Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1913-07-23 / 30. szám

II. évfolyam Budapest, 1913. Julius hó 23-án. 30. szám. ( ELŐFIZETÉSI AnnKt Egész, évve ..................16 K Fé lévvé........................... S K Eg yes számok ft a fy h a­tók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap felelős sT.ewHesx.ts-. Dacsó Emil, T&wsszewHeszts t dv. Szilágyi Hugó Megjelenik minden szev- dán, esetleg hetenkint töóbszöv is. Szevkesztö ■ ség és kiadóhivatalt VI. Kis János-utca 40 szám Jóstehetség nem kellett hozzá, hogy hónapokkal ezelőtt megállapítsuk az 1913-ik évi költségvetés ir­reális voltát. Amikor a törvényhatósági bi­zottságnak döntenie kellett az idei bevéte- < lek és kiadások előirányzata fölött, súlyos számadatokkal igazoltuk, hogy a bevételek j túlságosan magas összegben vannak felvé- j ve, a kiadások viszont túlságosan alacsonyak. Most jelent meg az esztendő első negyed- ; évére vonatkozó kimutatása a főváros ke- j zelési eredményeinek. Az a perspektíva, a i mely a kimutatásból kiárad, egyenesen meg- i döbbentő. Bebizonyosodott, hogy senki sem I lehet városházi ügyekben olyan rossz jós, hogy az eredmény ne igazolná őt. Már az első negyedévben kb. hét millió koronával kevesebb volt a bevétel, az előirányzatnál. | A községi adópótlék, a házbérkrajcár, a vá- : rosi vám, a telekátiratási dijak, a legpesszi- ; misztikusabb számítást is meghazudtolták, annyira lefogytak. És ne mondja senki, hogy ami bekövetkezett, előrelátható nem volt. A sajtó annak idején csaknem egyér- ; telmüen állapította meg, hogy ezeknek a té- | teleknek az előirányzása közel jár a szédel- ! géshez. mert még normális időben sem re­mélhető akkora bevétel. A pénzviszonyok j azóta sem javultak, a háború réme még | mindig kisért, a gazdasági helyzet kétségbe- ; ejtő: — ismét nem nehéz megjósoni, hogy az j esztendő további háromnegyed részében ha- j sonló lesz a városházi termés, sőt ha lehet, még rosszabb. Nagyon rossz vége lesz az őszinteség tel- j jes hiányénak, a könnyelmű gazdálkodás [ elpalástolásának. A bevételek csökkenése 1 egyenes arányban áll a kiadások biztos 1 emelkedésével: itt előbb-utóbb nyílt csődnek | kell bekövetkeznie! Ma még leplezhetik a j költségvetés hamisságát és hivatkozhatnak arra. hogy a mérleg egyensúlyban van, a ki­adások mérséklésével sikerült a bevételek j elmaradását kiegyenlíteni. Csakhogy nem I addjg van ám! Mert a kiadások úgyszólván | mind olyanok, amelyeknek az elhalasztása nem jelent megtakarítást, hanem szégyenére válik a városnak. Jellemző a rendszerre, hogy a kimutatás nagy önelégültséggel számol be az ut és csatornaépítéseknek, az utcák jó­karbantartásának szüneteléséről. Ily módon igazán nem kell nagy pénzügyi talentum az egyensúly látszatának a fentartásához. De csakis igy érthető, miért nem tartotta érde­mesnek a polgármester, hogy a költségvetés közgyűlési vitájához ő is hozzászóljon, közgyűlési vitájához ő is hozzászóljon. A polgármester nemrégiben megállapította, ! hogy nincsen értelme a retrospektiv bírálat- | nak. Most már értjük, miért fázott tele már j előre. Büntetést kaptak végre a mi derék közszúllitóink, a miért szállít ó-kötelezetfségüknek a kikötött határidőn belül nem tettek eleget. A büntetés nagyon enyhe, mindössze elvi jelentősége van. A kissebesi grá­nitköb dny át, amely két esztendő óta kétszázezer kockakövei van hátralékban, háromezer koronára büntette a tanács, a badacsonyi kőbányát pedig, amelynek csupán az idei hátraléka nyolcvanezer darab kocka, ugyancsak háromezer koronára. Ilyenkor eszmélünk csak arra, hogy ime a város nincs is annyira kiszolgáltatva a vállalkozók kap­zsiságának, amint azt általában hiszik, a város nem is olyan védtelen velük szemben, mint mond­ják. A városnak erős fegyverei vannak a szerző­désszegő váltakozók éljen, a fegyvereket azonban rozsda marja, a város csak akkor él a jogával, a mikor a rozsdás fegyvereket kissé ki akarja tisztítani.- Egészen bizonyos, hogy a vállalkozók rögtön pontosak és tisztességesek lesznek, mi­helyt látni fogják, hogy a város komolyan veszi a jogait. De ha a mostani ökölrázásnak nem lesz folytatása, akkor igazak van a derék vállalkozók­nak, ha ők viszont nem fogják komolyan vermi a várost. Arad város csakugyan a vértanuk városa. A házi kezelésnek a vértanuságát is elkönyvelheti a maga neveze­tességei közé. ügy történt a dolog, hogy a régi lóvasutat a város a közlekedés javításának a jel­szavával megváltotta és házi kezelésben autóbusz­üzemmé alakította át. Az eredmény pedig az volt, hogy a város a házi kezeléssel járó személyzeti tulkiadást és az üzemi költségeket nem tudván fedezni, kénytelen volt rövid idő múlva a legfor­galmasabb relációnak a viteldiját, csekély százöt­ven százalékkal emelni. Ha majd ősszel, levelek hullásának és az auto- busz-koncesszió tárgyalásának idején újból feltá­mad a házi kezelés fixa ideája, akkor a külföldi példák mellett szorítsanak a város urai szerény kis helyet ennek a hazai példának is. A dohányzás tilos a villamoson, igy határozott a közgyűlés nyomán a belügyek legfőbb őre is. Külföldön a kocsik belsejében sem áll fenn a tilalom, nálunk most kiterjesztették a perronra is. A legokosabb megoldás az volna, hogyha a villamos társaságo­kat köteleznék a pótkocsik járatására az összes vonalokon. Ezen a pótkocsin pedig kívül is, belül is, szabad volna a dohányzás. Ez a megoldás oly egyszerű, hogy — nem lesz belőle semmi. ptséguetési reformok fi 8 Szímély főszámucuö a hétfős hönyvuitelről A fővárosi gazdálkodás hivatott kritikusai­nak állandó panasza az, hogy a költségvetés mai formájában s a könyvvezetés jelenlegi rendszere alapján nem tudnak megfelelni a közönség által rájuk bízott feladatnak. A bi­zottsági tagoknak az a nem éppen sporadikus panasza legutóbb egy indítványban nyilvánult meg; az egyik bizottsági tag azt indítványoz­ta a közgyűlésen, hogy a városi üzemek gaz­dasági vezetését különítsék el egymástól s hogy térjenek át a főváros háztartásánál a kettős könyvvezetés rendszerére. A most követett könyvelési rendszer ellen felhozott panaszok ügyében és a kettős könyvvitel behozatala felől megkérdeztük Szimély Árpád főszámvevőt, aki a követke­zőket mondotta a Fővárosi Hírlap munka­társának: — Először az üzemek szétválasztásáról; az eszme megvalósítása sok szempontból lehetetlen. Az indítvány intenciója ugye-bár az, hogy a temető, az illetékek dija, az adó- i fizetés, a közvágóhíd stb. szakittassék ki s külön, önálló üzemképpen kezeltessenek. Hogy úgy mondjam, szociális elv az, ami útját állja a megvalósításnak. A temető, a kövágóhid, mind. olyan üzem, amelynél nem lehet a hatóság célja a nyerészkedés. A köz érdeke megkívánhatja a gázgyár hatósági kezelését, de mig itt a rendes pol­gári haszon jogosult, addig vannak üzemek, hol a nyereségre irányított szándék keresz- tülvihetetlen. A különválasztható üzemek eervike °e n kérdéses, annyira kirívó az üzem karakte­re, hogy eltéveszteni sem lehet őket. A fővárosnak jelenleg 11 olyan különvá­lasztott üzeme van, s itt találjuk meg a másik okot, mely a szeparáció ellen szói. A A tizenegy üzem máris annvi munkát ad, hogy a közegek munkaképessége ép csak hogy elbírja, további megterheltetést nem tar . a tanácsosnak. Az üzletvitel különben rögtön helytelenül indulna meg; képtelenek volnánk az üzemek berendezésének megfelelő annuitást beállí­tani. A Közvágóhíd oéicíául, amely 1874- ben épült, a legkülönfélébb kölcsönökből és 1 a város egyéb, valamint saját jövedelméből fejlesztetett. Itt az említett terv szerint el­járni majdnem lehetetlen. Nincs kizárva, hogy közben már le is törlesztette önönma­gát. A kettős könyvvitel behozatala, nem ko­moly indítvány. Hisz állandó a panasz, hogy az elővigyázatot a hivatalnokok nem tart­ják be, hát még ha ezzel sem volnának köt- v#. A kettős rendszerrel együtt járó vir- mant, a város pénzügyi rendjének szem­pontjából nem ajánlatos. Különben pedig nem éri meg a vélt előnyöket a hozandó áldozat, ami alatt azt értem, hogy a sze­mélyzetet meg kellene kétszereznünk. Csak az adónál működő 260 tisztviselő­nek ezentúl minden egyes tételt kétszer

Next

/
Oldalképek
Tartalom