Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-20 / 21. szám
2 zavarhatja meg; s amelynek prosperálása ugyancsak nem az ő érdeme. Frankfurtban rosszul tudják, hogy Cromwell Lajos állapította a községi kenyérgyárat. Folkusházy- nak egyedül az az érdeme, hogy nem nézte tétlenül a pékek garázdálkodását, hanem - ő maga is egyre emelte a kenyér árát, sőt e tekintetben nemes példával szolgált a pékeknek. Frankfurtban nem sejtik, hogy Cromwell Lajos még csak nem is olyan régen grasszál Budapesten s hogy amig Melly Béta állott a közélelmezési ügyosztály élén, addig soha sem volt annyi baj, annyi panasz a közélelmezés ellen, mint mostanában s addig soha sem volt szükség arra, hogy a főváros a „Frankfurter Zeitung“ tarifájával megismerkedjék. Várnleszállitás — áremelés. Ha Lipscher—Kohn ur még néhány napig türtőztette volna magát, egy-két virágot még el tudott volna helyezni abban a koszorúban, amelyet Cromvell Lajos homloka köré font. „Noblesse oblige, — gondolta magában Cromwell Folkusházy Lajos — a Frankfurter Zeitung dicsérete kötelez s most már igyekezni kell, hogy továbbra is én legyek a világ legokosabb közélelmezője“. — így született meg a hires előterjesztés a gabomavámok leszállításáról. Az ötlet egyszerűen óriási, mert matematikai alapon bizonyos, hogy ha a liszt olcsóbb, akkor a kenyér is olcsóbb lehet. Cromwell Lajos ur vesztére azonban az Omge titkárának eljárt a szája. Mutschenbac h e r titkár egy hírlapi nyilatkozatban megállapítja, hogy „az egész javaslat nem más, mint a bécsi Zolpolitische Commission.1 der Stadt Wien hasonló javaslatának lefordítása, illetőleg másolata“. Tehát ismét idegen malomba őröl Cromwell Lajos, bécsi tollal ékesíti fel magát, csak azért, hogy a „Frankfurter Zeitung“ cikkét utólag igazolja. A koncepciózus, nagystílű, óriási eszű, zseniális, ravasz, husziárcsinyes Folkusházy Lajosnak ime, kitűnő szeme van, a legnagyobb ködben is ellát vele egész — Bécsig. Sajátságosak néha egy ilyen teremtő zseninek a kicsapongásai. A malmok uzsorája ellen egyetlenegy biztos, feltétlenül hatásos ellenszer van: a községi malom sürgős felépítése és üzem behelyezése. Mégis azt látjuk, hogy Folkusháziy tanácsnok e helyet a kenyér árat emeli újból, vagyis a fogyasztó közönség zsebeibe nyúl, csak azért, hogy a malmok még több osztalékot fizethessenek. Szánalmas, nevetséges szerepet játszik a frankfurti Lipscher által megénekelt községi kenyérgyár. Folkusházy Lajos most nagyVILLAMOS ÜTKÖZET Miről apáink és anyáink nagybusan szóltak, hogy mikor lesz már szabad az ut Budára, mikor lehet már felülni a villamosra a Thököly-ut legvégén és egyhuzamban utazni a villamoson egészen a Gellért-begy tövéig, vagy Kelenföldig: — ime, eleven valósággá válik nemsokára, nem kell hozzá egyéb, minthogy a tisztelt közgyűlés elfogadja azt az< előterjesztést, amely a napirend legjobban kiemelkedő pontja s amelynek nagyszerényen a következő címet adták: „Bizottsági és tanácsi előteiiesztés a Kossuth Lajos-utcai Közúti villamosvasút ügyében érkezett kereskedelemügyi miniszteri leiratra“. A nagy esemény a terembe is, a karzatra is szépszámú közönséget vonzott. A welíek és a toryk vonultak fel Angliában egymás ellen akkora harci készséggel, mint a Közúti és a Városi. A Közúti zászlótartója G 1 ü c k s t h a 1 Samu volt, a Városi-párt vezére Hűvös Iván. A karzaton a Közúti két direktora: Vikár és Sós lesték a vitát. Hírnökök pihegtek és hozták a híreket, hogy itt ma véres csata lesz, a Városi vezérszónoka, Hajdú Marcell, kirántja a hüvelyéből őseinek bajnoki kardját és össze- kaszaból mindenkit, aki nem városi bundában jár, hanem Közútiban. A Közúti-párt nyugodtan fogadta a híreket, mert bízott a miniszterben, bi- zot a tanácsban és bízott a tót Deák Ferencben, Glücksthal Samuban. büszkén veri a mellét és hirdeti, hogy ő sem maradt tétlenül, ö is emeli a kény ér árát. Tehát érdem lett az emelésből s a községi kenyérgyárnak, amely azért alakult, hogy meggátolja a pékek áremelő tendenciáját, most érdeméül tudják be, hogy ő sem maradt a régi árak mellett. Bebizonyosodott ezzel a kenyérgyár teljes és tökéletes csődje. Mert ha nem emeli az árakat, akkor horribilis összeget kell a városnak erre az üzemre ráfizetni. Ha pedig stájgerol, akkor ugyan miben különbözik a ma- gán-kenyérüzemtől és akkor hol a hires árszabályozó hatás, amelyre minduntalan hivatkozás történik? Egyetlenegy pozitív eredménye van a községi kenyérgyár működésének: a pékeket a konkurrens közhatósági tekintélye védi az áremelés ódiuma ellen. Hogyan követeljük a pékektől, akik adót fizetnek, hogy olcsóbbak legyenek és méltányosabbak a város üzeménél? A minta-piac. Cromwell Lajos a községi élelmiszerüzem egyéb ágaiban sem tud nagyobb sikereket felmutatni, mint a kenyérgyárnál. A „huszárcsiny“, amelyről a Frankfurter Zeitung áradozva beszél, tulajdonképpen félrevezetése volt a közgyűlésnek. Három esztendővel ezelőtt ugyanis az volt a jelszó, hogy meg kell törni az élelmiszeruzsorások hatalmát, meg kell szüntetni a közvetítő kereskedelem hasznát, amelynek súlyát nyögik a kiskereskedők is, a fogyasztók is. Az ármérséklésben mutatkozó árszabályozás gondolata vezette a városatyákat akkor, amikor Cromwell huszár alá lovat adtak, amikor beleegyeztek az élelmiszerbódék építésébe. Vázsonyi Vilmos már akkor egészen világosan precizirozta azt az álláspontját, hogy a szatócsüzletekkel nem szabad az adófizető kiskereskedőket tönkretenni. Három esztendei tapasztalat alapján mindenki megállapíthatja, hogy Budapesten az élelmiszerek sem olcsóbbak, sem jobbak nem lettek. A városházi Cromwell ennek a nagyszerű eredménynek a konzekvenciáit olyan irányban vonta le. hogy — böviteni akarja az tizemet. Ismét lanszir ózzák az élelmiszernagypfac szervezésének eszméjét, amelynek az volna a célja, hogy az egész ország élelmiszerkereskedelmének a központja legyen. 1 udvalévő hogy a városházán már két esztendővel ezelőtt részvénytársasági alapon akarták megvalósítani >ezt az ötletet olyképpen, hogy az élelmiszerkereskedelmi részvénytársaság alaptőkéjének a felét kereskedők és termelők jegyezzék. A részvényjegyzés nem sikerült s most Folkusházy Lajos a termelők és ke- kereskedők ellen akarja megvalósítani a terAmig az előcsatározások folytak, a polgármester megtette elnöki előterjesztéseit. Amelyekből kiderült egyrészt az, hogy B r e i t n e r L. Zsig- mond már megkezdte a nyaralását, másrészt pedig az, hogy az óbudai városbirói állásra jelentkezett egy kovácsmester, egy főszolgabíró, egy iskolaigazgató, egy zeneigazgató, egy egyszerű háztulajdonos, egy vállalkozó, egy fűszeres, egy tanító és egy hivatalnok. A nagy tülekedés azt mutatja, hogy a városbiráknak nincsen ugyan olyan exponált állásuk, mint az országbírónak, akik közül az utolsót, M a j 1 á t h grófot, meggyilkolták, — de egy falusi bírónál nyilván nagyobb urak a városbirák, mert a város az ország és a falu közötti fogalom. Tompa moraj és Rényi tanácsnok referálása jelzik a vitézi torna kezdését. Hajdú Marcell azt mondja, hogy „bizonyos megkönnyeb- büléssel“ szól a tárgyhoz. A városatyák nem érdeklődtek, a triviálisnak tetsző bevezetés részletei iránt, ellenben annál nagyobb figyelemmel hallgatták a Városi érdekeinek védelmét. A szónok szerint a Közúti nemzeti ajándékokat kap, a Városit ellenben vissziafejleszti a város. Sümegi Vilmos a svábhegyi vonal kiépítését hazafias kötelességnek tartja és az aréna-uti vonalat sürgeti. Öt nem érdeklik a társaságoknak a rekompenzációi, mert a lényeg nem a Közútinak, sem a Városinak az érdeke, hanem a közönségé. Reichfeld Izor ráolvassa a polgármester fejére azt ta beszédeit, amellyel Budapest, 1914. május 20. vét. Óriási hűtőkamrákat, modern felszereléseket akarnak beszerezni, a központból villamos- vasutakon akarják szállítani az élelmiszereket az egyes kerületi vásárcsarnokokba. Már a helyét is kiszemelték a központi élelmiszerpiacnak s a számítások szerint csekély négy millió koronájába kerülne a városnak a legújabb ötletnek a megvalósitása. Majd elválik, hogy az uj Cromwell-munka melyik külföldi javaslatnak a lemásolása. BÁRCZY ÖCSCSE a viBlamostelep igazgatója? A Magyar Villamossági r.-t. megváltásától mindössze néhány nap választja már csak el a fővárost, ügy látszik, hogy az ügyészség harci felkészültségére nem lesz szükség, mert a pörös felek a békés megegyezésnek az útját járják. Nagyon valószinii az a feltevés, hogy a megváltási üzletből újabb üzlet fakad, amennyiben a Magyar Villamossági főrészvényese, a bécsi Union-bank, hajlandónak mutatkozik a fővárosnak a megváltás összegéig terjedő kölcsönt nyújtani, illetve a megváltás összegét hitelezni a városnak. Egy dolog bizonyos: a város nem nélkülözheti a megváltás árát s a szükséges milliókat, ha az Union-bankkal nem tud megegyezni, önálló, uj kölcsönből fogja kifizetni. A megváltással kapcsolatban aktualitást nyer az a kérdés, mi történik a Magyar Villamossági r.-t. tisztviselőivel? Múlt héten a sorsukért aggódó emberek deputációt küldtek a polgármesterhez és más vezető férfiakhoz, de sehol sem kaptak megnyugtató választ, sehol sem akarták őket felvilágosítani arról, hoo"v a város nagytitokban, körülbelül évi háromszázezer komára rugó fizetésekkel felfogadott már egész csomó tisztviselőt a villamos-üzemhez. A villamcs-üzém műszaki vezérigazgatója tudvalévőleg Stark Lipót. Műszaki igazgató Deutsch Lajos lesz, aki eddig helyettes igazgató volt a Magyar Villamosságinál. Városházi körökben suttogva beszélik, hogy a kereskedelmi igazgatói állást Bárczy Gusztávnak szánták, akinek tiz esztendős szerződést akarnak adni, évi ötvenezer korona fizetéssel Ezt a kombinációt a legnagyobb absurdumnak tartjuk. Nem merjük feltételezni a polgármesterről, hogy a tulajdon testvéröcscsét ötvenezer koronás, óriási felelőséggel járó, nagy szakértelmet, tudást, gyakorlatot igénylő állással ajándékozza meg. Különösen azért nem hiszünk a szállongó hiamnakidején a Városi részvénytöbbségének megszerzését a városatyáknak ajánlotta. Bárczy István úgy tesz, mintha oda sem halgatna és Molnár Ferenc mellé húzódik. Reichfeld pedig folytatja a kellemetlen kérdéseket. — Ha a Városi villamosvasút elől elvonják a jövedelmező vonalakat, vájjon mi fog nekik ezután maradni? — kérdi. Mire Hainiss Géza megállapítja: — A deficit. F o r b á t h Imre ismét bebizonyította, hogy a közgyűlésnek egyik legértékesebb, legtartalmasabb, legokosabb tagja. Gyönyörű beszédben vázolta a főváros közlekedésének perspektíváját s a földalatti vasút hálózatának kibővítését sürgette. A jelenlegi, földalatti vasút, amikor kiépítették, az első volt, ma pedig az utolsó. Egy gyorsvasuk amelyen a gyerekek is nevetnek már. Vázsonyi Vilmos rádupláz a szónokra: — Arra való csak, hogy a Wampeticset a Gerbeaud-val összekösse! Most a kőbányai Demosthenes, Lőwy Lajos vette át a szót. ö is a Városi mellett tört lándzsát és meg kell hagyni, hogy — bár paradoxonnak látszik — snájdigabb volt. mint a világbajnok Hajdú. Váasonyi Vilmos perbehivta a kereskedelemügyi minisztert, akinek köszönhető, hogy a Közútié lett a Kossuth Lajos-utcai vonal, nem pedig a Városié.
