Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-22 / 4. szám
2 Budapest, 1913. január 22. 4 milliótól 5 millióig a 4 milliót meghaladó összegből még külön 4 százalék, 5 miliőtől 6 millióig az 5 milliót meghaladó summából ég külön 5 százalék, 6 millitól 4 millióig a hat milliót meghaladó bruttó bevételből még külön 7 százalék, 7 milliótól 8 millióig a 8 milliót meghaladó összegből még külön 10 százalék, 8 milliótól 9 millióig, a 8 milliót meghaladó bruttóból még külön 13 százalék, a 9 millión felüli teljes bevételből 16 százalékot fizet be a Közúti a főváros pénztárába. S ezenkiviii jelentékeny kamatkülönbség az is, hogy a Városi minden következő év március végéig ráér' fizetési kötelezettségének eleget tenni, mig a közúti félévenként utólag tartozik fizetni. Az 1913. évre összeállított költségvetésben 19 millióra preliminálták a Közúti vaspálya nyers bevételét. A szerződésben megállapított kulcs szerint 2 millió 110 ezer korona illetné meg ezután a fővárost. Ezenkiviii az elfoglalt területek tulajdonjogának elismerésed/ vonalankint egy darab húsz koronás aranyat fizet a társaság, ami 21 vonalat véve alapul, 420 korona bevételt jelent. Összesen tehát 2 millió 110 ezer 420 koron jövedelemre számíthat a fővár'os a közúti révén. ,A Városi villamos bevételét 10 és fél millióra taksálják a városházán, ebből 315 ezer koronát köteles beszolgáltatni, ehhez járulnak még a tulajdonjog elismerése fejében adózott huszfrankos aranyak, 8 vonal után 128 korona, a Népszinház-utcai felsővezeték meghagyásáért évi 5 ezer korona, a Szentlőrinci helyiérdekűnek kölcsönzött kocsik jutaléka fejében 394 korona 20 fillér, a reklámtáblák bevételéből 540 korona összesen 321 ezer 62 korona jövedelme lesz a fővárosnak a Városi révén. A költségveés adatait szembeállítva, kiderül, hogy a Közúti 19 millió bevételéből 2 millió 110 ezer korona jövedelme van a városnak, mig a Városi 10 és fél milliós bevételéből csak 321 ezer 62 korona haszna lesz a köznek. Ezzel kapcsolatban ráterelődik az érdeklődők szeme a földalatti villamos megtérítéseire is. A társaság szerződése szerint a fö- árcs csakis a szerződés idejének 21-ik évében részesedik a bevételből. Addig, vagyis 1916-ig évi 500 koronával adózik a vasút a főváros központi pénztárának. A Ferenc József földalatti villamos részvényei felerészben a Városi birtokában vannak, nincs hát semmi akadálya annak, hogy ezt a megállapodást a köz előnyére megváltoztassák. A lehetőség a mostani természetellenes helyzet reformálására letagadhatatianul biztosítva van. A szerződések átdolgozásának módját — mint ezekből az adatokból látható — nagyon könnyű megtalálni. —■ Sőt,hogyha a megbízott urak egy kevéssé alaposak is lesznek, nagyon sok kézenfekvő reformra fognak rábukkanni, amelyek megvalósítása számos anomália végét jelentené. uámis SPEKULÁCIÓ. 9 FOGASKEREKŰ B919I. Ártatlan, szelíd kis kommüniké látott napvi- ágot a lapokban. Első pillanatra úgy hangzik, mint valami szürke rendőri riport. Hallga, csak hallga: Vasárnap délelőtt a fogaskerekiivasut alsó álomásánál nagy szánkázni akaró tömeg gyűlt össze, hogy a fogaskerekűn a Svábhegyre jusson föl. A fogaskerekíi-vas- uton azonban csak a tömegnek egy része fért be s a lemaradtak zúgolódni kezdtek, ma.id ostrom alá vették a vasúti pénztárt és hólapdákkal beverték ablakait. Az ostrom csak akkor szűnt meg, mikor a rendőrség vonult ki a vasúti állomás védelmére. A szerény rendőri hir nem szerény és nem rendőri hir, hanem egyik láncszeme annak a szemérmetlen akciónak, amelyet a főváros terhére indítottak élelmes vállalkozók. Arról van szó, hogy a Svábhegyi fogaskerekű- vasutat külföldi tulajdonosai a főváros nyakába szeretnék sózni. Mint a himszarvas a nőstényt, úgy üldözi folyton szemérmetlen ajánlataival a fogaskerekű vállalat a fővárost. Egy Ízben komoly tárgyalások is folytak már ebben az irányban, de kiderült, hogy az ócska vasút nem éri meg a 280.000 koronát, amely a megváltás céljaira szükséges volna. A vállalat úgy boszulta meg magát, hogy a téli járatot, amely természetszerűleg kevesebbet jövedelmezett néki, be akarta szüntetni, mire a főváros kénytelen-kelletlen évi tízezer koronáért kikötötte a téli vasúti forgalom fentartását. A vállalat célja nyilvánvaló és csak sajnálni lehet, hogy a pénzügyi bizottságnak egyik tekintélyes tagja, Platthy György dr„ kétségtelenül a legnagyobb jóhiszeműséggel, segítségére sietett a megváltási akciónak és hangoztatta annak szükségét. A főváros álláspontja nem lehet kétséges és nem lehet más, mint amelyet a pénzügyi bizottság ülésén R é n y i Dezső tanácsnok kifejtett. A megváltásról a jelenlegi viszonyok között beszélni n e m lehet, a főváros pénzügyi helyzete még a szükséges és a hasznos beruházásokat sem engedi meg, nem lehet szó most semmiféle üzletről s a feszültség enyhülése után is erősen fontolóra kell venni, szükség van-e egyáltalában erre a tranzakcióra, arányban áll-e a befektetendő tőke a várható nyereséggel, legfőképpen pedig arra kell gondot fordítani, vájjon a jelenlegi szerződés nem-e ád módot a fővárosnak arra. hogy a vállalatot a lehetetleneknek feltüntetett állapotoknak a megszüntetésére rászorítsa? Tehát nem megváltást kérünk, hanem a főváros jogainak szigorúbb érvényesítését! Kész a pakli a kormány és Bárczy között. Megjósoltuk, hogy nem kell félni: a pol- gártnester egyetlen gerinchajtással elintézi a főpolgármesteri állás betöltésének a gondját. Bárczy István felajánlotta a szolgálatait a kormánynak, a kormány viszont változatlan bizalmáról biztosította a polgármestert. A Fővárosi Hírlap múlt heti értesülése teljes megerősítést nyert abban a közleményben, amely a kormány egyik szócsövében, a Budapesti Hírlap-ban látott napvilágot s a mely egész határozottsággal jelenti ki, hogy a főváros és a kormány között kiütött a béke, elannyira, hogy az idézett lap szerint a közgyűlés vihar'os bizalmatlanságából rövidesen óriási bizlom fog kinőni a kormány javára. Alkalmunk volt ebben a pikáns ügyben a törvényhatósági bizottság egyik vezető tagjának a véleményét megismerni. E szerint: Lukács és Bárczy megállapodása, (amely az informáló bizottsági tag szerint a további komplikációk kikerülése végett történt) befejezett tény, ez azonban koránt sem vonatkozhatik arra, hogy a főváros a bizalmatlansági határozatot gyöngítse, • • vagy pláne revokálja. Molnár Ferenctől Gál Károlyig. Gérokkban és cilinderrel jöttek az uj városatyák a nevezetes ülésre, amelyen egy esztendőre meg kellett ásni a Bárczy-Wirtschaft medrét. Voltak, akik magukkal hozták a költségvetés hatalmas köteteit, hogy abból ellenőrizzék a megszavazandó milliókat. Még üres volt a nagyterem, amikor Molnár Ferenc monoklija láthatóvá lett. Első Ízben jelent meg a közgyűlésen a magyar irodalom dísze, az egyetlen városatya, akinek a nevét talán jobban ismerik a külföldön, mint idehaza, a bizottsági tagok között. A „Józsi“-tól „A farkas“-ig vezető utón meghóditota az egész világot Molnár Ferenc, idegen országok idegen publikuma előtt százszor állotta ki a premier tüzpróbáját: nem csoda, hogy minden látható izgalom nélkül nézett körül a teremben, helyet foglalt a demokrata sorban, V á z s o n y i Vimos oldalán és olyan érdeklődéssel nézte a városatyák elhelyezkedését, olyan figyelemmel hallgatta a zümmögésüket, az elnöki előterjesztéseket, mintha még sohasem fordult volna meg jobb társaságban és mint hogyha sohasem hallott volna még okosabb dolgokat. Szerettünk volna Röntgen-sugarakat bocsátani Molnár Ferenc agyába és szivébe, hogy megtudjuk, mit gondolt és mit érezett; a mikor a nagyváros sorsának intézői között elI foglalta a helyét? Egyenlőre nem nyilatkozott ; ezekről a dolgokról, odafordult a sajtó karzatá- j hoz és egyszeriben pompás szellemi rakéták I szállottak a levegőben. | Bárczy István egy hosszú papírlapot vett elő, arról olvasta fel a K1 é h Istvánnak szánt megemlékezést, majd arról tett jelentést, hogy akadt egy olyan városatya, aki egészen komolyan hiszi, hogy a távolléte feltűnést okozna, ezért fogta magát és kellő tisztelettel szabadságot kért hat hétre. Ezt megadták neki! A Ferencváros tájékáról beszélni kezdett most Springer Ferenc. Azt mondta, hogy a költségvetést nem lehet tárgyalni, mert későn kapták meg a városatyák, a hatalmas kötet a mellékletekkel együtt ezer oldalnál is több, ennyit pedig lehetetlen volt ilyen rövid idő alatt szó- rul-szóra betanulni. Azt mondta, hogy Bittner János, aki pedig nagyon okos ember, még csak a száztizenkiencedik oldalnál tart, a lappok vé- döszentje, Gregersen Endre viszont még csak huszonegy oldat tanult be és lapzárta előtt nem készül el a szörnyű penzummal. Springernek Vázsonyi Vilmos felelt. A nehéz időkhöz mérten, amikor minden ember in- zolvenéziába utazik, ötven százalékos egyezséget ajánlott fel. Az általános vitába belefoghat a közgyűlés, mondotta, a részletesre pedig ráérünk a jövő héten. így is, úgy is, ex-lexxel alszunk el és ex-lexxel ébredünk, adjuk meg azt az egy hetet Bittnernek és Gregersennek. így is lett és Festetich gróf, a trónörökös rokona, a jövő főpolgármestere, elmondta expozéját. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy ez az expozé amolyan zsonglőri munka volt. mint amikor We- kerle, vagy Lukács László előterjesztette volt a képviselőházban a költségvetést. A gróf zsonglőri munkájához mindössze két jó szem kellett, amely pontosan leolvasta, amit a tanács jelentett a rejtett deficitről, a nyílt bajokról. Az első szónok S z a 1 a y Mihály volt. Előre bejelentette, hogy két órán keresztül bírja tüdővel. A városatyák ügyet sem vetettek reá, csak akkor üdültek fel, amikor befejezte szerény mondókáját. A szót megint Bárczy István vette át, jelentést tett az árvaszéki és tanácsjegyzői választások eredményéről, aztán szépen felkérte R á c z Dezsőt és F o r b a t h Imrét, meg másokat is, hogy hozzák be a terembe a boldog kiválasztottakat. Egy uj városatya irigykedve mondta: Ez a Forbáth már kezd szerepelni! Már akkor Rácz Dezső cipelte magával Rill Ágostont, Ágoston Rillt és P u r é b l 1 tanácsjegyzőt, átadta őket a polgármesternek, ! a polgármester tovább adta őket a közgyülés- | nek, mire Rill Ágoston elkezdett programmbe- j szédet mondani és bezélt, beszélt, mintha har- I mine év óta készült volna erre az alkalomra. Mindenről szónokolt az uj árvaszéki elnökhe- . lyettes, éppen csak arról feledkezett meg, hogy I a hosszú beszéd végén nyilatkozzék, elfogadja-e
