Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-01 / 14. szám

Budapest, 1914. április 1. 3 FŐÜGYÉSZ: SZABÓ IMRE Megegyeztek a jelöltek. A szerdai közgyűlés napirendjén szerepel A I- k é r Eni.il tiszti föiigyészhelyettes nyugdíjazta­tása.. M e 1 h a Kálmán főügyész tudvalevőleg már korábban nyugalomba vonult és így egy­szerre megüresedett a főügyészi és föiigyészlie- lyettesi állás. Ketten pályáztak Mellűi örökére: Szabó Imre és Köncs Boldizsár tiszti ügyé­szek. Szabó a Lipótváros, a demokrata párt, Ehrlichéjc és a Józsefváros jelöltje volt, Köncsöt pedig a budai kerületek, továbbá a Belváros és a Ferencváros támogatták. Köncsnek valamivel hosszabb szolgálati ideje volt. ezzel szemben Szabó Imrét a polgármester Melha Kálmán nyugdíjaztatása után megbizta a főügyészi hiva­tal ideiglenes vezetésével. A harcnak most kel­lett volna a tetőpontját elérni, mert a főügyészi állást alkalmasint már a husvét utáni első (15-iki) közgyűlés foga betölteni. Úgy értesülünk, hogy az utolsó pillanatban üdvös béke jött létre a két párt között. A paktum értelmében a főváros tisz­ti főügyészévé Szabó Imrét, helyettes fő- iigyészszé pedig Köncs Boldizsárt fogják egy­hangúlag megválasztani. Az ily módon megüresedő két tiszti ügyészi állásra többen pályáznak. A legkomolyabb jelöl­tek T ó t h Péter és Reichel Károly t. aliigyé- szek, ezeken kívül Engle Zsigmond1 ügyvéd, a főváros hivatásos gyámja is pályázik. A vá­lasztás folytán megüresedő két tiszti alügyészi áldásra pedig S z e m e t h y Károly, Kirch- knöpf Ferenc és E c s é r y László jöhetnek el­sősorban számba. Ezek a választások már má­jusra maradnak. A legközelebbi jövőben tehát a tiszti ügyészség listája alaposan megváltozik. ULLMANN ADOLF megleckézteti a tanácsot Az Országos Iparegyesület végrehajtó bzottsága március 23-án Matlekovits Sándor elnöklete alatt tartott ülésén Gelléri Mór főv. biz. tag, igazgató jelentést tett a főváros legutóbbi közgyűlésének a magyar ipar érdekeivel szemben tanusitott sérel­mes eljárásáról, Thiergaertnerék üzletének megerő­sítéséről. Miután rövid idő alatt most másodszor tapasztalható __ mondja Gelléri a város ré­sz éről a magyar iparnak ilyen érthetetlen mellő­zése, e nyilvánvaló iparellenes áramlattal szemben szükségesnek véli, hogy a fővárosi bizottsági ta­gok, nevezetesen a fővárosi bizottsági törvényha­tóság íparostagjai, azokkal együtt, akik különböző ipari, kereskedelmi és közgazdasági érdekeket képviselnek, az áramlat elterjedése ellen, minél előbb szervezkedjenek. Ullmann Adolf alelnök a magyar ipar súlyos sérelmét látja a fővárosnak abban az eljárásában, hogy most, amikor az általános ipari depresszió országos bajokat és gondokat okoz és a mikor a munkanélküliség ijesztő növekedése miatt ankéte­ket tartanak, ugyanakkor a főváros indokolatlanul s egész érthetetlen módon megfeledkezik azokról a kötelességekről, a melyekkel a magyar iparnak és a főváros iparosainak tartozik; önérzetükben sérti és anyagilag megkárosítja a magyar iparoso­kat a jelentős és keresetre alkalmat adó fővárosi közmunkáknak külföldi cégek kezére való juttatá­sával. A most felmerült eset annál súlyosabb, mert mint az adatokból kitűnik, a munka hetekkel a határozat előtt már ki volt adva, sőt a külföldi vállalkozó a munkát még a közgyűlés állásfogla­lása előtt meg is kezdte, úgy hogy a megkárosított iparosoknak nincs is módjukban orvoslást keresni a főváros sérelmes eljárása ellen. Ily körülmények között természetesnek látja, hogy úgy a bel-, mint a külföldi tőke húzódozik a magyar ipari vállalko­zástól és hogy a külföld ídevonzására irányuló minden munka és erőfeszítés eredménytelen ma­rad. Szükségesnek és jogosultnak tartja, hogy az Országos Iparegyesület fölemelje a tiltakozó sza­vát a fővárosnak a magyar ipart sértő határozatai ellen, s hogy a rendelkezésére álló összes eszkö­zökkel törekedjék a fővárost a magyar iparral szemben helyes állásfoglalásra bírni. Hosszabb eszmecsere után, a melyben a bizott­ságnak majdnem valamennyi tagja részt vett, a bizottság az elhangzott felszólalások alapján el­határozta, hogy Ullmann. Adolf alelnök felszólalá­sa értelmében eiöterjesztéssel él a főváros közgyű­lése előtt, a magyar ipar egyik legversenyképesebb iparágán elkövetett eme páratlan sérelemért, to­vábbá, hogy a kereskedelmi mniszterhez felterjesz­tést intéz a magyar iparnak a hasonló fővárosi ha­tározatokkal szemben való hathatós megvédése érdekében és végül, hogy Gelléri indítványa ér­telmében értekezletre hívja a főváros ipari, keres­kedelmi és közgazdasági szakféHiait abból a cél­ból, hogy a hasonló esetekben jövőre követendő eljárás módozatait megállapítsák. Gelléri Mór felszólalását és a végrehajtóbizott­ság határozatát, még inkább azonban Ullmann Adolf szenzációs beszédét a legnagyobbfcku figye­lem illeti meg. A Hitelbank alelnök-vezérigazga- tója, a hazai tőke és ipar egyik vezérembere, a legilletékesebb bírája a főváros képtelen eljárásá­nak. Annál nagyobb hozzáértéssel és több joggal tehette meg súlyos nyilatkozatát Ullmann Adolf, mert köztudomású tény, hogy a Hitelbank tiz mil­liós uj palotájának építésénél kizárólag a magyar ipar kapott megrendelést. A SERTÉSSZÁLLÁS-BOTRÁNY Folkusházy uj kudarca. Ami mindeddig: tragikomédia volt csupán, most már osiunya botránnyá dagadt. A sertés- szállástelep dolgában vétkes mulasztás ter­heli a tanácsot, elsősorban pedig az illetékes ügyosztály vezetőjét, Folkusházy Lajos ta­nácsnokot. Köztudomású, hogy a tanács a közgyűlést annak ideién oiv értelmű határo­zatnak az elfogadására bírta rá, amellyel a kőbányai isertésszállásokra vonatkozó tulaj­donjogi korlátozást feloldotta, de nem gon­dolt arra, hová kerüljön a feloldás után a ser- tésszálkistelep. A nagybankok pedig össze­álltak a földművelésügyi minisztériummal s a főváros tudta nélkül részvénytársaságot ala­pítottak, telket vásároltak, Nagytétényben sertésszállástelepet létesítenek. A fővárost százezrekre menő, évről-évre felmerülő kár éri ily módon s liogv ezt a kárt egyedül a ta­nács. közelebbről pedig Folkusházy Lajos te­hetetlensége, abszolút tájékozatlansága, meg­gondolatlansága és hanyagsága idézte elő. ezt a tényt fényesen igazolja az a lesújtó nyi­latkozat, amelyet Ghillány Imre báró föÉlmi- velésügyi miniszter Serényi Gusztáv kolle­gánk, a Budapesti Hirlae fővárosi rovatveze­tője előtt tett. A miniszter leplezetlenül el­mondja a tényállást. Megállapítja, hogy Fol­kusházy Lajos ebben az ügyben „abszolúte semmi kézzelfogható dolgot nem csinált“ s rosszhiszeműen akarja a saját mulasztásának az ódiumát a kormányra hárítani. A polgár- mester a miniszter kiküldöttje előtt olyasféle nyilatkozatot tett, hogy a sertésszállástelep kérdése a jövőben nem tartozik a főváros feladatai közé. A miniszter szerint teljesen komolytalan a legújabb ügyosztályi előterjesztés, mert Cse- pelszigeten. a tervbe vett kereskedelmi kikö­tő és téli kikötő közelében nem lehet sertés­hizlalót létesiteni és ismét csak ott tart a vá­ros, ahol két esztendővel ezelőtt, amikor szintén az volt az egyedüli megoldási terve az ügyosztálynak, hegy — bizottságot kell kiküldeni a kérdés sürgős elintézésére. Soha még ilyen súlyosan kompromittáló, tényekkel bizonyító vád nem érte a tanácsot aktiv miniszterek részéről. Ghillány minisz­ter nyilatkozatából nemcsak a tanács és Fol­kusházy tanácsnok szánalmas iigvefogvott- sága, kötelességmulasztása tűnik ki. hanem az is, hogy a szerdai közgyűlés elé kerülő javaslat merő farizeuskodás, rosszhiszemű­ség. Hozzáfűzhetjük a miniszteri nyilatkozat­hoz azt az értesülésünket, hogy a polgármester és Folkusházy tanácsnok nem akarják komolyan a városi sertés-szállástelep lé­tesítését. Bárczy és Folkusházy boldogok, hogy a kormány és a nagybankok megelőzték a vá­rost, a polgármester és a tanácsnok nem tud­ják felfogni ennek a kérdésnek a főváros szempontjából való óriási jelentőségét, nem bántja őket, hogv a főváré.' eddigi jövedelmét a nagybankok fogják élvezni. Az előterjesz­tés huinbim amire rávilágított a miniszter. Bárczy István nem csinál titkot abból a vé­leményéből, hogy a főváros területén nincsen alkalmas terület a sertésszállástelep létesíté­sére. Holott egész csomó kültelki telckkomp- lekszum van, amelyet kitünően lehetne erre a célra felhasználni s amely most csak arra ió, ho^v a polgármesteri telekpolitikából folyó interkaláris kamatveszteséget növelje. A vonal a Közútié — a peage-jog a Városié Szenzációs hatása volt annak a miniszteri le­aratnak. amelyben Harkányi János báró a Közútit jelölte meg kedvencének, a Közútinak ajándékozta a Kossuth Lajos-utca villamost. A hatás szenzációja az volt, hogy ezt a meg­oldást — természetesnek mondották még azok is, akik természetszerűleg nem lelkesednek a Közútiért. Első pillanatra nyilvánvaló ugyanis, hogy a Rákóczi-uti Közúti vonal egyenes foly­tatása: Kolumbusz-tojása a Kossuth Lajos-utcai villamos problémájának. Vázsonyi Vilmos beszédéről, amelyet a közlekedésügyi bizottság ülésén tartott, sokan megállapították, hogy túl­ságosan konciliáns volt. Holott a beszéd, a vis major in eventumról való gondoskodás, csak azt bizonyítja, hogy V á z s o n y i Vilmos is szá­mol az adott helyzettel s ő is úgy véli, hogy a lényeg az, hogy a Városi jogait nem éri sérelem, a peage-jogot a Közúti bizonyára lojális kész­séggel fogja biztositani és minthogy jelenleg a Városi amúgy sem mehet a Kossuth Lajos- utcába, viszont Budára szabad lesz a bemenet, nyilvánvaló , hogy a Városinak és a városnak nagy megkönnyebbülést fog okozni, ha levétetik róluk a Kossuth Lajos-utcai vonal kiépítési költ­ségeinek nagy gondja. Az események most már nem tűrnek halasz­tást. Április másodikán megtartják a közigazga­tási bejárást. R é n y i tanácsnok elvi tiltakozá­sa után az aktákat felterjesztik Harkányi Já­nos báró miniszterhez, aki egészen bizonyosan ragaszkodik korábbi álláspontjához s a Köz­útinak ítéli oda a vonalat. Közben a két villamos­társaság igazgatósága és a főváros között tisz­tázódnak a részletkérdésekben lévő nézetelté­rések és misem állja útját annak, hogy végre vé­ge legyen a céltalan tülekedésnek, a Közúti meg­kapja a vonalat, a Városi a peage-jogot. a fő­város az uj vonalból származó jövedelemnek megfelelő részét, a főváros közönsége pedig a közlekedésnek régóta óhajtott javítását. Bohózat 4 fefvonásban írták: Engel és Horst. Azonkívül a szenzációs kisérő műsor! űz előadások d. u. 5, és 110 rakó r kezdődnek jegyelőreváltás : d e. io—7si~igt d. u. 5 órától az OMN1A pénztáránál és a Hirsch- tőzsdében Andrássy-ut 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom