Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-03 / 49. szám
2 Budapest, 1913. december 3. lehet bazirozni a város bevételét, az elszámolás nagyon nehéz, a költségek -nagyon is labilis tételekből állanak. Úgy kell venni tehát a helyzetet, hogy bármelyik alternativa szerint1 is egy 520,000 koronás ajánlattal állunk szemben. Meg szembetűnőbb a Glück, Weiser és Bak-féle ajánlat fölénye, ha a kalkulációt azon az -alapon Végezzük, ahogyan a pályázók ajánlata a mi felfogásunk szerint helyesen értelmezendő. E szerint Glück ék a 80.000 koronában fixirozott költségeket nem a bruttó, — hanem a n e11 ó j ö ve delemből, a saját tiszta hasznukból engedik levenni, úgy hogy ha mérsékelten, 700.000 koronában állapítjuk meg a várható bruttóbevételt, akkor is 476.000 + (700.000—476.000 = 224.000, ennek 28 százaléka 62.720) 62.720, összesen tehát 538^/20 koromat kap a város. Kétségtelen ezek szerint, hogy ez a legelőnvösebb ajánlat. Azonban . . . azonban. Amikor arról van szó. hogy a főváros három esztendőre megkösse a iavadalmi bérletre vonatkozó szerződést, nagyon természetes, hogy a pénzügyi előnyök biztosítása mellett a pályázók személyi megbízhatóságára is tekintettel kell lenni. Ebből a szempontból pedig Keppichék egyáltalában nem vehetők figyelembe. Hónapokkal ezelőtt, amikor a. bérlet aktuálissá vált, hajmeresztő bizonyitékokat produkáltunk arra nézve, hogy a fővárosnak, minit erkölcsi testületnek, szoba sem szabad állania Reppichékkel. Megírtuk — és adataink cáfolatlanul maradtak - hogy Neuererék nem uj emberek a iavadalmi bérlét terén. Öt-hat esztendővel ezelőtt Miskolcon próbáltak szerencsét. A cégnek K e p p i c h nevű tagja tiszteletét tette Nagy Ferenc dn polgármesternél és tisztelete jeléül 6000 koronát ajánlott fel néki, Vesztegetéssel próbálták Keppichék a iavadalmi bérletet megszerezni, de póruljártak, mert a polgármester nyomban intézkedett Keopich letartóztatása iránt, az ügyészség pedig vesztegetés kísérlete miatt megindította ellene a bűnvádi eljárást, * A vesztegető Keppich-céget ki kell zárni a pályázók közül. Azonkívül pedig ki kell zárni a szükebbkörü albizottságból Schreyer Jakab dr. városatyát. Nevezettnek az összeférhetetlensége abban áll. hogy elnöke a Magyar Kereskedelmi Hitelbanknak, amely intézet a régi regálebérlők üzletét eddig is finanszírozta. Nem szabad megengedni azt sem, hogy Hajós Zsigmond dr.. a pénzügyi bizottság tagja, részt vegyen a bizottságnak azon az ülésén, amelyen a iavadalmi bérletet tárgyalni fogják. Hajós Zsigmond dr. városatya ugyanis sógora a vesztegető Keppich- nek. Városi orvos lett egy városatya Szűkszavú kümmüniké jelentette, liogv Bárczy István dr. polgármester, úgy is mint helyettes főpolgármester, Boros Ernő dr. fővárosi orvost a Szent Margit-kórház- hoz urolog-sebész rendelőorvosnak nevezte ki. Ez a kinevezés különösebb figyelmet és megvitatást érdemel. Nem az állás miatt, sőt még csak nem is a kinevezett orvos személye miatt. Hanem a városházi összeférhetetlenség elve miatt, az összeférhetetlen állásoknak rendszeres szaporítása miatt. Boros Ernő dr. ugyanis városatya, tagja annak a négyszáz tagú autonóm testületnek, amelynek ■ legnevezetesebb hivatása a város fő- tisztviselőinek választása és. állandó ellenőrzése. Már most hogyan képzelhető el. liogv a Város fizetett alkalmazottja, kórházi orvosa, a1 polgárság bizalmának minden elfogultságtól mentesen tudjon megfelelni, amikor sok esetben éppen a feljebbvalóinak a ténykedéseit kell megbírálni? A nyár folyamán hasonló esetről emlékeztünk meg. Akkor Rózsa Félix dr. volt az, akinél nem csinált á polgármester skrupulust abból a körülményből, hogy városatya és kinevezte őt ugyancsak kórházi (szegényházi) orvosnak. Holott az összeférhetetlenség any- nyira nyilvánvaló, hogy az iskolákban kellene tanítani, mint tipikus esetet. Voltaképpen nem is volna szabad az ilyen dolgokon felháborodni. Egyszerű számtani feladat ez: a városatyák többségét állásokkal és más kedvezésekkel függő viszonyba hozni. Akkor azután nem kell egyéb, mint egy drót, amelyen apolgármester kénye-ked- ve szerint ráncigálhatja az összeférhetetlen többséget. ■ ■ Üzlet vagy segély ? A Therápia r, t. megmentése. Régi igazság, hogy a városházi üzleteket nem lehet véglegesen agyonütni, akármennyire gyalázatosak is, akármennyire világos, hogy az üzlet a város érdekeinek a rovására jön létre. Szeptember hónapban volt először szó arról, hogy a főváros megveszi a kőbányai „T h e r á- p i a“ népfürdőt és gőzmosót. Az eszmét erősen lanszirozták az érdekelt körök, a polgármestert nagyon könnyű dolog meggyőzni valamely üzletnek a szükségességéről, az illetékes tanácsnok tejét elhódították a „testvériség“ eszméjével, a kőbányai bizottsági tagokat pedig levélben figyelmeztették arra, hogy a fürdő megvételét támogatniok kell, mert ettől függ Kőbánya jövő ■sorsa, fejlődése. Szeptemberben rámutattunk a fenyegető veszedelemre, izekre boncoltuk a tervet, amely világboldogitó jelszóval tört a város kasszájára. A városházán megijedtek a zajtól s pihentették az ügyet mostanáig, amikor is a költség- vetésbe beleillesztettek csekély 25,000 koronát ezen a címen, sőt a legközelebbi közgyűlés napirendjére is kitűzték az ügyet. Miről van itten szó? A „T h e r á p i a“-í ü r- dő és gőzmosó irt., amely cég mögött egy Schönt heil Richárd nevű építész áll, 1911 junius 14-én megvette ifj. Kovácis Béla dr-tól és nejétől a X., Hölgy-utcában lévő 200 négyszögölnyi terjedelmű telket tizenhatezer k o r o. n á é r t. A részvénytársaság nyomban felvett a nagykőrösi községi takarékpénztártól .egy 150,000 koronás jelzálogkölcsönt, amelyből kifizette a vételárt és felépítette, berendezte a fürdőt és gőzmosót. Ennél a pontnál megjegyezzük, hogy korántsem kell valami nagyszabású, modern és kényelmes fürdőre gondolni. A „Therápia“-fiirdő a legszegényesebben felépített és berendezett intézmény az egész világon, ami nem is csoda, mert hiszen az építtetőknek mindössze 150,000 koronájába került az egész üzlet telkestül, mindenestül s ezt a pénzt is kölcsön utján szerezték. Le kell szögezni tehát azt a tényt, hogy a várcs 400.000 koronáért akarja megvásárolni azt, amibe nincsen több befektetve mint 150,000 korona. Ehhez pedig még egy csomó súlyosbító körülmény is járul. Az első az, hogy ma már annyit sem ér az egész fürdő, mint amennyit az alapításkor belefektettek. Az átépítés, modernizálás, uj berendezés néhány százezer koronába kerül. Továbbá ma már nemcsak a nagykőrösi takarékpénztár 150,000 koronája terheli a fürdőt, hanem a C. lapon szerepel a Rapid Kessel-cég 5000 koronával, a Bettelheiim-cég1 1000 koronával, a Kincstár kb. 2000 koronával, a Warchalovszky-cég 12,000 koronával, Schönfeld Gábor és Ardó József 50,000 koronával, Strasser Vilmos 5000 koronával stb. Összesen tehát mintegy 225,000 korona tehertétel nyomja a százezer koronánál is erősen túlbecsült aktívumot. Az üzlet oly jó volt, hogy rövidesen csődbe ker ült a rt. s most a város akarja kirántani a bajból Schöntheiléket. A vételár tulmagas, a túlfizetés horribilis. Ezt még az is beláthatja, aki figyelmen kívül hagyja azt a körülményt, hogy egy csődbe jutott vállalatnak minden vagyonát potom áron válthatja magához akárki. Mi szüksége van egyébként is a fővárosnak eirre az üzletre? Semmi szüksége sincsen, pláne most, amikor kínos gonddal lehetett csak leplezni a háztartásban mutatkozó deficitet. A városnak elég baja van a meglévő fürdőivel, semmi célja és értelme sem lehet a legújabb fürdő- beszerzésnek. Nagyon jól tudjuk, minő érveket fognak felvonultatni az érdekeltek a súlyos igazságokkal szemben. Azt mondják, az üzlet nem a városé, az Országos Népfürdő Egyesületé lesz a fürdő, a város mindöszse évi 25,000 koronás segély formájában támogatja ezt a jótékony egyesületet. Hát, tisztelt urak, ez már a netovábbja a rosszhiszeműségnek és megtévesztésnek. Mert a védekezés nem egyéb, mint cinikus beismerése annak a ténynek, hogy a főváros vesz? meg a fürdőt — az egyesület részére. A főváros évente 25.000 koronát törleszt a fürdő horribilis vételárára s ráadásul még csak nem is az övé lesz a fürdő, hanem a Népfürdő Egyesületé, amelynek közhasznú tevékenységét nem akarjuk kétségbevonni, de még sem szabad tűrni, hogy a koldus főváros ilyen nagy ösz- szegii nemzeti ajándékokat osztogasson. Álljon elő M á d i K o v á cs János képviselő ur és ä többi kijárók. Tegyék a kezüket a szivükre és esküdjenek meg arra, vájjon egyedül a közérdeket szolgálják-e ebben az ügyben s vájjon a közjótékonyság leple alatt nem-e húzódik meg ismét a jogosulatlan magánérdek, a nyerészkedési vágy? A főváros törvényhatósági bizottsági nem nyújthat segédkezet ehhez a bűnös könnyelműséghez. NEMZETKÖZI PÁLYÁZAT A tanács autóbusz-javaslata F e s t e t i c h Géza gróf alpolgármester a közlekedésügyi bizottság múltkori ülésén kijelentette, hogy az ügyosztály újabb autóbusz-előterjesztéssel csak a nyár kezdetén lén a bizottság e'lé. Az alpolgármester szavait megcáfolja az a tény. liogv a tanács újabb előterjesztést fogadott el és azt a pénteki pénzügyi bizottság és az u tárnia következő legközelebbi közgyűlés elé terjeszti. Az előterjesztésben arra kér felhatalmazást a tanács, hogy a házi kezelésben való létesítést mondja ki a közgyűlés, azonkívül haüalmaztassék fel a tanács a vállalat b é r- beadására s az autobusz-kocsiknak nyilvános, nemzetközi pályázat utján való beszerzésére. Ez az utolsó pont az egyedüli örvendetes és megnyugtató dolog az előterjesztésben. A nyilvános pályázat a leghathatósabb védekezés minden gyanúsítás ellen, a közvélemény menten sokkal kedvezőbb hangulatban fogja bevárni az autobusz-forgalom megnyitását. ha tudni fogja, hogy nem ismétlődnek meg azok a csúnya praktikák, amelyek az ilyen üzleteket meg szokták előzni a városházán. Csakhogy a nyilvánosság ellenőrzését ki kell terjeszteni, lehetővé kell termi az egész vonalon. Nem elég tebW hogy a kocsik beszerzésénél nyilvános árlejtés lesz, a tanácsot szuverén jogokhoz egyáltalában nem szabad iuitatni. Ha a közgyűlés az üzemtársaság, helyesebben szólva, a bérbeadás terve mellett dönti, akkor, is ki kell mondani, hogy a bérbeadás sem történhetik másképpen mint nyilvános pályázat útiján ,s az illetékes bizottságok és a közgyűlés beleszólásának, ióválumvásának fen- tartásával. őszintén szólva, nem nagy bizalmunk van az egész dologhoz. A főváros elmulasztotta a legjobb alkalmat, a legkedvezőbb Főételeket. De minden rekrimináció
