Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-10 / 24. szám
3 Budapest, 1914. június 10. lyel a városházán a megváltást indokolják, nem az anyagi szempont, hanem az, hogy a villamosvilágitást monopolizálni kell, nem szabad kitenni a Magyar Villamosságival kibővült városi üzemet a Budapesti Általános Villamossági konkurenciájának. Annál sürgősebb ez a tranzakció, mert tudvalévő, hogy a villamosvilágitás egyre jobban kiszorítja a gázt. Nem szabad tehát megengedni, hogy a horribilis áldozatokkal megszerzett és újjászervezett gázüzemet egv magánvállalat jövedelmezőségében korlátozza. Belátható időn belül megszűnik a gáz versenyképessége, ha tehát a diadalmas versenytárs, a villamosvilágitás nincsen teljesen a főváros kezében, akkor naivon szomorúan fog alakulni a gázüzem mérlege. A gáz- és a villamvilágitás csakis egységesen, közös tulajdonban prosperálhat, mindkettőnek monopolisztikus a természete és mindkettőnek a jövedelmezősége ezt követeli. ■A városházán azt remélik, hogy a Budapesti Általános Villamossági megváltására vonatkozó előterjesztést ősszel akadálytalanul elfogadja a közgyűlés. Nyilvános árlejtésen győzött a drága vállalkozó Egésizen furcsa szokásokat honosított meg a városházán Fock Ede tanácsnok, az ut- és csatornaépítési ügyosztály vezetője. Favorizált vállalkozóknak a kedvéért a legnagyobb lelkinyuga- lommal követ el formiasértéseket, amelyek azonban erősen belevágnak a lényegbe is, abba, hogy a várost jól és olcsón szolgálják ki a szállítók és vállalkozók. Fock tanácsnok legutóbb nyilvános árlejtést hirdetett a Soroksári-úti mellék gyűjtőcsatorna építési munkáira. Összesen hat ajánlat érkezett be, ezeket az ajánlatokat átszámították s a város illetékes közegei megállapították, hogy az engedmények figyelembevételével I) e u t s c li Imre vállalkozó ajánlata a legolcsóbb. Deutsch a munkáért 167.000 K-t kért, az utána jövő vállalkozó pedig 173.000 koronát. Ez a vállalkozó a László és Blu m-cég, amely nagy kegyeiben van Fock tanácsnoknak. Elannyira, hogy a hatezer koronás árdifferencia dacára a munkát — László és Blumék kapták. Amikor pedig az indokolatlanul mellőzött legolcsóbb ajánlattévő e2 irányiban kérdést intézett az ügyosztály vezetőjéhez, Fock tanácsnok ur irigylésre méltó, derűs kedvvel és cinizmussal válaszolta: Az ön ajánlata olyan-olcsó, hogy a munkája nem lehet jó. En önben nem bízom, Fock tanácsnok ur tehát nem hajlandó respektálni a nyilvános árlejtés eredményét. Hiába biznyitotta Deutsch, hogy ő már sokkalta nagyobb munkákat is közmegelégedésre végzett s hiába ajánlott fel a kikötött 10.000 korona óvadék helyett 20.000 koronát — az ut- és csatornázási albizottság előtt is erősen exponálta magát Fock tanácsnok s a bizottság a drága László és Blum-féle ajánlatot fogadta el. Ezek után senki sem- várhatja többé a vállalkozóktól, hogy komolyan vegyék a város által kiirt nyilvános árlejtéseket. Senki sem fog bízni többé az eredményben, mert kiderült ismét, hogy a nyilvános árlejtés csak humbug és hogy a városházán nem elegendő kellék az, ha a vállalkozó ajánlata a llégelőnyösebb. A fő dolog az, hogy a tanácsnoki szív is érte dobogjon. Viktoria du torgyár részvénytársaság fa&öerenöezési mintatermei 'Budapesten, ÍV., Városház-utca 4. Szaőaö őemenet. (Kossuth Cajos-utca sarQÜ) Hatvan milliót kifizetett a főváros Tavaly, a nyár kezdetén, nagy bajok voltak a városházán. Szomorú jelentéssel kedveskedtek a polgármesternek: azt üzente a pénztári igazgató, hogy elfogyott a nagy pénzek regimentje, üres a kassza. A helyzet válságos volt, mert a pénzügyi viszonyok olyanok voltak, hogy állandó jellegű, törlesztéses kölcsönre gondolni sem lehetett. Bárczy Istvánnak végre sikerült kisebb- nagyobb részletekben összesen kb. nyolcvanötmillió koron á;s függő kölcsönt szerezni, amely kölcsön természetesen nagyon drága volt. Közben javultak a pénzviszonyok s a főváros, mint ismeretes, 158 milliós amortizációs kötvénykölcsönt kapott. Ebből kellett elsősorban a függő tartozást rendezni. Junius hó ötödikén., tehát a múlt héten járt le a fiiggőkölcsönből hatvan millió frank. Ezt az összeget tavaly, junius 9-ikén folyósították a fővárosnak a Hitelbank, a Kereskedelmi Bank és a Pesti Hazai. A kiutalás bonok ellenében történt. A nagybankok a bonokat kisehb-nagyobb tételekben elhelyezték a külföldön, de Budapesten is sikerült néhány bont értékesíteni. A beváltás most úgy történt, hogy a főváros az Osztrák-Magyar Banknál lévő giroszámlájuknak a javára utaltatta át az összegeket a bon-tulajdonosok részére a nagybankok utján. Egész csomó tétel, egész csomó bon volt forgalomban. Érdekes, hogy a város bonjait nemcsak Ausztriában vették, hanem Németországban, Angliában, Hollandiában, Franciaországban, sőt Amerikában is. Nagyobb tétellel szerepel a kielégített hitelezőknek a listájában a Dresdner Bank, az Amsterda- nische Bank stb. Magánosok is vettek ilyen bonokat, voltak olyanok is, akik váltó ellenében adtak a fővárosnak pénzt. A hátralékos 20—25 millióból kb. 3 és fél milliót ugyancsak a múlt héten törlesztett a főváros. A törlesztés szintén úgy történt, hogy az esedékessé vált bont a város beváltotta. Budapestnek tehát még kb. húsz millió korona függő tartozása van ilyen kisebb téL-.Tkben, bonok ellenében. Ezeket is szép sorjában beváltják és helyükbe lépnek a nagy, kötvénykölcsönök. OLVAD AZ ASZFALTGYÁR Nem kell az előterjesztés Azokban a körökben, amelyek egyre fokozódó aggodalommal kisérik figyelemmel a főváros üzleteit, nagy felháborodást keltett Fock Ede tanácsnoknak az a terve, hogy a város 700.000 korona befektetéssel és a megszokott hiteltullépésekkel aszfaltgvárat alapítson. Jól tudja mindenki, mi rejlik egv ilyen tervnek a hátterében. Nyilt titok, hogy a városházán nem akarnak aszfaltgyárat alapítani, hanem valamelyik meglévő vállalatot megváltani, felsegélyezni. A Gyáriparosok Országos Szövetsége múlt heti igazgatósági ülésén állást foglalt a legújabb községesitési ötlet ellen. A Chorin Ferenc dr. elnöklésével tartott ülésen Schwarz Alfréd tette szóvá, hogy a városi aszfaltgyár a magánipar érdekét csorbítaná s ezért ezzel szemben fel kell szólalni a fővárosnál. Az igazgatóság ilyen értelmű döntést hozott. Az ut- és csatornaépítési albizottság múlt heti ülésén hasonlóképpen erőshangu bírálatban részesítették az előterjesztést. A döntő szempont az volt, hogv a városnak a válságos pénzügyi viszonyok között nem szabad belemenni ilyen nagy összegről szóló, kockázatos vállalkozásba. A magánüzemben levő aszfaltgyárak alig hogv tengődnek, egészen bizonyos tehát a városi kezelésben lévő. bürokratikus szellemben vezetett vállalkozásnak a kudarca. Az albizottság tagjai nem is akartak behatóbb bírálatába bocsájtkozni az előterjesztésnek, mert azt á limine akarták visszautasítani. Csak hosszabb kapacitálás után sikerült ezt a szégyent elkerülnie Fock tanácsnoknak s végül is abban történt megállapodás, hogy a részletes tárgyalást a hét folyamán vagy a jövő hét elején fogják megtartani. Az eredmény nem lehet kétséges: az előterjesztést feltámadhatatlanul, végérvénvel- sen agyon kell ütni és nem szabad alkalmat adni arra, hogy újabb pénzpocsékolásra legyen ürügye a tanácsnak. JJ NB■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■! Rényitanácsnok az autóbusz-pályázatról, a pályázókról és az omnibuszról Uj fejezetekhez ért az autobusz-ügy. A nyilvános pályázat eredménye az, hogy huszonkét jelentkező akadt s ezek közül négyen tettek ajánlatot az üzembérletre. A dolgoknak ebben a stádiumában Rényi Dezső tanácsnok, a közlekedési ügyosztály kiváló vezetője, a kővetkezőkben volt szives felvilágosítással szolgálni: — A pályázat eredménye nagyon örvendetes. A világ legkiválóbb autóbusz-gyártmányait találjuk az ajánlatok között s bizonyos, hogy az üzembérletre vonatkozó ajánlatok kedvezőbbek, mint az angol ajánlat volt. — A helyzet azonban ma még komplikáltabb, mint volt a pályázat előtt. Az első szempont, amely a döntést megnehezíti, a kereskedelmi miniszter urnák a hazai ipar pártolására vonatkozó, általunk is méltánvolt álláspontja. Bizonyos, hogy a legjobb kocsikat ezidőszerint a külföld gyártja és mi bizonyos mértékben mégis kötve vagyunk a hazai ipar produktumaihoz. A másik szempont az, hogy a pályázók között van a két villamostársaság is és miután a Városit a fővároshoz szoros anyagi érdekeltség fűzi, nem lehet figyelmen kívül hagyni az ajánlatát. E pillanatban még semmiféle álláspontja nincsen az ügyosztálynak. Nem is lehet, mert az ajánlatok áttanulmányozása rengeteg munkát igényel. Az ügyosztályban hat tisztviselő foglalkozik vele, azonkívül külső szakértőket is belevonunk a dologba. Még megközelítőleg sem tudom megmondani, mikor készül el az ügyosztály előterjesztése. — Julius hó elsején átvesszük az omnibusztársaság üzemét és telepét. Az átvétel semmiféle rázkódtatással nem fog járni, mert az üzemet a fuvartelep fogja kezelni. Gátiéin Hugó dr. igazgató vezetésével. Elhatároztuk, hogy az omnibusz-forgalomba ui vonalakat kapcsolunk be. A Dohány-utcában, a Wesselénvi-utcában és még néhány útvonalon omnibuszt fogunk járatni egészen addig, amig az autobusz-forgalom megindul. * /} Bizonyos, hogy Rényi tanácsnok önfeláldozó fáradságán, ambícióján nem fog múlni a dolog. Félő azonban, hogy Budapestnek még sokáig nem lesz szerencséje az autóbuszhoz. Nagyon sok illetéktelen beavatkozás, befolyásolás tapad ehez az odiózus ügyhöz. Máris ismét a magyar ipar jelszavával igyekeznek hangulatot teremteni néhány vállalatnak. Nyilt titok, hogy a Q a n z-D a- nubiu s-g y á r, amely B ü s s i n g-kocsikkal pályázik az üzletre, Harkányi János kereskedelmi miniszterbe veti a reménységét. Azt mondják, hogy a magyar ipart támogatja az, akinek kedves az ö ajánlatuk. Holott a valóság az, hogy a Ganz-Danubius autóbuszainak egyetlen csavarjasemkésziilmagyar gyárakban, sőt még azokat az alkatrészeket is, amelyeket csakugyan a Ganz-Danubius gyárt, a vállalat ratibori műhelyében készítik. A többi alkatrészeket a következő cégek szállítják: A rúdacélt a Gebr. Böhler, a Ternitzer Stahl u. Eisenwerke, vorm. Schoeller 6: Comp. (Bécs) és a Johann Bleckmann cégek. Az acélöntések készítői Joli. Kaschütz (Bécs), A. Fross (Bécs), Ignatz Roederer és Ganz & Comp. (Ratibor.) Ez az utolsó cég a kerekeket gyártja. A préselt kovácsalkotórészeket, azaz a villákat, emelökarokat, kapcsokat és horgokat A. Fross (Bécs), Büssing (Braunschweig), Fiat-Werke (Bécs), végül a Staats-Eisenbahn-Ges. cégek szállítják. Az acélcsöveket a Mannesmann-Werkénél és az Arthur Haendler & Comp. berlini cégnél rendelik meg.
