Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-11 / 11. szám

2

Budapest, 1914. március 11.

— Ezek a kartel legjelentősebb gyárai és mint látható, a város minden vidékéről, a perifériák- ugy, mint a belvárosból, könnyen megközelíthetők. Figyelembe veendő most hogy a tégla árát a fuvar lényegesen emeli és ezt a gyá~ raknak kalkulációba kell venni. Ha a város .ab gyár veszi meg a téglát, tehát fuvar nélkül 33 koronáért, akkor kiválasztja azt a gyárat, amely legközelebb esik az építkezéshez és 7 korona helyett (a 40 koronás ab épület árnál annyit számit a kartel fuvarra) esetleg 2—3 koronáért fuvarozza ezrenkint a téglát az épülethez. Hogy egy példát említsek: a gázgyár építkezéséhez legközelebb az Újlaki téglagyár péterhegyi telepe van, a téglát tehát innét szerzi be és nem valamelyik kőbányai gyárból. így aztán a városnak a tégla ezrem kint nem 40 koronába, hanem legfeljebb 36 koronába kerül.

— A nagy területi eltolódások okozzák, hogy a város nem állíthat föl községi téglagyárat. Ezt a tervet csirájában megöli a fuvarozás kérdése. Tegyük föl, hogy a város nagy befektetéssel Kőbányán építené föl a téglagyárát. Kibirná-e a fuvart a városi tégla, ha azt Kőbányáról kellene szállítani a gázgyári építkezésekhez? Csak ezt a szempontot említem, ami kizárja a városi téglagyár prosperálását és nem hivatkozom arra, hogy a városnak nem hivatása kárt tenni egy hatalmas iparágnak, amely válságos viszonyok között Is ezer meg ezer embernek nyújtott megélhetést és amely erősen kiveszi részét a közterhekből.

— A tégla ára nálunk ma sem drágább, mint a vidéken. Ott sem lehet 33 koronánál ab gyár olcsóbban beszerezni, de jóval olcsóbb a tégla, mint Ausztriában, ahol ab gyár 40— 42 koronába kerül. A városnak tett ajánlatunk különben kedvezőbb, mint ahogy a kincstár a kispesti K o m n i c k-gyárból veszi a téglát. Ezt a homok-téglát a kincstár 32 koronával fizeti ab gyár ezrenkint. Figyelembe veendő azonban, hogy az állam Komnicknak ingyen adja a homokot, (a téglagyárak az agyagíöldet drága áron szerzik), a kispesti gyár nem fizet adót, mész-szállitásra, szén- szállításra vasúti fuvarkedvezménye van, ingyen kapott telket a gyárfelállitásra és még sok más kedvezményt élvez. És a mi a legfontosabb, az agyagtégla sokkal kiadósabb, mint a homoktégla. Szakvélemények vannak róla, hogy egy köbméter falazat homoktéglából 1.50 koronával többe kerül, mint agyagtéglából. Ez a kiilmbözet ezer téglánál 6 koronára rúg, tehát a kispesti homoktégla, ará- nyitva az agyagtéglához, 38 koronába jön a gyártelepen. De megdrágítja a homoktéglaSzázhatvanhat igen —

százötvennyolc millió

A cimből nyomban megállapíthatja a nyájas olvasó, hogy miről van szó. Nem kell hozzá több fantázia és nagyobb jóstehetség, mint amivel ama bizonyos tót atyafi rendelkezett, aki a bíróság előtt igy vádolta be a komáját: „Egyetlenegyszer vágott képen a János és én rögtön tudtam, hogy verekedni akar!“

A százötvennyolc millió azt az összeget jelenti, amennyi uj adósságot unokáink vállaira zúdítottunk. S a ziuditásban mindössze egyszáz- éshatvanhat városatya vett részt, jeléül annak, hogy az atyák egészen komolyan féltek az anyagi felelősségtől, amely a kölcsön megszavazásával jár. Molnár Ferenc kiszámította, hogy a 158 millióból egy-egy bizottsági tagra 393.467 K és 27 fillér esik, mire egy ügyvéd-városatya igy szólt: „Hol tudom én az! behozni magamnak a városházán?“ — és már rohant is a kijárás felé.

Ez már a napirend során történt, még mielőtt a polgármester tolmácsolta a legelső magyar ember szives köszönetét az újévi gratulációért és mielőtt a szimpátikus N é m e t h y Károly polgármesteri segédtitkár papájának, N é- m e t h y államtitkárnak az átiratát felolvasták, amely átirat azért nevezetes, mert a margitszigeti őspanama Tolnay Lajos-cimü fejezetének a tragikus befejezését jelenti.

A kölcsön tárgyalása előtt történt az az esefalazást a habarcs felrakás is. A homoktéglánál 5 mm. habarcs kell a falazáshoz, az agyag- téglánál 10 mm., tehát egy köbméter falnál az előbbiből mintegy 60 fillérrel több téglaanyag fogy el, mint az utóbbiból. ,

Végül megemlítem még, hogy a tégla- kartel 10 millió darab mészhomoktéglát vett át a kispesti gyártól 32 koronás áron ab gyár, amelyre még ezrenkint 2 korona költsége (kezelés, kamatveszteség stb.) volt. Minthogy a Külső Üllői-uton kaszárnyákat és kislakásokat fognak építeni, mi a városnak e, t a téglát is fölajánlottuk 24 koronás á, on ab gyár. Effektiv veszteségünk tehát ezrenkint 10 korona, a 10 millió téglánál mintegy százezer korona lesz. ,

Nem helytálló az a vád sem, hogy mi az utóbbi időben 4 koronával felemeltük a tág'a árát. Az igazság az, hogy a válságos idők alatt megkönnyíteni akartuk az építkezést, az építkezési kedvet fokozni kívántuk és bár veszteségre dolgoztunk a téglagyárak mérlege tehet erről tanúságot — lementünk a téglaárakkal és most csak a normális állapotokat állítottuk vissza. Lementünk tavaly a téglaárakkal, mert az építkezők csak magas kamat mellett jutottak hitelhez és ezt a nagy kamatot akartuk az olcsó téglaárakkal némileg paralizálni. A fogyasztás azonban olcsó téglaáraknál is oly csekély volt, hogy a téglagyárak termelésének 20 százalékát sem tudtuk tavaly elhelyezni.

A fenti nyilatkozatból az látszik, hogy a főváros érdeke, előnye, a kartel ajánlatának elfogadásával biztosítva lesz. A helyzet ma az. hogy a téglaszükséglet kielégítéséről egyedül a téglakartel tud gondoskodni. A községi téglagyár felállítását elvi szempontból is a leghatározottabban ellenezzük, mert a városi kezelés a többi üzemeknél sem vált be. Különben sem lehet most szó községi téglagyárról, mert a városnak sürgősen szüksége van a téglára, a gvár felépítése, felszerelése. üzembehelvezése pedig sokáig tartana és sokkal több pénzbe kerülne, mint amennyi haszonnal járna.

ázilasg készített

női-, férfi- és gyermekfehérnemüek

kezesség mellett rendkívül jutányosán VAJDA MÓR-nál IV., Deák Ferenc-utca 21.

mény is, hogy Herzog Péternek hat hetes szabadságot adtak á városatyák. A nemes báró valahová- Konstantinápoly felé zónázott és hogy milyen lelkiismeretes, buzgó ember, legjobban bizonyítja a szabadságot kérő levél. Két bizottsági póttagot törölt a közgyűlés a póttagok sorából. Babocsay Hermann és Kovács Gyula dr. elvesztették virilista jogosultságukat és minthogy ezen az alapon voltak póttagok, megszűnt ez a minőségük is.

Halász Manó, a demokratapárt oszlopos tagja, alapos készültségre valló, osztatlan figye_ lemmel hallgatott beszéddel indokolta meg a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak jogviszonyainak rendezését sürgető indítványát.

Csak ezután tértek át a tulajdonképpeni napirendre. B e r c z e 11 tanácsnok úgy referált a 158 milliós kölcsönről, mintha sohasem referált volna kisebb össziegü dologról. A névszerinti sza-. vazásnál egyetlenegy nem sem hangzott eh mert a nem-párt részben nem jött el, részben pedig a pipázóban politizált. A c z é 1 Samu volt az első igen-ember, az utolsó pedig Ziper- novszky Kárqlly. Megállapították szavazás közben a városatyák, hogy a nagybankok derék képviselői tartózkodtak a szavazástól, még K r a ii s z Simi sem szavazta meg a kölcsönt, pedig ő bizonyára jónak tartja. Viszont a pesti multimilliárdosok közül igen-nel szavaztak: Bamberger István, Beimel Sándor, Biró Henrik. Böszörményi Oszkár, Freund Vilmos, Heinrich Kálmán, Herz, féld Frigyes, L e i t n e r Adolf, Neu schloss Kornél, Petánovits József, Quitt net

Bérbeadják

a Kolegerszky-kioszkot

Ismét egy olyan üzlet, amelynél a nyilvános árlejtést mellőzni akarja a tanács, amelynek elintézési módja tehát legkevésbbé sem alkalmas arra, hogy közmegnyugvást teremtsen.

Ezúttal a Stefánia-uti kioszkról van szó, amelyet volt nulajdonosa után Kollegerszky- kioszk-nak neveznek. Tudvalévő, hogy Kole- gerszky két esztendővel ezelőtt fizetési zavarokba jutott, mert egyéb irányú üzletekkel is foglalkozott és ezek a vállalkozások balul ütöttek ki. A kitűnő ligeti üzletet akkor Gerö Jenő kapta meg évi 7000 korona bér ellenében. A bérleti szerződés 1915-ben jár le, Gerö azonban ajánlatot tett a városnak s azt kéri, hogy már most kössön vele a főváros újabb hat esztendőre szóló szerződést.

Ajánlatában Gerö az eddigi bér helyett évi tízezer koronát igér. Ezzel szemben azonban azt kéri, hogy a villamos-ivlámpák, általában a villamos-világítás költségeit a főváros fedezze. Minthogy pedig ezek a költségek a bérlő bevallása szerint 2700 koronára rúgnak évente, jóformán semmiféle különbség nincsen a mostani bér és az ajánlatban felajánlott összeg közötL Annál is inkább áll ez a megállapítás, mert a 2700 koronás kalkuláció nagyon alacsony, a világítás ennél jóval többe Kerül.

A városgazdasági ügyosztály rosszul tette, hogy nem utasította el á limine az ajánlatot, hanem belement annak tárgyalásába, sőt kedvező elintézéssel terjeszti azt a tanács elé. Kifejtettük, hogy pénzügyi szempontból semmiféle előnyt, több jövedelmet nem biztosit a bérlő. Azonkívül pedig erkölcsi lehetetlenségnek tartjuk, hogy a javadalmi bérlet és a karos.székek bérletének előzményei után a város ismét mellőzze a nyilvános árlejtést, ismét lehetetlenné tegye azt, hogy a legkedvezőbb feltételek mellett, a legtöbb haszonnal értékesíthesse a közjavakat.

A bérletet már a pénteki pénzügyi bizottság napirendjére is felvették, minthogy azonban a városgazdasági ügyosztály a villamos-müvek igazgatóságától véleményt kért arra nézve, mennyi költséggel járna, ha a város maga fedezné a világítási költségeket, ez a vélemény pedig még nem készült el: az ügyet a pénzügyi bizottság napirendjéről leveszik s csak a legközelebbi bizottsági ülésen tárgyalják.

Az ügyosztálynak és a tanácsnak tehát módjában áll, hogy a kész előterjesztést megjavítsa s a nyilvános árlejtés kiírását javasolja.

Zsigmond, Radocza János, Sándor Pál, S c h i f f»e r Miksa, Schön Ignác, Silberberg Károly, Simon Jakab. Stern Károly, T h é k Endre, V é g h Károly, W e 11 i s c h Sándor, Zipernovszky Károly stb.

Megelőzte a szavazást Bar an sziki Gyula óvása, amelynek élét V á z s o n yi Vilmos vette el. A demokrata vezért természetesen óriási figyelemmel hallgatták, egyedül Lajta Henrik szólott közbe egyszer és szigorúan megrótta Károlyi Mihály grófot, amiért Franciaországban rossz információt adott le édes hazánkról.

A kölcsön után gyors egymásutánban jöttek az apró-cseprő ügyek. A tanácsnokok a saját szavukat sem hallhatták meg, de nem a zaj miatt, hanem azért, mert hangfogót tettek a torkukra és éppen csak hogy lezümmögték a mondókájukat. Elannyira, hogy amikor Füredi Mór az Első Magyar Gazdasági Gépgyárral kötött furcsa üzletet akarta szóvátenni. Rózsavölgyi elnök a közgyűlés legnagyobb ámulatára megtagadta a szót Füreditől, azzal az indokolással, hogy „a kérdéses ponton túl vagyunk már!“

Negyed óra múlva már az összes pontokon „túl volt“ a közgyűlés. A polgármester most Neu m a n n Árpád interpellációjára válaszolt, amelyet Neumann hetekkel ezelőtt mondott el a margitszigeti panama tárgyában. Nem volt nagyon szigorú B á r c z y István T o 1 n a y Lajossal szemben. Egyszerűen arra hivatkozott, hogy ebben az ügyben bitói eljárás van folyamatban, tehát a főváros ne legyen minden lében kanál és ne dugja bele az orrát ebbe a csúnya ügybe. A választ elfogadták s R é n y i tanácsnok vette át