Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-12-15 / 51. szám
Negyedik évfolyam Budapest, 1915. december hó 15-én 51. szóm ^AjQjjiQiiiaiiiáHiQiiiDiiinmaiiiaiilniiiflhiBmammíin^iciiiainaniaiiiaHinmninamauiaHinNiamaírttl *cőF/z£rÉs; Artíki Eq4sx évw« ...............,}6 K W4 í éwr*e.......................... s X Mtn yes számolt ftajzft a- MA a hiaiióhivatalban* Várospolitikai és közgazdasági hetilap fmieíOm not»»mmtus Dacsd Email. Mr».*«.*,,!« <£r, Szlldgryl Maagó **•91 m lent ft minden szmf- ddn. Szerette sztöség éa kiadó hivatal i VI. ften.. Szív-utca • • • 18. szdsm Telefon ........................- - - - -■ - ■ — I—-i.rr.j-----_i-ju-u-_.---.-n..----------li án szive Serényi Béla grófnak. Bárom szive is van. Egy grófi, amely meghatározott napokon so- ciálpolli'tikáért dobog; egy nyugalmazott miniszteri, amely a jövendőnek dobog s egy fővárosi, amelyben azstán tisztes alkalmakkor, a honszerelem lángja mellett kigvul a főváros szeretőiének faggyú-gyertyája is. Melyik szive dobbant a képviselőház üléstermiében, azt megtudtuk ama vérvizsgálatból, a- melyet, egy sistergő közbeszólással a székes- fővárosnak a Kossuth Lajos-utcai korzón le- és felmieinő rokona, az ószövetségbeli városi felcser, Polónyi Géza végzett a grófi beszéden. A nyugalmazott gróf-miniszter szociális beszédén kidudorodott egy gumó, amely Így hangzott: „A főváros közélelmezési politikája egyenlő a zérussal.“ Erre. a mondásra ömlött a vérvizsgálat széruma a beszédbe, Polónyi Géza műszerén át öblösre mélyített bóknak: — Nem egy. de kélt zérussal. A hadtáposztályból is kihelyezett öreg diag- nosisa se lehetett más, mint amit az ő eszmeköre megbir s a mi neki ma már legfőbb gondja s amelyet feszegetni nem illemteljes egy újságban, hanem elsőrendű illetlenség. Csak mint visszhangja a grófi beszédnek, érdekes ez a közbeszólás, mert fényt vet arra és azokra, akiknek lelke e beszéd füzétől kapták az éltető meleget. Maga Serényi gróf tájékozatllan vándor a főváros adminisztrációjának utján. Beszédjének a fővárost lekicsinylő része árókmenti bürök, puszpáng. boszorkánykóró. Nem; ő maga gyűjtötte, mások kötözték bokrétába, hogy gomblyukába tűzve, mint városi szakértő parádézhassák vele a nemzet nagy tanácsában. Szebb lett volna, ha amit elmondott, versben mondta volna el. Megbocsáitottuk volna neki a rosszat, amit a fővárosról s a főváros lakóiról mondott. Dehogy nyúltunk volna a költői szabadsághoz. De prózában elmondva ez a beszéd, bűn volt. A tájékozatlanság nagy bűne, amelyet súlyosbít a hadiidőntek gyász- kerete. Mii nem nyújtunk neki kezet gratulá- lásra. Ezt •megtehette Ghillányi miniszter, akit lebunkózott és aki követte a jámbor zsidó példáját, Ez a jámbor zsidó, derék zsidó, istenes zsidó volt. Tudta, hogv a szentbőit előtt megbocsájtja az ő minden bűnét Jehova, de ő is köteles megbocsáitani minden ellene vétkezőnek, hosszunap előestéjén baráti kezet nyújtva gyűlölködő ellenfelének, igy szól hozzá: — Azt kívánom neked, amit te nekem kivársz. Bargár és Hunkár, Hunkár és Zeitiger, Zeitiger és Bargár, halljuk mindegyre szüntelenül. — Az ember nem akar felekezeti türelmetlenségbe esni és nem akarja senki vallásbeli érzékenységét sértni, de ami a krisztinauárosi parochia kb- rül történik, az már nem komoly dolog, hanem inkább bosszantó. Papok háborúja mindig visz- szataszitó jelenség, de növeli a kelletlen érzést, hogy a választási hecc-be olyanok is kénytelenek befolyni, akiknek a szempontjából egyáltalában nem lehet probléma az, hogy Bargár, vagy Hunkár. Világosan szólva: most jól jön majd az egyik vagy a másik pap-pártnak, hogy a választásban, a jelöltjükre való szavazásban olyanok is részt vesznek, akiknek a részvétele ellen állandóan berzenkedtek és akik sem Bar- gár-pártiak, sem Hunkár-pártiak, hanem igaz hitük szerint — Kohn Sámuel-párti választók. A parlamentben ismét szó volt a fővárosról, a főváros gazdálkodásáról. Serényi Béla gróf azt mondta, hogy Budapest gazdasági kisugárzása egyenlő a nullával. Polónyi Géza' koma, akinek nem tetszik a főváros, mert távol áll tőle, megtoldotta a nullát még eggyel, később azonban töröltette a közbeszólását, mert ő is rájött arra, hogy Serényi gróf nem a főváros élelmiszerpolitikáját támadta a mondásával, hanem — a környékbeli fölbirtokosokat és a földművelésügyi kormányzatot. Tehát nemcsak Serényi gróf tévedett, hanem a parlament is, amely bebizonyította, hogy Budapest az ő számára terra inkognito. Rizst és babot Ígért a közélelmezési ügyosztály a főváros népének. A tizes bizottságban F ol- kusházy tanácsnok részletes kalkulációval szolgált és heves vita is volt, mert a tanácsnok ur hatvankét fillérjével akarta eladni a babot, amit pedig minden szatócs olcsóbban elad. Pontosan kiszámították, hogy kétezer fűszeresnek adják a készleteket, kétszáz waggon bab van és százhuszonöt waggon rizs és ötvenhat fillért fog fizetni a pesti nép a babért, két korona húsz fillért a rizsért. Nem feledkeztek meg arról sem, hogy a fűszeresek hasznát kiszámítsák. Hat fillért kereshetnek a babon és tiz fillért a rizsen — mondották. Mindössze arról a jelentéktelen, mellékes kérdésről nem esett szó, hogy vájjon a fűszeresek elfogadják-e Folkusházy ur kalkulációját és hajlandók lesznek-e a kegyesen odadobott hat és tiz filléres haszonnál beérni. És csakugyan itt volt a hiba. A fűszeresek, akiket előzetesen meg sem kérdeztek, azt mondták hogy köszönik a tanácsnok ur szives jóindulatát, de nem kérnek belőle, mivelhogy semmi kedvük sincsen ahhoz, hogy Folkusházy tanácsnok ur rizsjére és babjára ráfizessenek. Erre újabb határozat történt és újból a fűszeresek nélkül döntöttek. Most már tizennégy fillért akarnak adni, de a fűszeresek még mindig ráfizetnének az üzletre. Az egész rizsháborunak az a látszatja, hogy Folkusházy tanácsnok ur kihúzza a háborút. Akkor azután büszkén jelentheti, hogy a fővárosban a háború alatt rizs- és babbőség volt, aminek bizonyítéka a város kezén maradt készlet. Bérezel tanácsnok a deficitről. Az adófizető 'polgárok dicsérete. A főváros húsz milliós deficitet feltüntető költségvetéséről a Fővárosi Hiirlap már elmondta véleményét, most megkértük Bérezel Jenő dr. tanácsnokot, a pénzügyi ügyosztály vezetőjét nyilatkozzék a költségvetésről és a háborús viszonyoknak a költségvetésre való hatásáról. A tanácsnok a következő fölvilágositáso- kat volt szives adni: — Mindenekelőtt hangsúlyoznom kell, hogy a deficitnek a háborúval való meigoko- lása nem frázis. A kettő között komoly, szervi összefüggés van. A főváros költségvetése néhány év előtt teljesen deficitmentes volt és 1911-ben már öt millió fölösleget tudtunk produkálni. Azután jött a balkáni háború, — majd azok a nyomott atmoszféráin esztendők, amelyek a világháborút megelőzték. — Ezekben az időkben igazán természetes volt, hogy a költségvetés nem tudott olyan kedvező képet nyújtani, mint amilyenhez már előbb eljutottunk. — A pénzügyi vinzonyoknak és íny magának a költségvetésnek is fokmérője az építőipar. Érdekes megfigyelni a kettő között való összefüggést. Az egész gazdasági élet föívirágzik, ha építkezések vannak, viszont, ha az építkezések szünetelnek, akkor ennek hatását minden vonalon érezni lehet. Mindezek a tényezők természetesen hatással vannak a költségvetésre és az építkezések föllendülése, vagy csökkenése egyben mértéke annak is, hogy milyen lesz a költségvetés. —• A balkáni háborút megelőző kedvező gazdasági viszonyok között eltelt esztendők a nagy építkezések jegyében születtek. A főváros hatalmas építkezéseket folytatott, a so- ciális intézmények otthonai ebből az időkből valók és ekkor történtek a nagy iskola-épi- tések is. A főváros hatalmas vállalkozásai magukkal ragadták a tőkét, a vállalkozási kedv valósággal virágkorát élte. A gazdasági élet minden ere az építkezésből táplálkozik, természetes volt, hogy a nagyarányú építkezéseket nagyszerű gazdasági fellendülés követte. Itt a titka, egyszerű, világos meg- okolása a főváros költségvetése akkori kedvező alakulásának. Olyan kedvező volt ez a költségvetés, hogy ennek következéseképen az 1913-iki kedvezőtlen esztendőben másfél milliós deficitet tudtunk eltüntetni. — A következő esztendők már tele voltak a háború sejtésével, a vállalkozási kedv fokozatosan sülyedt, ami a gazdasági viszonyokat is megrontotta. így jutottunk el a 20 milliós deficithez, amelynek nem a mi pénz- iigví politikánk az oka, hanem a háború. Té~ telről-tételre menve, pontosan ki lehetne mutatni, hogy szinte az egész deficitnek ezekben a viszonyokban van a gyökere. Csata nehány példával élek. A külföldi árfolyamok emelkedése révén egyedül egy és egynegyed millió a veszteségünk. Nem is lehet vitatkozni rajta, hogy ennek a háború az oka. Az átvonuló katonaság költségei 850.000 kor.-val emelkedtek, természetesen, mert háború van és az átvonuló katonaság költségeit a háború növelte igy meg. — De megmaradt a múlt évi három és fél milliós deficit is az uj költségvetés terhére.
