Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-24 / 52. szám
II. évfolyam Budapest, 1913. december hó 24-eu 52. szám wi8ioiiiogrmn8aiiiariiDmaiam»Haiiia»m»iPÍMmHiaí»p»imaiaBjii3iiia§8B£aBg8DEflgaisBa»sö»gDg§iioiggo8iiDHrt EEÖFJZ ETÉS S HFXKz Egész évre..........................16 K Fél évre .... ........... S K Eg yes számolt ft a pit a- tófr. a kiadóhivatalban* Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős sz.erhes-E.tS Dacsó Emil. TáT’ssacT’fzeaztö ár. Szilágyi Hugó Megjelenik mindem szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vi. kér., Sziv-utca e a o IS. szám Telefon •••»••• 137-15 Hecht Ernő országszerte ismertté tette n nevét azzal a beszédével- amelyet a költségvetési vita során elmondott. A megdöbbenés, amelyet a beszéd okozott, élénk bizonysága a kritika helyénvalóságának, az a kínos felsziszszenés pedig, amely liecht Ernő szavainak nyomán támadt, arra vall, hogy a súlyos vádak eleven húst értek. Megállapítható, hogy ilyen gyilkos hatású, éles, kíméletlen beszéd sohasem hangzott el a közgyűlés termében. Amiből azonban legkevésbé sem lehet Hecht Ernő személyét illető következtetéseket levonni. — Ennek a beszédnek el kellett hangoznia. — Benne volt a köztudat levegőjében, elmon- datlanul, de mindenki által ismerve. Egy kérdés volt csupán: vájjon akad-e a négvszáz- fejű testületnek olyan tagja, aki fittyet hány a kényelemszeretetének, a nyugodt emésztésének, aki független és elég tekintélyes hozzá, hogy bátran és önérzetesen vádat emeljen azok ellen, akik a köztudat szerint visszaéltek a polgárság bizalmával. Valóban imponáló férfiasság kellett a munkához, amelyet Hecht Ernő magára vállalt. Tényeket állított, amelyeknek valóságáról bizonyítékok nélkül is meg volt győződve mindenki. Tényeket, amelyek különösen e lap olvasói előtt nem voltak titkok, mert Hecht Ernő beszéde — és ezt nagy büszkeséggel szögezzük le — a visszhangja, a megismétlése volt mindannak, almit a Fővárosi Hirlap másfél esztendő óta tálal a nyilvánosság elé. Egy hétesztendős uralom bűnkrónikájának talán nem is a legfeketébb lapjaiba engedett bepillantást Hecht Ernő. Bizonyos, hogy igaza van a sajtó ama tiszteletreméltó orgánumának. amely szerint Bárczy István a Hecht Ernő helyén sokkal súlyosabb kritikával fordulhatott volna a város vezetősége ellen, — mert Bárczy sokkal több titkot ismer, mint Hecht Ernő. Itt azonban másról van szó. — Senki sem hiheti, hogy a közgyűlés atmoszférájába került bűnlajstrom teljesen kimeríti a Bárczy-rezsim ellen felhozható vádakat. Hecht Ernő páratlan hatású fellépésének az a körülmény kölcsönöz súlyt és jelentőséget, hogy ezekből, az apró smucigságoknak elkeresztelt esetekből, egv rendszernek a képe rajzolható meg. Az apró smucigságok talán éppen a leggyöngébb szemei egy láncnak, amely egyre erősebben fogja le a polgárság kezét. A lelkek felszabadulását köszönheti Budapest lakossága Hecht Ernőnek. Önzetlen példaadása elismerést és hálás tiszteletet érdemel. Rossz szolgálatot tesznek a főváros ügyének akik Hechtet gáncsolják. A polgár- mesternek sem szabad büszkének lennie a buzgó védelemre, amely azt látszik bizonyítani. hogy alaposan rászorul. A városi kenyér a fácánoknak és a foglyoknak a sorsára jutott. Folkusházy Lajos örömkönnyeket hullatott, valahányszor a községi kenyérgyárról beszelt, valahányszor a községi pékek alkotásait morzsolta az iijfai között. Unos-untalan hallottuk a dicséretét ennek az üzemnek. A városi kenyér kitűnő, mondották, és a mi a fő: óriási kelendőségnek örvend, nem győznek annyi halósági kenyeret gyártani, mint amennyire szükség van. Közben pedig Belgráábau kiütött a pékek sztrájkja. A szerb főváros kenyér télén maradt volna, ka Folkusházy nem siet a magyar-szerb barátságot kenyérrel megpecsételni. A főváros kenyérgyára Belgrádiul szállította a gyártmányait és minthogy a forgalom, a produkció nem emelkedett, nyilvánvaló,-. '1 gy.fi- Belgrúába küldött kenyérre Budapesten nem volt szükség, következésképpen megint úgy jártunk, mint a fácánokkal és foglyokkal. A kenyérgyárat is azért állítottuk fel, hogy a külföldet tápláljuk olcsó kenyérrel és a hatósági kenyér ugyanolyan népszerű, keresett cikk, mint a fácán és a. fogoly. A baj csak az, hogy nem Budapesten népszerű, nem Ft keresik, hanem külföldön. A Therápia cimii áisznósáigot valósággal kierőszakolta a bizottsági tagoktól a polgármester. Annyi energiát, szorgalmat, agitatórius készséget fektetett bele ebbe az üzletbe, mintha a főváros szennyesét csakugyan nem lehetne másutt kimosni, mint a kőbányai gőzmosóáában. Jól tette Füredi Mór, hogy névszerinti szavazást kért, mert ezáltal alkalmat adott egy tűrhetetlen helyzetnek a megrögzítésére. Nyolcvanötén szavaztak az előterjesztés melleit s a nyolcvanöt szavazatból huszonkettőt a tanács tagjai adtak let Minden negyedik ember a tanácsból került ki és minthogy nem volt még precedens arra, hogy a tanács a saját javaslatát leszavazta volna, bizonyos, hogy a Therápia hősi védői már ab ovo huszonkét ,,fór“-ral indultak az ütközetbe. Hogy ez mennyire lehetetlen és mennyire erkölcstelen állapot, azt nem is kell bővebben magyarázni A legveszedelmesebb összeférhetetlenséget rali magában a tanács szavazati joga, azért, mert e jog a törvényben gyökerezik, nincs tékái ellene védekezés mindaddig, amíg a törvénynek idevágó szakaszát meg nem változtatják. A fővárosi törvény revíziójának anyaggyűjtésénél a Therápia aktáit sem szabad figyelmen kivii\ hagyni. Az uj építésügyi szabályzat jelentősége. Irta: Forbáth Imre dr„ műegyetemi tanár, föv. biz. tag. a közmunkatanács tagja. Az uj építésügyi szabályzatot a közmunkák tanácsa, mely a szabályzat megállapítására illetékes, véglegesen letárgyalta, ugy hogy már csak némely szövegezési munkálatok vannak folyamatban és a szabályzat előreláthatólag a jövő év elején életbe fog lépni. Az a körülmény, hogy ez, a főváros jövő fejlődésére nézve talán legfontosabb szabályzat, a törvényhatósági bizottság teljes megkerülésével jön létre, szomorú fényt vet arra, hogy milyen gyenge lábon áll az ország első törvényhatóságának autonómiája. De éppen az, hogy a törvényhatósági bizottságnak nem állott módjában ennek a szabályzatnak megalkotására befolyni, fokozottan kötelességévé teszik azoknak, kik a főváros jövőjét szivükön hordják, hogy az uj szabályzatot alapos tanulmány tárgyává tegyék, annak előnyeit és hátrányait megismerjék és lankadatlanul rámutassanak mindazokra a követelményekre, melyeknek az uj szabályzat sem fog eleget tenni. Egyúttal azonban ez az állapot fel kell hogy hívja a mértékadó városi körök figyelmét arra is, hegy az uj fővárosi törvény kidolgozásánál azon legyenek, hogy ennek a fontos kérdésnek további tárgyalása oda tétessék át, ahová az való, t. i. a főváros autonóm hatáskörébe. Az uj építésügyi szabályzat, a jelenleg érvényben levő 1894-iki szabályzattal szemben, számos tekintetben kétségtelenül nagy előrehaladást jelent. Az első és legfontosabb változás az eddigi szabályzat határozmányaival szemben az, hogy megszűnik az a lehetetlen állapot, hogy a főváros beépítésében hiányzott minden fokozatosság a beépítés sűrűségére nézve a belső városrészektől kifelé a város perifériájáig. A régi szabályzat szeíint ugyanis az úgynevezett negyedik övezetbe tartozott a főváros területének úgyszólván egész kültelke. Már pedig ebben a negyedik övezetben az érvényben levő régi szabályzat szerint ép o'y sűrűn lehetett épiteni, mint a város legsűrűbben beépített magvát képező belső részeken. A város határán a telkeknek ép ugy csak 15. illetve négy emeletes épületeknél 20 százalékát kellett udvar gyanánt szabadon hagyni, mint az I. övezetben. Ép ugy lehetett 10 m-nél szélesebb utcákban kétemeletes, 15 m-nél szélesebb utcákban pedig négy- emeletes házat épiteni a város legkülsőbb pontján, mint a központban. Ugyanazok a minimális mé etek voltak mérvadók az udvarok kialakítására né;ve is a város egész területén, ugy hogy kivéve a nagyon csekély területekre szo.- ritkozó tulajdonképpeni villanegyedeket egyformán keletkezhettek siirün lakott bér kaszárnyák a város minden pontján. Ennek hátrányos következményeit lépten- nyomon megfigyelhetjük. Ennek a lélek nélkül való szabályzatnak köszönhetjük, hogy az utolsó években a város külső részeiben, még mezőgazdasági művelés alatt álló földeken, egyszer- .o négyemeletes bérkaszárnyák nőttek ki a földből olyan területen, hol más kulturvárosokban csak szabadon álló, villaszerű vagy legalább is családias jellegű k;sebb lakóházak épitése lehetséges. Ennek a szabályzatnak köszönhető, hogy ma Budapestnek különösen balpartja, de a jobb- partnak is mind nagyobb kiterjedésű részei oly sűrűn és levegőtleniil vannak beépítve, mint a
