Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-09 / 15. szám
2 I Budapest, 1913. prilis 9. Szerény hangú, ártatlannak látszó kommüniké jelent meg a múlt héten a lapok közgazdasági rovatában. Megtudtuk belőle, hogy a lékot úgy mint tavaly, tizennyolc koronában Városi Villamos vasul igazgatósága megállapította a múlt esztendő mérlegét, az oszta- szabta meg s a közgyűlés határnapjául április hó húszonharmadikát tűzte ki. Egészen simán, úgy ahogyan Hűvösek gondolják és szeretnék, még sem Mg menni ez a dolog. A város sorsának intézői megunták már azt a lehetetlen állapotot, hogy egy községitett üzemnél a város képviselői másod- és harmadfokú szerepet játszanak. Tisztában van azzal mindenki, hogy liiivösék egyeduralma a vége felé közeledik. Az alapszabályok értelmében három igazgatósági helyre, úgyszintén az elnöki és alelnöki állásra új választást kell tartani. Ez a legjobb alkalom arra, hogy a főváros részvénvtöbö- sége az igazgatóság tagjainak számarányában is kifejezésre jusson. A V. V. V. vezetésének egészen új irányt kell adni. A családi hitbizománv rendszerét nem szabad tovább megtűrni, az eddigelé uralkodó osztalékpolitikának véget kell vetni. Lehetetlen helyzet, hogy a város, amely a vállalatba fektetett pénze után súlyos kamatokat kénytelen fizetni, ráfizessen erre az üzletre. kevesebb pénzt kapjon osztalék címén, mint a mennyibe ajrészvénvekért fizetett tőke került. Gyökeres és gyors szanálásra van szükség. ennek pedig az a legbiztosabb garanciája. hogy a tanács oly értelmű utasítást kapjon a közgyűléstől, amely szerint gondoskodni tartozik a részvénytöbbségből folyó jogoknak oly irányú gyakorlásáról, hogy a V. V. V. igazgatóságának elnöke a mindenkori polgár- mester legyen, az igazgatóságnak és a felügyelőbizottságnak tagjai pedig legalább felerészben a főváros dezignált képviselőiből kerüljenek ki. Hűvös báróéknak nem fog tetszeni a dolog, ez azonban nem lehet akadálya a tisztességes megoldásnak. A közlekedési bizottság hétfői ülésének váratlanul szenzációja támadt: Oláh Dezső dr. törvényhatósági bizottsági tag a napirend végén külön indítványt tett. Oláh arra hivta fel a bizottság tagjainak a figyelmét, hogy e hónap végén lesz a Városi villamos vasút évi közgyűlése. A főváros tudvalévőén megszerezte volt a Városi részvénytöbbségét, de rnig a beruházott kölcsönpénz a fővárosnak öt százalékba kerül, addig Oláh szerint a megvásárolt részvények csak nég yszázalék kamatot hajtanak. A fölszólaló utalt arra, hogy a Városi fejlődése nem történik abban a tempóban, mint ahogy a Közútié, s véleménye szerint ezen ugv kellene segíteni, hogy a főváros a Városi villamosnak úgy az igazgatóságában, mint a felügyelő bizottságában a részvényeinek megfelelő képviseletet, s ezzel a tényleges befolyást biztosítsa. A vállalat üzletvitelét ugyanis ma nem irányítja a főváros. Oláh a befolyás biztosítására a mostani közgyűlést tartaná alkalmasnak, amidőn az igazgatóság harmad kiválik és a felügyelő-bizottságot teljes egészében újra fogják választani. Az utóbbiba na főváros eddig képviselve nem volt. Oláh Dezső indítványára Bódy Tivadar dr, alpolgármester azt a fölvilágositást adta, hogy a főváros időközi közgyűlésén a javaslatot elő fogja terjeszteni, ha ahhoz a polgár- mester hozzájárul. A kérdéssel azonban Oláh javaslata értelmében még eddig nem foglalkozott a tanács. A választ Oláh Dezső dr. megnyugvással vette tudomásul és bejelentette, hogy indítványát részletes üzemi és üzleti megokolással elő fogja terjeszteni a törvényhatóság legközelebbi közgyűlésén is. il polgármester távozhat. Megengedte a belügyminiszter. A főváros az állami tisztviselők nyugdíjszabályzatának reformálása alkalmából, a státuszhoz tartozó tisztviselők mintájára, átdolgozta a városi tisztviselők ellátásáról szóló szabályzatát. Lényeges változás a többi között az volt a szabályzatban, hogy a főtisztviselők szolgálati idejét — teljes fizetés nyugdíjazást való élvezést föltételezve — 40 helyett 35 évben szabt'ák meg. Ez egyébként már második ilyen kísérlete a fővárosnak; először elutasította a belügyminiszter a fővárosnak erre vonatkozó kérelmét, azzal-, hogy Budapest tisztviselői nem lehetnek kedvezőbb helyzetben, mint az államiak, mert akkor az utóbbiak is teljesen jogosan ugyanezt követelik. A kormányelnök akarata folytán változott a helyzet, az állami tisztviselők eljutottak a 35 esztendős nyugdijidőhöz, mire a polgármester elkészítette a nyugdijszab'ályzat megreformálását, melyet a közgyűlés elfogadott. A másik fontos változtatás a javaslaton az, hogy a polgármester nyugdijbamenetelét megengedték. A belügyminiszter a módosítások dolgában most határozott. A tisztviselők részére a 35 éves nyugdij-idöt engedélyezte, sokkal nehezebben történt a polgármesterre vonatkozó szakasz felett való döntés. A belügyminiszter itt határozottan ellenkező állásponton volt a közgyűléssel. S ettől a véleményétől még most sem tért el. A városházán úgy mondják, hogy H e 11 a i Ferenc főpolgármester interveniált a minisztériumban a polgár- mester szabad távoz'ási jogának biztosítása miatt. Es igy a közgyűlés is, a polgármester is, nyugodtak lehetnek. ÁLLATKERTI CSENDÉLET. (Aesópiisi mesék az utolsó bölényről, amelynek szarvából kilenc centiméter hiányzik, továbbá a medvékről, amelyek olyan jól keresnek, hogy automobilon járnak, végezetül pedig a ponnylovakról, amelyek viszont a vihígotje- lentő deszkákon smunsiliznak.) 1 Az utolsó bölény Hamburgban pillantotta meg a napvilágot. Történetünk hőse Hagenbeck számára született, elvégezte az összes állatiskolákat. megnövesztette a szarvát, később megnősült, amitől olyan «zelid lett, hogy Hagenbeck mester nyugodtan eladta öt Budapest székesfő- v)áros tanácsának. A vételár 3800 korona volt, mely összeg a nemes állat ünnepélyes átvételének pillanatában vált esedékessé Szóbanforgó bölényünk a múlt héten szerencsésen megérkezett Budapestre. A megérkezésnél kevésbbé szerencsés volt az utazás .mert az utolsó bölénynek valami magyarfaló külföldi útközben elárulta, hogy Budapestre viszik és székesfővárosi akalmazott lesz belőle. A szelíd vadM alo-sikra szálltak ! százkuszonhat városatyák, i Zászlók alatt vonulnak fel a városatyák a közgyűlésre. Hűvös Iván fehér lobogóval hozza be a józsefvárosiakat. Csupa elszánt, kemény harcos, a végsőkig készek kitartani Spolarits és Maloschik mellett. A Franzstadtot B i 11 n e i János szerezte meg a Gundel-ellenes tábornak, Buda gyöngyeit P e r c z e 1 Béla nemes haraggal vezeti. A Lipótváros G u n d e 1-zászlót lobogtat, a demokraták között mindkét pártbell akad. Jön a hetedik kerület és mindenek nagy ámulatára a Spolarits-táborhoz csatlakozik. A hangulat nagyon izgatott. A jámbor idegen azt hinné, hogy most dől el az európai béke sorsa. Az emberek kapacitálják egymást és buzgón tippelnek. Krausz Simi harsány hangon kiáltja; — Adok Spoláritsot! Veszek minden pénzért! — mondja Win- t e r Lajos kir. tanácsos, ugyanaz, aki a fülei helyett, mindig zabot szokott hegyezni. Fgy csoportban Magyar Miklós magyarázza, hogy Maloschik „emól“ jól jár, mert ha elesik az állatkerti vendéglő bérletétől, akkoi nyomban rekompenzálja öt a közgyűlés a következő programmpontnál, a munkanélküliek javára megszavazandó ötvenezer koronából. H e 1 t a i elnök oldalán ezúttal először foglal helyet Bár ez y polgármester. Valahogyan nagyon kicsinynek látszik mellette . . . Márkus tanácsnok ma már sokkal higgadtabban, óvatosabban beszélt. Szigorú tárgyilagossággal, mintha a dolog alig érdekelné, elmondja a tanács legújabb előterjesztését, némi lendületre csak akkor kap, amikor bejelenti, hogy Gundelék feltétlen hívei a szimfonikus hangversenyeknek. Jó lesz nékünk a malacbanda is mondják a józsefvárosiak és a Franzstedtlerek s a disputából kiderül, hogy tisztára zenei szempontok vezetik a tanácsot is, a közgyűlést is, ennél a tárgynál. Biró Henrik kevés bajusszal, de annál több igazsággal támadja a tanácsot, amiért az utolsó pillanatban jött ki az előterjesztéssel. Olyan súlyos csapásokat mért a nemes tanács fejére, hogy Hfef 11 a i főpolgármesternek megesett a szive és — rendreutasitotta Bírót. Pár p e r c- c e 1 később villámok cikkáztak a teremben. P e r c z e I Béla megszégyenítette a legszebb égi háborút. Dörgő hangon ostorozta a tanácsot, szidta Gundelékat, dicsérte Malosikot. Bejelentette, hogy az I. kerületi bizottsági tagok a sarkukra fognak állni, ő azonban egyelőre leül a sarkára. Nagyon jó volt még Bittner János, a lova- gias hentesmester. Hogy mit mondott, örök titok marad. Bittner nem tartozik a hangos emberek közé, egy negyed kappan kompóttal és uborkával sokkal ércesebb zsöngékre képes. mint ö. Egy szellemű igy jellemezte a beszédet: Ez a Bittner nem szólt semmit, csak beszélt.. G á 1 bácsi ismét az önkéntes mentő szerepét vállalta, Márkus tanácsnok pedig, amikor végszóval élt, elárulta a nagy titkot, hogy a balkáni háború miatt késett az előterjesztés. — Hogy jön a Gutidel meg a Maloschik Driná- polyhoz?/ — kérdezték a városatyák, de választ nem kaptak, mire elkezdtek szavazni. Kilenc- venhárman szavaztak a tanács m el 1 e 11 (köztük tizennyolcán a tanács tagjai), százhuszon- hatan pedig ellene. Amiből nem csak az következik, hogy az előterjesztés nem nyerte meg a városatyák tetszését, de megállapítható, hogy 400 városatya közül mindössze 201 teljesítette városatyai kötelességét, a közgyűlés fele nem volt jelen. Hányán lettek volna, ha történetesen nem üzletről van szó? A fásultság és közöny nem idegen fogalmak a közgyűlésen. Bizonyosság erre a munkanélküliekről szóló vita, amelynél alig volt harminc városatya jelen. Szó, ami szó, N i g r i n y i Györgyöt hallgatni nem tartozik az élet sürüsített örömei közé. Az ügyvéd úr a Magyar villamos- ságinak az ügyésze, ami bizonyára nem utolsó 1 dolog és hogy kevés munkával jár, arra is kö- | vetkeztetni lehet abból, hogy Nigrinyi dr. szak- I értőnek képzeli magát — a munkanélküliségben. I Nagyon szánalmas, nagyon ügyetlen volt a Deformálják Hűvöseket. 11 O. ü. ü. uj igazgatósága.
