Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-11 / 7. szám

2

Budapest, 1914. február 11.

A 13 ii s s i ii g-gvár a Ganz—Danubiusszal egyesült e célból, a Bárdi r t. is tett ajánlatot, a Tudor accumulato r-gyár érdekében egy fürge városatya buzgólkodott. Ezeket az ajánlatokat azért mellőzte az ügyosztály, mert voltaképpen nem az autóbusz- forgalom biztosítására vonatkoztak, hanem csakis autóbuszok eladására.

Feltámad az Entreprise

A hullaszállítók újabb erőlködése

A Fővárosi ti i r 1 a p még tavaly májusban elsőnek jelentette, hogy az Entreprise des p o m p e s funebres részvényeinek többségét a főváros kezére akarja — természetesen méregdrágán —• juttatni. A terv akkor az volt, hogy a főváros 442 K átlagon megszerzi a hétmillió K részvénykontingens többségét, körülbelül 440,000 K összköltséggel, hogy a temetkezés házi kezelésének és a kötelező ravatalozás előkészítésének útját egyengesse.

A részvények egy része az Erdélyi református egyház, másrésze egy temesvári bank birtokában volt és a közegészségügyi ügyosztály egy előkelő fővárosi bizottsági tag közvetitésével már előzetes megállapodásra is jutott az érdekeltekkel.

Az az érthető felháborodás, amely a Fővárosi Hírlap híradása nyomán támadt, már a pénzügyi bizottságnál megakadályozta ennek a felesleges és káros üzletnek a létrejöttét és a főváros beszüntette a tárgyalásokat az Entre- prisenek keresztelt régiséggyüjteménnyel, a melynek részvényei a felét sem érik meg a tervbevett vételárnak.

Azt hittük, hogy ezzel az Entreprise társaság beszünteti ostromát a főváros ellen. Csalódtunk. Információnk szerint, amelyet feltétlenül hiteles helyről kaptunk, ugyanaz az előkelő fővárosi bizottsági tag, aki annakidején a részvények megvásárlásáért exponálta magát,

a közelmúlt napokban újabb bizalmas előterjesztést nyújtott be Bárczy István polgármesterhez és Bódy Tivadar alpolgármesterhez.

A bizottsági tag ur hivatkozik arra, hogy a közgyűlés az Entreprise régebbi ajánlatát elutasította, ennek ellenére azonban a temetkezés kérdése a kötelező ravatalozás formájában csak évek múlva volna megvalósítható, mert a temető-kérdést kell rendezni, addig ravatalozási épületekbe milliós invesztíciókat eszközölni nem célszerű. Az előterjesztés szerint a kötelező ravatalozás terhes volna, mert a dijak nem amortizálnák a tökét, az Entreprise ezen „csak“ évi

Kellemetlen interpellációk

Margitsziget . . . autóbusz . . . e kettős jelben fogtak hozzá a bizottsági tagok a közgyűlési napirend letárgyalásához. A polgármester egyenesen a Tátrából érkezett az ülésre és beszédes cáfolatát adta annak a hintek, hogy beteg.

Be kell jelentenem egy lemondást, mondotta, mire a városatyák szenzációt szimatoltak. Holott a lemondó ember nem tisztviselő volt, hanem városatya: Tószegi Imre. az ismert vállalkozó. Nem bírta tovább a bizottsági tagság óriási gondját és átengedte a helyét V á r k o n y i Oszkárnak, aki öt esztendő óta várt már arra a pillanatra, amikor póttagból átalakul valóságos belső városatyává.

A szabó-céh érdemes elnöke, V i k á r Béla vái ősatya két hónapos szabadságot kért a közgyűléstől. Meg is kapta, aminthogy a kérelem teljesen fölösleges volt és csak annak a jelzésére szolgált, hogy Vikár külföldre utazott a tangó- ruhák szabásának elsajátítására.

Ezután jött a napirend komolyabb része. M á r h e r tanácsnok felolvasta Q á 1 Károly Ismert indítványát arról, hogy a jövőben a biztositó társaságok járuljanak hozzá a főváros tűzoltósági kiadásaihoz. A népszerű indítványozó hosszabb beszédet mondott, sűrű tapsok kisérték a szavait. Azt bizonyította, hogy Berlinben, Drezdában, Münchenben és egyebütt is régóta

130.000 koronát keres. Átmenetileg saját üzem kell, már csak azért is, hogy a jobbmódu családokat hozzászoktassák a temetőben való ravatalozáshoz. A saját üzem berendezése kilenctized részben a kötelező ravatalozás bevezetése után is felhasználható, a házi üzem bevezetéséhez azonban

feltétlenül szükséges az Entreprise in- gatlainak és berendezéseinek megváltása.

Az előterjesztés hivatkozik arra, hogy a társaságnak 1.700,000 K forgalma, kiterjedt összeköttetései, 17 fióktelepe van, tehát a konkurenciája veszélyes volna. A társaság bevallja, hogy a városi szakértők ingatlanait csak

372.000 K-ra becsülték 35 K'ás alapárral négy- szögméterenkint, szerintük azonban a telek

494.000 K-t ér; a hullaszállitás 270,000 K-t jövedelmez, az áruraktár pedig (koporsó, kereszt, fejvánkos, gyertya, szemfedél stb) 260,000 K-t h o z. Felveszi még az előterjesztés a ravatalozási eszközök értékét 2900 K helyett —- 46,910 K-ban; az egész berendezést pedig a mérleg szerinti 2900 K helyett — 80,000 K beszerzési áron, vagyis ismételten bevallja, hogy a társaság mérlege hamis, csakhogy a megváltást minél jövedelmezőbbnek állíthassa be.

Az előterjesztés végül hivatkozik arra, hogy a részvények abszolút többsége két kézben van s az egyik — nyilván az Erdélyi egyházközség — szabadulni akar tőlük, mert nem tartozik működési körébe, hogy iparvállalat részvényeivel foglalkozzék.

Az előterjesztés lényege tehát az, hogy

a főváros egyszerűen váltsa meg körülbelül 800,000 koronával az egész ócska üzemet

szőröstöl-bőröstül. hogy ne legyen semmiféle komoly kcnkurrencia. A Fővárosi Hírlap álláspontja ezzel az újabb manőverrel szemben változatlan: a házi kezelésre itt kivételesen szükség van, arra azonban, hogy a főváros az Entreprise rozzant és értéktelen berendezéseit milliós áron megszerezze, nemcsak hogy szükség nincs, hanem a közvagyon olyan megoko- latlan prédálása volna, ami ellen —- halottaiban is tiltakozni fogunk.

ázilag készített

női*, férfi- és gyermekfehér neműek

kezesség mellett rendkívül jutányosán VAJDA MÓR-nál IV., Deák Ferenc-utca 21.

kötelesek a biztosítótársaságok a jövedelemnek bizonyos percentjét átengedni, nálunk ellenben mindjárt összeröffennek, a kormányhoz szaladnak, ha ilyenről van szó. G á 1 Károly indítványának elfogadása néhány százezer korona évi bevételt jelentene a városnak. Ez pedig olyan összeg, hogy az indítványozó örökre emlékezetessé tette a nevét vele.

B r ó d y Ernő irigylésre méltó temperamentummal beszélt az autóbuszforgalom megnyitásának elodázhatlan szükségességéről. A beszéd kissé naivnak látszott, mert az volt az általános meggyőződés, hogy az autóbusz száz beszédtől sem indul meg, egyszerűen azért nem, mert nem akarják megindítani, nem kell az autóbusz a nagyfejüeknek. Ez a föltevés azonban — mint utólag kiderült — téves volt. Bródy Ernő inditványa u. n. megrendelt áru volt, „ziccer“, amelynek segítségével a polgármester a legközelebbi közgyűlésen „gvőzni“ fog, mert ma már nyilvánvaló, hogy mégis csak lesz autóbusz.

Most, hogy a veszély elmúlt, elárulhatjuk, hogy autóbusz nélkül sem lett volna nagy baj. Hiába, a városatyákban mégis csak van leleményesség. Az egyik atya pl. Bródy beszéde közben megpendítette azt az eszmét, hogy a Lánchíd pesti hídfőjénél sodronykötelet kellene átdobni a túlsó partra, a kötelet kifeszitenék és minden pesti polgár díjtalanul tánco'hatna a kötélen Pestről Budára. Egy csapással meg volna oldva ezzel nemcsak az autóbusz, hanem a hidA THALL0W0UD-PANAMA

Bukik a Mahl — Gregersen-cég

Szörnyű kudarc érte a középitési bizottság pénteki ülésén F o c k Ede tanácsnokot. A bizottság tagjai csaknem egyértelműen állást foglaltak az ellen a merénylet ellen, hogy az An- drássy-ut burkolási munkájának közel másfél milliós üzletét a kiváló összeköttetésekkel rendelkező J. M ä h 1-cég, helyesebben pedig örege r s e n é k kapják meg. A Fővárosi H i r- 1 a p szenzációs leleplezéseinek egyelőre az az eredménye, hogy a hires thallowoud-ía irányában alapos információkat kell F o c k tanácsnok urnák beszereznie s csak aztán dönt érdemben a bizottság. A felszólalásoknak az volt a vezérmotivumá, hogy könnyelműbben, lelkiis- meretlenebbül kevés ügyet tálaltak még fel a városházán. Kitűnt, hogy másfél milliós megrendelést akar tenni F o c k tanácsnok akkor, amikor, saját bevallása szerint, erre a célra mindössze 315.000 korona áll rendelkezésére. Kitűntek azonban ennél súlyosabb hibák is. A tanácsnok ur nem tudott kielégítő feleletet adni arra a kérdésre, miért kötötte a pályázatot kizárólag a Thallwoud-fához? Megállapítást nyert, hogy:

1. Igen sok, kiváló minőségű hazai keményfa van, amely burkolásra fölöttébb alkalmas. Ezeket tehát bűn volt a pályázat kiírásánál mellőzni .

2. A külföldi keményfák között is vannak hasonlóan jóminőségü fák.Most már nem is gyanús dolog, hanem több ennél: megállapított tény, hogy a pályázatot tisztára a Gregersen—Máhl szövetségnek az érdekében Írták ki, a nyár óta ittheverő párti-árunak az elhelyezését akarták ezzel biztosítani. Szégyennek és gyalázatnak kell mondanunk, hogy a főváros illetékes tényezőit az érdekeltek meg tudták nyerni egy ilyen átlátszó machinációnak. Az lehet, hogy a tiszta thal- lowoud kitűnő fa. nagyon alkalmas az Andrássy- ut burkolatára. A bizottság tagjai és az ügyosztály azonban most már jól tudják, hogy a tiszta thallwoud-fán rajta kell lennie az ausztráliai kormányzóság bélyegzőjének. Rövid utón meg lehet győződni arról, vájjon Máhlék ittheverő árujának minden egyes darabja tiszta thallowoud-e, vagy csak egy-két percent, amely esetben közönséges csalással állanánk szemben.

Bátrak vagyunk ennél a pontnál a következő körülményre az ügyosztály és a középitési bizottság tagjainak szives figyelmét felhívni: A iát aHoffmannS. V. cég szállította Ausztráliából Fiúméba, illetve Fiúméból Budapestre. A fuvarlevél szerint közönséges keményfa volt az áru, nem pedig thallwoud. Most két eset levám eltörlésének a kérdése is. A városatya még tovább ment nemesszivüségében: szerinte az az ember, akinek semmi baja nem történt útközben, Budáról Pestre jövet szintén díjtalanul jöhetne a sodronykötélen.

Ezen aztán elvitatkoztak a városatyák, de mivelhogy sehogysem tudtak megállapodni abban, ki szállítsa a városnak a kötelet, lemondtak a tervről, annál is inkább, mert S t r o m s z- k y Sándornak, akihez szakvéleményért fordul- . tak, technikai szempontból aggályai voltak.

Bródy után a budaiak udvari tanácsosa jött, -az elegáns K o 11 á r Lajos. Udvari tanácsosoknál szokatlan hévvel támadta a tekintetes tanácsot és megállapította, hogy „a mulasztás és az egész felelősség a tanácsot terheli“. (Úgy van! Úgy van!)

Még V á z s o n y i Vilmos beszélt, röviden, de okosan. Aztán félóra alatt ledarálták a napirendet és felállt a jó Neumann Árpád, hogy a Margit-szigeti panamával kapcsolatban a közmunkatanács ellen szóljon. Neumann vezérembere az alkotmánypártnak, Andrássy Gyulának rajongó hívője és biztos képviselői-jelölt. Most is Magyar Miklós hazafias asszisztenciája mellett pőrére vetköztette az átkos kormányt, amely részese a szigeE panamának. Tolnav, G^rancsy és a többi hősök, mind-mind sorra kerültek, de úgy, hogy ha hallották volna, kevés örömük lett volna belőle. A sziget fáit kiirtották, mondotta, még jó szerencse,