Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-26 / 48. szám
48. szám II. évfolyam Budapest, 1913. november hó 26-án. EEÖFJZETÉSS MRTlKt Egész évr*e ..............„...76 JC Féü évi*e.......................... <5 K Eg yes számok kapfn a- tök cl kiadóhivatalban* Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős s-z.evhesx.tS Dac só Emit. TdvssxevhesxtS elv. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szenti ári. Szenkesztöség és kiadóhivatal: VJ. ken., Sziv-utca • • • IS. szám Telefon ••••••• 137-IS A költségvetés nemcsak abból az okból érdemel különösebb figyelmet és érdeklődést, mert megállapítja azt a keretet, amelyben a város háztartása. adminisztrációja a jövő esztendőben mozogni fog. Mindenütt a világon a költségvetésben jut kifejezésre egyúttal az a rendszer is, amely a költségvetés összeállításának idején az illető városnál uralkodik. Egy közkeletű német közmondást úgy lehet variálni, hogy: mondd meg nékem, melyik a te bevételeid és kiadásaid s én nyomban tisztában leszek azzal, ki vagy. i vagy, milyen az anyagi helyzeted, boldogulásod. Forgatjuk, lapozgatjuk a főváros költség- vetésének vaskos füzeteit s a sárii számokból felénk ordító deficitet sóhajtva köszöntjük. Ilyen szomorú munka aligha került még ki a város nyomdájából. A költségvetést kisérő tanácsi jelentésnek az alaphangja már nem derűs és biztató, mint eddig volt. hanem komor és pesszimisztikus. A múlt esztendő óta legalább is húsz százalékkal romlott meg a főváros háztartása. A kiadások újból hatalmas emelkedést mutatnak, a bevételek összegszerűsége irreális, a zárszámadások eredménye tehát nem lehet kétséges. A költségvetés csak a szükségletekkel számol, a lehetőségekkel nem. A legdrasztiku- sabb példája ennek a személyzeti kiadások hihetetlen növekedése. Amiről a polgármester büszkeségtől dagadó önérzettel számolt be a jubiláris díszközgyűlésen, hogy t. i. a tisztviselők száma a letűnt negyven esztendő alatt néhány százról néhány ezerre emelkedett: talán nem is olyan gyönyörű, nem is olyan örvendetes eredmény. A legjobban jellemzi a főváros idevágó politikáját a lőportorony őrének klasszikus példája. Feleki Béla mesélte el a pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén, hogy a főváros őröket állított a lőportorony elé. Az idők folyamán elfogyott a lőpor, nem volt mit őrizni, a toronyőrök azonban a legutóbbi időkig is húzták a fizetésüket. A legnehezebb dolog a városházán megszüntetni egy állást. Arra ellenben lépten-nyomon van eset. hogy minden különösebb indok nélkül uj állásokat kreáljanak, újabb költségvetésszerü kiadásokkal terheljék meg a főváros háztartását. A tisztviselők szaporítása csak egyik láncszeme-a csőd felé haladó rendszernek. A legújabb költségvetés pedig kiváló bűvész- munka, de olyan nyilvánvalóan irreális, hogy a légtüzesebb Bárczy-imádók sem fogják ezentúl .összetéveszteni a rossz konjunktúrát a még rosszabb városvezetéssel. Ez Pest! mondja a pesti ember, ha olyas valamit lát, ami speciálisan pesti dolog s ami nem nyerte meg a tetszését. Molnár Ferenc élethii megfigyelése szerint a pesti ember még sohasem kiáltott fel igy, amikor a perifériákon megpillantott kastélyszerii építményeket, melyekről bővebb felvilágosítás után kiderül, hogy nem kastélyok, hanem fővárosi iskolák. Bizony, bizony, rosszul teszi a pesti ember, ha ennek a látványosságnak láttára be nem mondja a szokásos jelszót. Mert igenis, ez Best, ez jellemzi Budapest fővárost s a nemes tanácsot a legélénkebben. Nagyon jő helyről és nem egyszer hallottuk, hogy amikor a külföldi városoknak tanulmányútra küldött tisztviselőit megismertetik a főváros intézményeivel, udvariasan megdicsérnek mindent, amit látnak. Amikor azonban ' a keleti pompában üsző iskolákhoz érnek, a vendégek a fejüket csóválják s nem akarják elhinni, hogy a város iskolák helyett várkastélyokat építtet. Külföldön is minden olyan alkotásra, ami indokolatlanul fényűző, azt mondják: Hz Best! Egy városatya — ifjú Stern Sándor a neve — elkövette azt a hallatlan vakmerőséget, hogy komolyan belemerült a gázgyári költségvetés tanulmányozásába s mert még nem veszítette el az érzékét a polgárság bajai iránt, okos indokolás kíséretében indítvány őzt a a gáz árának leszállítását. Az ifjú városatyát erre kinevették, megtámadták, leintették, kemény beszédekkel agyba- főbe verték s jő szerencse, hogy ép bőrrel menekülhetett. a pénzügyi bizottság üléséről. Amiből nemcsak az következik, hogy a köz- ügyek önzetlen szolgálata a leghálátlanabb feladat, hanem ékesen jellemzi az eset a türelmetlen városatyákat is, akiket nyomban elfut a méreg, mihelyt a polgárság terheinek megköny- nyitéséről van sző. Az autóbusz végre abba a vágányba került, amelyet a tanács régóta kijelölt számára. Előbb szemfényvesztő módon sürögtek-forogtak, tárgyaltak jobbra és balra, tanácsot kértek és adtak a házi kezelésről, az üzemtársaság alapításáról, a vállalatba adásról■ Holott ők már akkor is tudtákr amit a közlekedési bizottság legutóbbi ülésén végre nyíltan bevallott Festetich alpol- ‘ gármóster. Autóbuszról egyelőre - ne legyen szó:'— ez a legújabb jelszó, ebben csúcsosodik ki a tanács érdemes véleménye az autóbusz- kérdésről Pörlik a vázast a taksamé^ők miatt Hónapokkal ezelőtt megemlékeztünk már arról, hogy a taxaméter-vállalatok az auto- taxi-iigy elintézését jogtalan anyagi előnyök szerzésére akarják kihasználni. Tudvalévő, hogv a főváros a koncessziós vállalatokat arra kötelezte, hogv azoknak a bérkocsisoknak részére, akik a rendszámukról lemondanak, kocsinként 3000 koronát fizessenek a főváros pénztárába. A Marta és a Benz eleget is tettek ennek a feltételnek s körülbelül száz bérkocsis jelentkezett a pénzért, kifejezve azt a hajlandóságukat, hogv az összeg ellenében lemondanak bérkocsijukra vonatkozó jogaikról. Az utolsó pillanatban, közvetlenül a kifizetés előtt, jelentkezett a két taxaméter-vállalat, a M a- gyar taxaméter r-t. és a Haza i taxa m é r ö-g v á r r-t. és megakadályozta, hogv á’ bérkocsisok pénzükhöz jussanak. "A két vó" :lat másfél esztendővel ezelőtt, amikor a.oerkocsikat taxamérőkkel felszerelték. hat esztendőre szóló bérleti szerződést kötött a bérkocsisokkal s most azon az alapon. hogv a bérkocsik beszüntetésével őket anyagi kár éri. arra kérték a főváros:, tartsa vissza a >1000 koronás megváltási pénzeket mindaddig, amig a bérkocsisokkal szemben fennálló állítólagos követelésük rendezve nincsen. A taxaméteresek szemérmetlen fellépésének engedett a város, holott nvilvánvaló. hogv a bérkocsisok nem a maguk jószántából folyamodtak a megváltásért, hanem azért, mert az autótaxitól az exisztenciájukat féltették. Kénvszerhelvzeben voltak s ezt a kényszerhelyzetet uzsorások módjára siettek kiaknázni a taxaméteresek. Hosszas tárgyalások után a felek megállapodtak abban, hogv a város fejenkint 250 koronát tartson vissza a megváltási ösz- szegből. A bérkocsisok, akik ilv módon nem 3000 koronát, hanem csak 2750-et kaptak, most a bíróság elvi döntését kérték ki ebben az ügyben. A bérkocsis ipartestület elnöke, H i k á d e József, a saját személvében próbapert indított ugv a főváros, mint a taxamétervállalatok ellen. A kereset a tényállás előadása után arra kéri kötelezni a fővárost, hogv a visszatartott 250 koronákat fizesse ki. A taxaméter-vállalatokkal szemben pedig az a petitum, hogv ezek a kifizetést tűrni tartozzanak. A főváros álláspontja, amelyet a bíróság előtt Szabó Imre dr. h. főügyész fejtett ki, az. hogv a bérkocsisokat nem kénvszeritet- ték a megváltásért való folyamodásra, tehát a várost nem terheli semmiféle oblige. Ez az álláspont azonban nem egészen jogos, mert világos, hogv a bérkocsisok a várossal szemben teljesítették azokat a feltételeket, amelyek a megváltási összeg kifizetéséhez voltak fűzve. Az sem lehet vitás hogv ha a taxaméteres vállalatok logot formálnak bármiféle kártérítésre, ugv e jogukat csakis a bíróság előtt érvényesíthetik. A bíróságnak kell — a taxaméteresek által indítandó Pötben — megállapítani azt, tartoznak-e egvál-
