Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-22 / 43. szám
//. évfolyam Budapest, 1913. október hó 22-én 43. szám. iq»iiaiiiniiminniiiaiiimiiaiiiamn»iP»iPniaii*PiiioiiiPMiQiiiaiiiaiiiamaniaiiiaitiaiiia<iiD»isng»HmDiiic ELŐFIZETÉSI AHMKt Egész. évt*e ..................... 6 K Fé l évwe........................... S K Egyes számolt kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap 'felelős mzewkesziö: Dacsó Emil, Társsiefkesziőt dw. Szilágyi Hugó kiadóhivatalt VI, ken., Szív-utca IS. szám. • « Telefon 137-15. Milliók repültek ezen a héten a városháza felé: — igy tudták ezt a mindenttudók, így hirdették az ismeretlen helyről származott kommünikék. A fáma szerint huszonöt mill'ó koronának akadt uj gazdája a főváros személyéten. Nem nagy összeg, a „vortwurstli- zás“-ra. azonban elegendő. A mi információnk nem fedi teljesen a hivatalos híradást, mi úgy tudjuk, hogy a polgármesternek ezúttal sem s'került a külföldi pénz importálása. A város pénzügyi helyzete rosszabb, mint volt valaha, itt már csak Tü- köryné segíthet, ha varázsvesszőjének nyomán uj pénzforrás nyílik meg. Hónapok óta egy-két milliós pumpolásokból tengődik a büszke, főváros házatartása. A pesti nagybankok, egy szebb és jobb jövőbe vetett bizalommal, kisebb-nagyobb folyószámlaköl- csönöket nyújtanak a városnak, rövid időre szóló, Bárczy István aláírásával ellátott váltók ellenében. Minden nőnapban lejár egy- egy ilyen váltó, a visszafizetésre gondolni sem lehet s Budapest fő- és székváros polgármesterének most az az állandó gondja, hogy a tömeges váltólejáratokat prolongálják a bankok. A diáksoron találunk csak hasonló állapotokat- A tudományszomjas Hjak. hogy a szomjúságukat cs'llapithassák, az időjárás változása szerint, hol a télikabátjukat váltják ki a zálogházból, hol pedig a felöltőjükkel emelik a zálogházi forgalmat. A polgármester is váltott paripákon nyargal a főváros csődje felé- Ez pedig veszedelmes dolog, mert a példabeszéd szerint a halottak sebes iramban lovagolnak, de a váltók még gyorsabban érkeznek el a lejáratukhoz. A kétségbeejtően sivár, szomorú helyzetért ki a felelős? — ezt a kérdést nem lehet elválasztani a pénztelenség megállapításától Senk1 sem tagadhatja, hogy minden bajnak a kutforrása az a tulerős tempó, amelyet Bárczy István polgármester a város vezetésénél diktált. Óriási beruházások történtek, nemcsak szükségesek és hasznosak, hanem fényűzők is. olyanok, amelyek a város holt tokéit gyarapítják, amelyekből jövedelem alig remélhető s amelyekre évről-évre ráfizet a város. Hatalmas arányokban rendezkedett be. Budapest, de nem történt gondoskodás arról, hogy a beruházási politika anyag1 eszközeinek előteremtésében fennakadás ne legyen. könnyelműség, előrelátás hiánya az egész vonalon: —• igy megy tönkre Budapest, igy lesz a. polgármesterből molnári bárány, aki csak váltókon kezö'. Jóhiszemünek éppenséggel nem lehet nevezni azt az eljárást, amelyet a tanács egy nagyfontosságu indítvány elintézésénél követett. Az indítványozó városatya az izzótesteknek házi kezelésben való gyártását kérte, azzal a bevallott intencióval, hogy a város azután adja cl ölest) áron a gyártmányait a kiskereskedőknek és kisiparosoknak, akiknek a révén viszont limitált áron jutna az izzótest a fogyasztó közönséghez. A tanács pedig bölcs határozatot hozott: kimondotta, hogy ez a kérdés csakis az uj gázgyár és a villamos centrülé működésének a megkezdése után lesz aktuális, akkor pedig — és ez a bökkenő! — majd a város fogja nemcsak gyártani, hanem elárusítani is az izzóicsteket. Ez pedig éppen az ellenkezője annak, amit az indítványozó városatya akart. Nem jelent egyebet a tanács hatiá _ rozétta, mint a várost grájz'leráj kibővítéséi, egy uj cikknek a bevezetését, újabb egszisztenciák- nak a megnyomoritását. „Ön panamista“ — mondotta a középitési bizottság legutóbbi ülésén Hűvös Iván Steinhardt Antalnak, mire Steinhardt a felkínált diszitö jelzőt tisztelettel visz- szakinálsta Hűvös Ivánnak. Hogy keltőjük között melyiknek volt igaza, azt csakis a konkrét eseteknek a kapcsán lehetne megállapítani. Ta gadhatatlan, hogy minékünk ez a vitézi torna elsőrendű élvezet és egy külön öröm is: ha egy mást leplezik le a városatyák, a mi munkánk az eseményeknek száraz regisztrálására fog szorítkozni. Mégis, az idők kedvező jelének látjuk. hogy akkor, amikor az országos politikában a panamista jelző mür-már dicséret szóimba megy, a városatyák érzékenysége kitör erre a szőre s az affért olyan komolyan veszik, hogy — bölcsen hallgatnak róla. Élelmiszereket kóstoltattak az elmúlt héten a megjelent elpke tőségekkel a közélelmezési ügyosztálynak rendezői képesítéssel biró tagjai. Finom lóhussal, tormás virstlivel, süteménnyel, tokaji nedűvel és szindus virágokkal kedveskedtek a vendégeknek. A bemutató végén köszönetét szavaztak a megjelentek a buzgó rendezőségnek és egyhangúlag megállapították, hogy a nagyar ló kiválóan alkalmas virsli-főzésre, Díniában pompás vajai gyártanak. Gerbeaud-nak vannak a legfinomabb mignonjai és a bolgárok é legügyesebb kertészek. A publikum viszont megállapíthatja, agy a pesti élelmiszeren még a bemutató sem jivitott semmit. Még csak olcsóbb sem lett tőle Huszonöt ü A házi kezelés „diadala“. Jubileumi számhoz érkezett az az irány, amelynek bevallottan az a célja, liogv mindent. amihez nincsen köze a városnak, ki- saiátitsanak, minden foglalkozást, minden iparágat, minden üzletet ragadjon ki a város a magántevékenység köréből, az adófizetők kezeiből. Kétségtelen, hogy a monopóliumszerű és általános érdekű üzemeknek házi kezelésben való folytatása teljesen indokolt- Ennél a pontnál azonban meg kell állani a városnak, nem szabad tűrni, liogv a közsé- gesités szép eszméjét meghamisítsák s lefoglaljanak minden kereseti forrást — a statbz- tika kedvéért. A statisztika gvőzött: huszonöt üzeme van ma már a fővárosnak. Ez a győzelem azonban pyrrhusi. mert az adófizető polgárságnak a bőrére megv. A legnagyobb városi üzem kétségkívül a gázgyár, amelynek megváltása üdvös dolog volt, amelyről azonban még sem lehet azt mondani, hogy beváltotta a hozzáfűzött reményedet. A gázgyár az uj építkezések költségével együtt mintegy ötven milliójába van a fővárosnak, amivel szemben eddig mindössze évi hatszázezer koronát szolgáltatott be a város pénztárába. A jövedelmezősége tehát nagyon silány s egyenesen megdöbbentő eredményre jutunk, ha összehasonlítjuk a várható hasznot az osztrák lég- szesztársulatnak azzal az ajánlatával, amelyet közvetlenül a megváltás előtt tett. Természetes, hogy a kérdést nem lehet egyoldalúan kezelni s nem szabad a látszólagos jövedelmi többlet kedvéért pálcát törni a gázgyár megváltása fölött. Azt kell azonban látnunk, hogy a fogyasztóközönség érdekei csöppet sem honoráltatnak. Még mindig sok a panasz a gázgyár ellen, a gáz árának leszállításáról pedig még mindig hallgatnak az illetékes tényezők. A villamos-világítás központja most épül. Mire kész lesz, alkalmasint a magyar villamossági rt. korhadt felszerelése is a város nyakába fog szakadni. Ez az üzlet is oly nagy befektetéssel indul, hogy vele szemben a legsötétebb pesszimizmus is jogosult. Az élelmiszer-üzem teljes csődjéről bizonyítékok előterjesztése nélkül is lehet már beszélni. Ez az üzletág kompromittálta a legerősebben a házi kezelést. F o 1 k u s há z y Lajos tanácsnoknak elévülhetetlen szégyene, hogy a kisemberek tönkretételét városi kormányprogrammá fejlesztette. Az élelmiszer-tizemről többizben beigazoltuk már, hogy sem ármérséklo, sem árszabályozó hatása nem volt, csakis árrontó és üzletrontó eszköze volt Folkusházy elhibázott élelmezési politikájának. A város uzsorásai helyett a szegény szatócsok és kofák ellen fordult a város és sikerült is néki ezeket tönkretenni Ettől azonban sem a közélelmezés nem lett jobb. sem a város finánciái nem javulta1: meg. Folkusházy diadala a
