Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-11 / 7. szám
SiiiiammHaiiiaiifmiimiiaiiiauiommiiúiimiimummauiEiiiimjiamamaiiiDiiiDuiauiamcimmfeBiiimuiJ ELŐFIZETÉSI AüTIKi Égési, évne ....................16 K Fé l évr*e ......................... 8 K Eg yes számok haph a- töti a /kiadóhivatalban* Várospolitikai és közgazdasági hetilap fmiatös aiawhmsztö Dacsó Emil• rdriszerftesziff dr. Szilágyi Hugó Megjelenik mindenszent dón. Szenkesztöség és kiadóhivatal: Vj. ken,. Szív-utca • • • 18. szám Nem felelt a polgármester az autóbusz-ügyben előterjesztett indítványra és interpellációra, holott az ügy kétségtelenül van olyan fontos, hogy a polgármesternek nyilatkoznia kellett volna, kötelessége lett volna a közvéleményt megnyugtatni, a bizottsági tagokat tájékoztatni. Az autóbusz dolga —• post tot diserimen — úgy látszik, dűlőre jutott, ami a polgármester kötelességmulasztását nem menti, de lényegesen enyhíti. A múlt közgyűlésnek azonban még egy olyan tárgya volt, amely ugyancsak fontos érdeke, nevezetes sérelme a fővárosnak s a polgármester ur itt sem volt hajlandó tápot nyújtani a bizottsági tagok mohó érdeklődésének. A kőbányai sertésszál lás-telepről van szó, a sertésekről, amelyek körül eddig az történt, aminek nem lett volna szabad történnie, most pedig az nem történt meg, aminek feltétlenül meg; kellett volna történnie. Interpelláció hangzott el a •legutóbbi közgyűlésen ebben az ügyben. A lényege az, hogy a fővárost a kormány ismét rutul kijátszotta. A főváros — csekély re- kompenzáció ellenében — feloldotta a kőbányai telektulajdonosoknak ama tulajdonjogi, korlátozását, amelynek értelmében a szállástelep céljaira eladott területet kizárólag eredeti rendeltetésére kellett használni. Az ingatlanok felszabadultak, a tulajdonosoknak a vagyona egyszeriben megnégyszereződött, arról azonban nem történt gondoskodás, hogy az uj sertésszállás-telepre továbbra is a fővárosnak legyen ingerenciája. A felszabadító munka lázában a közélelmezési ügyosztály levette a kezét a sertésekről, nem tett egyetlenegy lépést sem annak a biztosítására, hogy az uj telep a főváros területén legyen, a főváros legalább is annyi jövedelmet húzzon a telep után, mint eddig s a főváros nemzetközi sertéskereskedelme továbbra is Budapesten bonyoli-tassék le. Az élelmes nagytőkétől senki sem veheti rossz néven, hogy felismerte a dolog jelentőségét, üzleti hasznát és sietett a főváros gyalázatos hanyagságát kihasználni. A főváros most arra ébredt fel, hogy a nagybankok,a kormány támogatásával megszervezik a sertéskereskedelmet, nagy részvénytársaságot ^lapítanak e célból s az uj sertésszállás-telep helyét a főváros területén kívül jelölik ki. A főváros tehát elesik a sertésszállás-telep jelentékeny anyagi hasznától s elveszti kereskedelmi forgalmának jó részét. Befejezett tényekkel állunk szemben s a tényekből kiordit a főváros vezetőségének slendriánsága. A polgármester mélységes hallgatása beismerésszámba megy. Ti/z&ftYArci: A kolportázs iránti kérelem még mindig a polgármester asztalán várja a feltámadás napját. Enge- áelmet kérünk, amiért e lap nyilvánosságát a magunk házi ügy éhen igénybe vesszük. Úgy véljük azonban, hogy a dolog közügy. Közügynek tekinthető abban a vonatkozásában, hogy ime, a polgármester ur disztingvál, csakis azokat az aktákat intézi el, amelyeknek benyújtói a szivéhez nőttek. És közügy azért is, mert az adminisztrációnak hallatlan slen- driánságára vall az aktahevertetés. Sajtóügyeket negyvennyolc órán belül szokás elintézni. És ha a polgármester ur négy hétig tartja függőben a döntést, akkor ugyan milyen gyorsaságot várhat a pesti polgár a kis- sebb tisztviselőktől? A tapir, a budapesti állatkert legfőbb büszkesége. — mint részvéttel értesülünk, — időnek előtte kimúlt. Példáját követte a legszebb királytigris és az állattársadalomnak még nehány oszlopa. Amiről természetesen egyedül az állatok istene tehet, meg a természet, amely zord klímával sújtotta Budapestet. Az állatok korai elhervadása nem pesti specialitás, fájdalomtól megtört szívvel panaszkodik emiatt a nagy hagenbeck is. Hamarjában nem is tudnánk ellenszert ajánlani, a szakértők azonban azt mondják, hogy a pesti fő- és székvárosi állatoknak az idegeire rendkívül káros befolyással van a zene. A gyakori állathalál jelentékenyen befolyásolja az állatkert büdzséjét. Itt tehát tenni kellene valamit. Vagy a zenét mérsékelni, vagy a zeneoktatást kiterjeszteni az állatokra is .. . Uj kölcsönről rebesgetnek a városházán. Mondják, hogy a bankok észretértek. a bankok két kézzel kínálják a százmilliókat a fővárosnak, mert belátták, hogy biztosabb tőkeelhelyezésről álmodni sem lehet. Százötven millióról álmodoznak az emberek s a hírek szerint a polgármester tátrai útja és Bódy alpolgármester simmeringi útja hamis jelzés volt, utazás a milliók felé. Egy százhuszmilliós kölcsön csaknem elkerülhetetlen. Ebből azonban egyetlenegy fillér sem jut újabb beruházásokra, mert a függő kölcsönök összege közel százmillió már s gondoskodni kell a magyar villamossági megváltásáról is. Viszont a százhúsz millión felüli kölcsönre nincsen felhatalmazás s talán nincsen nagy kínálat sem. Az egész köl- csöhmesében több a jámbor óhaj, mint a — millió! Itt az autóbusz! Indul : március 15-én Annyi botrány, elkeseredett harc. ezernyi praktika, ravaszság és rosszakaratú támadás után végre mégis csak lesz autóbusz Budapesten. A tanács belátta, hogy ezt a kérdést most már sürgősen meg kell oldani, semmiféle pályázatkiírásra, hosszadalmas előkészületekre nincs többé idő. Akik elvi szempontból akadályt gördítettek a megoldás elé, most már maguk forszírozzák az agyonütött terv ujrafelvételét, mert tartani kellett attól, hogy a Lánchid gyaloguti forgalmának közelgő elzárását nem fogják egykedvűen tűrni a polgárok. Az autóbusz-forgalom megnyitása naphoz kötött, halaszthatatlan szükségességgé vált: innen magyarázható a lelkeknek hirtelen változása és az a körülmény, hogy most már nem az angol konzorcium sürgette a megoldást, hanem a polgármester és azok, akik a polgármestert követték ebben a kérdésben. Meg kell állapítani e helyütt azt a tényt, hogy a dolgoknak ilyetén fordulása a legszebb elégtétele Ré n y i Dezső tanácsnoknak, a közlekedési ügyosztály vezetőjének. Rémi! tanácsnok eredeti előterjesztése csaknem azonos az uj tervvel. Mégis, akkor rossznak találták a munkát, bántották, szidták érte a tanácsnokot, holott — mint most kiderült az előterjesztés gyönyörű munka volt, mert ez volt az egyedüli elképzelhető megoldás, ezt kellett most is elővenni, máskülönben sohasem lett volna Budapesten autóbusz. Ami magát az előterjesztést illeti, erre vonatkozólag egyértelmű az a vélemény, hogy még abban az esetben is feltétlenül el kellene fogadni’ ha a városnak nem volna sürgős az elintézés s módjában volna más ajánlatok közeit választani. A lényege az, hogy a főváros egyetlenegy fillér befektetés nélkül, rizikómentesen fut autóbuszforgalomhoz. A Mártával egyesült angol konzorcium megváltja az omnibusztársaság részvényeit, gondoskodik garázsról, rögtön tizenkét kocsit helyez üzembe, a legmesszebbmenő ellenőrzést biztosítja a városnak, kauciót tesz le. tekintettel van a hazai iparra s emellett n e m k a p k once s s z i ó t, hanem csak négv esztendőre bérli az üzemet. A négv esztendő leforgása után módjában áll a fővárosnak a házi kezelés megvalósítása, anélkül, hogy ennek a jognak az érvényesítése áldozatokkal járna. Bizonyos, hogv ezt az ajánlatot már sokkal korábban is elfogadhatta volna a város. A tanács és a közgvülés egyformán vétkesek abban, hogy csak most, a végső szükség órájában igyekeznek megvalósítani azt, ami már régen a kezükben volt. Ezt a hibát csakis úgy tehetik jóvá, ha minden melléktekintet nélkül, változatlanul elfogadják az ügyosztály alapos előterjesztését. A közönség nem lovagol elvi szempontokon. A közönséggel nehéz megértetni, miért nem kell az-angol kocsi, ha nincs más és ha az angol kocsi jó. A közönség csak azt látja, hogy egy-két hét múlva óriási kerülővel juthat csak Budára és vissza. És ha most elmulasztják ismét az utolsó alkalmat, a legközelebbi községi választásoknál visszafizet ezért a polgárság. A Mártán és az angol konzorciumon kivid mások is pályáztak az autóbuszra.
