Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-19 / 47. szám

2 Budapest 1913. november 19. lat után fővárosi tanácsnok, pláne akkor, amikor a pálvázók között olvanok is vannak, akik húsz esztendőt meghaladó időn keresz­tül közmegelégedésre végezték munkájukat. MÉRNÖKÖK GYŰLÉSE A TANÁCS ELLEN. Az a mélységes elkeseredés, amelyet a ta­nács legutóbbi terve, Farkas Árpád szegedi mérnök akvirálása. a lőváros mérnöki testületé­ben keltett, erős visszhangra talált a városhá­zán. A három műszaki ügyosztály mérnök­tagjai szerdán este gyűlést tartottak a Katona- féle étteremben. A gyűlésen mintegy nyolcvan fővárosi mérnök jelent meg, közöttük B a r- czen, Orczy és T h i e r r i n g műszaki fő­tanácsosok, 8—10 műszaki tanácsos, főmérnök stb. A megjelentek egyértelműen megállapítot­ták, hogy a tanács mostohán jár el a mérnökök­kel szemben s újabb és újabb ballépésekkel fo­kozza az elkeseredést. Több felszólalás után L i p p k a y főmérnök indítványára az értekez­let bizottságot küldött ki azzal az utasítással, hogy a mérnöki kar sérelmeit memorandumba foglalják. A bizottság elkészült munkájával s kihallga­tást kért B á r c z y polgármesternél, hogy a mérnöki kar memorandumát átnyújtsa. A pol­gármester azonban ridegen kijelentette, hogy nem hajlandó fogadni a mérnököket, nem ki­váncsi a testület panaszára. A polgármester ur eljárása érthető. Végtére is c s a k a városi mér­nökökről volt szó, nem pedig a polgármester urnák valamelyik protekciós jelöltjéről. A mérnöki testület elhatározta, hogy F o c k Ede tanácsnokot legközelebb küldöttség utján keresi fel s tőle kél oltalmat az indokolatlan és sérelmes mellőzésekért. BBBHaBBBBBBBBBKBBBflHaBBBBBBBBBBBBBBflBBBBBBSBBBBBBBD GÁZGYÁRI DIREKTÓRIUM Főtisztviselők szinekurái Úgy látszik, a városházán is megcsappant a bizalom a gázgyár vezetősége iránt. Kez­dik belátni, hogy fielt ai Ferenc hiányát egyre erősebben érzi a legnagyobb házi üzem. Legalább erre vall az a terv, amely .legközelebb kivitelre kerül. Befejezett tény. hogy a gázgyári üzemvezetés ellenőrizésére hattagú direktóriumot szerveznek. A direktórium tagjai: Fest éti eh Géza gróf alpolgármester Buzáíh János, Har­rer Ferenc tanácsnokok, Ripk.a Ferenc, Bernau er Izidor és Sahödl Lipót gáz­gyári igazgatók. Az újfajta tisztség nem lesz egészen tiszteletbeli, mert jelentékeny íisz- teletdijjal lesz egybekötve. A város legfőbb tisztviselőit, különösen a szerencsés kiválasztottakat, nem illik a jö­vőben sem irigyelni, de sajnálni sem kell őket túlságosan. Bódy Tivadar alpolgár­mester alelnöke a Városi Villamosnak, el­nöke a Vásárpénztár igazgatóságának, tag­ja a közmunkatanácsnak. Festet ich Géza gróf most még csak felügyelő-bizottsági, jövőre igazgatósági tagja a Városinak, igaz­gatósági tagja a Vásár pénztárnak s tanja lesz a gázgyári direktóriumnak, később a közmunkatanácsnak. Rényi Dezső a Vá­rosi Villamos igazgatósági tagja, Harrer Ferenc az uj direktóriumban és a közmun­katanácsban van. Folkushazy Lajos a Vásárpénztár ■ igazgatóságában. B u z á t h az uj direktóriumban. A névsorból megállapítható, hogy vannak favorizált tanácsnokok és Vádinak elhanya­golt tanácsnokok. Ezt egyébiránt illusztrál­tuk már akkor, -amikor kimutatást közöl­tünk arról, melyik alpolgármesternek, me­lyik tanácsnoknak van városi autója, me­lyik kényfelen beérni egyszerű gummirád- lissal és. melyiküknek nem jut e földi javak­ból semmi sem. Ez a differenciálódás más téren is tapasztalható. A főváros néhánv ki­választott főtisztviselőnek telefont vezette­tett be a lakására s állandóan a város fizeti a telefondíjat. Városikig fizetett telefonja van Almády Géza. Buzay Károly. Déri Ferenc, Fcck Ede. F o lk u s h á z y Lajos. Harrer Ferenc tanácsnokoknak. Eperfa-tragédia az Andrássy-uton 1. „Feketén bólintgat az eperfa lombja“. így dalolja ezt a költő, de nyílt kérdést csinál ab­ból, hol van az az eperfa, amelynek a lombja feketén bólintgat? A költő íeledékenységét sietve pótoljuk: a feketén bólintgató eperfa- iomb Budapesten virágzott, Budapest legszebb utján, az Andrássy-uton, véges-végig. Az Andrássy-ut eperfái az Oktogon-téren kezdődtek s e napokban végződtek. Gyönyörű eperiákat ültettek a város gondos kertészei. Terebélyes lombok zöldültek a fákon, azzal a szent hivatással, hogy az omnibusz tetején gyanútlanul ülőknek kalapjait bejelentés nélkül lesöpörjék a tar koponyákról. Aminek mindig nagyon örültek a beavatottak. A ligethez kö­zel ültetett fák viszont igen értékes anyaggal gyarapították állandóan a lapok rendőri rova­tait. Nagyon sok öngyilkos ezeket a fákat hasz­nálta fel önakasztási célokra. Úgy gondolkoz­tak, hogy nem árt, ha az ember még az utolsó percben is spórol: minek fáradjanak egészen a ligetig, amikor jó és olcsó eperfákról a liget közelében is gondoskodott a körültekintő ta­nács. 3. Gyalázatos, cudar világot élünk, az már bi­zonyos. Az is baj, ha valami nem sikerül, az is baj, ha valami túlságosan jól sikerül. Példa er­re a városi eperfák sorsa. Az elültetett eperfa- mag termékeny talajra talált az Andrássy- uton. A lombokkal még megbirkóztak volna a kertészek, de az eperfa egy szép napon elkez­dett gyümölcsözni. Valóságos, belső és el nem titkolható eper hullott a fákról, mint egykoron a manna az égből, vagy mint a verebek bél- kanalizációjának eredménye az Erzsébet-téren. 4. Maradjunk inkább az utóbbi, költői hasonlat­nál. Annál is inkább, mert ennél a pontnál érünk el az u. n. tragikai kifejlethez. Eljött az epreket hullató őszök ősze s a pesti szép asz- szonyok és szép lányok, ahogy végigmentek az Andrássy-uton, eperillatu parfőmhöz jutot­tak. Az illatot még talán eltűrték volna, az el­len azonban az apák és férjeknek támadt jogos aggodalmuk, hogy a drága blúzokat és kosztü­möket használhatatlanoknak bélyegezzék a szép asszonyok és leányok. A város eprei szor­galmasan hullottak és mintha csak üzleti ősz- szeköttetésben állottak volna a tisztító-intéze­tekkel, pont a női ruhadarabokon fakadtak föl 5­Az apák és férjek tiltakoztak az eperfáknak gyümölcsöző elhelyezése ellen. A város pedig belátta, hogy igy nem lehet köztisztasági poli­tikát csinálni. Múlt héten előkerültek a város fegyvertárából a szekercék s amit az idők hires vasfoga nem tudott elérni, elvégezték azt a városi szekercék. Kidőltek az eperfák eprestül, a gyerekek nem nevetnek többé a kalapok miatt, az öngyilkos-jelöltek ezentúl a ligetbe kénytelenek vonszolni fáradt tagjaikat. Egé­szen bizonyos, hogy. ezt a gyászt is Tisza Ist­ván hozta a hazára. Fi sehe fék mókádnak. A becslés tífabb adatai A Magyar Villamossági Részvénytársulat huza-vona politikájáról, mellyel a becslés befe­jezését hátráltatja, továbbá az értékelés adatai­ról nagy feltűnést keltő cikkben beszámolt a „Fővárosi Hírláp“; (ismertettük a bíró­ságnak legutóbb kelt szigorú határozatát, mely­ben utasította a szakértőket, hogy jelentésüket legkésőbben 1913 november 15-éig terjesszék be. Mim most értesülünk, a társaság ezt a ter­minust sem tartotta be; a fővárosnak hétfőn végzést kézbesítettek, mely szerint a törvény­szék újabb terminust adott a szakértők becslési jelentésének beterjesztéséhez. A határidőt újabb négy hétben szabta meg a bíróság; szigoru hangú 70715. sz. alatt hozott végzésében arra utasítja a műszaki berendezéseket becslő szak­értőket, hogy jelentésüket legkésőbb 1913 de­cember 15-éig beadják. Az építési szakértőknek ellenben rövidebb terminust szabtak, nekik a bíróság határozata folytán nyolc napon belül be kell adniok szakvéleményüket; a nyolc nap a végzés kézbesítésétől számítódik. Az építési szakértők egyébként teljesen vé­geztek munkájukkal. Mindössze két alapelvben volt közöttük eltérés; az egyik az, hogy az épületekbe beépített fölszerelések mint villany- csengő és ehhez hasonló invesztíciók, melyik szakértő-bizottsághoz tartozik. Végeredmény­ben aztán megállapodtak, hogy az ilyen }lé- tesitmények értékelése a műszaki bizottság hatáskörébe való. A másik kérdéses pont pedig az volt, hogy ki becsülje meg az olyan beren­dezéseket. amihez egy ingatlanba elmczditha- tatlan fölszerelések vannak beépítve. Ezt közös megegyezéssel az építési becslőbizottság érté­kelte. Nagy ellentét támadt azonban a szakértők között a kábelhálózat értékének megállapításá­nál. Erre nézve a szerződés úgy intézkedik, hogy az ár megszabásánál nem az üzleti érték, hanem a használati érték az irányadó. Ezt a Magyar Villamossági emberei úgy értelmezték, hogy személyes szemle utján megállapittassék a kábelek hossza, megállapították egy-egy ká­bel élettartamát és annak beszerzési árát; a beszerzési árból levonták az üzembevételre eső részt és azt akarják használati értéknek tekin­teni. A főváros becslöinek álláspontja viszont az, hogy a használati érték annyit jelent, meny­nyiben tudja a város a kábeleket használni. Már pedig a Magyar Vilamossági kábelei olyanok, hogy ezt a rendszert ma már nem is használják, manapság ugyanis háromfázisú ká­belt alkalmaznak. S ha a főváros a társaság ál­tal üzemben tartott kábeleket akarja használni, akkor külön gyárat kell erre felállítania, mert ilyen kábeleket ma nem is gyártanak. ázilag készített női-, férfi- és gyermek­fehérnemüek kezesség mellett rendkívül jutányosán VAJDA MÓR-nál IV., Deák Ferenc-utca 21. • ■■■■■BgBBr«BllMailiaBIMBPR«nr«lliafl|IBBRBiaBkaoiBn

Next

/
Oldalképek
Tartalom