Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-11 / 11. szám
Budapest, 1914. március 11. 3 Bárczy, az objektiv A kolportázs-jog kezelése V Jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogy Bárczy István dr. polgármester eljárása, amelylyel a Fővárosi Hírlap utcai árusítását nem enge« délyezte, minden elfogulatlanul és tisztességesen gondolkodó, jóizlésti emberből érthető felháborodást váltott ki. Tömegestől kapjuk a nyilatkozatokat, amelyekben a városi ügyek vezető emberei rokonszenviiket fejezik ki lapunk iránt és igazat adnak nekünk abban a megállapításban, hogy aiz\ engedélyt megtagadó végzés indokolása rosszhiszemű s a polgármestert kicsinyes boszuvágy, ártási szándék vezette akkor, amikor a legelemibb jogától, a nyilvánosság kiterjesztésétől fosztotta meg a lapot. Bárczy István dr. nem minden lappal szemben olyan szigorú, mint a Fővárosi Hírlappal sziemben. Kolportázsjogot adott pl. a Budai H i r 1 a p-nak, a Budai Szeml é-nek, a M a- gyar Őrszem cimü lapoknak, a Sloven- szky Novin y-nek, a Jogi és Közigaz- gatásiUtmutat ó-nak, aSzinháziFlet- nek — szóval egész csomó olyan hetilapnak, amelyeknek tisztessége ellen nincsen és nem is lehet kifogásunk, de amelyek csakis olyan joggal formálhatnak igényt a kolportázsra, mint a Fővárosi Hírlap. Kérdjük tisztelettel, vájjon ezeknek a lapoknak az árusítása a közérdek és a közönség szempontjából szükségesebb, meg- engedhetöbb-e, mint a Fővárosi Hirlap-é? ezeknek a lapoknak az árusítása nem fölösleges és nem veszélyezteti a forgalmat és az utcán járókelő közönség kényelmét? Egyedül a Fővárosi Hirl'ap az, amelynél hirtelen felfedezi a polgármester ezeket a szempontokat. Ez a körülmény nyilván azt bizonyítja, hogy egyedül a Fővárosi Hírlap az, amelynek népszerűsége, olvasottsága fáj a polgármesternek, amelynek nyilvánossága kellemetlen Bárczy Istvánnak. Amikor azt látjuk, hogy a kolportázsjog élvezői közé tartozik Az I d ő is, sőt az E j n y e be 5 ó cimü állítólagos élclap: — akkor nehezen fog akadni olyan ember, aki másként vélekednék erről az ügyről, mint mi. A polgármester ur bizonyára méltó feleletet fog kapni a beliigyminisz- teiumtól, amelynek igazságszeretetérie, belátására appellálunk. Hiába hivatkozik Bárczy István arra, hogy a kolportázs engedélyezése a polgármester diszkrécionárius joga, ezzel a joggal nem szabad részrehajlóan élni, mert igy a joggal való élés a legrutabb, legátlátszóbb visz- szaélés. a szót. Közlekedési interpellációkra válaszolt, a viszonválaszt Baránszky mondotta el, miközben Rácz Dezső megállapította, hogy ,.a propeller-forgalomnál feltétlenül katasztrófa lesz“. A csavargőzösre ugyancsak rájárt a rúd. Nyilatkozott róla Rényi tanácsnok is és megállapította, hogy a társaság dolga a pénzügyminisztériumhoz, a kereskedelmi minisztériumhoz és a vasúti és hajózási főfelügyelőséghez tartozik s miután ily módon háromfelé tartozik, tehát sehová sem tartozik voltaképpen. Ezzel a magyarázattal beérték a bizottsági ta gok. Még Folkusházy Lajost kellett végigszenvedniük, aki a kenyérgyár termelésének a fokozását jelentette be, a kenyérgyár kibővítését, vagyis újabb meddő pénzpocsékolást, az adóalanyok újabb megnyomoritását, újabb áremelési indokok gyártását. De akkor aztán torkig voltak már a városatyák a városi ügyekkel, inkább a napiesemények felé terelődött a beszélgetés, gratuláltak T aubner Vilmosnak, a legfiatalabb bizottsági tagnak, akiből cégvezető lett a Magyar Banknál és gratuláltak Miklós Elemérnek, a polgármester titkárának, akitől egy szélhámos ötven koronát csalt ki, azonkívül pedig két ajánlólevelet s a pénzt is, meg az ajánlóleveleket is hiánytalanul visszakapta. — Megérdemelte a sorsát az a buta szélhámos! —• mondta az egyik városatya. A polgármester titkárához fordul és ötven koronával megelégszik most, amikor százötvennyolc milliót vett fel a város? Valóban legfőbb ideje annak, hogy az utbaigazdtó hivatal megkezdje működését. Akkor ilyen vaskos tévedések talán mégsem fog- nak előfordulni! MEGSEMMISÍTETTÉK a nagytétényi telepengedélyt Néhány héttel ezelőtt érthető és jogos felháborodás fogadta azt a hirt. hogy a főváros tanácsa elmulasztott gondoskodni arról, hogy a kőbányai sertésszállás-ielep ni teleppel pó- tckassék. A nagybankok sokkal előrelátőo- baknak. élelmesebbeknek bizonyultak a városnál. összeálltak a kormánnyal ^ egy szép napon arra ébredt a főváros, bogy a sertés- szállás-telep céljaira Nagytétényben telket vásárolt a közben megalakult részvénytársaság. A város felocsúdott álmából, de nem tudott mér segíteni a dolgon, mert a részvénytársaságnak kétségkívül joga van hozzá, hogy telket 'vásároljon s a telken sertéstelepet létesítsen. A tanács kiadta az ügyet a tiszti ügyészségnek. K 1 i m Róbert dr. tiszti iigvész fe- Iebbezést nvuitott be a biai főszolgabíró ama határozata ellen, amelvlvel a részvénytársaságnak megadta a telepengedélyt. A íeleb- bezés indoka az volt. hogy a sertésszállás- telepnek Nagytéténybe való helyezése mélyen sérti a főváros érdekeit, megfosztja a várost egv igen nevezetes jövedelmi forrástól, miért is a főszolgabírónak kötelessége lett volnp a várost meghallgatni a döntés előtt. Pestvármegve alispánja. Fazekas Ágost most intézte el a felebbezést. Az alispán megsemmisítette a telepengedélyt adó végzést és utasította a biai főszolgabírót, hogy az engedély tárgyában ui tárgyalást tartson, amelyre a főváros is elküldheti képviselőjét. A biai főszolgabíró legközelebb kitűzi a. tárgyalás határnapját s akkor fog eldőlni, mi lesz a sorsa a nagytétényi sertésszláilás-te- lepnek. Kétségtelen, hegy a döntés ismét csak az lesz. ami előbb volt: a részvénytársaságot nem lehet megakadályozni abban, hogy a sertésszállás-telepet létesítse. A főváros fe- lebbezése eső utáni köpönyeg lehet csak. A tanács soha sem tudia többé jóvátenni azt^ a hibáját, hogy elmulasztotta a kötelességét, nem gondoskodott kellő időben a megszűnt telep pótlásáról. □■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■* Vázsonyi és a Lipótváros Glücksthal Samu nyilatkozata Az a konfliktus, amely V á z s o n y i Vilmos és az V. kerületi bizottsági tagok között kitört; a jövő közgyűlést is foglalkoztatni fogja. Egy hírlapíró előtt igy nyilatkozott a Lipótváros egyik vezére, G 1 ii c k s t h a 1 Samu dr.: Ha van a városházán panama, akkor Vázsonyi Vilmos a főpanamista, mert a városházán ma ő az ur. minden kérdésben az ő szava 'dönt, az történik, amit ő akar. Vázsonyi azért haragszik miránk, mert megakadályoztuk az angol autóbusz-ajánlat elfogadását. Megállapítjuk, hogy ez a nyilatkozat részben igazságtalan, részben pedig nem komoly. Nagyképűség lenne, ha Vázsonyi Vilmost megvédeni akarnók a panama tűrésének vádja ellen. A demokraták vezéréről köztudomású, hogy a legrigorózusabb mértéket alkalmazza mindenkivel szemben s ha tudomására jut valami pana- maszerü dolog, minden erejével megakadályozza azt. Köztudomású tény az is, hogy az autóbusz ajánlatnak az elfogadása éppen az ő határozott állásfoglalása miatt hiúsult meg, Glücksthal Samu dr. tehát, enyhén szólva, nem emlékszik jól a történtekre. Az után a lojális nyilatkozat után, amelyet Vázsonyi Vilmos tett, fölösleges az ügynek további pertraktálása. Két olyan intakt jellemnek, mint amilyenek Vázsonyi Vilmos és Sándor Pál, meddő küzdelem helyett inkább kezet kellene fogniok és vállvetve megtisztítani a fővárost a magánérdekek lelketlen bajnokaitól. Mozgó-kocsikon árusít Folkusházy A közélelmezési ügyosztály vezetője, Folkusházy Lajos, sehogysem akarja megszívlelni a közönség panaszait, a kiskereskedők fel- jajdulásait s ahelyett, hogy fékezné magát, mindig újabb és újabb területekre terjeszti ki szerencsétlen élelmiszer politikáját. A Magyar Háziasszonyok Országos Szövetsége hetekkel ezelőtt terjedelmes memorandummal fordult a fővároshoz és számos olyan intézkedést ajánlott, amelyek szerinte a drágaság problémájának a megoldására alkalmasak. Folkusházy a memorandum alapján a szövetség elnökségét március hó elsejére értekezletre hívta össze, amelyen rajta és az elnökségen kívül résztvettek Hoffmann Hugó vásárcsarnoki főfelügyelő és Czigler Nándor vásárcsarnoki igazgató. A lelkes háziasszonyok felszólalása után a tanácsos kijelentette, hogy a város hajlandó a cégeket az élelmi cikkekre sűrűbben tartandó aukciókra felhívni. Gondoskodni fognak arról, hogy a vásárcsarnokokban minden cikknek az ára látható helyen kifiiggesztessék. Közölte, hogy a város a Külső Szentendrei-uton piacot fog berendezni, az Orczy-téri piac pedig a Tisztviselőtelepre kerül. Párisi mintára nagy kocsikat fog a város járatni, ha ahhoz a városi gazdasági ügyosztály is hozzájárul. E kocsikon élelmicikkeket fognak szállítani és a mozgó kocsik a vásárlók kívánságára bárhol megállhatnak. A tanácsnok ur bejelentését riadó éljenzéssel fogadták a derék háziasszonyok. A főváros közönségének azonban semmi oka sincsen arra, hogy tapsoljon Folkusházy tanácsnok ur rögeszméjéhez, a kiskereskedők üldözéséhez. • • Ötvennégyezer korona A karosszék-árlejtés haszna A nyilvános árlejtés, amelyet a tanács a közgyűlés emlékezetes utasítása folytán a karosszékek bérletére kiirt, gyönyörű eredménye a Fővárosi Hírlap erélyes állásfoglalásának. Lapunk volt az egyedüli, amely tiltakozott az ellen, hogy a város Buchwaldnak monopóliumszerű üzletet adjon, mi figyelmeztettük a közgyűlést arra. hogy a nyilvános árlejtés feltétlenül haszonnal fog járni a fővárosra nézve. Füredi Mór dr. bizottsági tagé az érdem. hogy indítványára a kögvülés magáévá tette a Fővárosi Hírlap álláspontját s a nyilvános árlejtés azzal a meglepő és örvendetes eredménnyel járt, hoev szemben a régi bérlő 5000 koronás össz-ajánlatával. a városligeti karosszékek bérletéért évi 4800 koronát, a Ferenc József-rakparti karosszékekért pedig évi 9200 koronát Ígértek. Végeredményben évi 14.000 koronát fog íkapni a város azért,, amit Buchwaldnak 5000 koronáért akart a tanács odaadni. A hat esztendős bérlet tartama alatt a differencia nem kisebb, mint ötvennégyezer korona. A javadal- mi bérlet után most a karosszékekre hirdetett árlejtés eredménye intő példa arra. hogy a közjavak értékesítésénél soha sem szabad mellőzni a nyilvános árlejtést. Éppen azért a legnagyobb csodálkozással halljuk, hogy a tanács a pénzügyi bizottság előtt újból Buchwald Sándort akarja favorizálni. Reméljük, hiába való munkát végez vele, mert a pénzügyi bizottság tisztán látja ezt az ügyet. A Ferenc József-rakparti karosszékek legtöbbet ígérő bérlője Rajnai Sándor muzeum-köruti kereskedő. Alapos kifogás csakis a másik pályázó. László Ferenc ellen emelhető, aki a városligeti karos- székeket akarja kibérelni. László ur azonos a László és Beetz nevű illatos cégnek a beltagjával. a céghez pedig az utóbbi idők leg- undoritóbb panamájának a reminiszcenciája fűzi a fővárost. Nagy kérdés, vaiion a publikum a fatális azonosság miatt nem fogja-e mellőzni a László-székeket, ez azonban nem a város dolga, hanem a bérlőé. Ugv értesülünk, hogy László a kétféle üzlet között átszálló forgalmat létesít . . .
