Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-07-07 / 28. szám
2 99 Budapest, 1915. július 7. mit feg érte fizetni. Az sem utolsó szempont és ugyancsak a Magyar Villamossági megváltása tanított rá, — hogy a fővárosnak .sikerülni fog“ megállapodni az Általános Villamossá, j gival, megegyeznek néhány hónap múlva, eset. j leg még a háború alatt e megváltásra vonatkozólag. Honnan veszi akkor a pénzt a varos, hiszen a moratórium nem vonatkozik a háború tartama alatt kötött üzletekre. Kár ezt a kérdést elhamarkodni, kár volna, ha a főváros a j megváltás előrelátható financiális akadálya J folytán kiadná a kezéből azt a jogot, hogy 8 esztendőn belül a vállalat megváltását kérje, Nem hisszük, hogy épen ez volna a tanácsnak célja, tfiBIBBBBBHBH®BBBBBBBBB,aBBBaiBI*E!B Kétezer bízó - papíron. Vizbeesett sertésüzlet. A közélelmezési ügyosztály még február havában szerződést kötött Lemberger, Schön és Szász bajai kereskedőkkel, akik kötelezték magukat, hogy kétezer darab hizott sertést szállítanak a fővárosnak. A szerződés értelmében a sertések junius havától kezdve heti részletekben lettek volna Budapesten átadan- dók, mindenkor a napi piaci árakon. Az üzlet igy elég tetszetősnek alszik és a mai husinsé- ges időkben a gondos előrelátásért, a sok balsiker után, elismerés illetné az ügyosztályt, ha. a jófajta bajai sertések tényleg megérkeztek volna. De Folkusházyékat itt is a hagyományos pech üldözte: a cég egyetlenegy sertést sem szállított. Úgy történt az eset, hogy Lembergerék tudván azt, hogy a hizlaláshoz kukorica is kell, még a fővárossal kötött szerződés idején gon- ; doskodtak a szükséges menyiségü kukoricáról. Közben azonban megjelent a rekvírálásról szó- j ló rendelet és a kukoricát Lembergéknél is le- j foglalták, dacára annak, hogy a cég igazolta a földmivelésügyí minisztériumban, hogy raktáron levő kukoricájuk a fővárosnak szállítandó sertések hizlalására szolgál. Minthogy a cég kérelme, hogy ne foglalják le a tengerit, eredménytelen maradt, maga a főváros kísérletezett a földmivelésügyí miniszternél, de ez is sikertelen maradt. Kukorica nélkül pedig nem lehet hizlalni és igy történt, hogy Lembergerék vis major címen visszaléptek az üzlettől. A fővárosnak pedig van 2000 darab hízója — de csak papíron. Halász a homokbányában. Szahara az alberti-irsai utón Amennyire fontos az, hogy a háborús helyzet igaztalan terheket ne rój jón azokra, akik a béke viszonyaira alapították üzleti számításaikat, ép oly elengedhetetlen kellék az, hogy a háborút ne lehessen kihasználni önző célokra. Ez az elv érvényesül a tanácsnak itt elmondandó intézkedésében, amely tulajdonképen nem a renitens vállakozó megrendszabályozá- sát jelenti, hanem csak azoknak az önkényességeknek megszüntetésére akarja rászorítani a vállalkozót, amelyeket a háború örve alatt meghonosított, A fővárosnak, az Alberti-irsai-uton nagytér- jedelmü homokbányái vannak, amelyeknek homoktermelési jogát évek során át Halász Hubert vállalkozó bérelte. Az üzlet a vállalkozó számára igen kedvező volt, aminek legélénkebb bizonyítéka az, hogy haszonbért fizetnie nem kellett, mindössze ellenszolgálatképen a ! környékbeli utak tükrözését kellett elvégeznie, A homoknak magának ott a színhelyen értéke nincsen, értéke csak az elszállítás által kezdődik. Tény az, hogy az Alberti-irsai ho- mektanyák bérlője a háború kitörése után nem tudta anyagját értékesíteni. Hegy az előnyös szerződéshez mégis ragaszkodott, annak bizonyítéka, hogy a háborús viszonyok mellett is tovább folytatta a munkát, aminek eredménye azután az lett, hogy óriási homok-készletet halmozott fel. Ez a rendkívüli anyagfölhalmozás azonban anomáliákat szült, amelyeket a város nem tűrhetett. Az ut- és csatornaépítő ügyosztálynak észre kellett venni, hogy Halász Hubert homokhegyei útban vannak. Fölszólította tehát a vállalkozót, hogy azokat, miután közlekedési zavarokat teremtenek, távolítsa el. Volt azonban az ügyosztálynak erre még speciálisabb és fontosabb oka is, Az utakat szabályozni kellett és a gázgyár is csöveket akart lerakatni ezen a területen. Mindennek Ehetőségét azonban ke- resztükhuzták Halász Hubert homokhegyeiHalász a felhívásra többszörösen halasztást kért, azzal az indokolással, hogy a homokot most nem tudja értékesíteni, egyben pedig a fuvarozási bérek erősen emelkedtek. Ezt az érvelést természetesen nem lehetett komolyan figyelemre méltatni, hiszen határozott közérdekről volt szó egy szabály-ellenes visszaéléssel szemben. Végre is a tanács elé került a dolog. A tanács azután radikálisan határozott. Ultimátumot adott a vállalkozónak, amely ultimátum szerint három nap alatt köteles homokhegyeit elhordatni. Amennyiben ez meg nem történik, akkor Halász költségére a gázgyár fogja a homokot eltávolítani. A hárem nap eltelt anélkül, hogy Halász Hubert eleget tett. volna a tanács követe1 ősének. Most aztán útban van a tanács erélyes föllépésének folytatása- A napokban a gázgyár megkezdi a homok elhcrdását. Miután azon ban elegendő napszámost kapni nem lehet, a gázgyár orosz foglyokat kért. akik a munkát el fogják végezni. «■■■■■■■■uaiiiiiiiiiiiuiiiRiniiiaiiiiiiiiaiMiiD Három milliós nj jövedelem. Harc s betterment ellen. A városházán már most nagy gondot okoz az a kérdés, miből fedezzék azt a hét-nyolc millió korona deficitet, amely ma már állandó a főváros költségvetésében. Kétségtelen, hogy a deficitet másból, mint uj jövedelmi forrásokból nem lehet fedezni s uj jövedelmi forrásnak a községi adópótlék emelése egyáltalán nem alkalmas- Nemcsak azért, mert a községi adó emelése aránylag keveset jelent, hanem azért sem, mert egy emelés a mai adórendszer mellett éppen a vagyontalan néposztályokat sújtaná. A községi pótadó emeléséről tehát egyelőre szó sincs s valószínű, hogy nem is lesz még a háború után sem. Azok közül az uj jövedelmi források közül, amelyekből a fővárosnak rendbe kell hozni a háztartását, a legtöbb szó esik az értékemel. kedési adóról, illetve az üres és kellően be nem épített telkek adójáról. A polgármester bizalmas környezetében ezt tartják a legelőbb megvalósítandó reformnak s többen dolgoznak azon, hogy tiszta képet tárjanak a várható jövedelemről. E bizalmas számítások szerint évi három millió korona az az összeg, amelyet ez az uj jövedelmi forrás hozna a fővárosnak. Olyan nagy tehát, amely a mai, állandónak mondható deficit egy tekintélyes részét ellensúlyozná. Természetes, hogy azok a számítások és tanulmányozások, amelyek a bettermentre, illetve az üres és kellően be nem épített telkek adójára vonatkoztak, nem maradtak titokban az érdekeltek előtt. S már most megállapítható, hogy amint a tanács elő fog állani az előterjesztéssel, igen nagy agitáció fog megindulni ellene. Az érdekeltek szerint Budapestet külföldi városokkal összehasonlítani nem lehet. Egyetlen városban sem olyan nagy a házadó, mint Budapesten, az uj jövedelmi forrás pedig nem lenne más, mint burkolt ház-, illetve telekadó. A fővárosban, ahol a bruttó házjövedelem 16 százalékát kell állami adóba fizetni, az uj adóval csak azt érnék el, hogy mesterségesen csökkentenék a telkek értékét. Ez pedig egyáltalán nem érdeke a fővárosnak, ahol az egész adózás a házra, illetve a telekre van alapítva. Magától értetődik, hogy egyelőre csak elméleti csatározások ezek, de heves és elkeseredett harc fog kezdődni, mihelyt a tanács konkrét formában fog előterjesztést tenni. A kérdés mindenesetre nehéz, de a város illetékes köreinek eltökélt szándékuk, hogy még a háború befejezése előtt javaslatokat tesznek az uj jövedelmi forrásokra vonatkozóan. Készülnek a hirdetésbódék Az utcai árusítás megoldása. Budapest különböző, de rendesen élénk forgalmú halyeitn ia tanács árubódék felállítását engedélyezte, amelyeket idők folyamán nemcsak esztétikai szempontból kiküszöbölendőnek, de közlekedési okokból is károsnak ítélt úgy a sajtó, mint a közönség. A fővárost sok esetben humánus szempontok vezették, kétségtelen mégis, hogy a gáncs, amely az intézkedést érte, szintén jogos volt. Mutatja ezt az :s, hogy a fővárosi közmunkák tanácsa is tudatéra ébredt a helyzet tarthatatlanságának és többé nem volt hajlandó azokhoz az iáirubódé .engedelmekhez, amiket a városházán megadtak. így azután ötletekhez kellett folyamodni, amelyet Márkus Jenő tanácsnok, a város- gazdasági ügyosztály vezetője szolgáltatott. Márkus előterjesztéseihez a tanács már tavaly hozzájárult és ha a háború ki nem tör, már ma. uj és csinos városi! hirdetőbódék ékesítenék a pesti utcát a régi, esetlen és az ideiglenesség állandó (látszatával ellenszenvessé vált tákolmányok helyett. Újabban azonban a hirdetőbódék ügye ismét -ndületet kapott, úgy, hogy az ősszel egy részüket már föl is állítják. Márkus Jenő tanácsnok a Fővárosi Hírlap munkatársának a következő felvilágosítást adta: — A tanács még a múlt évben pályázatot irt ki a hirdetési bódék művészi terveire. A pályázaton az illetékes bizottságok egyhangúlag Braun Károly építész terveit találták legmegfelelőbbeknek. Már a megvalósítás is útban volt, amikor kitört a háború. Az építészt magát is behívták, de egyben más igen természetes akadályok is felmerültek. — így a bódék felállítása elodázódott. Most aztán legalább részben módunkban van a tervet megvalósítani. Egyelőre a tervbe vett huszonnyolc hirdetési bódé közül ötöt fogunk felállítani azokon a forgalmasabb helyeken, ahol most is árubódék állanak. Azért csak ötöt, hogy előbb a térhatást és a közönség tetszését is kikémleljük, — A készülő hirdetőbódék igen csinosak lesznek. Azt hiszem, praktikusság és szépség dolgában fölül fogják múlni a párisi és berlini bódékat, amelyeket természetesen előzőleg tanulmányoztunk. Az utcák élénkségének emelésében föltétlenül nagy szerepük lesz. Különösen este, amikor a színes üvegtáblákon elhelyezett hirdetéseket trans- parens módjára világítjuk meg és igy az egész bódé eleven, kedves színfolt lesz az utcán. Egyébként úgy értesülünk, hogy a hirdető- bódék jelentékeny üzleti hasznot is fognak a fővárosnak hozni, mert a bérlők által fizetendő összegen kívül maguk a hirdetések is szép jövedelmet ígérnek. Tervek vannak különben arról is, hogy az a városi (idegenforgalmi vállalat, amelyet a háború után mégis meg fognak valósítani, szintén hasznosítaná fogja a maga céljaira a hirdetőbódékat. ^MBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBaBBBBBBBBBB* Élelmes városatyák, akik a várossal kötnek üzletet. Huszonkét millió koronáért vásárolt a főváros élelmiszereket, most pedig az a terv, hogy Budapest egész évi gabonaszükségletét, 1,800.000 métermázsát egyszerre, egy tömegben szerezze be. Ez az akció hetven millió koronát igényel, természetes tehát, hogy a főváros egyedül nem képes erre, hanem kénytelen a bankok segítségét igénybe venni. j Amennyiben a kormány garanciáját megkapja í a város, úgy a Haditermény r.-t. utján kapja Budapest a gabonát. Addig is kisebb tételek-
