Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-09 / 15. szám
II. évfolyam Budapest, 1913. április hó 9-én 15. szám. ELŐFIZETÉSI AnJlKi Egész évvé. ..........*.............16 K Fé ff évvé................................... S K Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szembesíts: D olcsó Emil. T&msszembesztst dt*. Szilágyi Hugó megjelenik minden szén- dán, esetleg ketenkínt többször* is. Szerkesztő ■ ség és kiadóhivatalt VI. Kis János-utca 4. szám A miniszter úr, úgyis mint a beliigyek legfőbb őre, kommentárokkal fűszerezte azt a záradékot, a melyben a főváros folyó évi költségvetésének előirányzatát jóváhagyólag tudomásul vette. Takarékosságra és mértékletességre, óvatosságra és tartózkodásra intette a belügyminiszter a tanácsot, amivel nyilván a köz- hangulanak óhajtott eleget tenni. A miniszter úr, amikor hasznos tudnivalók“ ból és jó tanácsokból egy marék virágot szórt a tanácsra, a bűnrészességnek az ódiumától akart olcsó áron megszabadulni. Mert amilyen szent igazság az. amit Vázsonyi Vilmos mondott, hogy a tanács nélkül nincsen panama, éppen olyan nyilvánvaló, hogy a tanácsnak. vagyis a közgyűlésnek csakis úgy állhat módjában közérdekellenes működést kifejteni, ha a tanácsnak, vagy a közgyűlésnek ilyen irányú döntését .a miiiiszl^yJaíkk J. sőbb jóváhagyásával ellátja. Ebből pedig az következik, hogy minden városházi szereplőből végső fokon a belügyminiszter ábrázatára is jut jócskán. Az autonómiának az a legfőbb sérelme, hogy a közgyűlés a maga akaratát mindig csak a belügyi kormány utólagos jóváhagyásának a reményében, tehát feltételesen nyilváníthatja. Ez a sérelem néha nagy előnyt jelent a köznek. akkor, ha a legfőbb ellenőrzést a belügy | miniszter nem a politika iránytűje szerint gyakorolja, hanem a polgárság jól felfogott érdekei szerint. A belügyminiszter főellenőri tevékenységét nem a törvényhozás, a tanács és a közgyűlés önkénvszerű eljárásának, esetleges könnvelmüsködésének a korrekti- vumául szánta. Abból pedig, amit a miniszteri leirat rendkívül helyesen és a tényeknek megfelelően állapít meg. hogy t. i. a könnyelmű gazdálkodás rendszerré vált a városházán. egészen világosan folyik, hogy a köny- nyelmű gazdálkodásnak részese a belügyi kormány is, amely hallgatólagosan vagy hiszékenyen, de mindig hozzájárult azokhoz a tanácsi és közgyűlési határozatokhoz, amelyeket most utólag könnyelműeknek, helyteleneknek bélyegez meg. amelyek pedig épen tőle nyertek szankciót. Mindez pedig korántsem akar védőbeszéd lenni akár a tanács, akár a közgyűlés mellett. csakis jámbor és egyszerű emlékeztetés egy bizonyos Deákné nevű asszonyságnak a vásznára, amelynél egyik tényező sem jobb és nem rosszabb. Nem zörög a kárászt, sőt nem forog a dorozsmai szélmalom sem, lm nem fuj a szél. Suttogva beszélik, hogy a polgármester Odillon üelén őnagyságá- nak ötezer korona előleget utalt ki annak az üzletnek foglalójaképpen, amelyről a pénzügyi bizottság egyértelműen állapította meg, hogy a fenének sem kell. Gyanússá teszi az ügyet a buzgó mentőknek a munkája, akik azzal a védekezéssel akarják a felháborodás,kitörését megakadályozij ni, hogy a szóbanforgó• ötezer koronát a város bekebelezte a selcei villára. Tessék meglepődni: mi nem hiszünk a kósza hiteknek és nem hiszünk az önkéntes mentőknek^ A selcei üzlet a polgár- mester legszemélyesebb, ténykedése, a polgármesterről pedig sokaséin j állította senki, hogy közpénzekből privát sziveéségeket tesz. Minden felhatalmazás nélkül vakmi rő koholmánynak bé- ly^Tez-zfrk uz~ iigyetierr óefiriltsr -tréfát. Az árlejtések körül egészen furcsa gyakorlat kezd kifejlődni a városházán. Egyazon időben két különböző árlejtés történt és mindkettőben másként festett az igazság. Az állatkerti vendéglő és kávéház bérletére kiirt kényszerű pályázatnál pótajánlatokat veitek figyelembe, a cipőüzletnél viszont nem az árlejtés eredményét nézték, hanem a pályázók személyét. Bizonyos, hogy a tanácsot nem élheti gáncs a konkrét esetekben. Az állatkerti pályázatnál a pályázók erkölcsi megbízhatóságát tartotta szem előtt, a suszterpanamánál viszont szigorúan ragaszkodott az árajánlatok eredményéhez. A következetlenség — ismételjük — nem a tanács rovására esik, de joggal lehet tartani attól, hogy a főváros által kiirt árlejtéseket a pályázók és a városatyák sem fogják komolyabban venni, mint a tanács. Szigorú húrokat pendített meg a szerdai közgyűlésen a főpolgármester. A Széchenyi-fürdő szervezési műnk ód a iáiról szóló szabályrendelet tárgyalásánál, a tanács előterjesztésének elfogadása után azt a határozatot ehunciálta, hogy a tanácsnak adott felhatalmazás csakis a legszükségesebb kiadásokra vonatkozhatni, mert generális felhatalmazási nem kaphat. Szokatlan volt a hang, de az autonómiának legrajongóbb hívei is igazat adtak Heltai Ferencnek. A tanács hatáskörének szabatos körülírására nagy szükség van ott, ahol a közgyűlés ál- \ tál megállapított hitelt úgy szokták átlépni, mint a magasugróbajnokok az egyméteres lécet. ■■ B ff a * glorites után. BJP Zenei kilátások. Az állatkerti vendéglő és kávéház bérletét nyolc esztendőre Spolarits és Maloschiknak ítélte oda a közgyűlés. Ez a döntés formailag kifogástalan, viszont meg kell állapítani, hogy a döntés nyomán általános és nem is titkos elégedetlenség támadt. Az elégedetlenség abból a körülményből táplálkozik, hogy az új bérlők személyében igen sokan nem találják meg azokat a garanciákat amelyek nélkül az állatkert naplemente utáni, életének a prosperálása el sem képzelhető. Budapest nem csak a nyomornak, hanem a gyomornak a városa is. A Gundelék főztje ellen alapos kifogások voltak tehetők. Maloschikék szakács-művészetét fátyol borítja még. de a gyomor előítélettel dolgozik s az előítélet úgy hangzik, hogy Maloschiknál méz a Gundel is jobb. Csak a jó bornak nem kell cégér, a jó halpaprikást az emberek csakis akkor tartják valóban jónak, ha jóhirü konyhából származik. Le kell szögezni, hogy a pesti publikum a minimumra redukálja az igényeit és a várakozását az állatkerti vendéglővel és kávéházzal szemben. Ez pedig nem lehet közömbös az álLaike.n .jövőjének a szempontjából, mert az állatkerti büdzsét erősen érinti az a kérdés. nem-e csappan meg az állatkert esti látogatottsága, nem-e riaszt el sokakat az a képzelődés, hogy amit Gundel meg tud csinálni, arra Maloschik képtelen lesz? Mindaz, amit most írunk, nem eső után köpönyeg. nem utólagos és nem fölösleges rek- rimináció. hanem elörevetése annak az árnyéknak, amely az állatkert jövőjére leselkedik. Nagyon üdvös, nagyon egészséges dolog, hogy Gundelék hatalmas konkurrenciával fognak ezután küzdeni. Attól tartunk azonban* hogy a konkurrencia nem az ételek minőségében és mennyiségében, nem az árak olcsóságában. sőt még a kiszolgálásban sem fog kifejlődni, hanem a vendégeknek nyújtandó zenei élvezetekben. Maloschik jó és olcsó étel helyett szimfonikus zenekarral fogja boldogítani a publikumot. Gundel viszont rezesbandát fog szerződtetni a szimfonikus hangverseny ellensúlyozására. A legszebb kakofónia fog iiy módon kifejlődni az állatkertben, nagy gaudiumára a gyerekeknek, rettenetes bosszúságára a zenei smokkoknak. A kakofónia költségeit pedig ismét a város fogja fizetni, amely ily módon megdönti annak az évszázados közhelynek az igazságát, hogy inter duos litigantes tertius gaudet. Akkor, amikor a beérkezett pályázatokat re- vidiálták az illetékes hatósági közegek, a kalkulációba bizonyára alapos hiba csúszott bele. Ezért a hibáért korántsem felelősek a munkát végző tisztviselők, mert őnekik abszolút értelemben kellett a pályázók árajánlatait feliilvizsgálniok. Holott a gyakorlatban majd úgy alakul a helyzet, hogy az állatkerti belépőjegyekből aránytalanul csekélyebb lesz majd az idén a bevétel, mert az állatkert látogatottságára nagy és káros befolyással lesz az az idegenkedés, amelvlyel a pesti publikumnak tehetősebb része az új bérlőket fogadja. Végeredményben tehát a főváros rá fog fizetni arra, hogy Maloschikék a legelőnyösebb ajánlatot adták be és a közgyűlés ezt az ajánlatot fogadta el.
