Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-03 / 49. szám

II. évfolyam Budapest, 1913. december hó 3-án. 49. szám qmoniaman8aiiimHnmnmoiHPniamaiimiimmai»p»imfliragjs^8giBfliiHii8niä8auiam^9fl60B33mgi^gBgpiniS ELŐFIZETÉS S JÍR71 Ki Egész évr*e ................,„Í6 K Fé l évj*e ...»..................... 8 K Egyes szántok. kaj*h et­ték a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap ™dZieícsÍen™l"xtTsT*éms Felelős szerkesztő Dacsó Emil. Tái’ssf.or’fzesztB ein. Szilágyi Hugó kiadóhivatal : Vi. ken., Sziv-utca * • © IS. szám Telefon .................... 137-IS Az autóbusz és a javadalmi bérlet nagyon is különböző fogalmak. Más-más anyaméhben születtek s ma mégis közös kalap alá kerülnek a város­házán, annak a közös kapocsnak a révén, hogy a tanács a javadalmi bérletre is, az autobusz-kocsikra is, nyilvános árlejtést hirdet. Még egy körülmény van, amely ro­konságot teremt a kétfajta üzlet között: a nyilvános árlejtés becsületes megoldásának az ötlete nem fegamzott meg spontán a taná­csi agyakban, hanem a sajtó utján kifejezésre jutó közvéleménynek a nyomására. A java­dalmi bérletet majdnem kant,erben nyerte el a régi bérlőtársaság. Közvetlenül a célkarika, a közgyűlés döntése előtti állították meg a sokfejii táltos-céget Sándor Pál, majd Vázso- nyi Vilmos. A tanács erre szépen visszavo­nult javaslatával és kénytelen-kelletlen elfo­gadta a becsületes álláspontot. Ugyanígy tör­tént az autobusz-kocsikkal is: a legújabb ja­vaslat szerint nemzetközi, nyilvános pályázat utján fog eldőlni, kié legyen az autobusz- kocsik szállításának zsiros üzlete. Eklatáns bizonyítéka ez a két eset annak, hogy a tanács körmeire állandóan a legna­gyobb éberséggel kell vigyázni. Egyúttal pe­dig igazolja a késői becsületesség a tanács tagjainak emberségességét: állandóan téved­ni eminenter emberi dolog! Nemcsak erköl­csi, hanem jelentékeny anyagi hasznot is je­lent ennek a két ügynek-helyes mederbe való terelése. Példa erre különösen a javadalmi bérlet, amelyből most, a nyilvános árlejtés utálni, sokkal több jövedelme lesz a főváros­nak, mint lett volna akkor, ha a régi bérlők ajánlatát elfogadta volna a közg3óilés. A saj­tó és a közvélemény tehát nem végzett med­dő munkát. Sajnos, a közvélemény érdeklődése csak a mindenki előtt látható, deklarált' városi üz­letekre terjeszkedik ki. Pedig a városházán naponta osztogatnak javakat, szállítások, munkák és egyéb szolgáltatások formájában. A kis halacskák elkerülik a közvéleménynek és az érdektelen városatyáknak a figyelmét. A nyilvános árlejtés nagy vívmány a város­házán, holott a dolgok rendje az volna, hogy a legcsekélyebb közmunkánál, szállításnál, üzletnél is biztosítva legyen a döntés elfogu­latlansága és a város legnagyobb előnye. Amire a tanács a közvéleménynek és a város­atyáknak kényszerítő hatása alatt fanyalo­dott rá: a nyilvános pályázatot kormányzati rendszerré kell avatni a városházán. Temér­dek gáncs, gyanúsítás, panasz szűnnék meg ilyenformán és jótékony mérséklést nyerne azoknak a munkája is, akik a költő dalát for­dítva éneklik, igy: Járjatok ki minden földet, melyet isten megteremtetti! . . . szmzeéazvjv A Sáros-íiirdő/ úgy látszik, azért teremtette a végzet, hogy a lapok panasz-rovata sohase legyen üres. Múlt­koriban a városgazdasági ügyosztály nyil­vános árlejtést hirdetett ablakredőnyökre. A pályázati feltételek szerint ,,a redőnyöket való­di svéd fából, angol automatával felszerelve, ja­pán lakkal bevonva kell szállítani“. A magyar főváros tehát ragaszkodik ahhoz, hogy minden anyag forrása a külföld legyen. Holott a ma­gyar fa a legjobb minőségű a világon, az auto­matákat is úgy gyártják, mint angolhonban, a munkaalkalom viszont jóval kevesebb, mint bár­hol e világon. Vájjon mit szól ehhez a polgár­ul ester, a közszállitási szdbályzat hivatott őre? A másik panasz az iránt érdeklődik, miért szükséges az u. n. vaskitámasztó-készülékeket a szokásban lévőtől eltérő, erősebb, masszí­vabb kivitelben készíteni 'J S ha erre valóban szükség van, miért nincsen az dimmenzionálva? A panaszok, a kellemetlen kérdések azt bizo­nyítják, hogy a Sáros-fürdő botránykrónikájá­nak még néhány színes lapja várakozik a kö­zönségre. Sándor Pálra, a Közúti villamos vezérigazgatójára hi­vatkozott a polgármester, annak az igazoláséira, hogy a város kitűnő üzletet csinált a Városi Villamos részvényeinek megvételével. Bárczy István szerint a Közúti vezérigazgatója kifejez­te azt a hajlandóságát, hogy bármely percben megveszi a város birtokában lévő részvénye­ket, azon az áron, ahogy a város vásárolta őket. Ez a védekezés nem egészen alapos. Amit egy triviálisnak tetsző példával bizonyltunk. El tudjuk képzelni, hogy valaki ezer, vagy kétezer koronával tulfizet egy lakást. Nem könnyelmű­ségből, nem is azért, mert a lakás közel van a hivatalához, hanem mert a háznak úrnője van, akihez gyengéd szálak fűzik. A gavallér nem nézi a bér nagyságát, hanem egyedül a ,,nagy­ságát“. A praecium affectionis esete forog fenn a Közútira nézve is: minden pénzt megér a kon- kurrens vállalatnak a másik vállalat részvény­többségének megszerzése. De csakis a konkur- rens vállalat hajlandó ilyen borsos ári fizetni, máski nem. Abból a körülményből tehát hogy a közúti valamikor szintén reflektált a Városi részvényeire, semmiféle következtetést nem le­het levonni arra nézve, hogy a Városi a város­nak tényleg megéri a huszonnyolc milliót. An­nál kevésbbé, mert a tények mást mondanak s mert Sándor Pálnak állítólagos nyilatkozata nem mai keletű, hanem abból az időből szárma­zik, amikor még egészen más viszonyok voltak. Cft pályázó Harc a javadalmi bérletért November hó utolsóelőtti napján járt le az a pályázat, melyet a tanács a javadalmi bér­letre kiirt. Az előzmények ismeretesek. Fél- esztendőve! ezelőtt, május havában, a pénz­ügyi bizottság ülésének napirendiére hirtelen kiűzték a javadalmi bérlet meghosszabbí­tására vonatkozó előterjesztést. A bizottsági tagok még fel sem ocsúdhatnak meglepeté­sükből, már is megtörtént a döntés: tizen- egv szavazattal tiz ellen az eddigi bérlőknek, az Engel, Neuerer, K e p p i c h és B r a n- kovics cimü alkalmi társaságnak akarták juttatni a zsiros üzletet. A szerencse fiai azonban nem sokáig örülhettek: Sándor Pál aposz.rofálására V á z s o n yi Vilmos, aki nem volt jelen a határozathozatalnál, kijelen­tette. hogv helyteleníti a nyilvános pályázat megkerülését. Ezzel azután megpecsételték a tanácsi előterjesztés sorsát. A polgármester nem merte a közgyűlés elé vinni az iigvet. hanem utasította a pénzügyi osztályt, hogv nyilvános árlejtést hirdessen a bérletre. Szmbaton bontotta fel a Bérezel Jenő dr. tanácsnok elnöklete, alatt álló albizottság az ajánlatokat. A régi bérlők alternativ aján­latot tettek. 460.000 koronát hajlandók fizet­ni, azonkívül az ezen felüli bruttóiövedelem huszonöt százalékát, 60.000 korona garantá­lásával. A másik aljáidat szerint 75 százalékos bruttórészesjtés mellett vállalják a kezelést. 520.000 koronát garantálnak, azonkívül pe­dig átengedeik a városnak a 700.000 koronán felüli bruit óh évé tel ötven százalékát. Q 1 ü c k, Weiser és B a k-cég 476.000 koronát ajánl fel. azonkívül a tiszta haszon 28 százalékát, amiből 28.000 koronát garan­tál. Az üzemköltségeket 80.000 koronára kal­kulálja. Bln men féld és Társai-c ég 436.000 koronát ígér és a tiszta 'haszon huszonöt szá­zalékát. Költségátalányuk 90.000 korona. Dick Péter 485.000 koronát fizet és a- tiszta haszon 33 és egvharmad százalékál tízezer korona garantálásával. Költségeit 60 ezer koronára kalkulálja. Luczenbacher, a Silos bérlője. 400-000 koronát hajlandó fizetni és a tiszta haszon 52 százalékát. Nem garantál semmit, költséget nem számít. A három utolsó ajánlatról bátran eltekinthetünk. Blumenfeldék s Luczenbacher ajánlaíia pénzügyileg annyira kedvezőtlen, hogy beszélni sem lehet róla. Dick Péter pedig kijelentette, hogv nem tartja fenn aján­latát. a pályázattól visszalép. Maradna tehát két ajánlat: a régi bérlőké és a Glück, Weiser. Bak-cégé. Számszerű­leg ugv áll a helyzet, hogy ha 750.000 korona bruttoforgalmat veszünk, alapul (ezt az ösz- szeget az eddigi tapasztalatok Írják elő), úgy Glückéktől 476,000 koronát, azonfelül pedig a 80,000 korona költség levonása után fen- maradó differenciának (750-000—80.000 = 670,000—476,000=194,000) huszonnyolc szá­zalékát, 54,320 koronát, összesen tehát (476,000+54,320) 530,320 koronát kap a főváros évente. Engl—Keppichék ezzel szem­ben mindössze 520,000 koronát Ígérnek, mert az előre nem íixirozott költségszámításra nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom