Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-19 / 47. szám

II. évfolyam Budapest, 19)3. november hó 19-én 47. szám rtifigaiiipiiiaiiiaiiinH»aiiia>iiaiíiaiiiniiÍDiiiPiimigiaiiinTiioiiiaínniHn8iipiiiaiiiDiiiamauia»íinitiBiiiDin^ ELŐFIZETÉSI MÜMKt Egész. évr*e .............16 K Fé í évve.......................... S K Eg yes számok kap6 a- tófc. a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap ^inl9leSie^iiSiS^Ts felelős szert készíti &acsó Emii. TársszomkesztS dv. Szilágyi Hugó kiadóhivatal: VI. kev.. Szív-utca • • • 18. szám. Telefon.............. 137-15 Bu dapest barátai — tisztelet a íisztelendőknek! — nem a fővárosnak, hanem önmaguknak akarnak erkölcsi tőkét kovácsolni a legújabb mozga­lomból. Az eszme szülőit ideális célok vezet­ték: Budapest fejlődésének művészi irányt akartak szabni, Budapest kulturális haladását megállapított Programm szerint és a társada­lom segítségével akarták biztosítani. Az első lépés kudarca nem övék volt, hanem azoké, akik összetévesztik magukat Budapesttel. Az alakuló gyűlés vezérmotivuma az volt, hogy ne bántsa soha senki Budapest intézményeit, minden gáncsolót, a városvezetés minden kri­tikusát elevenen el kell temetni. A halálra Ítél­teknek társaságában igen jól érezzük magun­kat: Molnár Ferencnek legalább is annyi ér­deme van Budapest körül, mint a városkritika zordon kritikusainak. Ignotus miatt sem kell szégyenkeznünk, Gábor Andor is temérdek hibát fedezett fel, még sem vádolható partiku­láris hazaárulással. Nyugodt öntudattal és lelkiismerettel fog­juk ezután is teljesíteni a hivatásunkat. Buda­pest kritikusa sohasem gáncsolja, sohasem szidja Budapestet, hanem legföljebb az alko­tók emberi silányságát igyekszik feltárni. Aki­nek az a meggyőződése, hogy Budapest ma bohémkirályság, hogy Budapest kormány- pálcája könnyelmű kézben van: — őszintébb, lelkesebb barátja Budapestnek, mint az émelygős dicshymnuszok zengői. Budapest­nek az az igazi barátja, aki bátran rámutat a cifra nyomorúság politikájának hibáira, med­dőségére, kudarcaira. Budapest hálás lehet azok iránt, akik számokkal illusztrálják azt az igazságot, hogy a leggyönyörűbb koncep­cióktól duzzadó zsenik is csődbe kergethetik a fővárost, ha minden reális számítástól irtóz­nak. A lakáshiány, élelmiszerdrágaság, köz­lekedési, köztisztasági, közegészségi és egyéb mizériák permanens kongresszust tartanak Budapesten: — vájjon joggal nevezhető-e Bu­dapest ellenségének, aki kutatja a bajok for­rását és bűnöseit? Budapest polgársága három csoportból áll Vannak dicsérők, közömbösök és kritikusok. A három csoport tagjait közös érzelem fűzi össze: Budapest lelkes, szeretete. Nem igaz, hogy Budapestnek infra muros ellenségei van' nak, nem igaz, hogy csak az szereti Budapes­tet, aki dicséri a fejlődés törvényeinek végre­hajtóit, vagy pedig közönyt tanúsít minden fővárosi dologgal szemben. Budapestnek any- nyi a barátja, ahány lakosa van az országnak. A türelmetlenség, az elégedetlenség, a kritika, a gáncs — Budapest rajongó szeretetéből táp­lálkozik. Az autóbusz a legjobb utón van ahhoz, hogy semmi sem le­gyen belőle■ A közlekedésügyi bizottság ülé­sén történt felszólalásoknak az volt a tenorja, hogy a polgármester rosszhiszeműen járt el ebben az ügyben, mert elhallgatta a bizott­sági tagok előtt, hogy a házi kezelésre vonat­kozó számítások a lehető legkedvezőtlenebb eredményekre vezettek. A polgármesteri ter­ror abban az irányban is érvényesült, hogy szó sem eshetett azokról az ajánlatokról, amelyek ellenkező elvi alapon épülnek fel, de annál hasznosabbak, annál elfogadhat óbbak, Egyetlenegy szóval sem iparkodott a házi ke­zelés bajnoka védekezni az ellen a nyomós érv ellen, hogy vannak ajánlatok, amelyek mig egyfelől minden rizikótól mentesitik a vá­rosi és biztosit iák G: '’autóbusztor galom meg­nyitását, másrészt a házi kezelés elvét is érin­tetlenül hagyják; sem időben, sem feltételek­ben nem korlátozzák azt a jogát a városnak hogy az antobnsz-koncessziőt önmaga hasz­nálja ki. Tartunk tőle, hogy az autóbusz-rova­tot még nagyon sokáig kell életben tartani­A jubileum, igy irta azt a polgármester, csakis arra való■ hogy egyetlenegy napra pihenői tartsunk s utána fokozott munkakedvvel, pihent elmé­vel dolgozzunk a város érdekében. Olyan őszinte ez a beszéd, akárcsak maga a jubilál- ris alkalom, amelyről ugyancsak a polgár- mester állapította meg, hogy voltaképpen erő­szakolt alkalom. A cikk pedig, amelyben a nevezetes polgármesteri megállapítások tör­téntek. nem az olvasóközönség számára Író­dott, hanem a kormánynak. A kormány rész­vétele, meghívása körül, a kiélezett politikai helyzet folytán, némi bajok voltak. A nagy diplomata tehát egyetlenegy cikkel elintézte az ügyet■ Kinevezte a jubileumot egyszerű, polgári, háziünnepélynek, amelynek a legszű­kebb családi körben kell lefolynia. Ezzel az elmés kigondolással elsősorban a kormány megbocsájtását akarta a polgármester biztosí­tani, egyúttal pedig a polgárság elismerését is és annak a megállapítását, mennyire demokra­tikus gondolkodású, mennyire polgáriason cse­lekvő ember Budapest első polgára. Bizony, bizony, nagy baja ennek az ország­nak, hogy senki sem kerül arra a helyre, amely őt tehetsége és képességei alapján meg­illetné. Ekkora diplomata-talentummal, ilyen zseniális ravaszsággal más országban külügy­miniszter lesz az emberből, minálmk legföl­jebb polgármester. Ilj — a klubtárs kedvéért. Szerdán választja meg a közgyűlés Ber- czell Jenő és Csupor József főjegyzőket ta­nácsnokoknak. A választás után a polgármes­ter intézkedni fog az ügvosztálvvezetők uj beosztása tekintetében s megvalósulnak azok a kombinációk, amelyeket a Fővárosi Hírlap hetekkel ezelőtt jelzett. Az uj beosztással kapcsolatban a polgármester előszobájából végre ügyosztályba kerül Sztankovits Szi­lárd polgármesteri titkár is, aki e pillanatban nem örvend túlságos népszerűségnek a tiszt­viselők körében. A kijelölő választmány múlt heti döntése és az ügyosztályba való áthe­lyezés egy-egv láncszeme annak a polgár- mesteri tervnek, hogy Sztankovits Szilárdból a legközelebb alkalommal tanácsnok legven. Sztankovits Szilárd kétségkívül gáncs nélküli gentlemen, alelnöke a Magyar Athletikai Szövetségnek, amelynek élén Bdrcz.y István polgármester áll. Egvéb kvalifikációját azon­ban senki sem ismeri a polgármesteri titkár­nak. Mindössze hét esztendő óta szolgálja a fővárost, mindig ugyanazon hatáskörben, a státuszba erőszakosan illesztették be, a köz­igazgatáshoz aligha ért- sokat. A polgármester érzi. hogy a klubtársi szoli­daritásnak újabb bizonyítása nem fog olvan simán menni s hogy a Sztankovits révén mel­lőzött főtisztviselők nem köszönik meg kol­légájuknak abnormális előrehaladását. Éppen azért az elmúlt héten uj jelszót adott ki: uj ügyosztályt kell kreálni, a testnevelés nagyon el van hanyagolva Budapesten! Ez már az­után a netovábbja volna a polgármesteri ke- gyencek favorizálásának. Alig lehet komolyan venni azt az ötletet, hogy most, amikor arról van szó. hogv két ügyosztályt megszüntesse­nek. uj ügyosztályt kapjon n főváros, még hozzá a testnevelés számára, amelyet eddig is ki-iinően intéztek a tanügyi osztályban. A testnevelés Budapestén nem szorul hatósági gyámságra, ellenkezőleg, minden fölösleges hatósági beavatkozás csak bénitólag hathat reá. Nem is volna ennek az ügyosztálynak munkája semmi esetre sem annyi, hogv egv egész ügyosztályt tudna állandóan és haszno­san foglalkoztatni. Amilyen megdöbbentő te­hát, éppen olvan komikus dolog az egész terv. A polgármester nem tudna védekezni az el­len a súlyos vád ellen, hogy egy embernek a kedvéért egy egész ügyosztályt kreált, a pénzpocsékolásra uiabb alkalmat és lehető­séget nyújtott. A testnevelési ügyosztály halvaszületeíí gyermek. Sztankovits Szilárd pedig ne vegye rossz néven, ha minden sze­mélyeskedéstől és elfogultságtól menten megállapítjuk, hogv a tanácsnoki állás fele irányuló ambíciója legalább is időelőtti. Egyetlenegy adatunk volt csupán téves a tanácsnoki állásokra történt jelölésekről szó­ló, múlt heti cikkünkben. Sztankovits Szilárd, amikor hét esztendővel ezelőtt állami szol­gálatból a főváros szolgálatába lépett át, nem volt pénzügyi fogalmazó, hanem segédtitkár. Ez a tény azonban nem teszi elfogadhatókká a polgármester' és a kijelölő választmány akaratát. A legtalentumosabb pénzügyi se­gédtitkárból sem lehet hét eszendős szolgá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom