Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-12-15 / 51. szám
3 Budapest, 1915 december 15. mindenütt meglátszik . . . Sokkal kevesebb a mulató publikum, mint ezelőtt. Mindenki fél a kellemetlenségtől .. . Pedig hiábavaló a siránkozás, a rendőrség nem szünteti meg egyelőre az ellenőrző razziák t. 300 nö táncolni tanul... Érdekes, milyen kapkodó és kétségbeesett a reakció, amelyet a rendőrség eljárása eredményezett. Megindult már az ellenár amlat: az úgynevezett álartistanők most mind táncolni tanulnak. Akiket a rendőrség szigorú utasítása kikergetett az éjjeli mulatókból, valamennyi művésznő ak r lenni és szorgalmasan igyekszik azon, hogy megérje a százötven koronás minimumot, hogy fölléphessen, hogy kifogás ne essék a képességein. Körülbelül háromszáz álartistanő maradt foglalkozás nélkül, amikor a rendőrség a mulatókat kit sztogatta. Ezek most mind tanulnak . . . A Király-utcában van a Holzer-féle tánciskola. Az öreg Holzerhez hetvenhat álartistanő iratkozott be, hogy tanitsa őket táncprodukciókra. Egy számért háromszáz, sőt négyszáz koronát fizetnek, de gondoskodnak kell a megfelelő kosztümről is, sőt — háromnégyes csoportokban tanítja őket az öreg Holzer — fejenkint három koronát fizetnek zenedijat is egy órára .. . Meg keli vásárolniok a számuk kísérőzenéjét... Lesz majd lepke-tánc, bohóc-tánc a tehetségtelen tr mplik számára, ibolya-tánc, perzsa-tánc és igy tovább, majd kitalálja Holzer, mi kell az éjszakában... C-gy-két nő már visszaszállingózott, ki lepkeszárnyon, ki ibolya-tánccal, mert hiszen mégis csak fontos, hogy minél több legyen a művésznő. Bár a gavallérok n gyón megfogyatkozának. Mii akar még a rendőrség A rendőrség nem elégszik meg az ellenőrző razziákkal sem. Sokkal nagyobb akcióra készül, sokkal intenzivebb eljárásra, amely érzékenyebben érintené a mulatóhelyeket. Arról van szó, hogy a (rendőrség á 11 a 1 ába n m e g t i 11- j a, hogy az előadás után az artista- n ők, t á n cosnőikés énekesnők tovább i s. a helyiségben maradjana k. Az első rendelet ugyanis azt mondta, hogy kényszeríteni nem lehet senkit a mulatóhelyen való tartózkodásra, ha táncprodukcióját elvégezte. He aki akart, maradhatott. Most — a terv szerint — senkinek sem szabad előadás után a helyiségben maradnia. Kivétel nélkül minden artistanőnek el kell távoznia előadás után, tehát éjjel egy ódakor. Akik mégis maradni akarnak, azok kötelesek alávetni magukat az egészségügyi rendszabályok na k é s épen úgy k e z e 1 te t n e k, m i nt a prostituáltak. A mulatóhelyek teljes tönkretételét jelentené mindenesetre, ha ezt a rendszabályt életbeléptetnék. De hiszen elvégre Bécsben is, Berlinben is zárva van már két órakor minden nyilvános mulatóhely. Mért muszáj háborúban épen Budapesten jcggelig szórakozni... Antomata-büífé a Népoperában. A ruhatárt házilag kezelik. A Népopera kezd a rendes kerékvágásba jutni: oda, hogy a közönség hozzászokik és hogy állandóan, naponta tartanak benne előadást. Márkus Jenő dr. tanácsnoknak az a terve, hogy január 1-től kezdve minden napon legyen előadás a Népoperában; addig is hetenkint há- rom-niégyszer. A Népopera büffet-jének bérletét P á 1 Henrik és társai, a Rákóczi—úti Adria-buffet tulajdonosai kapták meg. Ez ellen csakis abból a szerm pontból emelhető kifogás, hogy a Népoperában nem automatadxifíéseket, hanem valami jó nevű vendéglőst kellett volna alkalmazni és hogy ezt a jövedelmező bérletet ha nem is nyilvános árlejtés utján, de legalább több, jónevii vendéglős, kávés felszólításával lehetett volna előnyösebben értékesíteni! A ruhatári bérletért máris számosán vetélkednek, ami nem is csoda, mert ez a bérlet kétsékiviil igen jó üzlet, amit az is bizonyít, hogy a Népopera volt tulajdonosai évi 65.000 koronát kaptak érte. Egyelőre házi k e- z e 1 é s b e n van a /ruhatár, mert hiszen amíg nincsen mindennap előadás, nem lehet kikalkulálni, hogy tulajdonképpen mennyit ér a bérlet. A terv azonban az, hogy január 1-től kezdve bérbeadják ezt az üzletet és pedig — hihetőleg — nyilvános árlejtés utján. Segítsen a kormány! A költségvetés tárgyalása. A húsz milliós deficit súlyos gondot okoz a városházán. A közvélemény meglehetős idegesseggel fogadta a költségvetési előirányzatot, mert a deficitet nem a háborúnak tulajdonítják, hanem a helytelen gazdálkodásnak. Ilyen körülmények között felvetődött az a gondolat, nem-e lehetne a deiicit fedezésére más módot találni, mint egy újabb kölcsönt, ami voltaképpen csak prolongálását jelenti a bajoknak s a mellett újabb állandó teherrel jár. A pénzügyi bizottság albizottságot küldött ki a maga kebeléből ennek a kérdésnek tárgyalására, előkészítéséire. Az albizottság tagjai lettek: Vázsonyi Vilmos, Feleki Béla, Biró, Henrik, Platthy György, H avass Rezső, Springer Ferenc és E u 1 e n b u r g Salamon. Csütörtökön tartotta ülését az albizottság a polgármester és a tanács összes tagjainak jelenlétében. A költségvetés egyes tételeinél liosz- szas vita indult meg, egyesek egyik-másik tétel törlését javasolták, de végül is változatlanul elfogadták az előirányzatot. A deficit fedezetére vonatkozólag kimondotta az albizottság, hogy a közgyűlésnek azt a javaslatot terjesztik elő: írjon fel a törvényhatósági bizottság a kormányhoz és kérje töíe azt a 12 millió koronát, amelyet a hadiadó kivetése Budapesten. eredményezett. A kormány már régebben megígérte hozzájárulását a főváros háborús kiadásaihoz, ám a hozzájárulás mérve semmi esetre sem lesz any- 'nyi, mbit amennyire a főváros számit. Valószínű, hogy 3—4 millió korona lesz az az összeg, amelyet a főváros kapni fog. *&aaaKsa§aBaaiiBfiii«aHBaai«iaEaftMBai3 «ima* ti a&aM»aaaaB<3B á fővárosról a parlamentben. Serényi Béla gróf parádés beszéde S e r é n y i Béla gr., Magyarország egykori kereskedelmi államtitkárja, majd földművelésügyi minisztere, mnlt héten az imdcmmtás vitájánál u. n. nagy beszédet mondott. Súlyos vádakkal illette hivatalbéli utódát, de amikor az ellenzék zajos helyesléssel, tapsokkal honorálta a szavait, megijedt a nem remélt hatástól és igy szólt: 4>s — Na most mondok majd mindjárt olyan dolgokat, amik talán nem fognak annyira tetszeni. Es elkezdte. És beszélt a főváros, majd: általában) a városok szerepéről a háborús élelmezés körül. A beszéd különféle kommentárodra adott alkalmat, már csak azért is, mert a lapokban jórészt hiányosan, vagy elferdítve jelent meg. Éppen ezért az Országgyűlési Napló nyomán, tehát teljesen hitelesen közöljük itt S e- rényi Béla grófnak nevezetes beszédét, illetve a beszédnek a fővárosra vonatkazó (részét, amely igy szól: T. ház! Mikor én miniszter voltam, budget-beszé- deim alkalmával állandóan kifogásoltam a városi képviselői testületek és a városi tanácsok működését. És most, mikor erre a beszédemre készültem s megelőzően, mikor adalékokat írtam össze, nem ehhez a beszédhez, hanem egy brosúrához, akkor elolvastam an- n k idején mondott beszédeimet és nagy sajnálatomra konstatáltam, hogy igazam volt. Sokkal sziveseben láttam volna, ha nem lett volna igazam. Láttam például, hogy Pest városa: gazdasági kultúrájának kisu- gározása a vidékre egyenlő a semmivel. (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A székesfőváro3 közelében ma is sivár homokbuckák vannak teljesen műveletlenül, minden gazd sági kultúra nélkül. (Igaz! Úgy van! bal felől.) És nem tagadhattam meg magamtól egy keserves mosolyt, mikor az Est-ben egyszer azt olvastam, hogy Budapest székesfőváros Újvidéken zöldbabot vett, amely ide romlott állapotban érkezett meg. Aki az öreg Thünennek a teóriáját ismeri a városi termelés körzeteiről, csak megbotrán- kozáss 1 veheti tudomásul, hogy 800 kilométerre slep- pen Budapestre zöld babot szállítanak. (Úgy van! bal- ielől.) Négy esztendővel ezelőtt, mint miniszter, Szol- nokmegyéből jövet Czeglédről át akartam menni L&- josmizsére és ott, légvonalban Bud -petstől 20 kilométerre, ezer számra holdakat műveletlenül találtam. Itt Budapest fővárosnak nézetem szerint főhibája, hogy ahelyett, hogy nagy politikát csinálna és üdvözli vagy nem üdvözli a kormányt, nem inkább azzal foglalkozik, hogy a hirtelenül megszaporodott népességű főváros az élelmezés tekintetében katasztrófa és krízis ele ne kerüljön. Bele kellene nyúlni a termelésbe és alkalmas egyéneket töldbérlctokkel kellene ellátnia és cz- ált 1 Budapest fővárosnak a zöldségtermelést kellene biztosítani . (Ügy van! Úgy van!) Künn voltam a nyáron Berlinben és nagy örömmel láttam, hogy, amit szerény felszólalásaimban négy vagy öt év előtt a zöldségtermelésről és különösen a zöldségszállitásról mondtam, az ott n gy mértékben bekövetkezett a háború alatt. Nem a zöldségtermelésről van itt szó, mert arra már késő volna, azt egy év alatt nem lehet szervezni. Ott 30 év óta szervezik a dolgot. De a zöldség- szárítókat, amelyek a fennmaradt zöldséget konzerválják és a lakosságnak rendelkezésére bocsátják. « A tizes bizottság ülésén so-k szó esett Serényi gróf támadásáról. Székely Ferenc bizottsági tag felháborodva mondotta: — Nem kötelezhetjük a főváros vidékének nagybirtokosait, hogy kertgazdaságot és tejgazdaságot űzzenek, ahelyett, hogy búzát és rozsot termelnének. A Károlyi gjrófok közönséges telekspekulánsok, telekuzsorásolk. Ök nem tőrödnek a termelés fokozásával, hanem mi, fővárosiak dolgozunk, naggyá tesszük Budapestet és ezáltal fokoztuk a környékbeli birtokok értékét és még ök mondják, hogy mi vagyunk a hibásak . . . Bizonyos, hogy sok igazság van ezekben a szavakban. A pikantéria pedig az, hogy Székely Ferenc a Magyar Bank alel- nöke. az elnök pedig — egy Károlyi gróf. t#rtWrtB0«artrt wrtaartrtB-aiartrtrtrtrtrtrtiBMrtrtBiKrtaoaBSrtMBirtBMaiArt Uj cirkusz a ligetben. Gazdát cserélt a Barofcaldi, A Barokkaldi néparéna, amelynek népszerűsége az idén a Könyöt testvérek vezetése alatt szépen emelkedett, gazdát cserélt. Az uj cirkuszdirektor Henry Koschke lesz, r ki nemcsak magyar állampolgár, nemcsak Budapesten ismerik jól, de kiváló társulatával külföldön is jó nevet szerzett magának. Üzletvezetője Wildmann Sándor lesz, aki még abból az időből, amikor Beketow titkára volt, igen jó renomét szerzett magának a budapesti közönség előtt. A Barokkaldi-féle szerződés még három esztendős, a főváros tanácsa, azonban már hozzájárult a szerződésnek LIenry Koschkéra való átruházásához. Tény, az, hogy az uj regime sem a városligetnek, de magának Budapestnek sem fog szégyenére válni. Valószínű, hogy ettől a jeles szakembertől eleven, élvezetes műsorokat fogunk kapni, ami mindenesetre örvendetes a közönségre nézve, de talán kissé kényelmetlen lesz Beketow Mátyásnak, a fővárosi cirkusz bérlőjének, aki az utóbbi években monopóliumának tudatában egészen az értéketlen progr mmok adásáig elbizakodott. Beketow szerződése 1917-ben jár le, az az egy esztendő azonban, ha a régi rendszert folytatja, elegendő lesz arra, hogy a főváros tanácsa is föleszméljen és különbséget tudjon tenni cirkusz és cirkuszi Programm között. m!9S9Eii>2B!>iE<(UsiiBi!i>i>cBaBaia«sBaiiB(eiaiisu»ii Jelölések és jelöltek. A főjegyzői választások dolgában az utolsó pillanatban uj elhatározás készül. A közgyűlés minden valószínűség szerint hét uj tanácsjegyzőt fog választani. Négy helynek a sorsa eldőlt azzal, hogy a kerületek többsége a sorrend betartása mellett döntött. Pap- perth Győzőt ugyan nagyon sokan fogják törölni, ellenben annál biztosabb Muzsikó István, Gazsi Benő és Korányi Elemér fogalmazók megválasztása. Ugyancsak erős kilátással pályáznak a tanácsjegyzői állásokra Bösinger Rezső és Véssei Ede fogalmazók. Bö- singerért Harrer tanácsnok, Vésseíért pedig Bódy alpolgármester exponálta magát. A hetedik tanácsjegy- zőí állásért Schubert Ernő, Wirnhardt Béla, Gömőry Albert, Schuller Dezső, Szendy Károly és Farkas Géza fogalmazók küzdenek. Schubertnek sok híve van, főleg azért, mert a katonaügyí osztály súlyos háborús munkájában igen nagy érdemeket szerzett magának.
