Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-26 / 48. szám
2 99 Budapest. 1913. november 26. tálában fizetni a bérkocsisok. A városnak azonban nincsen joga ahhoz, hogy beleártsa magát a két fél dolgába s a taxaméteresek kedvéért jogosulatlanul visszatartsa a bérkocsisod: pénzét. A kereset tárgyalása egyelőre szünetel, mert U h r i n V. kér. járásbiró, aki előtt a per folyik, beieg. Valószínű, hogy nem is kerül sor Ítéletre, mert a főváros kezdeményezéséből egyezségi tárgyalások vannak folyamaiban a felek között. «EffaMaflaaHaBaiBaHsifSKKBiEBaiHSiBBiiBBisaaaHaläniasBnRQiaBamaia Ei H Üldözik az igazságot Er.y különös áthelyezésről. Október hó végén kurta szavú végzést kézbesítettek K i n t z 1 y Pál tanácsjegyzőnek, a nyolcadik kerület helyettes elöljárójának. Azt üzente benne a polgármester, hogy Kintzly Pál csomagolja össze az Írásait, búcsúzzon el a kollégáitól és cseréljen rögtön helyet W i g h János főjegyzővel, a kilencedik kerület akkori helyettes elöljárójával. Rózsavölgyi Antal VIII. kerületi elöljáró akkoriban éppen szabadságon volt, úgy hogy az áthelyezésre néhány nappal később került sor. Hazaérkezte után az elöljáró érdeklődni kezdett az iránt, mely bűnnel terheltetett Kintzly Pál, mi volt az a rettenetes vétek, amelynek büntetésszámba menő áthelyezését köszönhette. Kiderült, hogy Kintzly Pál valóban méltó volt a büntetésre. Érzékeny bírsággal sújtott egy W i e s e 1 m a n n nevű fogtechnikust, akinek volt egy jó oldala és volt egy rossz oldala. Nevezetesen egyfelől a büntetésre alapos okot szolgáltatott, súlyos ipari kihágást követett el, másrészt azonban elvhü Józsefvárosi kör-párti volt világéletében. Ez utóbbi minőségére való hivatkozással rögtön meg is fenyegette az erélyes tanácsjegyzőt, hogy majd ő megmutatja, ki ö, majd az öreg Hűvös megtanítja Kintzlyt, hogyan kell bánni a párthivekkel! És Wieselmann megtartotta a szavát. Előadta panaszát a törzsfőnöknek, aki nyomban Bár- c z y Istvánhoz sietett és ráparancsolt, hogy a tanácsjegyzőt tüstént helyezze át más elöljárósághoz. Hiába fogta Rózsavölgyi a tanácsjegyző pártját, hiába világosította fel a polgár- mestert arról, hogy Kintzly Pál kötelességét teljesítette s hogy nem ő a bűnös, hanem a fog- technikus: — Hűvös József ragaszkodott a paHADILÉTSZÁMBAN A TEKINTETES TANÁCS A testvériség jegyében kezdődött az ülés. Ullmann Gyula, a legdaliásabb magyar nemes, aki Erényi Bélától kapta az előnevét, a legnagyobb áldozatot hozta a közügyeknek, amit csak el lehet képzelni: elmulasztott egy tango-zsurt a Ritzben, ahol ő a főrendező, csak azért, hogy jelen legyen a közgyűlésen és V á- radi Jenőnek híveket toborozzon az aliigyészi állásra. A telefon egyre csilingelt, a szolgák Ullmann Gyulát kerestek, szépséges lipótvárosi hölgyek kérték a telefonhoz, de Ullmann Gyulánál a „Frauendiens t“ ezúttal a második sorba került, A karzat közönsége két elemre oszlik. Részben tojáskereskedők vannak jelen (Kreycs; Rezső beszédét váriák), részben pedig a választás alá kerülő jelöltek hozzátartozói. Bárczy polgármester megrázza a csengőt, körülnéz a teremben, majd hirtelen odafordul Bódy Tivadarhoz: Ki az az uj ember a lipótvárosiak sorában? — Nagy Andor, ősrégi bizottsági tag.- Nagy Andor? Lehetetlen, hiszen annak bajusza van. Méltóztassál belenyugodni a változlmtat- lanba, polgármester ur: Nagy Andornak nincs többé bajusza! Bárczy István szótlanul a bajuszához kap rancshoz s többszöri üzenetváltás után az áthelyezés ténynyé vált. Kintzly Pál igy került a Ferencváros elöljáróságához s most ö is s vele együtt a többi tisztviselők is elmélkedhetnek fölötte, vájjon ki az ur a városházán s vájjon érdemes-e a városi tisztviselőnek megkockáztatni azt, hogy a kötelességét teljesítse s melléktekintetek nélkül szolgálja az igazságot. Felső vezetékért eped a V. ti. ti. A „F ő v á r o só Ei i r 1 a p“ olvasóit bizonyára nem lepte meg az a hír. hogy a Városi Villamos Vasat igazgatósága furcsa kéréssel forduit. a fővároshoz. Közel félesztendő előtt megírtuk, hogy Hűvöséinek az a tervük, hogy az összes síneket fölszedetik s az utca közepére rakják le őket. Ez az ötlet nem. tartozik a legokosabbak közé. Nagyon helyes volna a terv megválóid ása minden más fővárosban, csak éppen Budapesten nem, ahol az utcák olyan szü- kek, hegy a közönség állandóan az életét veszélyeztetné, ha a robogó kocsik, autók és más alkalmatosságok között kellene a villa- mo:-megállókhoz jutni. Teljesen keresztülvihetetlen ez a terv, de hiszen voltaképpen nem is ez a valódi cél, hanm az ötleTpk másik oldala az. hogv az alsó vezetéket mindenütt felső vezetékkel cseréljék ki. Ez ellen nem emelhető kifogás a perifériákra vonatkozólag. A város belsejében azonban beszélni sem lehef a felső vezetékről, hiszen ez nemcsak nem volna modern dolog, de teljesen elcsúfítaná Budapest utcáit. Úgy látszik, a sok terv csak annak az indokolására szolgál, hogy az építési tőke számlájára újabb, többmilliós beruházások történjenek. A Városinál elkerülhetetlen a tőkeemelés, uiabb milliók nélkül nem tudnak már mozogni. Ez pedig természetesen erősen érdekli a fővárost is, mert nem kevesebbről, mint kb. negyvenöt millióról van szó. amely összegnek felét a fővárosnak kellene befizetni. A városnak pedig arra sincsen pénze, hegy a saiá't elsőrendű szükségleteit fedezze, nem is szólva ..arról b.ogv a busz és egvné- tvv milliót borzasztó drága pénzen tudná és miután megállapítja, hogy a bajusza nem tűnt el, az ülést megnyitja. Sőt már is alkalmat ad a városatyáknak arra, hogy derüljenek kissé. Szemenyei Kornél, aki még nagyon fiatal atya és komolyan veszi az ügyrendet, illedelmesen bejelentette á polgármesternek, hogy három hétig nem lesz Budapesten. Mintha bizony nyilvántartanák azt, hogy a városatyák szorgalmas látogatók- e, vagy sem. Kreycsi Rezső szíizbeszédét osztatlan figyelem kiséri. A budapesti kereskedelmi és iparkamara főtitkárához j|ő komolysággal és tudással terítette a vizes lepedőt a szegény Fol- kusházyr a. Élesen támadta a tanács élel- miszernolitPáját és öröm volt nézni, hogy a bizottsági tagok miként melegednek fel a beszéd alatt, menümre átérz'k a szónok igazságaik Krevcsi beszéde után hatalmas tapsvihar keletkezett, ami aligha volt muzsikaszó Folkusházy fülednek Szebeny Antal a szabadpolgárok nevében a Vérmezőt visszakövetelte a katonai kincstártól. Miközben szónokolt, ritka vendég jelent meg a hirlapTók karzatán: Múzsa Gyula hazafias magyar képviselő, a hazai embersportok mnzsá’a. Az összefüggés Szebeny beszéde és Múzsa megjelenése között akkor lett világos, amikor a szónok megnend’tette azt az eszmét, Jif'o’v a Vérmezőt használják fel az olimpiai stadion cé’iára. ott tartsák meg 1920-ban az olim- n;G versenveket. A téma kétségkívül nagvon érdekes volt, az eszme pedig életrevaló. De Szccsak megszerezni, ugv hogv a Városi részvénytöbbségének megszerzésére 'még többet fizetne rá évente mini most. ............................................................................................. A városi grájzleráj ellen Kreycsi Rezső dr. indítványa Az a szerencsétlen szatócspolitika, amelyet a főváros az élelmiszerkereskedők ellen folytat s amely mig egyfelől semmiféle eredményt nem produkál, addig másrészt nagyon alkalmas arra, hogy az adófizetők nagy számától elvonja a minimális keresetet: — erős ellenakciót terem- tett meg. Nap-nap után vesszük a hírét a kereskedelmi és ipari érdekeltségek köréből kiinduló mozgalmaknak. Az elégedetlenség, a felháborodás nőttön-nő s legutóbb a főváros közgyűlésén is kifejezésre jutott. A törvényhatósági bizottság egyik jeles tagja, Kreycsi Rezső dr. a múlt közgyűlésen a következő indítványt tette: 1 ekintve azt, hogy a községi élelmiszerüzemnek némely ágban . va.ó üzletvitele az élelmiszerkereskedéssel foglalkozó adófizető kereskedő polgárok legszélesebb körében mélyreható elégületlenséget idéz föl; tekintve azt, hogy a székesfőváros törvényhatósága által követett községi élelmiszerüzemi politikának nem lehet az a célja, hogy a saját adófizető polgárainak versenyt támasszon, kereseti körüket csorbítsa és azokat adófizető képességükben gyöngítse, tekintve továbbá azt, hogy a fővárosi községi élel- zési politika súlypontja, amint azt pl. a lóhussaL ürühussál és vadhússal felmutatható fényes, teljes elismerést érdemlő nagy eredmények igazolják, nem annyira a kiskereskedés formájában űzött árusításra, mint inkább arra helyezendő, hogy a több termelés lehetőségei keretében a fővárosi élelmiszerpiacon nagyobb árukínálat teremtessék, nemkülönben nálunk eddig ismeretlen, illetve a fogyasztás által kellőképen még föl nem karolt élelmiszereket megismertesse, népszerűsítse, megkedveltesse és azokat a széles néprétegek fogyasztásába bevezesse, indítványozom, hogy a székesfőváros törvényhatósága utasítsa a tanácsot, 1. hogy a községi élelmiszerüzem üzleti politikáját tegye kutató revízió tárgyává abban az irányban, hogy mely cikkeknél valósultak meg tényleg a tőle várt árszabályozó és ármérséklő hatások és mely cikkeknél nem; ez alapon intézkedjék az utóbbi árufajtáknak a községi üzemből való kikapcsolása iránt és intézkedjék általában azoknak a visszásságoknak a beny nem tartozik a legélvezetesebb szónokok közé s mert Pest nem szívesen engedi át Budának az olimpiai játékokat. H a j d u Marczel! odaszólt Szebenyhez: — A többit mondja el írásban! R a d o c z a János a mungóvizek felé irányította a közgyűlést. Azon a címen, hogy kár volna az egyetértést a főváros és a katonaság között megzavarni, rávette a városatyákat, hogy ne a királyhoz forduljanak, hanem Tisza Istvánhoz. A polgármester látható megelégedéssel hirdette ki az eredményt . . . A Szemere-féle ingatlan dolga mégis zavart némi vizet a kögyülésen. N i g r i n y i György támadta az előterjesztést, P e fő Sándor pedig védte. Az egyik nem ártott, a másik nem használt senkinek. Ennél a párharcnál tehát még eldöntetlen volt az eredmény, de Nagy Andor annál kellemetlenebb igazságokkal szolgált. Azt mondta, hogy bizalommal viseltetik Márk u s Jenő tanácsnok jóakarata iránt, de nem mindig az akarattól, hanem a t e h e t s é g t ő 1 függ az eredmény. Megjósolta Nagy Andor azt is, hogy a Szemeye-tel- kekbe a tanács nemcsak komposzt-trágyát. hanem pár százezer koronát is bele fog fektetni. Mit tett erre Márkus Jenő? Emelt hangon jelentette ki. hogy a tanács kiirtja a sváb és a bolgár kertészetet és megteremti az első nmgvar nemzeti konyhakertészetet. A nemzeti lobogó előtt meghajoltak a városatyák s az előterjesztés elkerülte jól megérdemelt sorsát.
