Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-20 / 21. szám
Harmadik évfolyam Budapest, 1914. május hó 20-án. 21. szám lafBiai!iaiHaiiiaínainaiHDmaiiiPinp]íiiáíiiiDiHP»iinmp»ianiauigma»iniuaiiiaiiiamaugE3i»niiBegtgamg EDŐFJZ ETÉS J AKTJKi Egész évr*e........................76 K Fél évr*e............................... 8 K Egyes számok ftaph tűtök a kiadóhivatalban« Várospolitikai és közgazdasági ketiíap f eiatöm Dacsó Emil. Tár*5icpftejiíí rf», Szilágyi Hugó Meg jelenik minden szaw dán. Szerkesztőség és kiadó hivatal t VJ. ken.. Szív-utca • • • IS. szánt Telefon ....................... 737-73 A közlekedés a legaktuálisabb probléma lett a városházán. Aktuális lett, de merő kényszerűségből, nem pedig azért, mintha a közönségnek az érdekei kezdenének dominálni a közgyűlésen. A Kossuth Lajos-utcai villamosnak a 'dolga harci kedvre hangolta a városatyákat és valami sajátságos forgalomzavarnak a folyományaképpen úgy állították be a kérdést, mintha itt két magáncsoportnak a koncért való versenyzéséről volna szó, nem pedig egyetemes közlekedési érdekről. Akármilyen igazuk is van azoknak, akik szerint a Városi Villamos részvénytöbbségének a megszerzése a Bárczy-rezsim legnagyobb kudarca volt, — a részvényvásár folytán a Városi mégis a város vagyonának egyik eleme lett. A Városi tehát nem léphet fel a város ellen, a Városi nem szerepelhet úgy. mint a Közúti riválisa, a Városi nem magánvállalat többé, hanem városi tizem. Ebből a dolog természete szerint az következnék, hogy amikor a városnak a Közúti és a Városi között kell választania, akkor pillanatig sem szabad haboznia, mert hiszen önmagát sújtja vele, a saját anyagi épsége ellen vét, ha a Közútit favorizálja a Városival szemben. Sajnos, ennek a felfogásnak merőben hibás a kiindulási pontja. Két okból is hibásnak kell tekintenünk. Először is azért, mert a fővárosnak a lehetőségekkel kell elsősorban számolnia. A lehetőség pedig annyit jelent, hogy ami vele ellenkezik, azt ki kell kapcsolni a számításból. A Kossuth Lajos-utcai vonalat felsőbb hatalmak a Közútinak Ítélték oda, ennélfogva ebben a tekintetben változhatatlan, befejezett helyzettel áll szemben a város. A másik hiba pedig ott rejlik, hogy Budapest polgársága nem ismer sem Közúti, sem Városi érdeket, hanem egyes-egyedül az a kérdés érdekli, megjavul-e a közlekedés, olcsóbb lesz-e, lesznek-e uj vonalak, mikor fognak hozzá a vonalak építéséhez és mikor készülnek el a munkával. A két vállalat marakodását közömbösen fogadja Budapest közönsége, mert az, hogy az Erzsébet-hidon melyik vállalatnak a kocsijai szállítják a publikumot, egyedül a részvényeseket izgatja, a publikumot nem. Jobbról is. balról] is,helytelenül fogják fel a legújabb előterjesztéseknek a jelentőségét. S a jövő perspektívájában ugyancsak szomorú a kép, mert hiszen a harc minden uj vonalnál ismét kitörhet. Rendületlenül valljuk, hogy Budapest közlekedési politikájától mindaddig távol fog állam a nyugodt és egységes fejlődésre való törekvés, amig az ellenséges táborokat együvé nem forrasztja valamelyes tranzakció. Nyugdíjaztak egy fogalmazót, aki közel negyven esztendeig szolgálta a várost és nem vitte többre a fogalmazói rangnál és fizetésnél. Ebből az esetből, amely nem áll páratlanul a városnál, szánalmas és mélyen elszomorító küzködése ordít ki a város tisztviselői karának. Mert alpolgármester és tanácsnok nincsen több tizenkilencnél. Minthogy pedig a tisztviselői kar óriási számú, nagyon természetes, hogy nem is kell rossz tiszt viselőnek lennie annak, akit a ranglétra legalsó fokán talál az a kor, amely véget vet a karriérnek, megszünteti az előrehaladás reménységét. A tisztviselői karnak több mint a fele dolgozik reménytelenül, a szebb jövőbe vetett hit nélkül. Most készül az előterjesztés néhány uj állás szervezéséről. Minden aj állás egy-egy ilyen Peskó-esetet tesz elkerülhetővé. A legelemibb emberségesség kívánja, hogy a közgyűlés sürgősen letárgyalja az előterjesztést. A farkasréti telekvásár nem sikerült. Furcsa volt ennek az ügynek a keletkezése, az egész menete és furcsa volt a halála is. Már kitűzték a múlt heti közgyűlés napirendjére, sőt a pénzügyi bizottság és a tanács már szó nélkül elfogadta az előterjesztést. Most pedig, amikor illetékes helyen meggyőződtek a mi közléseink helyességéről, a temetői bizottság elé utalták s ez a bizottság temette el végképpen a vásárt. Most nem akarjuk firtatni, miért nem tárgyalta le korábban az előterjesztést az erre illetékes szak-bizottság. A lényeg az, hogy egyszer volt Budán telekvásár — ami nem sikerült. A kéményseprőkre végre rájár a rúd. A város, amely olyan ötletes és olyan gyors elhatározásu, amikor arról van szó, hogy a kereskedelemnek vagy az iparnak valamelyik ágát kisajátítsa, végre megunta azt a lehetetlen helyzetet, hogy Budapest füst és korom elleni védekezése egy-két monopóliumot élvező családnak a kezében legyen letéve. Nyugalmazott miniszteri és egyéb tanácsosok, városatyák és más földi halandók, nagy vagyonokat harácsoltak össze abból a jogból, amely par excellence városi jog, tiszta monopólium. A kéményseprés várositásának semmiféle akadálya nem lehet. A városnak <■ nemcsak anyagi, de elsőrendű tűzbiztonsági és köztisztasági érdeke, hogy házi kezelést létesítsen ott, ahol a házi kezelés a legjogosultabb s a legcélszerűbb. FOLKUSHÁZY CROMWELL és a Frankfurter Zeitung A községi kenyérgyár megelégelte tétlenségét és az elmúlt héten ismét felemelte az árakat. Az áremelés praeludiumaként a Frankfurter Zeitung: május 13-iki számában négy hasábos cikk jelent meg ezzel a címmel: Egy mintaszerű élelmiszerpiac. A cikk írója alcímet is adott a nevezetes irásmünek: Egy budapesti utazás benyomásai. Az alcím teljesen fölösleges volt, mert ugy-e bár, amikor mintaszerű élelmiszerpiacról van szó, akkor senki a világon nem gondolhat más helyre, mint direkt Budapestre. A köztudatba ment át, hogy Budapest egy mintaváros, ahol minden szép és jó és olcsó, de legszebb, legjobb és legolcsóbb — a pesti élelmiszer. A Frankfurter Zeitung egyike a világ legelőkelőbb, legjobban elterjedt napilapjainak. A Frankfurter Zeitung hires arról, hogy nemcsak a szerkesztősége dolgozik páratlanul szépen, hanem — a kiadóhivatalla is. És ennél a pontnál találja meg a nyájas olvasó a magya- ráaaíát annak, hogyan került a községi élelmiszerüzemet dicsőitö cikk a nagy német lapba. A Frankfurter Zeitungnak is vannak Lipscher-jei, miként a párisi Eigaro-nak, a Frankfurter Zeitung sem veti meg azt az üzletet, hogy 400 sorban a magyar közélelmezés Cromwell-révé avassa fel Eolkusházy Lajos tanácsnok urat. Nem uj keletű az üzleti összeköttetés a Fr. Zeitung és Folkusházy Lajos között. Hónapokkal ezelőtt járt már Budapesten egy Kohn Vilmos nevű „főmunkatárs.“ Kohn—Lipscher ur révén lett nagy ember Cromwell Lajosból, a közélelmezési ügyosztály vezetőjéből. Egészen bizonyos, hogy a Frankfurter Zeitung cikke nem a németeknek szól, hanem Budapestnek. Budapesten Cromwell Lajos urnák a munkájától éppenséggel nincsen elragadtatva a közönség. Itt hiába dicsőítik Cromwell Lajost, mert a cikkeknek a hatását lerontják az eredmények, amelyek Cromwell Lajos munkájából fakadnak. Budapesten a szemébe kacagnak Cromwell Lajosnak, ha azt meri állítani magáról, amit a Frankfurter Zeitung állít róla. hogy t. i. „Folkusházy ur húsz esztendő óta foglalkozik már a közélelmezés dolgaival és régóta tisztában volt már a tennivalóival.“ Budapesten mindenki tudja, milyen hazugság, hogy „Budapest közgyűlését meg sem kérdezte Folkusházy tanácsnok, huszáros bravúrral alapította meg a pesti élelmiszer-üzemet" „senkisem tudta, milyen célból épülnek a kis házikók, egy szép napon kiderült, hogy a községi élelmiszer-üzem elárusító helyei azok", „a közönség óriási lelkesedéssel fogadta az újítást" stb. stb. Undorító, émelyitö jelzőkkel kiséri a cikk írója Cromwell Lajos munkáját, meglátszik a cikknek minden sorából, hogy irójia előtt egyetlen cél lebegett: mindenáron dicsőíteni, nagy embert faragni Folkusházvból. Frankfurtban azt hiszik, hogy Budapest legokosabb embere Cromwell—Folkusházy Lajos. Frankfurtban nem tudják az emberek, hogy a vásárpénztár önálló részvénytársaság, amelynek működését még Folkusházy sem
