Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-10 / 24. szám
7^ Harmadik évfolyam Budapest, 1914. junius hó 10-én. 24. szám IrnimiinmaiiimflaiiiaiiiniiianinmnmninpiiiPttíDmpiiiamauiQmanipiunmnmainmuninamaiiiDnii ELŐFIZETÉSI ARMKi Égési, évwe ....................16 K Fé l év ne ........................ S K Eg yes számok kap ft ették a kiadó hivatal bam Várospolitikai és közgazdasági hetilap rmtmiöm Bxawkmmxts Dacsó Emil* T&rászénfteamtif ár*. Szilágyi Hugó kiadóhivatal: VJ, ken,. Szív-utca • • • IS, szám Telefon ••••••• 137-13 Az adóemelés elkerülhetetlen, hiába tagadják a város urai. Nyolc esztendős uralkodás alatt immár másodízben folyamodik a polgármester ehhez a biztos eszközhöz. A múlt évi zárszámadásoknak az összeállítása közben feleszméltek a városházán és a számok megdöbbentő erejétől lenyűgözve, -TléZignáltan állapították meg, hogy nem rágalom többé, hanem szomorú valóság a deficit nevű baj. Pillanatnyilag a deficit inkább csak erkölcsi veszedelmet és hitelrontást jelent, mert a leplezésének az a módja, hogy egyszerűen átviszik a következő esztendő számlájára. Azonban az ilyen budgettechnikai tréfáknak semmi értelmük és semmi céljuk nincsen, mert hiszen nem vitás, hogy a tavalyi deficit csak halovány élő- futárja volt a folyó évi hiánynak. Egyetlenegy tételt kell csak ennek a feltevésnek a megerősítésére felhozni. A folyó év költség- vetésében, tehát a jövő esztendőben nyilvánosságra kerülő zárszámadásban nyoma kell, hogy legyen az uj, 158 milliós kölcsönnek. Nyom alatt pedig azt kell érteni, hogy az 1914-es költségvetést kilenc millió korona újabb kamat terheli. Tessék ehhez hozzávenni azt, hogy a közeljövő méhében még egy kölcsön rejtőzik, a kamattöbblet még nagyobb lesz és tessék számításba venni azt, hogy az uj kölcsönökből fedezett beruházások a legjobb esetben mennyi jövedelmet biztosítanak a városnak: -— és akkor nyilvánvalóvá lesz, hogy itten egy mértani arányban növekedő, folyton njabb táplálékot nyerő hiánynyal, deficittel állunk szemben. Minthogy pedig a jövedelmek fokozásának más útja nincsen, mert más utat a városházán nem akarnak ismerni: — ennélfogva úgy oldják meg a problémát, hogy a községi adó- pótlékot felemelik. Ehhez bizony nem kell nagy talentum, szépen köszönjük az olyan finánczsenit, amelyik egyszerűen megállapítja a hiányt és kiszámítja, hogy hány percenttel kell a polgárságnak mélyebben a zsebébe nyúlni, hogy a deficit kiküszöbölhető legyen. A Bárczy-rezsimnek ez az eredménye bennünket nem lep meg, olvasóinkat sem éri váratlanul. Lapunk hasábjain megjelent két esztendős Írásból hámozzuk ki ezt a jóslás- szerű megállapítást: „Itt úgy dobálódznak a milliókkal, a tízmilliókkal, mint a footballal és legyünk tisztában a végső eredménynyel: Bárczy István, aki a sportpályák ünnepélyes felavatásánál oly kecsesen szokta elrúgni a labdát, — a községi háztartás egyensúlyát biztos goal- ként belövi a deficit hálójába. Ennek a sportélvezetnek sok milliós belépődíját azonban a polgárságnak kell majd megfizetnie.“ És igy történt. Schlesinger nem hagyja magát, nem akar hűtlen lenni a nevéhez. Ez az üzlét igazi fővárosi üzlet volt. A kezdete is, a vége is, hamisítatlanul budapesti. Úgy kezdődött, hogy egy városatya, akit történetesen Goldmannak hívnak, pénz nélkül akart meggazdagodni. És mert hű fia volt kerületének és alvezéri rangra emelkedett a klikk vezérkarában, úgyszólván egyetlenegy fillér nélkül, olcsó hitelbe, hatalmas telektömböket vásárolt a fővárostól. (Akkor még az volt az elv: mindent pénzzé tenni!) A telkekkel a derék városatya spekulálni akart, egyéb üzleteivel azonban elspekulálta magát s kénytelen volt a keleti pályaudvarral szemközt lévő telkeket történetünk hősének, Schlésinger urnák átengedni. Schlesinger urnák a telkeken - - 'tkeznie kellett volna, vagy pedig évente tizenötezer korona kötbért fizetni a városnak. De Schlesinger ur nem hagyta magát. Befolyamodott a városhoz és azt kérte, ajándékozzák néki a tizenötezer koronát. És a pénzügyi bizottságnak nem volt kifogása az ajándék ellen. Annál több kifogása lehet a polgárságnak — a pénzügyi bizottság ellen. A hitelfuüépések történetében eddig a Sáros-fürdőt illette meg a legszebb lap. Most azonban méltó versenytársa támadt a fürdőnek, mert kiderült, hogy a városi villamos-telep építésénél csekély három millió koronával többet költöttek el az előirányzott összegnél. Az eredeti tervek szerint tiz millió koronájába kerüli volna a telep a városnak, a végeredmény szerint pedig tizenhárom milliói fektettek be ebbe az üzletbe. Ez pedig nem más, mint megtévesztése a közgyűlésnek, amely abban a feltevésben és azzal a kalkulációval szavazta meg annak idején a tizmilliót, hogy ennyibe fog kerülni a villamos telep és ennek az összegnek a megfelelő jövedelméről van szó. Holott a rentabilitási számítás ilyen horribilis eltérés után teljesen felborul. Mert abban senki sem kételkedhetik, hogy a differenciális három millió nem jelent megfelelő jövedelem- többletet, hanem az amortizációs tehernek a fokozását. A legjobb esetben tehát any- nyit fog jövedelmezni a Magyar Villamos, sági megváltott üzeme, amennyit a városi villamostelep és a megváltás tőke- és kamattörlesztése igényel. A közel negyven- milliós békát tehát azért nyelte le a város, hogy a kommunalizáció győzzön: a nagybankoknak negyven millióval több követe lésük légyen a fővárossal szemben. Az Általános Villamosságit ősszel megváltja a város Egyik lépés követi a másikat. Előrelátható volt, liogv a Magyar Villamossági rt. megváltását nyomon fogja követni a villamos világítás monopóliumának megszerzése. A város villamostelepének most már csak egy konkurrense van: a Budapesti Általános Villamossági R. T. Ezt a vállalatot szintén megi- váltani óhajtják a városházán. A vállalattal kötött szerződés értelmében a főváros megváltási joga 1910. december Tóikén kezdődött s a jogot, két esztendei felmondási idő ellenében, bármikor gyakorolhatja. A terv szerint a főváros őszszel értesíti a vállalatot, hogv megváltási jogával élni kíván és fel fogja szólítani, nevezze meg azt az összeget, amelyért 1916. december elsején telepét és üzemét a fővárosnak átengedni hajlandó. Amennyiben a felszólítás eredménytelen lesz, úgy a város rögtön megindítja a becsérték birói megállapítására irányuló lépéseket. Kétségtelen, hogv a Budapesti Általános Villamossági rt. a megváltás szempontjából sokkal helyesebb taktikát követett, mint a Magyar Villamossági. Az utolsó években sokkal nagyobb beruházásokat eszközölt, mint amenvire szüksége volt, nyilvánvalóan azért, hogy annál nagyobb legyen a megváltási ár és annál jobban visszariassza a várost a megváltástól. X B. Á. V. hálózata, épületei, gépei, telkei az 1909. évi mérlegben húsz millió koronával szerepelnek. 1910-ben már huszonegy millióval, 1911:ben huszonhárom miilóval, 1912-ben huszonnégy millióval és 1913-ban több mint huszonöt millióval. Tehát négv esztendő alatt ötmillió koronával emelkedett a beruházások leltári értéke, holott az áramfejlesztés alig emelkedett. Az összes áramfejlesztése évi 40.000 kilowatt. A fővárosnak tehát, ha a birói, vagy egyezség utón megtörténő becslés szerint csak 21 millió korona lesz a becsérték, akkor is kb. harminc- három millió koronát kell a megváltás fejében fizetni, mert a szerződés értelmében itt is 60 százalékkal túl kell fizetni a beruházásokat. A városházán a következő hozzávetőleges számítást csinálták: Az 1913-ik évi mérleg szerinti tiszta nyereség 1,572.994 K. Látható, kimutatott leírások, értékcsökkenési alap 1,875.250 K. összesen: 3,448.244 K. Ebből évente leírnak 400.000 K. A tiszta nyereség házi kezelésben 3,048.224 K. Ebből levonandó a megváltási ár amortizációja, (6 o/c-os kamatot számítva) 1,980.000 K. Marad tehát évi tiszta nyeresége a városnak 1,068.244 K. Abban az esetben is, ha az amortizációs számításnál 7 százalékot veszünk alapul, még mindig kb. 800.000 korona tiszta jövedelmet hozna a vállalat a fővárosnak. Ez az erdemény pedig nagyon szép, különösen ha tekintetbe vesszük, hogv a jövedelem évről-évre emelkedik, a kiadásokat pedig a villamosvállalatok egységes vezetésével csökkenteni lehet. A főérv különben, amely-
