Fővárosi Hírlap, 1913 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-22 / 4. szám
II. évfolyam Budapest, 1913. január hó 22-én. 4. szám. fciirmiinriimiimimiiiamaHianiDiiíDmmieDiimuemiiamammjmiiiaiiicziitnfigg^micaiiiaiiimiimiiHiiimiic ELŐFIZETÉSI Jinn Ki Fél évre........................... 8 K Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő -. DacSÓ Emil, Társszerkesztőt dl*. Szilágyi '**-'’'*0 Megjelenik minden szén- dán, esetleg hetenkint többször is. Szerkesztő ség és kiadóhivatalt VI, Kis János-utca 4, szám Nem is kell hozzá az a nagyfokú bizalmatlanság, amellyel a polgármester működését Budapest polgársága nézni kezdi, hogy megállapíthassa mindenki, ki a ludas a sajtó- szabadság megsértésében. Már maga az a körülmény, hogy Bárczy István ilyen nagy- fontosságu kérdésben bölcsen hallgat, bizonyítja, hogy nagy oka van a hallgatásra. — Az európai látókörű, modern kulturembeü odadobta magát eszközül a hatalomnak a közszabadságok legszentebbikének agyongá- zolására. Olyan bűntett ez, amelynél csak súlyosbító körülmények vannak, enyhítők nem. 1 Súlyosbító körülmény, hogy a polgármester' a kellemetlen ügynek az ódiumát egyik hivatali alantasára, Rózsavölgyi alpolgármesterre akarja hárítani. Ez a törekvése nem sikerülhet neki, mert a városházi köz- igazgatás csúcsa, látható feje nem Rózsavölgyi Gyula, hanem Bárczy István és éppen úgy, mint ahogyan Bárczy István nem osztja meg a hatalmát, állásának előnyeit Rózsavölgyi Gyulával, úgy a polgármesteri hivatalhoz fűzött felelősség és kötelesség is egyesegyedül a polgármestert terheli. Nagyon ügyetlen, nagyon szánalmas az a védekezés, amellyel a jó emberek Bárczy Istvánt ebből a szituációból kiszabadítani igyekeznek. Azt mondják, hogy a felháborító jog- kobzás spontán ténye volt az alpolgármesternek, Bárczy István csak utólag értesült róla, a lapokban olvasta. Tökéletes hasonmása ez az iigyefogyott védekezés annak a válasznak, amelyet a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén a főkapitány helyettese adott Vázsonyi Vilmosnak, arra a kérdésére, miért nem akadályozta meg a rendőrség a kaszinóhősök párviadalát? Itt is, ott is, az volt a kifogás: nem tudtunk a dologról, csak utólag szereztünk róla tudomást. Itt sem hitte el a közönség, amott sem hajlandó senki sem naivnak mutatkozni. Mert nyilvánvaló, hogy egy olyan exponált pártállásu, radikális elvekért küzdő sajtóorgánumnak az üldözése, mint amilyen a Népszava, sokkal jelentősebb és sokkal kényesebb közügy, semhogy a tanács fejének a megkérdezése nélkül bárki is vállalkoznék erre. És ha mégis igy történt, ha koncedáljuk azt a lehetetlenséget, hogy Bárczy István háta mögött intézte el Rózsavölgyi Gyula a szolgai munkát: a polgár- mester felelősségén mit sem változtat ez, s a felelősséghez a hosszú bűnlajstromon hozzájárul még az a megállapítás is, hogy a polgármester egy olyan fej, amelytől illatoznak a halak, de amelytől ugyancsak bátran történhetik akármilyen haszontalanság a városházán ! A költségvetés vitáján fekete fonalként húzódik végig a deficitből táplálkozó bizalmatlanság a Bárczy-rezsimmel szemben. Mindenki sir, mindenki panaszkodik, mindenki fel van háborodva, csak Bárczy-Aeolus ül és marad nyugodtan a viharok közepette. Ügyes kormányosa ő a szeleknek, derűs kedély és határtalan cinizmus a lelkének vegyi ösze- tétele. El-elnézziik öt, amint a legsúlyosabb panasz fölött lágy mosolylyal, vagy szelíd vállvonogatással tér napirendre és kíváncsian kérdjük önmagunktól: vájjon a polgármester többre becsüli-e a közgyűlést, mint amilyen véleménynyel a bizottsági tagok őróla vannak? Vájjon a közgyűlés ismeri-e annyira Bárczy Istvánt, mint ez a közgyűlést? És vájjon tényleg igaza van a német szónak: Gleiches gesellt sich zum Gleichen? .......... A Népszava kolportázsjogának ismételt megvonása fölött nem szabad egyhamar napirendre térni. A csúnya játékban koncentrálva találjuk mindazokat a vonásokat, amelyek együttvéve a Bárczy István nevéhez fűződő rendszernek árny- és fényképét adják. A polgármester már megint másokkal akarja kifizettetni a maga számláját. Ismét kacérkodik az olcsó népszerűséggel — lefelé, ugyanakkor azonban gondosan vigyáz, nehogy a kitűnő Beschreibungját elrontsa —- fölfelé. Pesten kuruc, Budán labanc: ime, a gyakorlatban igy valósul meg a Duna két partrészének harmóniája! A Népszava kolportázsjoga miatt bizonyára magának a Népszavának sem fáj a feje Ebben a kérdésben azonban félre kell tennie a pesti polgárnak minden politikai és pártszempontot, mert nem lehet közömbös, hogy Budapest legelső polgára felhasználja a farsangot, labdarugónak öltözik s a közszabadságok labdáját belerúgja a ge- rinctelenségnek a hálójába! A lappok visszavonultak sátraikba és kimondották a sztrájkot, mert a lappvezérre nem volt szüksége az állatkertnek. Ez a mélabus hir szoros kapcsolatban van azzal az általános megfigyeléssel, hogy a gyerekek nem nevetnek, a gyerekek csalódtak a lappokban, akikről kiderült, hogy éppen olyan emberek, mint amilyeneket eddig láttak, csak egy kissé piszkosabbak. Magyarul szólva, a lappokkal, mint attrakcióval, felsüt az állatok legfőbb gondviselője, Márkus tanácsnok. Semmi szükség sem volt arra, hogy a lapp-importtal elrontsuk az állatkert bűd - zsetjét, a vezér után bátran el lehetne küldeni az egész karavánt. Az alapos, sőt alappos felsülésből ismét kidomborodik annak az ősmagyar közmondásnak az igazsága, hogy nem mind hasznos, ami piszkos. A lappok piszkosak, de nem hasznosak. Akárcsak a Sáros-fürdő dolgai .......... a villamos szerződéseknél A főváros költségvetésének tárgyalásánál egész halom értékes ötletet szoktak fölvetni a felszólalók, amelyet aztán a tanács megfelelő non salanszszal sohasem vesz tudomásul. Pedig igen sokszor megszivlelésre érdemes javaslatok kerülnek elő a büdzsé-vitáknál. A jövő esztendei bevételek és kiadások összeállítása ellen elhangzott kemény kritikák kapcsán most is felvetettek egy ötletet, amelynek a megvalósításával legföljebb csak régi mulasztását pótolhatja a főváros. A városi villamos elhibázott szerződésének megkorrigálását követelte a pénzügyi bizottság egyik tagja. És mindnyájunk kollektiv csodálkozását jelentette be afelett, hogy ez a tanácsnak idáig nem jutott eszébe. Minden váltóigazitó fin tudja azt, amit a polgármester titoknak gondol: hogy a Városi Villamos szerződése sokkal kevesebb terület- használati bérösszeget jövedelmez a fővárosnak, mint a közúti villamosé. A közlekedésiiggyel foglalkozó valameny- nyi bizottságban, sőt a közgyűlésen is megállapították nem egyszer, hogy a főváros, mint a Városi részvénytöbbségének tulajdonosa, nagyon kevés befolyással bir a társaság közlekedési politikájának irányításában. Ahhoz tehát szó sem férhet, hogy az erről az oldalról támasztott remények beváltódnának. Különben is, ha Hűvösökben meg volna a hajlandóság a közlekedés és az utazó közönség igaz érdekeinek szemmeltartásával uj vonalak építésére és a többi emlegetett reform keresztülvitelére, akkor is megakadna ez a dicséretes szándék. Olyan helyen kell keresni tehát a Városi részvényeibe fektetett közel harminc milliónak megfelelő gyiimölcsöztetését, ahol nem is ütközünk belé kitünően elkészített és megváltozhatatlan helyzetekbe. A jelenlegi állapotok mellett eredményesebbnek látszik, ha a főváros teljes er’ejével ráfekszik arra, hogy a Városi Villamos szerződésének készítői által elkövetett hibákat helyrehozza és a társaság folyton emelkedő jövedelméből a köznek nagyobb részt juttasson. A Városi szerződését Gerlóczy polgármester alatt, 1895-ben kötötték meg. A megegyezés szerint a vasút bruttó jövedelméből a következőkép részesül a város: az első tiz évben, vagyis 1904. végéig fizet a társulat 2 százalékot, a második tiz évben, vagyis 1914. végéig 3 százalékot, a harmadik tiz évben, vagyis 1914. végéig 4 százalékot, az utolsó tizenöt évben, vagyis a szerződés lejártáig, tehát 1939. év végéig 5 százalékot kap a főváros az átengedett úttestek használatáért. Mennyivel előnyösebb ennél a főváros I szempontjából a Küzuti vaspálya társasággal kötött megállapodás. Ennek a szerződésnek tartama 1897. januárjától 1948. december végéig terjed. Itt a I főváros jövedelme a brutto bevétel magas- I ságától függ. 4 millió korona után 3 százalék. Szépséghibák