Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-20 / 21. szám
Budapest, 1914. május 20. 3 rekben, mert Bárczy Gusztávnak az említett nexuson kívül egyéb kvalifikációja nincsen az állásra. A közönség csak annyit tudhat róla. hogy városi számtiszt volt, aztán gázgyári tisztviselő, a gázgyár költségén tanul- mányutakat is tett, végül pedig a Rózsavölgyi és Társa cimii zenemiikereskedésbe lépett be társként és ebben a minőségében sem habozott cé^e javára kamatoztani városi összeköttetéseit. Olyan nevetségesnek, lehetetlennek tartjuk a Bárczy-kombinációt, hogy nem is foglalkozunk vele részletesebben, hanem várjuk a legbeszédesebb cáfolatot, az uj igazgató kinevezését. A városi villamos-üzem vezértitkára 14.000 korona évi fizetéssel Csergő Hugó dr. lesz, az ismert nevű iró és hirlapiró. ■ ■■■■■■HRIIIMIfllftlilIfllllllMBIiilllMIIIIIIBriCBiailMI« DIENES MÁRTON és a pesti árvaszék. Dienes Mártonnak a neve sűrűn szerepelt tizenegy esztendővel ezelőtt a lapokban. Dienes szerkesztője volt az azóta megszűnt „Egyetértésinek, nagy szerepet játszott a politikában és a társadalmi életben is. A karrierjét derékon törte ketté a Khuen- Héderváry-féle vesztegetési eset, amelyben ő néki is része volt. Dienes akkor Szapáry László gróf megbízásából tízezer koronával meg akarta vesztegetni Papp Zoltán országgyűlési képviselőt, aki a pénzt a Ház asztalára letette. A dologból óriási botrány lett, a képviselőház tíztagú vizsgáló-bizottságot küldött ki s Dienesnek menekülnie kellett az országból. A főváros árvaszékénél hatalmas aktacsomót kezelnek Dienes neve alatt. Az aktacsomón kívül pedig jelentékeny összeget, kb. tizenhatezer koronát. Amikor ugyanis Dienes megszökött, Hamburgban találkozott egy Hegyi Jenő nevű volt fiumei hirlapiróval. Hegyi intimusa volt a vesztegető Szapáry László grófnak s a gróf megbízásából ötvenezer koronát hozott Dienesnek. Ezt a pénzt a gróf Dienes két kiskorú gyermekének szánta, azonban Dienes addig könyörgött Hegyinek, amig ez az ötvenezer koronából huszonnyolcat átadott néki, azonkívül hajójegyet váltott Dienes és az őt kisérő höilgy számára. A fennmaradt összeget, huszonegyezer koronáit1 Hegyi Sorokujíalun visszaadta Szapáry László grófnak, ez pedig az öcscsét. Pali grófot bízta meg azzal, hogy a pénzt a Dienes-gyerekeknek juttassa. JomnoyíJlifZMP Szapáry Pali gróf a főkapitányságnál megjelent, előadta ezt a tényállást, s letette a huszonegyezer koronát. Ezt az összeget a fő- kapitányság zárt borítékban átkiildte a főváros árvaszékéhez, ahol sokáig tanakodtak azon, milyen címen fogadják el a Dienes kiskorúak részére. Végre is végzést hozott az árvaszék, amely szerint Dienes Márton ismeretlen helyen tartózkodik, ennélfogva az árvaszék képviseli a két gyerek, ifj. Dienes Márton és Dienes Ilonka érdekeit. Egy ideig az árvaszék pénztárában hevert a pénz. Pár esztendővel ezelőtt levelet kapott az árvaszék Dienestől. A levélhez mellékelve volt egy newyorki orvos bizonyítványa, amely szerint a Dienes kiskornak anyjukkal együtt kivándoroltak Amerikába s együtt élnek Dienes Mártonnal. Minthogy pedig az egyik gyerek gyönge, orvosi rendelésre van szüksége, mindenekelőtt pedig — pénzre. Hasonló tartalmú levelek és bizonyítványok ezentúl sűrűn érkeztek az árvaszékhez, amely a kívánt összegeket mérsékelte ugyan, de minden alkalommal küldött néhány száz koronát a Dienes-gyerekeknek. A pénzt mindannyiszor Dienes pesti ügyvédje Kiss Adolf dr. vette át s küldte be Dienes newyorki bankárjának, Kiss Emilnek. Ily módon a Dienes kiskorúak vagyona leapadt s ma már az árvaszék nem kezel többet tizenhatezer koronánál. Dienes Márton egyébként szerkesztője az Amerikai Magyar Népszavának és ügynöke az „Auströ-Americana“ hajózási vállalatnak. A prímás mozija Füredi dr. interpellációja Kinos szenzációként hatott a Fővárosi Hírlap múlt heti számának közlése, amely arról szólt, hogy a Kaszelik-féle telken a herceg- primási alapítvány mozival kombinált épületet akar építeni, a tanács pedig, a nyilvánvaló szabályellenesség dacára, nem utasította el a kérvényt, hanem felterjesztést intézett a közmunkák tanácsához az építési szabályzat vonatkozó pontjának megváltoztatása iránt. A főváros szerdai közgyűlésén Füredi Mór dr. bizottsági tag a Fővárosi Hírlapra való vonatkozással interpellációt intézett ebben az ügyben Harrer Ferenc dr. tanácsnokhoz, a városépítési ügyosztály vezetőjéhez. Harrer tanácsnok válaszában beismerte, hogy 1. A szóbanforgó telekre vonatkozó építési engedélyt az alapítványi ügyész megkérte. 2. Az építtetők 800 személyes mozit akarnak a házban bérbeadni. 3. Az uj építési szabályzat tiltja az engedély megadását. 4. A kérvényt nem utasították el. 5. A tanács felterjesztést intézett a közmunkák tanácsához a tiltó rendelkezés megváltoztatása iránt. Bebizonyult tehát, hogy a Fővárosi Hir- Lap-ban közölt tényállás teljesen fedi a valóságot, csakhogy a felterjesztést nem a magánépi- tési bizottság, hanem a tanács intézte a közmunkák tanácsához. Ennyivel súlyosabb beszámítás alá esik a dolog s hiába állítja a tanács, a mellékkörülmények nem valószínűsítik azt a kifogást, hogy a felterjesztéssel elvi döntést akartak provokálni a mozikra vonatkozólag. Ebben az eseten ugyanis az lett volna a követendő eljárás, hogy a hercegprimási kérvényt elutasítják, az elvi döntést pedig ettől függetlenül provokálják. Ha azután a közmunkatanács úgy dönt — ami kizárt eset — hogy szabad a tűzveszélyes mozialapitás, akkor újból beadhatta volna az alapítványi ügyészség a kérvényt. Az alapítványt — természetesen — tisztára anyagi érdekből izgatja az „elvi kérdés“. A mozi nagyban emelné a palota értékét, mert a Projektograph rt. száztizezer korona évi bért igér érte. Ezért az összegért érdemes mozgósítani a legjobb összeköttetéseket s érdemes megkockáztatni azt a kísérletet, hogy tételes jogszabályokat egyszerűen felrúgjon a város. Viktória ö részvénytársaság fakőerenöezési mintatermei Budapesten, ÍV., Városház-utca 4. Szaöaö Öemenet. (Kossuth Pajos-utca sarok) ázilag készített női-, férfi- és gyermekfehérnemiiek kezesség mellett rendkívül jutányosán VAJDA MÓR-nál IV., Deák Ferenc-utca 21. Földes Árpád óriási hatást ért el azzal a bejelentésével, hogy — eláll a szótól. Amikor Baranski felállt és szólni kezdett, a közgyűlés tagjai hasonló hősies önmegtagadást reméltek tőle. De Baranski nem tagadta meg önmagát, mire a csalódott városatyák zúgni, morogni, társalogni kezdtek. Baranski eleinte nem hagyta magát zavartatni és beszélt, beszélt, a hogyan az isten engedte, hogy beszéljen. De a zugás egyre erősbbödött s hozzá még a viharelnök, Rózsavölgyi Gyula elnökölt. Közte és a szónok között a következő épületes párbeszéd fejlődött ki: Baranski atya: Nem hallom az elnök urat. Rózsavölgyi tata: A bizottsági tag uraknak a feladata hallgatni. Baranski atya: Nem hallom az elnök urat. Rózsavölgyi tata: A bizottsági tag urnák nagyon jó hangja van, igen jól lehet hallani. ' Ezt az enyelgést végre is megunta Molnár Ferenc. Stentori hangon kiáltotta a terembe: — Joga van beszélni. Az elnöknek pedig kötelessége csendet teremteni. Aki nem akar hallgatni, menjen a másik szobába. Molnár Ferencnek aztán nem mert ellentmondani sem Rózsavölgyi páter, sem a súgója, Bárczy polgármester. Előbb felfüggesztette az elnök az ülést, amikor pedig újból megnyitotta, olyan csend lett, hogy Baranski félóráig akadálytalanul beszélhetett. A végén Molnár Ferenc rezignáltan elmélázott: — Igazuk volt azoknak, akik nem engedték beszélni Baranskit. A Közúti Városi ütköz.et ötven százalékos egyezséggel végződött. A harcosok a büfíébe mentek s az eljövendő harcokra erősítették magukat. Bennt a teremben a központi választmány megválasztott tagjainak a névsorát olvasta az elnök s a bizottsági tagok nagy megelégedéssel vették tudomásul, hogy Buch inger Manóra 200 szavazat esett, Weltner Jakabra pedig 199, amivel szemben R a d o c 2 a Jánost mindössze két városatya tisztelte meg a bizalmával, Rózsavölgyi Manót pedig egyetlenegy ember. G e 11 é r i Mór egy térnek a névváltozásáról azt mondta, hogy ennél nagyobb sérelem még nem történt Magyarországon. Füredi Mór nagy érdeklődést keltő interpellációjában aKa- s z e 1 i k-telekre vonatkozó építési engedélynek a» ügyét tette szóvá a Fővárosi Hírlap- ban közölt tényállás alapján. A bizottsági tagok hangos tetszésnyilvánításokkal fűszerezték a beszédet s Harrer tanácsnoknak egész szónoki képességét össze kellett szednie, hogy alul ne maradjon a vitában. Márkus tanácsnokhoz is intézett kérdést Füredi, azt akarta megtudni, igaz-e, hogy László Ferenc, a róla elnevezett szabadalom tulajdonosa, nem akarja vállalni a karosszék-szerzödést. Márkus tanácsnok egy szóval elintézte az interpellációt: — Tévedett a bizottsági tag ur — mondta, eszünk ágában sincsen a derék Lászlót kiengedni az obligóból. Minek utána pedig Vértes Emil az utcák neveit jelző táblák dolgában interpellált, őrült galoppban tárgyalták le a napirend többi pontjait. ‘ teremben nem maradt több ember, mint kettő-három. A pipázóban pedig Hacsak Géza, a népszerű újságíró adomáit hallgatták áhítattal a városatyák. Az egyik adoma a csavargőzösről szólt, amely ősidők óta ontja magából a füstöt, kormot és piszkot. Egyszer Bárczy István szemrehányást tett emiatt a vállalat tulajdonosának. Miért használsz olyan komisz, bűzös szenet? — Ugyan kérlek, Pista, szólt az öreg V i r á- n y i. Azért a három krajcárért nem füthetem a gőzöst szén helyett — otkolonnal! Mivelhogy pedig H a cs a k Géza nemcsak kitűnő adomázó, hanem a városi ügyeknek is egyik legalaposabb ismerője, a városatyák szépen meginvitálták, hogy kerüljön majd legközelebb beljebb, a pipázóból s az ujságirókarzatról az atyáknak a helyére, ahol nagyon is helye van egy kis m. kir. észnek.
