Most egyszerre megnyitották a só hivatalt, tessék előadni a panaszokat. A közönség mosolygott, hiszen ez a sóhivatal a hatáskör nélkül valóságban túllicitálta a másiket. És végre is igaza volt a közönségnek: ha a városházán eddig még nem látták, mi a panaszunk akkor ezentúl sem fogják. Ma már csak egyetlen sójövedéki körlovas kocog a poszton. Kirendeltek egy hivatalnokot,, akinek az a hivatása, hogy elfogja, szállítsa a panaszosokat. Szívesen tanácsoljuk szegénynek, adjon magáról többször életjelt, mert még bizony isten ottfelejtik . . . Az árdrágítókat ugyancsak meghengergették a tizes bizottságban. Ha igy halad tovább a bizottság, akkor végre megállapítják, miért drága az élelmiszer és kik drágítják merő kapzsiságból. Ettől azonban egy fillérrel sem lesz olcsóbb az élelmiszer és a publikumnak végtére is nem a ,,miért“ a fontos, hanem a drágaság szomorú ténye. Amiből következik, hogy a hatóságnak nem szabad megállni a tények leszögezésénéf, hanem ezt követnie kell az árdrágítók leszögezésének is. Hogy kartell alatt nem kell feltétlenül gazdasági erkölcsöt, altruizmust érteni, azt eddig is jól tudtuk. De minősített vétek, ha valaki a háborús helyzettel visszaél ás minősített, súlyosabb büntetést érdemel, aki akkor nyomorítja meg a publikumot, amikor amúgy is elég súlyos c helyzete. A farkasréti temetőről kimutatták, hogy jó időre elég halottat képes befogadni. Bebizonyították, hogy keserű viz van a kiszemelt telek helyén és felpanaszolták a környék lakói, hogy az uj teleknek temetővé való átalakítása tönkreteszi a levegőt, drága is a telek. A városházán tavaly nem is forszírozták tovább a dolgot, de most, hogy háború dúl, újból elővették. S mert minden körülmény a vétel ellen, szól — a vételt ajánlják. A telekpolitika másik irányában is történt lépés. Drágán venni, ez az egyik jelszó, olcsón eladni, a másik. A kőbányai polgári serföző olcsón jut csekély hatezerhatszáz négyszögölnyi területhez, csak azért, mert az elv elv; nem szabad a városnak olcsón venni és drágán eladni. Edison feltalálójától elveszik az Általános Villamosságit, Mindeneknek nagy ámulatára összehívták múlt héten a világítási bizottságot é* Búzáth tanácsnok előterjesztést telt ana, hogy a város mondja fel szeptember 15-ikén a Budapesti Altalanos Villamossági r.-t. szerződését és a vállalatot váltsa meg kél esztendő múlva Szokatlanul titokzatosan kezelték ezt az ügyet a városházán. Azelőtt az ilyen nagyobb tranzakcióknál legalább az előterjesztést közölték a bizottsági ülést megelőzően a nyilvánossággal. Most pedig Buzáth tanácsnok féltő gonddal vigyázott arra, hogy csak az utolsó pillanatban pattanjon ki a terv. Amikor emiatt szemrehányások érték, azzal indokolta meg a tanácsnok ezt a különös eljárást, hogy fel kellett használni azt az időt, mialatt Fodor István udvari tanácsos, az Általános Villamossági vezérigazgatója, távol volt a fővárostól. Miért? — mert féltek attól, hogy Edison méltóságos felfedezője kontrakarirozza a dolgot. Beleköp a tanács levesébe. Egészen döre és naiv védekezés ez; nem lehet feltenni Fodor Istvánról, hogy éppen ő ne tudott volna arról, mi készül ellene. Biztos, hegy c méltósága jóval korábban tudott az előterjesztésről, mint — az egész világítási ügyosztály. Kár volt ezt az alapján véve hasznos s szükséges tranzakciót mindjárt az első lépésnél diszkreditálni, & Mert objektiv ítélettel azt kell megállapítani, hogy az előterjesztés elvileg helyes. A beavatottak régóta tudták, hogy a konkurrens vállalat megváltása elkerülhetetlen, ha csak a főváros nem akarja veszni engedni a saját telepeit. Először is: az Általános Villamossági lekötötte a főváros áramfogyasztóinak nagy részét- Másodszor: éppen úgy, mint ahogyan a Városi Villamos részvény többségének megszerzése nem eredményezte a villamos közlekedés városházi irányítását, a Magyar Villamossági megváltásának se veit az a következménye, hogy a villamos világítás terén a főváros diktál. És épen úgy, ahogy a Városi megváltása csak az első lépése volt a villamos- közlekedés községesitésének és önmagában véve sem pénzügyi, se várospolitikai előnyt nem biztosit, — a villamos telep létesítése és a Magyar Villamossági megváltása is csak közbeeső állomásai voltak annak az útnak, amely a világítás teljes községesitéséhez, monopóliumként való kezeléséhez kell, hogy vezessen. Egyik tranzakció eredményezi szükségképen a másikat; __ha egyszer elkezdték, nincs többé megál lás. M Más kérdés, hogy vájjon az idő alkalmas-e ily nagyarányú tranzakciónak a kezdeményezésére. Szerintünk a legkevésbé sem, mert hiszen a múltak tapasztalataiból szűrjük le azt a, szilárd meggyőződést, hogy a főváros nem fog megállni a becslésnél, kimondja a megváltást akkor is, ha csalódni fog a becslés eredményében, ha nem 32, hanem 40 millió korona lesz a becsérték. Ilyen herribilis summának a fedezete, kamatfizetése, törlesztése még a legnormálisabb időkben is súlyos gond, hát még mostanában, amikor senki sem tudhatja, mit hoz a jövő, hol veszi a pénzt a város és
