Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-24 / 52. szám
nyugoti államok nagyvárosainak legegészségtelenebb részei. És hogy ez a minden fokozatosság és változatosság nélküli építkezés a fővárosnak nemcsak egészségügyi, hanem esztétikai viszonyaira nézve is milyen hátránnyal van, azt közelebbről fejtegetni felesleges. Az uj építésügyi szabályzatnak nagy érdeme, hogy szakított a régi rendszerrel és a beépités sűrűsége dolgában egészséges fokozatosságoí létesit a város középpontjától kifelé. Az eddigi négy övezet helyett az uj szabályzat a város területét nyolc övezetre osztja. Ezek közül csak a belső részeket felölelő I. és II. övezet tartja meg azt a sűrűn beépített jelleget, melyet a régi szabályzat az egész város területére megállapított. Mig régebben még a villanegyedekben is megengedte a szabályzat a telkek 80 százalékának beépítését és ennek a pontnak káros következményeitől csak az évek során kifejlődött kedvezőbb gyakorlat mentette meg a főváros villanegyedeit, addig az uj szabályzat szerint a III. és IV. övezetekbe utalt villanegyedekben a telkeknek 66. illetve a budai hegyvidékeken 80 százalékát kell beépittetlenül hagyni az eddigi kötelező 20 százalékkal szemben, úgy hogy intézményesen biztosított villanegyedei a fővárosnak tulajdonképpen csak ezentúl lesznek. A főváros külső területének legnagyobb részét felölelő V., VI.. VÍI. és Vili. övezet közül az V. bizonyos átmenetet van hivatva létesíteni a sűrűbb belső és ritkább külső beépités között, de már itt is különböző magasságú beépités szerint a telkeknek 24—35 százalékát kell udvarterületnek meghagyni, mig a VI. övezetben 50, a VII. és Vili. övezetben 55 százalék a kötelező udvarterület. Világos, hogy ezek a határezmányok az ezentúl felépülő külső városrészek közegészségügyi viszonyaira a legelőnyösebb befolyást fogják gyakorolni. A régi építésügyi szabályzatban hiányzott továbbá a fokozatosság a megengedett épület- magasságok tekintetében is. Az uj építésügyi szabályzat ennek az abnormális helyzetnek is véget vet, amennyiben maximumként megállapítja, hogy a ÍV. övezetbe tartozó budai villanegyedekben csak 9.50 m magas, vagyis egyemeletes. a 111. övezetbe tartozó villanegyedben csak 12.50 m magas, vagyis kétemeletes, a VI., Vll. és Vili. övezetbe tartozó villanegyedekben pedig csak 15.50 m magas, vagyis háromemeletes épületek emelhetők. Négyemeletes épület csak az V. övezetben, 23.50 m magasságig terjedő, ötemeletes ház csak az I. és II. övezetben van megengedve, itt is azonban csak 18 m-nél szélesebb utcákban, mig a keskenyebb utcákban ezekben az övezetekben is alacsonyabb épület- magasság kötelező. Látjuk ezekből, hogy az uj szabályzat hatása alatt a város külső területeinek képe teljesen meg fog változni azzal az állapottal szemben, mely a régi szabályzat alapján kifejlődhetett volna. Ez tehát az uj szabályzatnak okvetlenül elismerendő nagy előnye. További nagyÄjnye az uj szabályzatnak az, hogy befolyást bWosit a hatóságnak mindenhol, ahol a főváros külső képének feltűnő elcsúfításáról van szó. Mig eddig esztétikai szempontból mindenki úgy építhetett, ahogy az neki tetszett, tekintet nélkül arra, hogy nem veszélyeztet-e építkezése által fontos esztétikai érdekeket, addig ezentúl, különösen exponáltabb helyeken, a hatóságnak módjában fog állani olyan rikító ízléstelenségeket, mint amilyenekkel az utolsó években mind gyakrabban találkoztunk, megakadályozni. A hatóság ugyanis az uj szabályzat szerint jogositva lesz egyes utcákon és tereken a városkép egységes jellegének megóvása céljából architektonikus szempontból magasabb követeléseket támasztani és jogositva lesz arra is, hogy oly építkezésekre vagy homlokzati kiképzésekre, melyek a városrész tájképét vagy már kialakult városképének összhangját megrontani alkalmasak volnának, az engedélyt megtagadni, ami eddig módjában nem állott. Ezzel Budapest csak követte a nyugoti kulturállamok nagyobb városait, hol ez a joga a hatóságnak már régóta megvan és hol számos városban azonkívül külön művészeti szakbizottság támogatja a hatóságot ebben az esztétikai és művészeti szempontból fontos munkájában. Mig az előzőkben ismertettük azokat az előnyöket, melyeket az uj szabályzat az eddigi állapotokkal szemben biztosit, most rá akarunk mutatni azokra a hátrányos jelenségekre, melyek az uj szabályzat életbelépése után is változatlanul be fognak állani és melyek továbbra is meg fogják akadályozni Budapest építési kifejlődésének olyan alakulását, mely közegészségügyi szempontból a legkívánatosabb volna. Elsősorban arra kell rámutatnunk, hogy az uj szabályzat sem tartalmaz semmiféle rendszabályt vagy korlátozást arra nézve, hogy a budapesti lakásviszonyokat oly szomorúan jellemző udvari lakások száma a jövőben csak némi- kép is csökkenjen, Tudvalevőleg Budapest lakosságának csaknem felerésze udvari lakásokban lakik, melyeknek hátrányai annyira ismeretesek, hogy azokra itt bővebben kiterjeszkedni tényleg feleslegesnek látszik. Ha már most tekintetbe vesszük, hogy az uj szabályzat szerint is lehetséges lesz a telkeket ott, hol a zártsorú beépités kőtelező, korlátlan mélységig beépíteni és csak a beépítési Budapest. 1913. december 24. magasság lesz az utcai vonaltól számított 70, 60, 50, illetve 43 m mélységen túl némileg korlátozva, akkor kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy az ezekben az övezetekben fekvő telkeken ép úgy fognak kizárólag udvari lakásokat tartalmazó kereszt- és hátsó-szárnyakat építhetni a jövőben is mint eddig. És ha az udvarterületek bővebb méretezése folytán az udvarok ezentúl nem is lesznek olyan sziikek és világosság nélküliek, azért az udvari lakások, egészségügyileg a jövőben is csak sokkal hátrányosabbak fognak maradni, mint a kereszt- irányban jól szellőztethető, mindkét oldalról megvilágított utcai lakások. A közmunkatanács az uj építésügyi szabályzatba, éppen e sorok írójának javaslatára, bevett egy olyan pontot, mely szerint a hatóság zártsorú beépítési tömböknél nagyobb összefüggő íégiir biztosítása céljából előírhatja, hogy a tömb belsejében lévő összes udvarok egymással ösz-- szeftiggően helyeztessenek el és hogy ezen ösz- szefüggő udvarterületen építeni nem szabad, de ez csak egy fakultativ jog, melynek üdvös kihatása attól függ, hogy a hatóság mily mértékben fog majd ezzel a jogával élni. Egy másik nagy hátránya az uj építésügyi szabályzatnak, hogy nem tartalmaz semminemű kifejezett könnyítéseket olyan építkezések számára, melyeknek célja a Budapesten annyira szükséges 1. és 2 szobás kislakásoknak szaporítása. Külföldi modern építésügyi szabályzatok az ilyen építkezéseket mindennemű könnyítésekkel igyekeznek elösegteni, mig a budapesti uj szabályzatban mindössze csak az az egy pont foglaltatik, hogy a hatóság ott, hol egész tömbök egyöntetű beépítéséről van szó, az építésügyi szabályzat határozmányaitól eltéréseket is engedélyezhet. Ez a pont tehát lehetővé teszi legalább azt, ohgy az, aki egy egész tömbön akar ilyen kislakásos házakat építeni, kedvezményekért folyamodhasson, de mindenki be fogja látni, hogy az ilyen tág fogalmazás a kislakások építésére buzditólag hatni nem igen alkalmas. Az uj szabályzatnak kezdetben felsorolt előnyei megokolják azt, hogy az uj szabályzat életbelépését örömmel üdvözöljük és minél rövidebb időn belül követeljük. A felsorolt hátrányok viszont megmagyarázzák azt, hogy az uj építésügyi szabályzatot sem tekinthetjük végleges megoldásnak, hanem rögtön hozzá kell fognunk ahhoz a munkához, amelynek eredménye kell hogy legyen az a végleges uj szabályzat, mely hivatva lesz az összes indokolt követeléseket úgy közegészségügyi, mint gazdasági és szociális téren kielégíteni. HEGET JELENTI á PECHT - BÁBCZY ISTVÁNNAK. A krónikás, ha hexaméterekben tudna dadogni és a hellén korszaknak a klasszikusai közé tartoznék, most összekulcsolná a kezét, szemét a magas egek felé fordítaná és szent áhítattal kérné a Múzsát, adjon erőt és tehetséget ama nagy, velötrázó, szívre és lélekre ható eseményeknek a megörökítésére, amelyeknek eleven szem- és fültanuja vala a legszerencsétlenebb esztendő utolsóelőtti hetében,' az esztendő utolsó közgyűlésén, az újvárosháza dísztermében. Bizony, bizony, rossz jósok voltunk. Egy héttel ezelőtt azzal ijesztettünk rá a városatyákra, hogy három napig fog eltartani a költségvetés vitája. A városatyák pedig megmosolyogták a hirt: — Mi csak ismerjük magunkat! — mondották. És valóban, a legszebb kilátások mellett indult meg a közgyűlés munkája, Miklós Elemér dr., a közkedvelt tanácsjegyző, szerdán szerepelt először a közgyűlésen uj minőségében. A városatyák tömegesen üdvözölték, senki sem volt, aki azt mondotta volna, hogy Sztankovits Szilárd távozása pótolhatatlan veszteséget jelent. Jó szerencsét kombináltak a városatyák abból a körülményből, hogy a karzatot tömegesen lepték cl a kéményseprők, akiknek az ügyében interpelláció készült. Később kiderült, hogy a kéményseprők nem voltak eléggé szurtosak, levakarták orcájukról a sűrű kormot, mit rákentek a századok, holott a kabala szerint csak a maszatos kéményseprőnek a lényéből sugárzik ki a szerencse. A kéményseprőknél sokkalta ragyogóbb, üdítőbb jelenség is díszítette a karzatot. Ott volt a gyönyörű Dergán Blanche, a Vígszínház rendes tagja, oldalán egy belvárosi városatya feleségével. Elsőnek természetesen Guthi Imre fedezte fel a művésznőt. Torna Szilárd bátyánk legott látcsövet szögezett feléje, majd a közgyűlés Don Jouan-jai legeltették szemeiket a ritka látványosságon. Nem követünk el indiszkréciót, ha eláruljuk az aranyifju városatyák neveit : Bíró Henrik, P a 1 o t a y Ödön, Gálos Kálmán, U 11 m a n n Gyula, Magyar Miklós sorban jelentették ki, hogy az is gazember, aki jobban örül annak, ha Havass Rezső dalmát bölcsességeit meghallgathatja, mintha a szép Dergán Blanche őt hallgatná meg . . . De félre a profán dolgokkal; valami egészen uj dolog következik. Hecht Ernő háromezer méteres filmet mutat be a városatyáknak. Mindenki rajta van a, vásznon és mindenkinek az árnyékában a polgármester enyhe szilhuettje settenkedik. —• Itt látható a világ legdrágább Íróasztala — mondja a konferanszié és megjelenik az íróasztal boldog tulajdonosa: egy fővárosi iskolaigazgató. •—■ Kinek a tapétái a legszebbek? — hangzik a kérdés. És felelet helyett a városi bérházak lakóit mutatja a csodafilm. — Mi került háromezer koronába? kérdi Hecht Ernő. — Ez a fekete zongora —- válaszolja a beszédes vászon. Hecht konferánszié kérdez és a vetítőgép fürgén megadja a feleletet. —- Kié a legolcsóbb lakás a Vigadóban? — B ár c z y Gusztávé. — Ki az a Bárczy Gusztáv? —- Testvéröcscse Bárczy Istvánnak. — Miért vásárolta meg a város a Károly-körut 15. számú házat? — Pro primo: a Sugár-utra való tekintettel. Másodszor pedig a statisztikai hivatalnak az elhelyezésére. — Melyik lakik most a házban: a Sugár-ut vagy a statisztikai hivatal? — A harmadik, tisztelt publikum. — Mi a neve a hatalmas harmadiknak? — Rózsavölgyi Gyula alpolgármester ur. — És a bér? — Egyezer korona, kérem alássan. így ment ez tovább, esti hét órától fél kilencig. Hecht Ernő beszélt és szavainak a nyomán sorba kapták fel a fejüket a polgármesterek. A közbeszóló városatyák sem jártak jobban. B r ó- d y Samuról megállapította szónok, hogy összeférhetetlen ember, mert tagja a szentlőrinci helyiérdekű vasút igazgatóságának, holott a vasút szerződéses viszonyban áll a fővárossal. Amikor pedig K omlós Ágost védelmébe vette Bró- dyt, liecht Ernő, harsány derültséget keltve, igy szólt:- .A gazdag emberek sokkal kapzsibbak, mint a szegények! — Hűvös Ivánt viszont régi ellenfele, Kriszháber Leó torkolta le. A Józsefváros viceadmirálisa nagyon hangos volt,
