Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-26 / 48. szám
Budapest, 1913. november 26. kiküszöbölésére, amelyek a székesfőváros ételmiszer- kereskedői körében elégületlenséget keltenek; 2. tegyen előterjesztést olyan intézmények létesítése iránt, amelyek elősegíthetik egyfelől azt, hogy a budapesti piacon nagyobb élelmiszerkinálat teremtessék és másfelől azt, hogy Budapest fővárosának igényeit kielégíteni képes erőteljes és kellőképen szervezett é.elrniszerkereskedelem kifejlődhessék; tegyen további tanulmányokat és kísérleteket arra nézve, hogy újabb élelmicikkek pl. füstölt halfélék, házi nyu- lak busa és más hasonló élelmiszerek a tömeges fogyasztásba bevezettessenek. Kreycsi dr. előkelő társadalmi pozíciót tőit be. A budapesti kereskedelmi és iparkamara főtitkáráról nem mondhatja senki, hogy egyénileg elfogult s azt is el kell ismerni mindenkinek, hogy nálánál hivatottabb ember kevés van. Nem lehet tehát egyszerűen napirendre térni az indítvány főlőtt s nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a nevezetes tényt sem, hogy a közgyűlés számottevő többsége állandó helyesléssel, a tetszésnek minduntalan való kifejezésével kísérte a beszédet. Úgy látszik, a közgyűlés tagjainak végre felnyílott a szeme. A leghatásosabb, legkönnyebben megérthető érve az volt az indítványozónak, hogy más fővárosban is igyekszik a hatóság intézkedéseket tenni az élelmiszer-mizériák megszűntetésére. Amíg azonban a külföldön csakis múló jellegű intézkedéseket tesz a hatóság, addig nálunk a város állandó üzletre rendezkedik be, nem élelmiszer-, hanem kereskedelmi politikát folytat, holott erre nem illetékes. Ez az eljárás erkölcsi tekintetben nem méltó a fővároshoz, anyagi tekintetben pedig nem fizetődik ki sem a város, sem a fogyasztók szempontjából. A mérleg egyik oldalán csupa kár, csupa hamisság, a másik oldalon pedig teljes eredménytelenség: — ezt nevezik nálunk céltudatos, szociális, okos élelmiszer-politikának! Nemzetiszinü kalauzok Szalay elöljáró indítványa A főváros II. kerületének elöljárója, Szalay Sándor dr. tegnap beadványt intézett B á r- c z y István dr. polgármesterhez, melyben azt ajánlja, hogy a főváros a rendőrséggel egyeí- értőleg a rendőrség kebelében idegen vezető intézményt szervezzen. Szalay elöljáró beadványában kiemel1, hogy a főváros nagyvilági voltának kidomboritására szükséges volna az érintkezési nyelvnél mutatkozó nehézségek kiküszöbölése Az idegen sokszor már úgymond — a megérkezéskor kedvét Még Vértes Emilnek válaszolt Bódy alpolgármester és kilátásba helyezte, hogy a telefondíjat — nem fogják leszállítani. Azután jött a várva-várt választási eredmény-hirdetés. A. polgármester már belefogott a felolvasásba; amikor lélekszakadva jött Szaszovszky főjegyző, az egyik tanácsnok-jelölt. Egészen megfeledkezett a választásról és azért jött, hogy bejelentse a visszalépést. Amire egyébként nem volt nagy szükség, mert mindössze három szavazatot kapott, Sztankovits Szilárd pedig, az egyedüli, aki kész volt felvenni a harcot Bérezel és Csupor ellen, öt városatyát hódított meg. Már jöttek is az uj tanácsnokok. Elől C s u- por József, utána Bérezel Jenő. Látszott rajtuk, hogy a közgyűlés bizalma, becsületes munkásságuknak legszebb jutalma, nem hagyta őket hidegen. A tanács uj tagjait nagy szeretettel és örömmel üdvözölték minden oldalról. Alügyész pedig, tényleg V á r ad i Jenő lett, aki testvérbátyja Váradi Ilinek, a Király-szinház volt primadonnájának. Váradi ellenjelöltje, a szimpatikus Petzrik Jenő, még sem vette fel hiába a fekete ruhát. Másnap volt az esküvője, nem kellett átöltöznie. A Petzrik-pártiak azzal vigasztalták egymást, hogy legközelebb ők győznek, ha Isten segít. — íl a, ... ha! — mormogta maga elé egy vén pesszimista. Hiszen h a a Bazilikának nadrágja volna, akkor az Andrássy-uton sétálna. Az eperíáktól ugyan bátran megtehetné. veszti emiatt és minél előbb tovább jutni igyekszik anélkül, nogy a lovarost megismerte volna, vag> az itt tervezett üzleteit leoonyolitotta vonni, vénig ez a nenezség könnyen elkerul- neou, na a vasutak és a hajon állomásain, valamim a legnagyobb lorgalmi utakon és tereken, iovaobd a varos nevezetesebb pontjain is, kon>_ nyom ieüsmerneto oly egyének ailunanak az idegenek szolgalatara, akik az idegenek nyelvét értik es oeszehk és a megérkezéskor vagy esetleg ez után is az első legszükségesebb utba- igazitast megadnák és később a varos megszemlélni! kellően felvilágosítanák. Ezek az egyének ruházatukon cjjlyan jelvényeket viselnének, mely az illető nemzet színeiből állíttatnék össze, úgy hogy az idegenek már messziről megismernék őket. A visszaélések megakadályozása coljából legcélszerűbb volna a rendőrség kötelékébe tartozó közegek közül kiválasztani őket, illetve a rendőrség tagjai közül ily képességgel biró egyéneket alkalmazni. Ennek meg volna az az előnye is, hogy az idegenek bizalommal fordulnának hozzájuk és köny. nyebben szemmel tartják a nem kívánatos idegeneket. így van ez Németországban, Berlinben, Hollandiniába, Amsterdamban és több helyen. Javasolja, hogy a polgármester keresse meg ez ügyben Bod a Dezső főkapitányt. Gyászos budget A költségelőirányzat szépséghibái A műit esztendei költségvetési vita során egyhangú határozattal kötelezte a közgyűlés a tanácsot arra. hogy 1. ezentúl a költségelőirányzatot legkésőbb október 15-ig kell nyilvánosságra hozni és a, közgyűlés elé terjeszteni: z. szakítani kell a költségvetés összeállításánál dívó rendszerrel, a bevételeket a kiadásokkal kell szembe állítani, szóval könnyebben áttekinthetővé, megérthető! bé kell tenni a munkát. Csak természetes, hogy a tanács fittyet hányt a közgyűlés akaratának és október helyett november végén iött ki az előirányzattal. Decemberre marad mos. már a pénzügyi bizottsági tárgyalás s a közgyűlési vita is, miután pedig a közgyűlés határozatát két héten belül feleibezni lehet egészen bizonyos. hogv a költségvetés ebben esztendőben nem nyer b e 1 ü g y tn i n i s z t e r i jóváhagyást. A konzekvencia okából a közgyűlés másik határozátát sem respektálta a tanács: a költségelőirányzat, ma is valóságos labyrinthus. amelyben nem túlságosan sok városatya fog eligazodni. Egyensúly papíron. Mint az elmúlt esztendőben, úgy az idén is az a legfényesebb pontja a költségvetést kísérő jelentésnek, hogy a bevételi és kiadási tételek összege egyenlő. Ez az egyensúly azonban csak látszólagos, mert ha bővebben vizsgáljuk a tételeket, rábukkanunk arra, hogy a jövő esztendőben ismét kölcsönből kell fedezni a kiadás egy részét. Most is csak úgy tudták helyreállítani. az egyensúlyt, hogy beállítottak a bevételek közé huszonöt m i 11 i ó koronát, amely összeg a felveendő kölcsöntőkéből a függő tartozás kiegyenlítése után fenmarad. Voltaképpen tehát úgy áll a helyzet, hogy huszonöt millióval pótolni kell a bevételeket, huszonöt millió korona a deficit még akkor is, ha a költségvetés tételei egyébként reálisak. Ettől pedig nagyon messze állunk, mert a zárszámadások tapasztalatai meggyőztek mindenkit arról, hogy a költségvetés voltaképpen csak keret, amely a bevételeket illetőleg tágnak, a kiadásokat illetőleg pedig szűknek bizonyul a gyakorlatban. A látszólagos harmónia a bevételi és kiadási összegek között ily körülmények mellett nem jelent egyebet, mint azt, hogy Bérezel Jenő dr. tanácsnok és Á c s Ferenc főszámtanácsos elsőrendű költségvetési szakemberek, hűen és pontosan ragaszkodtak ahhoz az utasításhoz, amelyet a végösszegekre vonatkozólag a polgármestertől kaptak. Emelkedő irányzat. I avaly tiz és fél m.lljóval, ez idén ismét ko- zel k i 1 e n c m i 1 1 i ó v a i emelkedtek a rendes kiadások, vagyis az emelkedés a tavalyi költ- ségvetéstiez képest 11.08%. Jellemző, amt erre vonatkozólag a pénzügyi osztály előterjesztése elárul. E szerint: „A szükségletek, azonkívül, hogy nagy arányokban emelkednek, mindinkább az állandóság jellegét öltik magukra, inig a. födözésükre hivatott bevételek elég jelentékeny része rendkívül:, tehát változó természetű“. Ez pedig nem egyéb, mint nyílt .beismerése annak, amit kezdettől iogva állítunk: hogy t. i. a költségvetésnek csupán a kiadási tételei reálisak, a bevétel elenben minden esztendőben keserves csaódást hoz. Utazás egy kocsim felé. Légé: dekesebb része a költségvetést kisérő részének kétségkívül az, amely a kölcsön állásáról igyekszik tájékoztatni az érdeklődőket. 1 ndvalévö, hogy a közgyűlés felhatalmazást adott a polgármesternek, illetve a tanácsnak egv 12ü milliós kölcsön felvételére. A kölcsöntőke a régi, 270 milliós beruházási Programm hátralévő részének fedezésére szolgált volna. A jelentés szerint a felhatalmazás alapján a polgármester eddig több részletben összesen 82.277,661 millió koronát vett fel. úgy hogy még kb. harmincöt millió korona van joga szerezni, vagy egy megfelelő összegű amortizációs kölcsönről gondoskodni. Az idei költségelőirányzat legelőször Becsben látott napvilágot, a Neue Freie P r e s- s e hasábjain. Bárczy polgármester nem kiméit fáradságot, a nagy bécsi lapban közölte a preliminációt, nyilvánvalóan azzal a célzattal, hogy a külföld tudomásul vegye, milyen jól áll Budapest háztartása és siessen felajánlani százmilliókat. Pikáns számok. Félmillió koronával emelkedtek a nyugdijak, közel kétszázezer koronába kerül a városi épületek jókarbantartása. A házi nyomda büdzséje százezer koronával magasabb, a tőketörlesztés mindössze hatvanötezer koronával több. Kamatemelkedés kétmillió korona, a vallásügy ismét emelkedő irányzatot mutat. Az Országos Népfürdő Egyesület kőbányai csöd- fürdőjének megvételére huszonötezer koronás részlet van előirányozva. Tehát az üzlet mégis — üzlet? A Sáros-fürdő a jövő évben újabb három milliót fog nyelni, a tanügyi büdzsét rekordszámba menő összegeket emészt fel. S a sok kiadással, emelkedő költségekkel szemben szerény ibolyaként húzódnak meg a bevételi tételek. Szerények ők nem a nagyságuknál fogva, hanem azért, mert egészen bizonyos, hogy pl. az adójövedelem, telekátirási dij sto. sona olyan kellemetlen meglepetést nem fog okozni, mint jövőre. ázilaig készített női-, férfi- és gyermekfehénnernüek kezesség mellett rendkivü jutányosán VAJDA MÓR-ná IV., Deák Ferenc-utca 21 A Viktória öutorgyár részvénytársaság íaköerenőez ési m ír ta fenn & 'Budapesten, ÍV., Városház-utca 4. Szád ab őemenei. tXossu//} eajos-utca sáros)
