Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-12-15 / 51. szám
2 99 Budapest, 1915 december 15. — Persze a bevételeink is nagyion apadtak A városi vámbevételek lényegesen megfogytak. Itt megint az építkezések szünetelése az ok, hiszen a vámbevételek legnagyobb részét az építőanyagok behozatala tette ki. A telekátirások jövedelmei is Jmaradtak, hiszen ma senki nem vesz ingatlant, mert senki sem Iá hat a jövőbe és senki sem ad el. mert a mai értékek mellett csak Hkó- tya-vetélésről lehelne szó. Számos p( ' át hozhatnék még fel, de elegendő az általános drágulásra gondolni, amely természetesen a főváros háztartását is súlyosan igénybe veszi. Minden megdrágult és az anyagbeszerzéseknél nem ritka az eset, hogy ötven, száz, vagy még több százalékkal kell többet fizetnünk, mint azelőtt.- Egyetlen pont van, amire a költségvetésről szólva minden budapesti polgár büszkén gondolhat. Szinte nincsenek szavak annak a hazafias kötelességtüdásnak, annak a tökéletes polgári erénynek a dicséretére, amelylyel Budapest polgársága az adót beszolgáltatja. Az adóiizet és év olyan a mat súlyos anyagi viszonyok között is. mint béke idején volt. Igazán fontos dolog, hogv a sajtó a polgárságnak ezt a lelkiismeretességét minél többször méltassa és dicsérje. — Egyébként a húszmilliós deficit még nem is befejezett tény. Minden költségvetés valószínűségeken alapszik. Az események, a körülmények sokat változtathatnak. Nem is hozok föl más példát, csak azt, hogy a tervezett beruházások a háború teremtette akadályok miatt el is maradhatnak, ami mindenesetre részletesen megváltoztatná a költségvetés mérlegét. A pénzügyi viszonyok mértéke amúgy sem a költségvetés, hanem a zárszámadás. Értesülésünk szerint Bérezel Jenő dr. tanácsnoknak májr a deficit fedezetének előteremtésére kész terve van. Erre vonatkozólag is kérdést intéztünk hozzá. Kijelentette, hogy tervezetével elkészült és azt a pénzügyi bizottság legközelebbi ülésén elő fogja terjeszteni. Közélelmezési morzsák. A zsemlye-prézli vándorlása. — Mennyit ér egy fülke a vásárcsarnokban? A zsemlye cs péksütemény árusítását betiltó kormány rendelet és a fővárosi plakát megjelentek, ma már nincsen zsemlye, de mégsem érdektelen egyet-mást elmondani, ami bevilágít abba a kérdésibe, miért kellett ezt a rendeletet kiadni? A főváros tanácsa tudvelőleg kimondotta a főváros területére az. élelmiszerek kivitelének tilalmát. Ezt a rend eletet azonban elejétől kezdve alaposan kijátszottak. Értesüléseink szerint ugyanis postán, vasúton és hajón nemcsak lisztet, de (rengeteg zsemlyét is vittek Bécsibe. Ez azonban nem volt elegendő, hanem még egy, sokkal világosabb módon ki lehetett játszani a tilalmat. A budapesti pékek ugyanis a finom lisztanyagot prézl.i-zsemlye alakjában juttatták el Bécsbe. A zsemlye-prézli sem nem zsemlye, sem nem liszt, tehát nyugodtan kiengedték a főváros területéről. Hogy a főváros intézkedése milyen hiányos volt, annak együk legeklatánsabb példája az a minapi rendelés, amely szerint a Schachne r-cég egy bécsi szállótulajdonosnak hétezer korona ára prézli-zsemlyét szállított. T örrtént pedig ez ugyanakkor, amikor a budapesti közönség véresre verekedte magát a pékboltok előtt 2—3 prézlinek való zsemlyéért. A budapesti vásáripénztár három hónap előtt szemet vetett Schwarz Ignác mészárosba, akinek virágzó fülkéje volt a központi vásárcsarnokban. Alkalmazták is üzletvezetői minőségben. Hogy és mint végzi a vásárpénztárnál a dolgát Schwarz Ignác, az nem tartozik az ügy lényegére. Tény azonban, sogy ma három hónap után még mindig megvan vásárcsarnoki fülkéje. A napnál is világosabb, hogy ez a két d’olog inkompatibilis. Sell war ez Ignácnak régen ki kellett volna költözködni a vásárcsarnokbeli bódéjából, hogy ott másnak engedjen helyet. Schwarz azonban nem követett el ilyen könnyelműséget annyival is inkább, mert a vásárcsarnok igazgatósága szó nélkül tűrte és tűri ezt az összeférhetetlen állapotot. A vásárpénztári üzletvezetővé lett mészárosmester azonban nem áll meg ezen a ponton. Nagyon jól tudja, hogy egyszer mégis vége lesz a türelemnek és akkoi ki kell vonulnia. Ezt azonban nem akarja ingyen megtenni. Szakkörökben igen élesen elitélő hangon beszélik, hogy Schwarz Ignác szorgalmasan házal mészáros kartársainál és csekély tízezer koronáért a j á n 1 g a t j a nekik, hogy átadja vásárcsarnokbeli fülkéjét. Természetesen nem szívesen ugrik bele senki az üzletbe annál is kevésbbé, mert mindenki tudja, hogy az üzlet nem Schwarz Ignácé, hanem a fővárosé, amely b é r b e a d j a azt, ha az eddigi bérlő onnan kivonul. Tulajdönképen tehát azzal az esettel állunk szemben, hogy valaki a főváros tulajdonát akarja eladni. Hogy most már milyen jó üzlet egy ilyen vásárcsarnokbeli mészáros-fülke, annak bizonyítéka az, hogy Schvarz Ignác az amúgy is már három hónap előtt kötelezővé vált kivonulásáért tízezer koronát merészel kérni. A vásárcsarnok igazgatóságának tehát nemcsak azt kell belátnia, hogy az inkompatibilis Schwarznak ki kell vonulnia az üzletből és azt az igazgatóság köteles más mészárosnak bérbe adni, amely aktusnál a régi bérlőnek már semmi szefepe nincsen, hanem be kell látni azt is az igazgatóságnak, hogy a vásárcsarnoki fülkék tőkéket érnek. Ilyen körülmények között a mai olcsó bérek mellett való bérbeadás lehetetlenül jámbor dolog, hanem igenis természetes lenne ezen a réven is a nyilvános árlejtés behozatala. Búsulnak a szappanuzsorások. Vége az áremeí^ garázdálkodásnak Az általános árdrágulásban nem játszik valami alárendelt szerepet a szappan drágulása sem, amely pedig már a háború elején elkezdődött és azóta megállás nélkül szakadatlanul tart. A budapesti ember szinte lemondani szeretne a mosakodás öröméről, ha rágondol a szappanárakra. A mosás és mosatás is napról-napra többe kerül, úgy hogy a szappan árának mérhetetlen fölhajtása egyenesen a közegészségügyre van káros hatással. Valahol meg kell akasztani a szappanosok garázdálkodását, mert ha újra kitavaszodik és a járványok megint fenyegetni fognak, a szappan drágasága egyik megfékezhetetlen terjesztője lesz minden ragadós nyavalyának. Elsősorban tehát azoknak kell közbelépniük a szappanárak mérséklése érdekében, akik a főváros közegészségügye fölött őrködnek, mert ez az a terület, amelyen a szappan-uzsora mérhetetlen veszedelmeket zúdíthat a nyakunkba. Az „Olaj- és zsirközpont“ — amely alakulat szintén részes okozója a szappanárak folytonos emelkedésének — azonb n nem szerény akkor, amikor a maga álláspontjának igazolására érveket kell kitalálni. Hiszen természetes egyszerűséggel csak a zsíranyagok drágulására mutatnak rá, nem mondják azonban, hogy a szappan hulladékokból készül és megfeledkeznek arról is, hogy a hadügyminiszter nagy mennyiségben és igen olcsó áron engedett át nekik zsiradékot. Mindezt elh" Ugat j ák, ellenben máris értesülünk a legújabb merényletről, amely a közönség ellen készül. A magyar és osztrák érdekeltségek ugyataís elhatározták,, hogy a szappantermékek árát újabb 15—20 százalékkal föl fogják emelni. A Fővárosi Hírlap értesülése szerint azonban a kormány a szappantermékek drágitása miatt komoly lépésre tökélte el magát. Sajnos, ez a komoly lépés nem az árak maximálását jelenti, hanem csak az „Olaj- és zsirközpont árainak ellenőrzését. Úgy tudjuk, hogy a szappan detail-árának a megállapítása viszont, a kormány intézkedése révén, a főváros tanácsát fogja illetni. A főváros tanácsától a közönség erélyes intézkedést vár e tekintetben, de azt vár még inkább a kormánytól, mert ha a kormány a közegészségügy érdekeit helyesen fogja föl, akkor ,,a zsirközpont árainak ellenőrzését radikálisan fogja megold?ni. Budapestnek ennek a kérdésnek megoldásához igen nagy érdekei fűződnek, mert a nagyváros túlzsúfolt lakásaiban, az embereknek tömeges érintkezésében a szappanhiány igen nagy veszedelmeket hozhat magával. Ezért kell a tanácsnak nemcsak a saját hatáskörében igen gondosan és szigorú n eljárnia, de a kormánynál is érvényt szerezni ennek az eminensen közegészségügyi követelménynek. Mikor az est mesélni kezd... A rendőrség folytatja az éjszakai nagytakarítást. A tisztitó áramlat, amely elsöpri már az éjszaka minden tisztátlanságát, a Fővárosi H i r 1 a púból indult útjára s meg nem állhatott még mindig, hiszen példátlan a lelkiismeretesség, amellyel a főváros ellenőrző hatósága és a rendőrség munkáját végzi. Nekünk megnyugvás, a fővárosnak és a rendőrségnek pedig érdem, bogy a rendet teremtő eljárás nem1 ért véget az álartistanők megrendszabályozásával... Mutatkozott a folytatás a múlt héten, amikor a főkapitány utasítására a Casino de Paris- ból el kellett távoznia a kis istennek, Lantos Adolfnak, aki mint üzletvezető-igazgató ember- emlékezet óta, mint az éjszaka kormányzója szerepelt vezérkarával és tengeralattjáróival... Neki tulajdonította a rendőri vizsgálat, hogy ebben az éjszakai mulatóban visszaélések történtek .. . A 100.000 koronás jövedelem. A főkapitány föltünést keltő intézkedése a rend helyreállításának folyamán az volt, hogy a Casino de Paris üzletvezetőjét, Lantos Adolfot, díszes méltóságából eltávolíttatta. Mi volt Lantos bűne, mi nem volt, egyáltalán nem fontos, hiszen mindenki tudja, melyek azok a szabálytalanságok, amelyeket eltilt a tisztesség. Már pedig | a Casíno-ban minden rendetlenséget Lantosnak tulaj- j donított a- rendőrség. És már tűrhetetlennek találta, i amikor egy fiatal, mágnásokból álló társaság bon-okkal fizetett, ötszáz koronás bonokkal váltotta meg a mulatság árát, sőt arany c;garettctárcáról szóló nyugtát is adtak a szívességért, s előfordult, hogy egyetlen | éjszakán négy darab ötszáz koronás bon sem fedezte a költségeket. Kétezer korona kevés volt a mulatságért. A mágnások egyikének hozzátartozói dr. Kán Tibor budapesti ügyvédet kérték föl, hogy járjon el Lantos Adolfnál, váltsa ki a bonokat és igértesse meg vele, hogy nem fordul elő többé a dolog. De előfordult megint ... A rendőrség segítségéhez fordultak hát s a vizsgálat folyrmán napfényre került egyéb szabálytalanságokért is Lantost tették felelőssé. Mi volt a fizetése Lantos Adolfnak? Annyi, mint a miniszterelnöknek: évi huszonnégyezer korona fix fizetést kapott és a bruttó-jövedelem öt százalékát. Ami az elmúlt esztendőben kerek hetvennégy ezer korona volt! Egyéb jövedelmeitől eltekintve tehát, Lantos évi legális jövedelme százezer korona volt. Vájjon mennyit jövedelmezhet tehát egy éjszaka* tánchelyiség, ha csak az üzletvezető százezer korona fizetést k?p ? Mennyi elképzelhetetlen titka, mennyi rejtelme lehet az éjszakának, ha az üzletvezetőre százezer korona jut. És bizony nem lehetett sűrűn olvasni sehol, hogy Keletiék a roppant jövedelmű mulatótulajdonosok, áldoztak-e a hadseregnek, a nyomorék katonáknak, jegyeztek-e az első, második, harmadik hadikölcsönre? Az ellenőrző razziák. Most máskép lesz. A rendőrség állandóan ellenőrzi a mulatóhelyeket, kisebb csoportokon detekti- j vek járják végig a táncpalotákat, hogy meggyőződjenek róla: történike-e viszaélés, vagy szabálytalanság? Kihágás az is, ha: a pincér egy artistanőt a társaság asztalához meghív. Ezt sem szabad. Mint ahogyan Berlinben sem szokás, pesti specialitás volt, hogy a pincérrel rendeltek egy üveg pezsgőt, két tojást és egy nőt. Hogy a rendőri ellenőrző razzia miképen történik? Megjelenik egy tisztviselő detektivekkel a mulatóban és minden nőt kivétel nélkül igazolásra \ szólit. Néhány nap előtt a Palais de Danse-ban Szakály K. Kálmán fogalmazó vezette a razziát. Az igazgatósági szobában minden nőnek meg kellett mutatni a szerződését, be kellett mutatnia az énekszámát, vagy táncszámát és kérdezték, kötelezik-e a mulatóban való tartózkodásra előadás után is? Ezek az ellenőrző razziák siirün ismétlődnek s a mulatóhelyek tulajdonosait mélyen elkeserítik: a közönség megrirsztását és megfélemlítését látják az eljárásban és csakugyan a hatás
