Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-22 / 4. szám

Budapest, 1913. január 22. 99 3 .Bárczy István tehát lepaktált a kormány- nyál, ezt a tényt nem lehet többé letagadni. Ennél is bizonyosabb azonban, hogy a köz­gyűléssel nem rendelkezik a polgármester és nem rendelkezik a kormány sem. Déry tanácsnok a pedagógiai szemináriumról, a tanügyi büdzséről, a szakfelügyelőkről. Múlt heti számában pikáns hirt közölt a F ő v á- rosi H ir 1 a p. A tanítóság köréből azt a meg­döbbentő értesülést szereztük, hogy a pedagó­giai szeminárium a gyakorlatban nem felelt meg annak a várakozásnak, amelyet hozzáfűztek, az intézet hallgatói, a fővárosi tanítók, kerülik a Mária Terézia-téri cifra palotát s akárhányszor üres padsorok előtt tartanak előadásokat a szép tiszteletdíjjal honorált előadók. Regisztráltuk ezt az értesülésünket, de hozáfliztük rögtön, hogy annak ténybeli állításait nem tartjuk valószi- nüeknek, mert nem tudjuk feltételezni, hogy a tanítók önmaguk kergessék csődbe azt az in­tézményt, amely kizárólagosan az ő érdekükben létesült. Cikkünk megjelenésének váratlanul széles hullámverés volt a következménye: A Buda­pesti H i r 1 a p-ban viszhangja kelt a hír­nek, a Pe s t i Hírlap vasárnapi számában pe­dig egy fővárosi tanító — névaláírás nélkül —- pontokba foglalja össze a tényleg fennálló ba­joknak az okait Ezek után nem volt többé jo­gunk és okunk arra, hogy hírforrásunk elfogu­latlanágában és megbízhatóságában kételked­jünk. És minthogy a tanügyi osztály vezetőjé­nek, Déri Ferenc dr. tanácsnoknak legilleté­kesebb felvilágosítását az idő rövidsége miatt az elmúlt héten nem állott módunkban megszerezni, igyekeztünk ezt a hiányt kipótolni. Déri ta­nácsnok azzal a lelkes szeretettel nyilatkozott a pedagógiai szemináriumról és egyéb aktuális kérdésről, amelyet a gondjaira bízott intézmé­nyekkel szemben mindenkor tanúsított. Nagy- érdekü nyilatkozata a kővetkező: Háromféle előadás folyik a pedagógiai szemináriumban. Az állandó továbbképző tanfolyamra 30 kezdő tanítót és 30 tanító­nőt veszünk fel. Aki felvétetett, köteles va­lamennyi előadásra és gyakorlatra eljárni. a költségvetést, vagy sem? Amikor ezen túlestünk, egy szüzszónokhoz lett szerencsénk. Óbuda környékén felállt egy ember, kicsi, köpcös, szőke bajszu, pirospozs­gás képű. Úgy nézett ki, mint egy kedélyes vi­déki körorvos. Ki ez az ember? És mit akar? — kérdezték az emberek. Kiderült, hogy Óbuda uj gyöngyét Mittelmann Bernátnak hívják, foglalkozá­sára nézve orvos, Óbuda hitközségi életében nevezetes szerepet játszik, a káveházban pedig alsóst. Rögtön azt is elmondták, hogy Mittel­mann hitközségi elnök akart lenni, de Stern József legyűrte, hát most megmutatja Mittel­mann, hogy kicsoda ö. És csakugyan, alig hogy belefogott a beszédébe, feléje fordult a közér­deklődés. Voltak ügyes megjegyzései, szellemes hasonlatai. Beszélt kolibri tojásokról és egyéb színes dolgokról, metsző szatírával boncolta a költségvetés tételeit és valahányszor felfedezett egy-egy szépséghibát, mindig azt mondta V a - s z i 1 i e v i t s alpolgármesternek: „Négyszem között többet is tudok“ .......... Me nnél többet beszélt, annál figyelmesebben hallgatták s a végén megálapitották az embe­rek. hogy ez a Mittelmann nem is olyan M i t- t e 1 -mann! Aáost az elnök azt mondta: —- Következik Q á 1 Károly bizottsági tag. És elhangzott egy beszéd, amelynél népsze­rűbbet, nagyobb figyelmet keltőt, okosabbat, szebbet ritkán hallott ez a közgyűlés. Kitűnt, Ennek a kötelességnek annál nagyobb örömmel tesznek eleget a hallgatók, mert a tanfolyam úgyszólván előkészítő iskolája azoknak, akiket a főváros szolgálatra al­kalmazni akar. A jelentkezés itt mindig messzivel túlhaladja azt a korlátot, amely­ben a tanfolyam hallgatóinak számát meg­szabtuk. Itt tehát szó sem lehet kötelesség- mulasztásról, sőt ellenkezőleg, az eredmé­nyek igen szépek s a tanfolyam teljesen megfelel ama kitűzött céljának, hogy az ál­lami tanitóképezdékből kikerülő helyettes tanerőknek az ismereteit a főváros speci­ális viszonyaihoz, tantervéhez képest ki­egészítsük. A továbbképző tanfolyam hallgatóinak a fővárosi elemi iskolák gyakorlatába való bevezetése végett u. n. mintaelőadásokat tartunk, amelyeken a hallgatók megtanul­hatják, hogyan kell o tanítás anyagának egy-egy részletét feldolgozni, valamely újabb elv hogyan vitessék át a gyakorlatba stb. Ezeknek a tanítási gyakorlatoknak a hallgatóságát 30 tanulóban kellett korlátoz­nunk. Az előadások zavartalanul folynak, a látogatottság kifogástalan, A harmadik kategóriába tartoznak a tudományos előadások. Ezekre az előadá­sokra minden fővárosi tanító, vagy tanító­nő jelentkezhetik s a látogatás nem köte­lező. Az előadók között találjuk Alexander Bernátot, Pauer Imrét, Sebestyén Károlyt, Révész Gézát, Simonyi Zsigmondot, Beöthy Zsoltot, Négyessy Lászlót, Riedl Frigyest, Heinrich Gusztávot, Cholnoky Jenőt. He­he Manót és tudományos világunk több ki­válóságát. A látogatók szép számmal je­lentkeztek s ha itt-ott elmulasztottak egy- egy előadást, nem kelthetett nagyobb fel­tűnést. Vannak azonban elvont tárgyú elő­adások, amelyeknek a hallgatósága termé­szetszerűleg kisebb számra redukálódik. —- Ezeknél a különben sem kötelező előadá­soknál lehetségesnek tartom a gyér látoga­tottságot. Weszely Ödön dr. főigazgatótól, a peda­gógiai szeminárium vezetőjétől jelentést kaptam az ügy állásáról. A jelentés szerint a látogatottság csökkenése a harmadik ka­tegóriába sorozott előadásoknál tényleg szembetűnő. Nyomban körlevelet intéztem a fővárosi tanítókhoz és tanítónőkhöz és iparkodtam felvilágosítani őket, hogy ön­maguk ellen vétenek, ha az ö érdekükben létesített intézményt elhanyagolják. Meg vagyok róla győződve, hogy a felhívásnak hogy Gál Károly nemcsak mint ember egyike a legelsőknek, a legjobbaknak, hanem mint szó­nok sem utolsó, snájdig és temperamentumos, amellett minden póztól mentes, úgy beszél, ahogy érez, bátor és igaz. A városatyák szá­mára nagy s kellemes meglepetés volt Gál bácsi debiit-je. nagy szeretettel élvezték is, körülfog­ták, vigyáztak, hogy nagy legyen a sikere, minden mondatát megtapsolták s a végén tün­tető melegséggel ünnepelték. Nagyon kedves, nagyon megható volt az általános tiszteletnek és rokonszenvnek ez a spontán megnyilatkozása! Oly nagy volt a beszéd hatása, hogy az utána következő szónokok, U 11 m a n n Gyula és V é r- t e s Emil erősen letompult érdeklődés és meg­fogyatkozott publikum előtt voltak kénytelenek egyébként érdekes mondanivalóikat közölni. Az újságírók karzatán is vidám enyelgés váltotta fel a nagy munkát. A mester itt is R a d ó Ricsi volt s akivel évödött, egyik érdemes, régi tagja a cigánysornak. Ez a köztiszteletnek örvendő társunk a sors szeszélyéből háztulajdonos lett és akkor szent Ígérettel fogadta, hogy dús va­csorával egybekötött házavatási ünnepélyt ren­dez a barátai számára. A ház már régen felépült, de az avatási ünnepély egyre késik. Ezek vol­tak a történeti előzményei R a d ó Ricsi kérdé­sének : — Tudjátok, hogyan avatták fel a barátunk házát? — Majd megmondod! — Sub auspiciis — gébniksz! . . . meg lesz a kívánt hatása és mi sem állja többé útját annak, hogy továbbra is fennáll­jon és viruljon ez az intézmény, amelyet én hasznosnak, célszerűnek és szükséges­nek tartok. — A szakfelügyelőkről téves információt közölt a Pesti Hírlap■ A vonatkozó szabály­zatot még tavaly jóváhagyta ti miniszter s a szakfelügyelet életbeléptetésének költ­ségvetési akadályai vannak csupán. Ezeket a szakfelügyelőket tudvalevőleg a tanács jelöli ki, de a megbízást és a tiszteletdijat a minisztertől, illetve az államtól kapják. Már most megtörtént az, hogy valamivel több szakfelügyelőre lesz szükség, mint amennyi állást eredetileg terveztünk s mint amilyen összeget eredetileg preliminált a kultuszkormány. Összesen 35 szakfelügye­lőt terjesztettünk fel megbízásra, ezek kö­zül nehánynak a tiszteletdiját utólag kel­lett beleilleszteni az állami költségvetésbe. A szakfelügyelők kinevezése azért késett mostanáig, értesülésem szerint azonban a legközelebb megtörténik a kinevezés. A tanügyi osztály legközelebbi előter­jesztése az egységes fővárosi iskolai tan- tervre fog vonatkozni. Általában mondha­tom, hogy minden lehetőt elkövetünk a tan­ügyi kiadások redukálására és igazságta­lanoknak kell nyilvánítanom azokat a vá­dakat, melyek szerint a tanszemélyzet sza­porítására aránytalanul nagy összegeket fordít a főváros. Az erre vonatkozó kifogá­sok nagyon egyoldalúak, nincsenek tekin­tettel a múltra, hiányzik belőlük a múltban történt költségszaporitásnak a mostanival való összehasonlítása. jfjjöntés előtt. Az autotaxik ügye. Az autotaxi néven ismert tengeri kígyó ismét megmozdult. Ezúttal, úgy látszik, előre lépett, nem hátra. Az Est jelenti, hogy a belügymi­niszter azt a nevezetes Írást, amely az auto- taxik viteldijszabására és a szabályrendelet egyéb pontjaira vonatkozó döntést tartalmazza, átkíildte a kereskedelemügyi minisztériumhoz. Az idézett lap értesülése szerint a belügyminisz­ter nem hagyta jóvá a főváros közgyűlése ál­tal módosított, illetőleg felemelt viteldijszabást és a régi olcsó és az uj felemelt tarifa közép­arányaiban uj tarifát állapított meg. Föltétel lesz az autotaxik engedélyezésénél a honi szár­mazás bizonyítása és igy a megrendelendő au­tomobilok túlnyomó része magyar gyárakban fog készülni. A legnagyobb rész jut az aradi Westing hous e-g y á r n a k, a mely telje­sen be van rendezve automobilok gyártására, azonkívül kisebb részt kap a R ö c k-g y á r és egy kisebb rész fog jutni a külföldi iparvállala­toknak is. „A z E s t“-nek ez a közlése kétségkívül nagy figyelmet keltett s a legnagyobb meglepetést éppen városházi körökben okozta, mert a pol­gármester, amikor a pénzügyi bizottság leg­utóbbi ülésén kérdést intéztek hozzá ebben az irányban, bizonyos rezignációval Ígérte, hogy utánanéz a dolognak a minisztériumban, de nem sok eredményt vár az utánajárástól. Munkatársunk előtt R é n y i Dezső tanács­nok, a közlekedési ügyosztály vezetője, kijelen­tette, hogy hivatalosan nincs tudomása a bel­ügyi kormány döntésérőj, nem tud többet, mint minden más újságolvasó ember. Az autotaxi- ügvben érdekelt gyárak szintén ezt a íövilágo- sitást adták lapunknak. Ragyogó brilliáns ékszerek Schönwald Imrénél, Deák Ferenc-u. 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom