Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1913-07-30 / 31. szám

biiiiji:iáiiiaiiiaiiiniiiniiiDiiiniiiniiiniiiniimnimimiiiaiiiainDmoiiionmiiiaiiinuiaiiigmaiiioiiiBiiiDiiiii előfizetési Aruk» Egész évv*. ••••••••••• 16 K FéC évre ...................... 8 K Eg yes számok kapha­tók a kiadóhivatalban• Várospolitikai és közgazdasági hetilap Fmíaíös mr.mvhmmi.tS: Dac SÓ Emiim TAvsszcvHamrtB i dr, Szilágyi Hugó Megjelenik minden szén- dán, esetleg hetenkint többször is. Szerkesztő ■ ség és kiadóhivatal: VI,. Kis János-utca 4, szám A lakásépítő Programm parányi csöppje a tengernek, a melynek a vizében, mint sima tükörben meg­találjuk a városházi gazdálkodásnak a képét. Hét esztendővel ezelőtt, Bárczy István pol­gármesterségének születésekor, síppal, dobbal hirdették, hogy a tespedés korszakának vé­ge, uj élet kezdődik és ennek az uj életnek a kerekeit szociális olajjal fogják kenegetni. A szociális alkotásoknak a csúcsa a lakás­építő Programm volt, ehhez a gombhoz varr­ták később a szociálpoitikai ügyosztályt. A lakásépítkezés mérlegét esztendők óta hiába sürgette a sajtó és a kőzvé'emény. Most vég­re kóstolóképpen publikállak a kislakások statisztikáját, a nagy Programm egyik részé­nek eredményeit, annak is mindössze egy- harmadát. A mérlegből kitűnik, hogy az egész akció jelentékenyen szaporította a haszonta- lan beruházások passzív tételeit. Hatezer la­kást bérelnek állítólag a fővárostól s a nyolc millió korona építési tőke mintegy hétszáz­ötvenezer korona jövedelmet hajt. Nagyon természetes, hogy ez a jövedelem jelentékeny deficitté zsugorodna, ha a mérleg felállításá­nál kissé mérsékelték volna az urak a rossz­hiszeműségüket és belekalkulálták volna a tiszta haszonba az épitési tőke amortizáció­ját. Ezzel a csekélységgel t. i. egyáltalában nem számoltak. Precedensért sem kellett a szomszédba fáradni: ugyanígy jártak el az állatkert első mérlegénél. Annak a köztudo­mású dolognak a bevallásával sem terhelték a közönséget, hogy a hires-nevezetes kisla­kások rendkívül gyönge lábon állanak, nem is kell hozzá Herkulesnek a tüdeje, hogy va­laki nagyot sóhajtván, fenekestül felfordul­jon a lakásépítő akciónak minden eredmé­nye. Sok rokonvonása van Bárczy István diadalának egy másik házi üzemmel is: a vá­ros élelmiszer üzletéről szintén azt akarták elhitetni, hogy árszabáyozó, sőt ármérséklő hatása van. Ez a tévhit azóta alaposan meg­dőlt: — a lakásépítő akcióról sem hiszi el senki, hogy megenyhült általa Budapest la­kásnyomora, kiirtotta a pesti lakásuzsorát. A mérleg nagyon hiányos, az összeálitása tendenciózus. Egyetlen vigasztaló momentu­ma, hogy a Programm szerint harminc milliót akartak a főváros pénzéből a lakásépítő ak­cióba befektetni, tényleg azonban mindössze nyolc milliót van joga siratni az adófizető polgárságnak ezen a címen. Huszonkét millió tehát egyelőre megmenekült: — íme fényes bizonysága a klasszikus tétel igazságának, hogy a legrosszabb rossznak is van jó odala. Nem volt pénze a fővárosnak kenyérre, más­különben a Duna vizére is jutott volna néhány ezer csindús fő- és székvárosi kislakás. A tojás úrról nevezetes, hogy van fehérje és van sár­gája, azonfelül pedig néha igen rossz illatú. A főváros tojásánál ez a néhaság állandósult, a fővárosnak határozottan pech-je van a tojásai­val. Kezdődött ez a pech ott, hogy a város jó­nak látta házi kezelésbe venni a tojáskereske­delmet és ezáltal néhány ezer ember szájából kivenni a mindennapi falat kenyeret. Az élelmi­szeriizem sehogysem prosperál, aminek je­lentékeny részben az yoli az oka, hogy az élel­mes élelmiszerüzemvetetőség elvből csakis drá­gaés csakis romlott tojást zúdított a piacra. A városnak nem egy pőre származott már a záp- tojáskcreskedésből s most legutóbb annyira fa­jult a dolog, hogy három waggon bolgár tojás indult egyszerre romlásnak. Bizony, bizony, a nagy hü-hóval megnyitott üzlet nem kevésbbé törékeny és ingatag, mint a végképpen elkabalár tt tojás, És nem kevésbbé illatos . . . Műhelybérház is található a főváros dús szociális programm- jában. Már tető alatt van az épület, már elköl­tőitek reá több min egy milliócskát, már lakó- kai is — szeretnének fogni. A lakók azonban ezúttal nem kérnek a főváros szociális érzéké­ből. A műhelybérház, híven az alkotó karak­teréhez, keleti pompával, nyugati kényelemmel készült. Olyan pazar fényűzéssel tervezték és építették és rendezték be, hogy messze földön keresni kell a párját, egészen az Arén'a-utig kell menni, a — Népszállöig. A város egyfelől szo­ciális akart lenni másrészt azonban rentábilis is: —• a műhelybérház helyiségeit ezen az ala- j pon horribilis bérekkel írták ki. Ha nem úgy tet­tek volna, sehogysem sikerült volna a rentabi­litási számítás. így azonban sikerül majd a be­fektetett tőkének a kamatait kihozni — papíron. Összedült egy halálraítélt ház a Belvárosban, annak is a legforgalmasabb, legszebb részében. Az a robaj, amelylyel a vékony falak egyesültek az anya- földdel, egy sajátságosnak nevezhető eszmetár­sulás révén eszünkbe juttatja, hogy voltaképpen nekünk is vannak hatóságaink, amelyeknek a feladata az ilyen eshetőségek megelőzéséről va­ló gondoskodás. Tudomásunk van arról, hogy a fővárosnak van pl. magáiiépitési bizottsága, vannak közegei, amelyek kötelességszeriien be­leszólhatnának az óvintézkedésekbe, szervei, amelyek döntenek az engedélyek megadása és mgtagadása fölött. Mindezeknek a létezéséről —- nem furcsa et j a dolog? —- éppen akkor szerez tudomást a pesti 1 polgár, amikor kiderül, hogy ezek a szervek, i bizottságok, hatóságok közegek úgy. működ­nek, mintha — nem is léteznének! Et nunc venio ad fortissimum . . . Beszá­molónknak a folyamán elérkeztünk a közélel­mezési ügyosztály idei munkásságának a méltatásához, nevezetesen pedig Folkusházy Lajos tanácsnok érdemének leszögezéséhez. Az érdemnek egyik oldala az volt, hogy a fő­város élelmiszerüzletének alaptőkéjét fel kel­lett emelni, mert a fél millió korona, melyet erre a célra eredetileg előirányoztak, kevés­nek bizonyult ahhoz, hogy Folkusházy ta­nácsnok ur hivatalos pedantériával kimért terveit megvalósíthassák. A pénz tehát elfo­gyott, ettől azonban a polgárság életfelté­telei egy jottányival sem javultak meg. A közélelmezési ügyosztály munkásságával is­mételten volt alkalmunk foglalkozni. Rámu­tattunk az ügyosztály hatáskörébe tartozó szállításoknál uralkodó állapotok türhetetlen- ségére, az élelmezési politika tehetetlenségé­re és egyéb hibákra, amelyek mindvégig hü kísérői voltak Folkusházy Lajos tanácsnok idei tevékenységének. Antal és Piperkovics tanácsnokokat bátran egy kalap alá lehet vonni. Az egyik a katonai ügyosztályban, a másik a jogi-, ipari- és rendészeti ügyosztályban aludta át az idei szezont. Abban mindenesetre előnyösen kü­lönböznek Folkusházytól, hogy ők legalább nem ártottak senkinek és semminek sem, ha már használni nem tudtak. Egyiküknek sem akadt az egész évben egyetlenegy olyan elő­terjesztése sem, amelyről megemlékezni ille­nék. Buzáth tanácsnok, a közvilágítási ügy­osztály vezetője, szintén nem végzett mást, mint a folvó munkát, nevezetesen a gázgyár és az uj villamos-központ építkezésének el­lenőrzését. A közvilávitás ügyosztályának a jövő esztendőben kemény munkát, sok gon­dot fog adni a Magyar Villamossági rt. meg­váltása, amely jelentékenyen kibővíti majd az ügyosztály munkakörét. Márkus Jenő tanácsnok ebben az évben so­kat vesztett abból a népszerűségből, amely­nek példátlanul gyors karrierjét köszönheti. Egészen objektive megállapíthatjuk, hogv a városgazdasági ügvosztálvr vezetőjének idén nem volt szerencséje az előterjesztéseivel, sőt ezek provokálták a legnagyobb vitákat s a legerősebb felindulását a közvéleménynek. A Gellért-fürdő horribilis tulkiadásait, igaz készen kapta Márkus tanácsnok, de már a Piccadillyről elkeresztelt orrfacsaró üzletért őt terheli a felelősségnek csaknem a legna- »■vobb sulva. Az állatkerti vendéglő és kávé­ház bérlete hasonlóképpen nem tartozott a legsimábban elintézett javaslatokhoz, az uj Széchényi fürdő viszont rövid idő alatt telje­sen népszerűtlenné vált. A hirdető vállalat tá­volról sem felel meg rendeltetésének, a ren­tabilitása silány. Egyedül az állatkertről mondható, hogy jó! megszervezett, bevált in­tézmény. A közgazdasági ümyosztálv egyike a legne­hezebb. legmostohább elbánásban részesülő városházi resszortoknak. Vita .tanácsnok, az ütrvosztálv vezetőié, bámulatos szorgalom­mal és ambícióval készített elő ebben az esztendőben ep-ész csomó nagyjelentőségű, IroskJ időre kiható dolgot. Az ügyosztály­QZÁM0NKÉRÉ5. Befejező közlemény.

Next

/
Oldalképek
Tartalom