Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-30 / 31. szám
— Budapest, 1913. julius 30. hoz tartozó ügyeknek a természete, még; inkább a pénzhiány lehetetlenné tette, hogy néhány hónapon belül kész eredmények, befejezett sikerek koronázzák a munkát, de bizonyos, hogy olyan nagy fontosságú kérdések, mint pl. a kereskedelmi kikötő, a hidvám eltörlése, a hatósági árverési csarnok stb hatalmas lépésekkel közeledtek az idén a végleges megoldás felé. Jelentős pozitívuma az év történetének a Közraktári vállalat szerződésének megkötése. A közjótékönvsási ügyosztály nagyon erősen érezte a város rossz anyagi helyzetének a hátrányait. Jótékonyságot csak a gazdag ember gyakorolhat: — természetes, hoay ebbei az esztendőben újabb alkotás nem fűződhetett az ügyosztály érdemes vezetőjének, Almády Géza tanácsnoknak a nevéhez. A fo'vó ügyek elintézésén kívül, jelentékeny munkát okozcdt a jövő nagyszabású felvernek előkészítése. Általában megállapítható, hogy az ügyosztály vezetése mintaszerű. “Mondjon IDIS3BBBDDBBaOIBBBiaiaaail le Hűvös!“ Rozsa dr. összeférhetetlensége Múlt heti számúnkban, az összeférhetetlenségnek egy klasszikusan egyszerű, iskolai példáját hurcoltuk a nyilvánosság elé. Megírtuk, hogy Rózsa Félix dr. VI. kér. törvény- hatósági bizottsági tagot, a Terézvárosi kaszinó főtitkárát, egyebekben pedig gyakorló orvost, a tanács a szegényházhoz rendelő orvosnak nevezte ki. Ehhez a pikáns hírünkhöz hozzáfűztük azt az értesülésünket, hogy Rózsa dr. siet levenni a konzekvenciákat és megszünteti az összeférhetetlenséget, amely természetszerűleg előáll akkor, amikor a közgyűlésnek, a tanács választótestületének, legfőbb ellenőrzőjének egyik tagját a tanács álláshoz, jövedelemhez juttatja. Értesülésünk, bármily hihetetlenül hangzik is, korainak bizonyait. Rózsa Félix dr. bizottsági tag ur állítólag úgy nyilatkozott, hogy eszeáeátan sincsen lemondani, ő nagyon jól összefér mindenkivel, ennélfogva smokkság ráfogni, hogy ő összeférhetetlen. Rózsa bizottsági tag urnák ezt az álláspontját nem oszthatjuk. Mi lehetetlennek tartjuk, hogy a közgyűlésen helye és szavazata legyen olyan egyénnek, aki a tanácstól bármit is elfogad. Lehetetlennek erkölcstelennek mondjuk, hogy Rózsa dr. a kinevezés után kritikát gyakoroljon a tanács fölött, elene szavazzon, elvben pedig alárendeltje legyen ennek. Nem is kell az összeférhetetlenséget olyan szigorúan venni, mint Vázsonyi Vilmos, hogy mindenki megállapíthassa Rózsa Félix eljárásának és gondolkodásának tarthatatlan voltát. Nagyon természetes, hogy a tanács sem mentes a felelősségtől, amiért lehetővé tette ezt a helyzetet. A tanács erkölcsi bűnrészese lett Rózsának, amikor nem gondoskodott előre arról, hogy az összeférhetetlenségnek ilyen goromba esete be re következzen. Úgy halljuk különben, hogy még szebb dolgokat is megélünk ennél az ügynél: Rózsa Félix városatya, hir szerint főorvosi állásra pályázik a szegényháznál. Az állás kiírása iránt a nolúármecder már felhívta az ellöki ügyosztályt s amilyen szerencséje van Rózsának, a bizottsági tagsága egyáltalán nem lesz akadálya annak, hogy az első lépés sikere után most már magasabb hivatalt, du- sabb dotációt kapjon a nemes tanácstól. Az összeférhetetlenségi törvényt sürgősen kodifikálni kell a városházán s meg kell állapítani az összeférhetetlenségi esetek bejelentésének a módját és jogát is. Egyenesen megdöbbentő, hogvan gondolkodnak erről az emberek, itt var, pl. Spolarits Györgynek az esete. Spolarits tudvalevőleg biz. tag s mikor az állatkerti vendéglő bérletére pályázót*, önként kötelezte magát arra. hogy nyomban lemond bizottsági tagságáról, mihelyt a bérletet megkapja. Ez megtörtént s Spolarits ma is tagja még a közgyűlésnek, holott minden önkéntes kötelezettség nélküi is lemondani tartozott volna. Amikor pedig erről a tárgyról szó volt, Spolarits igy nyilatkozott: Miért mondjak le éppen én? Kezdjék meg az összeférhetetlenségnek megszüntetését fiiivösék „ . . íme, itt a legfőbb hiba. Ahol a vezérex, a törzsfőnökök a legtipikusabb példái az összeférhetetlenségnek, ott alig lehet csudáim, hogy a közlegényeknél erősen meglazult a legtermészetesebb, legelemibb kötelességérzet. iriaaiiaiaBaioiaciiagiMBeaiiigaiiagiiMiiizBii^i» TVHncs ttjberuházás Az Í9Í4. évi budget A polgármester rendeletet intézett a főváros tanácsának mind a tizenhat ügyosztályához, s utasította őket, hogy állítsák össze az ügyosztály és az ügyosztály ellenőrzése alá tartozó üzemek 1914 évre szóló költségvetését. Az ügyosztályok alig néhány kivételével, eleget tettek a polgármester felszólításának. A pénzügyi ügyosztály most dolgozza föl az iigyosztályoK által benyújtott anyagot. Végső eredményét a háztartás szükségletének még hozzávetőlegesen sem lehet megmondani. Az bizonyos az eddigiekből, hogy a költségvetés végső összege nem sokkal talán néhány százezr koronával haladja csak meg a szomorú kimenetellel biztató 1913 évre összeállított büdzsét. A polgármester fölszólitásában a takarékosságra való intelme mindössze egy sablonos mondatból áh; a minek az a magyarázata, hogy a legutóbbi tanácsüléseken a polgármester elejtett mondataiból láthatták, hogy a Bárczy István híressé vált opkmizmusa csökkenőben van. a kölcsön-kudarcok után a városházán nem nézik már a régente jól bevált bizalommal a jövőt. És amilyen sok lehangoló motívuma van ennek a változásnak, van benne némi alap a megnyugvásra is. Az 1914 évre bejelentett igények legnagyobbrészt csak a folyó kiadásra vonatkoznak; alig van néhány tétel, amely uj beruházásokat igér a következő esztendőre. Az a szokatlan mohóság, amely a beruházásokat illetőleg a Bárczy- rezsimet annyira jellemzi, a főváros épitő-ipará- ra és kereskedelmére nézve is fenyegető visz- szahatásképpen mutatkozik. 9 lóhusfizem statisztikája J^datok a pesti nyomorhoz A lóhusüzem tanító példa lehet a városházán arra, hogy a szociálisnak nevezett reform nem kell, hogy feltétlenül antiszociális is legyen. Megtanulhatták belőle, hogy nem kell feltétlenül olyan üzemet létesíteniük, melynek esetleges prosperálása sok ezer iparos, kereskedő, szóval adófizető létérdekét kockáztatja. A lóhusüzem igazán bevált a fővárosnál; megfelel teljesen hivatásának, ami nem mindennapi dolog, ha figyelembe vesszük, hogy a vállalat a közélelmezési ügyosztály felügyelete alatt áll. Az üzemvezetésében egyébként a múlt héten ünnep volt, csütörtökön, julius 24-én vágták le a közvágóhídon az 50,000-ik lovat. A vállalat 1905 október 1-én indult meg és nem egész két év alatt, megkcdveltette a főváros közönségével a lóhus-fogyasztást. A város majd minden forgalmas helyén van .az üzemnek mészárszéke. A pesti hírhedt cifra nyomorúságot mi sem iellemzi jobban, hogy a főváros közélelmezési ügyosztályát valósággal ostromolják, hogy az elegáns Belvárosban lómészárszéket állítson fel. Sztaryl főfelügyelő már keres is egy alkalmas bolthelyiséget, a belvárosi lóhus-elárusitó üzletnek. Lapunk telefonszáma: 137-95 Lapunk tisztelt olvasóit értesítjük, hogy a városházi és közgazdasági szezon szünetelése miatt a Fővárosi Hírlap julius és augusztus hónapokban négy oldalnyira korlátolt terjedelemben jelenik ineg. A szerkesztőség. Akik önmagukat ellenörzk. A tanács legutóbb tartott ülésében Bódy Tivadar dr. alpolgármestert nevezte ki a Vásárpénztár Részvénytársaság működésére felügyelő bizottság elnökévé; Ugyanekkor pedig Folkusházy Lajos tanácsnokot a felügyelő bizottság tagjává választotta. A városházi fejnélküliség kirívó példája ez a kél kiküldetés. Bódy is és Folkusházy is tagja a vásárpénztár igazgatóságának, tehát saját magukat fogják ellenőrizni. Kettős könyvvitel. A Fővárosi Hírlap legutóbb feltűnő érdekességü cikket közölt a városi könyvvezetés és a költségvetés mai rendszerének reformálásáról. Most arról értesülünk, hogy a Széchényi fürdőben kettős könyvvezetést hoztak be s a városgazdasági ügyosztály rendelkezése szerint a Gellért-fürdő üzemét is kettős könyvvitel alapján vezetik majd. Munkaalkalmat a munkanélkülieknek. Budapest főváros tanácsa, mindama jók között, amelyikkel e város lakosságát elhalmozza, a szociális intézményeire és intézkedéseire a legbüszkébb. Holott, mint kitűnik, a külföld ezen a téren is alaposan leiőzi Budapestet. Nálunk csak nemrégiben szavazott meg a közgyűlés a munkanél- Kiiliek felsegélyezésére egy teljesen jelentéktelen összeget, mig akülföld nagyvárosai sokkal praktikusabb módját eszelték ki a munkanélküliség elleni küzdelemnek. Drezda városa pl. városi munkás in tézetet létesített, ahol rendszeres munkába fogják az embereket. És bár az intézet lakóinak a munkabére nagyrészt a városé s csak csekély részben illeti meg a munkásokat, ez a szociális tevékenység mégis jelentékeny anyagi áldozatokat követel a várostól. Tavaly pl. a munkaintézet bevétele 123.886 márka volt. Ebből a munkásoknak bér fejében mindössze 7700 márka jutott, de az intézet fenntartási költsége oly nagy volt (206.321 márka), hogy végeredményben 82.435 márkát kellett a városnak ráfizetnie. Az intézetben ebben az esztendőben 343 munkást helyeztek el. Drezda városának tehát egy-egy hivatásos munkakerülő kerek 240 márkájába ke; ül. Köln városa viszont alamizsna helyett gyümölcsös kerteket és szántóföld-parcellákat en- ged át ingyenes megművelésre és használatra a szegényeknek. Eddig összesen 26.000 négyszögölnyi területet adott át ily módon, sőt fedezte az első magvetésnek a költségeit is. Ez által lehetővé vált, hogy a városban minden szegény ember koldulás nélkül, maga szerezze meg a megélhetés legszerényebb eszközeit a maga kis gazdaságából. Uj könyv — uj üzlet A tanács az elemi iskolák helyi tantervének a közoktatásügyi bizottság javaslata alapján az 1913—14. iskolaévtől kezdö- dőleg való életbeléptetését elrendete. Egyszersmind felhatalmazni a közoktatási ügyosztályt, hogy a kötet sokszorosítása és kellő időben a tantestületekhez leendő eljuttatása iránt saját hatáskörében sürgősen tegye meg a szükséges ntézkedéseket. A tanács a közoktatási bizottság véleménye alapján elismerésének kifejezésével vette tudomásul a mű pedagógiai értékét és nem zárkózik el az elől sem, hogy a mű valamelyik idegen nyelvre, pl. német nyelvre lefordit- tassék, erre vonatkozólag felhívta a tanács a közoktatási ügyosztályt, hogv annak idején külön előterjesztéssel éljen. Végül a tanács a maga részéröl is elismerő köszönetének adott kifejezés* a főváros egész tanítóságával és mindazokkal szemben, akik a munka létrehozásában részt vettek.
